Tolnai Népújság, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-21 / 197. szám

1992. augusztus 21. DUNAFÖLDVÁR KÉPÚJSÁG 13 Ki kivel_szórakozik? Veled vagy nélküled? Tovább dagad az óvodaügy Ki és mit fúj fel a dunaföldvári óvoda ügyében? Kinek mihez van joga? Ki kivel lobbyzik és miért? Gyantihatólag beszélnek róla majd egy darabig a városban, ami bizonyára sokaknak nem lesz ínyére. De nézzük csak, miről van szó? Az önkormányzat meghir­dette a vezető óvónői állást: a pályázatra ketten jelentkeztek. Mire beadták a pályázatot, ki­derült, hogy az állás nem léte­zik. Pontosabban előbb csak az derült ki, hogy az önkor­mányzat nem kompetens a vezető óvónői állás betöltésé­nek ügyében. A kinevezés az iskola igazgatójának jogköre mert az óvoda az iskolával közös intézményként műkö­dik -, Lóki Istvánná direktor pedig úgy döntött (akkor), hogy nincs szükség vezető óvónőre. Az önkormányzat - miután elfogadta az óvoda és az is­kola alapító okiratát - megtar­totta a két intézmény „kény­szerházasságát" . Történt ez annak ellenére, hogy július 2-án az óvónők rendkívüli értekezletén, ahol 23 megjelent pedagógusból 21-en úgy voksoltak: váljon le az óvoda. Ugyanezen az érte­kezleten támogatásukról biz­tosították az addigi vezető óvónőt, Bartáné Ringbauer Paulát. Kérték az önkormányza­tot, hogy addig tartsák meg e beosztásban Bartánét, amíg a testület dönt arról, hogy az óvoda marad-e az iskola fennhatósága alatt avagy sem. Július 31-én lejárt Bartáné mandátuma, Lóki Istvánná igazgató nem hosszabbította meg a négy évvel ezelőtti megbízást, amit annak idején az akkori tanács végrehatjó bizottsága adott. Kérdésünkre, hogy a peda­gógusok véleményével ellen­tétben miért nem hosszabbí­tották meg Bartáné megbíza­tását, Kiss János polgármester azt válaszolta, hogy menet közben - információi szerint - a pedagógusok véleménye megváltozott. (A kérdésre, hogy ha ez valóban így van, akkor miért, nem sikerült vá­laszt kapni.) Ami pedig az elválást illeti, korábban a testület kabinetü­lésen döntött arról, hogy „nem dönt", de visszatérnek az ügyre. Amennyiben az el­szakadás nem jelent túl nagy többletköltséget, úgy decem­ber 31-ig határoznak róla - szólt a korábbi variáns, ami most úgy módosult, hogy szeptemberben ismét napi­rendre tűzik az ügyet. Csakhogy közben Bartáné Ringbauer Paula megszűnt vezető óvónő lenni. Ma egy hete telefonon kértem infor­mációt az iskola igazgatójától, aki akkor azt mondta, hogy a négy épületben működő óvoda további vezetését úgy oldja meg, hogy lesz mind­egyik élén egy-egy épületfele­lős, aki az ott folyó munka pedagógiai vezetője lesz. A négy vezető azonos órakedvez­ménnyel látja el feladatát, de lesz közülük egy, aki az épü­letfelelősöket képviseli, to­vábbi órakedvezmény nélkül. A feladata pedig nagyjából ab­ban merül ki, hogy amennyi­ben az igazgatónak nem lesz ideje óvodával kapcsolatos ér­tekezletre járni, akkor el fog menni. Tegnapelőtti érdeklődé­sünkre - mint az igazgatónő elmondta - ez „csupán" any- nyiban módosult, hogy három épületfelelősnek. 5-5 órányi órakedvezménye van, míg az ál­taluk - egyébként meglepe­tésre - megválasztott vezető óvónőnek csupán 6 óra a köte­lező óraszáma. Az igazgatónő különben meglepetésének adott hangot amiatt, hogy Bartáné nem fo­gadta el az épületvezetői be­osztást, hiszen - mint mon­dotta - így is lehetett volna be­lőle vezető óvónő. - így igaz, csak kérdés, hogy milyen kompetenciával? Egy héttel ezelőtt még pri­mus inter pares - első az egyenlők közt -, szerdára - mikorra lezajlik a választás - vezető a „kis vezetők" között. Legalábbis furcsa. Remélhette-e Bartáné, hogy ha elfogadja a felajánlott épü­letfelelősi feladatot, akkor is­mét pályázhat az óvodaveze­tői címre. (Bartáné egyébként nem nyilatkozik, mondván, hogy elege van az egészből, várja az önkormányzat hatá­rozatát. Szintén hallgat Ráczné Prajda Teréz, akit