Tolnai Népújság, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-07 / 159. szám
4 KÉPÚJSÁG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1992. július 7. Laktanyaárverés A városházán hallottuk Nemrégiben arról írtunk, felkapott lett Tamási és közvetlen környéke üdülőfalu építése okán, s a német vállalkozó mellett - Páriban tervezi kialakítani az üdülőfalut - mások is kértek ajánlatot. Úgy hírlik, tetszik az önkormányzat ajánlata a norvég-magyar társaság külföldi tagjának is, Bontják az Oriont Tamásiban. Gép és emberek döntik le a falakat, hogy aztán értékesítsék az anyagot, majd új épületeket, a mai időnek jobban megfelelőt, korszerűbbet húzzanak fel a régiek helyén. Bontják az Oriont Tamásiban és kérdés, ki emlékszik most a cég első vidéki gyáregységének indulására, arra, hogy ipart teremtve munkát adtak a mezőgazdaságban fölszabaduló helyi és környékbeli szakképzetlen munkaerőnek, hogy egyre többen vonzódtak a műszaki pályára és szereztek különböző szinten szakképzettséget, vagy kinek jut eszébe a gyorsított ütemű városfejlesztés, nem beszélve az üzem fejlődéséről. Bontják a tamási Oriont és hiszen úgy határozott, a közeljövőben megtekinti a helyszíneket. „Néhány hete szó volt arról, hogy új helyre, a volt pártszékház földszinti tanácstermébe költözik a Tamási Galéria. Most az a hír járja, az épületgépészeti részekkel már foglalkoznak a szakemberek, külön bejáratot kap majd a galéria és mivel az előző hellyel ellentétben ezután fűthető épületben, teremben helyezik el a Könnyű László által adományozott gyűjteményt, ezért egész évben folyamatosan látogatható lesz. Ez óriási előrelépés. A Dél-Dunántúlon elsőként konkrét megállapodás született a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet területi szervezete azért állok meg néhány gondolat erejéig nosztalgiázni, mert igaz, nagyon pici ideig, de magam is megpróbálkoztam a gyáregységben a munkával, aztán meg tudtam, hogy sokat, a létezést, egyfajta biztonságot jelentett a fővárosinál lényegesen alacsonyabb bér az akkori környezetemben élőknek. Ki emlékszik erre most, amikor a tégla tégla hátán nem falat alkot? Amint azt hírül adtuk, a Massive cég megvásárolta a gyáregységet meg a területet. Most bontják az Oriont és új épületeket emelnek a régiek helyére. Tudjuk, hisszük, hogy ez új munkahelyek teremtésével jár együtt. Olyannal, ahol számítanak az egykori orionosokra is. és a katolikus egyház között a tamási mozi épületének egyházi kárpótlással kapcsolatos tulajdon rendezése ügyében. A felek megállapodtak az épületben található szolgálati lakás egyház által történő átvételéről. A moziterem zavartalanul „működik" a vagyonátadás alatt, ehhez az. önkormányzat díjtalanul biztosítja a szükséges technikai felszereléseket. Hallottunk egy hírt a sokáig oroszok által használt laktanyáról. Augusztus 6-án kerül sor a tamási Szondi laktanya és a volt lőtér első árverésére Budapesten, a Kincstári Va: gyonkezelő Szervezetnél. A laktanya kikiáltási ára 196 mii-’ lió, a lőtéré 22 millió. Jó lenne, ha elkelne. Kiállítás Káplár Éva festőművész munkáiból nyílik kiállítás július 8-án 16 órakor a Tamási Galériában (Szabadság utca 15.). Az augusztus 2-ig, hétfő kivételével naponta 14-től 18 óráig nyitva tartó tárlatot Kádár János Miklós festőművész nyitja meg. Ajánljuk hasznos programnak a tamásiaknak, a városban üdülőknek, a településen átutazóknak, illetve az oda valamüyen ok miatt beutazóknak. Az oldal anyagait ezúttal Ékes László írta, a fényképeket ismét Gottvald Károly készítette. A szerkesztők köszönik olvasóink segítségét, azt, hogy velünk tartottak. Rágalom! A mostani lélekcserélő