a pá­lyázat meghirdetésekor bíztak meg a vélemények felmérésé­vel és egyéb teendőkkel. Mindketten az állásukat fél­tik.) Az igazgatónő egyébként állítása szerint nem értesült - hivatalosan arról a képvise­lőknek írott levélről, amely­ben az óvónők az elszakadást szorgalmazzák, és amelyben támogatásukról biztosítják Ringbauer Paulát. Mint mon­dotta, valamit hallott, de „pletykákra" nyilván nem re­agálhatott. Vida Sándor képviselő sze­rint amennyiben a kollektíva egységesen az elválás mellett van, - nem kellene akadályt gördíteni a dolog elé. Emlé­keztetett arra, hogy a közmű­velődési intézmények igazga­tóságából néhány ember kí­vánságára válhatott ki - he­lyesen - a könyvtár. Kérdés persze, hogy miről van szó? Arról, hogy együtt vagy kü­lön, vagy arról, hogy ki legyen a főnök? Nyilván is-is, de mi van az első helyen?. Valóban annyival többe ke­rülne-e az önálló működés, mint amennyire egyesek tartanak tőle? Valamint: függetlenül attól, hogy ki mennyire alkalmas az óvodavezetői teendők ellátására - szabad-e játaszani a pályázók idegeivel? Es egyáltalán: meddig lehet még szórakozni az óvónőkkel? Vagy talán velük meg lehet ezt tenni, hiszen ók „csak" a „kis ál­lampolgárokkal", a gyerekekkel foglalkoznak? Hangyái János Életfa az ünnepre Csepeli István, népi iparművész az ünnepre szép ajándékkal lepte meg Dunaföldvárt. A városháza nagytermét csodálatos kazettás mennyezettel és falburkolattal díszítette, kifaragta az életfát, amely ezentúl a házasságot kötőket fogadja, és tanúja lesz a mindenkori képviselők vitáinak, döntéseinek. Maga a művész a megtisztelő, ám cseppet sem könnyű fel­adatról így vall: „A magam értelmezése szerint nincsenek kristálytiszta, fejlődésük­ben bezáródó nemzetségek, kultúrák. Mégis karakteres megkülönböz­tetéseket tehetünk egy-egy népcsoportra jellemző, őket körülvevő, ma­guk által készített tárgyaikon keresztül. Magyarságtudatunk legártóbb hiányosságának tartom a népünkre legjellemzőbb tárgyaink elvesztését, mivel legközvetlenebb tárgyaink­kal őrizzük történelmünket a ma értelmezhető életfeltételeink alapján. A fentiek tudatában a Dunaföldvári Polgármesteri Hivatalban lévő házasságkötő-terem belsőépítészeti munkálataival bizonyságot kíván­tam tenni arra, hogy felfrissíthetnek találom kézműves kultúrhagyo- mányunk általam kimeríthetetlennel vélt kincsestárát. Egyszemélyes bizonyságaim rettenetesen kevésnek bizonyunak a város lakossága és közvetlen vezetőinek bizalma nélkül, így csak azt remélhetem, hogy a magam „végtermékével" megfogható szolgálatot tehettem bizalmuk ellenértékének". Mindehhez, már csak azt kívánjuk a földváriaknak, hogy a fa­lak között is olyan döntések szülessenek, hogy akik hozzák őket, méltók lehessenek a polgárok bizalmára. Atkukkantó Erdélyi hímzések Dunaújvárosból A Dunaújvárosi Bartók Néphímző Kör tagjainak munkáiból nyüt kiállítás a Vármúzeum galériájában. A Csatlós Istvánná veze­tésével dolgozó - az Erdélyi formavilágot megelevenítő - műhely munkáját bemu­tató tárlat szeptember 17-ig tekinthető meg. Jó hír A közepesnél gyengébb termésre számítottak az időjárás, valamint a fel­használt műtrágya kis mennyisége miatt, a duna­újvárosi mezőgazdasági szövetkezetben. E helyett jó közepes ter­mést takaríthattak be. Bú­zából a tervezett 4 és fél tonna helyett hektárron- ként 4,7 tonnát arattak, őszi árpából gyengébb volt a termés, és nem is sikerült még eladni, mert olyan ke­veset ígértek érte. A tavaszi árpa - százhu­szonöt hektár átlagában - négy tonnát termett. A búza értékesítésével nem voltak gondok, részben a Dunamalom Kft, részben a KSZE vásárolta meg a ter­mést. Ünnep után kiderül Fél éve folynak a találga­tások - hiteles információ híján -, hogy miként alakul a Dunapack Részvénytár­saság Dunaújvárosi Gyárá­nak jövője. A négynapos ünnep után - augusztus huszonötödi­kén - dr. Galli Miklós vezérigazgató ad részletes