időben, mocskolódó világunkban is meglepetésként érte az oldal szerkesztőjét az alábbi, Tamásiból kapott levél. „Hetek óta az a hír, illetve rágalom járja, hogy dr. Juhász- Schlatter Bernadette a tamási ABC-ben lopott. Én mint a Kop-Ka Áfész elnöke, aki felhívtam a doktornő figyelmét erre a rágalomra, kijelentem, hogy ez aljas hazugság. RéméGyár állott, most kőhalom y 'i ~ Nemsokára csak az emlékezet őrzi az Oriont Állami gazdaságból kft-k Mivel a közvetlen érintettekkel ellentétben a kívülálló Gyökeresen megváltozik minden tornádon „Kalapács alá" kerülnek a tehenek is nem érzékeli az állami gazdaságok privatizációját, ezért most a teljesség igénye nélkül megpróbáljuk nagyvonalakban ismertetni, hogy zajlik ez Fornádon, a Tamási Állami Gazdaság központjában. Segítségünkre van ebben Dorfmeister László megbízott igazgató - korábban kerületvezető -, aki május 11-től december 31-ig vállalati biztosi jogkörrel irányítja az átalakulást. Június 8-án 22 napot ésy szempontokat kaptak az Állami Vagyonügynökségtől arra, hogy a hónap végéig elkészítsék az átalakulási tervet és leadják. Miután azt az ÁVÜ szakemberei megvizsgálják, véleményezik, bízzunk benne, hogy elfogadják, akkor kell keresni egy olyan céget, aki befektetőket tud szerezni. A privatizációs szakasz november-decemberre tehető majd. Maradjunk azonban az átalakulási tervnél. A Tamási Állami Gazdaságéban az van, hogy kisebb működőképes egységekre kell(ene) bontani, mivel nagy valószínűséggel ezek hatékonyabbnak, költségérzékenyebbek a nagynál. Úgy tervezik, egy kerületet 3-4 kft. fed le. Éhhez első lépés annak a kiderítése, hogy a kárpótlás után mennyi föld marad meg, hiszen erre települnek rá majd az elképzelések szerint azok a kft-k, amelyek termelnek, termeltetnek és a remények szerint a magángazdáknak szolgáltatnak. Az utóbbinál nemcsak az eszközök, hanem a szürkeállomány hasznosításáról is szó van. Jelesül arról, hogy nemcsak szántanak, vetnek, műtrágyát szórnak, vegyszerez- nek, segítenek a betakarításban, hanem azt is megmondják, mit érdemes egy adott területen termelni, milyen ol- csó(bb), de hatékony kemikáliákat kell, illetve lehet alkalmazni és a sor folytatható. Egy a lényeg: a csökkentett létszámú egységek megéljenek. Fornádon tudják, előre kell menekülni és a húzó ágazatokban számítanak eredményre. A gazdaság központja üzleti alapon szerveződik. Amikor a földet és az eszközt - úgymond - odarendelték a kft-knek, akkor az épületeket, építményeket többször meghirdetik a megyei lapban - bizonyára nálunk - és megpróbálják értékesíteni azokat. A feleslegessé váló eszközök eladásából kívánják szeptember 30-ig csökkenteni a hiteleket. Mivel az átalakulás érzékenyen érinti a dolgozókat, azért megpróbálják fájdalommentessé tenni azt. Már kifizették a végkielégítést és lehetővé válik egy bizonyos réteg számára a korkedvezményes nyugdíjazás is. Egy biztos: másképp kell gondolkodni és cselekedni mindenkinek. lem, hogy akik meg tudták nézni a tamási tv műsorát, szintén megbizonyosodtak a doktornő ártatlanságáról. Tóth József Áfész-elnök." Az oldal szerkesztője miután beszélt Tóth Józseffel, aki megerősítette a fentieket, azt kérdezi: kinek az érdeke és miért egy szakmailag és emberileg is elismert orvos lejáratása, megrágalmazása? Miért van. ez a szellemi toprony? Vagy az emberi butaság, aljasság ennyire nem ismer határokat? Üzen a szerkesztő Az elmúlt héten Koczor József értényi olvasónk levélben keresett meg bennünket, amiben kéri, látogassuk meg, mivel olyan néprajzi gyűjteménye van, ami „megfelel egy Szép Ilona Múzeumnak". Azt írja, jó lenne az anyagot Tamásiban bemutatni, hogy minél többen láthassák, s elkelne bizony néhány támogató is. Koczor úrnak üzenjük, hogy amint erre lehetőségünk nyílik - reméljük, nemsokára -, felkeressük, megnézzük a gyűjteményt, aztán pedig elbeszélgetünk egy kicsit, hogy közkinccsé tehessük az Értényben látottakat, halottakat. Egyelőre ennyit ígérünk, mert ennyit ígérhetünk, aztán majd meglátjuk. Bízunk azért abban is, hogy tudjuk segíteni az értékes gyűjtemény nagy nyilvánossággal való megismertetését. T Fecskefészek a szalonnán Igen, jól hallották, a szalonnatáblára rakott fészket a présházam feldolgozójában egy kedves fecskepár. Ez egy régi pince volt itt, a felsónyéki Fölhegyen, amit azután vettem,-, hogy az enyém bekerült a táblásításba. Aztán építettük ezt a présházat, ahova a szellőzőn keresztül be tudnak jönni a fecskék. A tavasszal kint voltunk az unokákkal, akik kérték: Papa, süssünk szalonnát! Sütöttünk és mikor végeztünk, felakasztottam a szalonnatáblát ide a gerendára. Egy másik alkalommal az unokák ismét kérték, hogy süssünk, de ekkor már rajta volt a fecskefészek. Csodálatos módon eszelték ki a helyét, biztonságra törekedtek. Természetesen nem nyúltunk a szalonnához. Azóta már kikeltek a fecskegyerekek és szorgalmasan rakják a fészket az első, illetve a legutolsó gerendára. Amikor jövök a présházba, fönt ülnek a rúdon és mondják a maguk nyelvén. Nem zavarnak, én sem őket - mire a szüret megjön, úgyis elmennek -, így nagyon jó haveri viszonyban vannak velem. Elmondta Szántó Gyula A kedves költözök a biztonságra törekedtek Szántó Gyula, aki jó haverságban van a madarakkal Savanyú és kesernyés Megérett a meggy, csak nem nagyon megy Hogy mennyire bizalmatlanok az emberek az idegenekkel szemben - köszönhetően a közbiztonságnak, pontosabban szólva a közbizonytalanságnak -, arról az elmúlt héten Magyarkesziben is meggyő-' ződhettünk. De tapasztalhattuk azt is a meggyfelvásárlás helyszínén, hogy a tisztességes szándékot, az őszinteséget hasonlóképpen viszonozzák. Kersák Lajosné, a Kop-Ka Áfész magyarkeszi felvásárlója készséges, ám szűkszavú volt. Megtudtuk azért tőle, hogy több mint egy hete kezdődött a meggyszezon, 25, 20, 18 és ottjártunkkor 16 forint volt a felvásárlási ár. A felvásárló tette a dolgát, mi pedig a jelenlévő Simon Pálné, Szakács János, Sárközi János és Györke Jánosné jóvoltából érdekes eszmecserének lehettünk tanúi. — Rengeteg a meggy Résziben, csak nem veszik meg - hallottuk. - Jövedelemforrás lenne, ha átvennék. — Amit mi eladunk, az olcsó, amit veszünk, az drága. — Az ember csak kínlódik, törekszik arra, hogy legyen a városi népnek, aztán mindennek, a marhának, a disznónak lefelé megy az ára. — Aztán meg kereshetünk magunknak munkahelyet. — Istén tudja, mi lesz a kárpótlással is. — Az lesz, mert én az őszszel elfoglalom a földet. A cigányt is fölpártoltam, mivel az se lopásból akar megélni, föld kell neki. — Mondhatunk mi akármit, amikor az Országgyűlés csakásitozik . . . — Értékjegy lesz. Földet kérünk. — Ki munkálja meg? — Az, aki itt él. Azért kell a föld! Csak az a gond, amit megtermelünk, arról leszedik a tejfölt, mert öt-tíz kézen keresztülmegy. — Én már több évet megéltem nálatok, de azt mondom, régen is így volt. Most is a vezető emberek élnek, mint a herék. Azok megkapják a haVi 300 ezret, te meg a hatot. — Most az lesz az úr, János bátyám, aki termel. — Ki munkálja meg a földet? — Ott vannak a fiatalok. — Azok nem abban nőttek fel! — Száz szónak is egy a vége: mindig a falu húzta ki az országot a csávából. — Most is kihúzná, ha hagynák. De ha elkedvetlenítik a parasztot, akkor az nem termel. Márpedig ha a paraszt nem termel, akkor az úr nem sz . . .k.