tájékoztatást a szakszerve­zetek képviselőinek a hely­zetről és a várható fejlemé­nyekről. Nyilvánvalóan ez sok dunaföldvárit is érdekelni fog majd . .. Új adó Jó ütemben halad Kiskő­rösön a mikrolánc gerinc­adó építése. A tervek sze­rint a szóróállomást egy év múlva helyezik üzembe, és akkor javul a körzetben - köztük Dunaföldváron - a Tvl és 2, valamint a Kos­suth, a Petőfi és a Bartók Rádió vételi minősége az URH-sávban. Gömbvillámlátogatás Még a sokat látott, ta­pasztalt biztosítási szak­emberek (és „ufológusok") is elámultak Fajszon, ahol a napokban - valószínűleg - gömbvillám tett látogatást. A tévéantennát, ruhakö­telet lekaszaboló égi jelen­ség - lángralobbantva egy ruhadarabot - tönkretette a környék elektromos beren­dezéseit, majd nagy durra­nással távozott. Nem adjuk fel... .. .kedves olvasóinknak rejtvényként, hogy milyen „színeváltozáson" ment ke­resztül a polgármesteri hiva­tal. Azt pedig kinek-kinek a sa­ját megítélésére bízzuk, hogy eldöntse: a falakon belül is megtörtént az „átfestés"? A kérdésre a választ nem kérjük a szerkesztőségbe, javasoljuk a következő választásokon, a szavazóurnákba eljuttatni. Nyárutói utcatárlat Nem a hagyományos érte­lemben, de utcatárlata van Oszoli Piroskának Dunaföld­váron. A napokban cserélte ki a Kossuth Lajus utcában lévő - az áfész által felajánlott - ki­rakatokban a képeket részben az idei év ^termésével", rész­ben a balatoni tárlat anyagá­val. Júliusban Balatonfüreden, a kulturcentrumban láthatta a közönség a földvári festőnő képeit, és az ottani Kedves cukrászda is hangulatosabb, barátsáfgosabb lett a festmé­nyektől. Az utcára kerül a nyáron Kistormáson készült tájkép is, valamint a paraszti életet be­mutató alkotások. — Mindig szerettem ezt a témát - mondja a rendezgetés közben Oszoli Piroska -, ha úgy tetszik azokról és azok­nak festek, akik nem érdek­lődnek a munkáim iránt. Le­het, hogy a festészet ettől re­ménytelen szerelem szá­momra? - tűnődik maga elé nézve. Aztán arról mesél, hogy hí­reden mindenki nagyon ked­vesen fogadta a képeit, jó volt a sajtója, csak hát kinek van manapság pénze képekre? A mecenatúráról beszélge­tünk a festőnővel, aki nem kis elragadtatással hozza elő, hogy megkereste az egyik Shell-kút vezetője, hogy a presszójába adjon kölcsön né­hány alkotást, ő nagy öröm­mel tett eleget a kérésnek, mondván: ha már nem veszik az emberek, legalább lássák a képeket.-h új­telkeiül a cím, ahol a többi kép látható Mindent, ami mozog Elszaporodtak a termény- lopások Dunaföldváron. Az enyveskezűek visznek min­dent: uborkát, krumplit, ami éppen érik. Szerencsére a gaz­dák szolidárisak egymással, és ha tolvajt Iának, rögtön jelen­tik a rendőrségen. Nemrégi­ben így sikerült elfogni egy dézsmálót. A mezőőrök „megszünteté­sével" azonban vérszemet kaptak a tolvajok, a gazdák szerint valamit ki kellene már ta­lálni, talán a polgárőrséget, ta­lán mást. Nem beszélve arról, hogy jön a szőlőszezon, ami­kor igen elharapódznak a lo­pások. Lehet, hogy komikusnak tűnik, ha tyúklopásokról írunk, de kevésbé nevetséges, ha arról is szólunk, hogy egy magányos nyugdíjas asszony­tól vittek el nemrégimen har­minc "tyúkot - tálán az egész évi húskészletét? Földváron továbbra is nép­szerű a kerékpár és a kismo­tor. Ez itt nem a reklám helye, hanem információ arról, hogy az egyszerű gyermekkerékpá­roktól a méregdrága ver­senybringákig mindent lop­nak - „köszönhetően" részben a tulajdonosok felelőtlenségé­nek. A rendőrség tanácsolja, hogy írják fel a biciklik gyári számát, illetve az új kerékpá­rokat - amelyekről ez köny- nyen eltávolítható - lássák el valamilyen azonosító jellel. S ha már a biciklinél tartunk: rövidesen kezdődik az iskola. A rendőrség fokozottan ellenőrzi a diákok kerékpárjait. Nem azért, hogy néhány százasra megvágják őket, hanem hogy lehetőleg egyetlen gyermeket se érjen baleset.

Next

/
Thumbnails
Contents