Tolnai Népújság, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-07 / 159. szám

1992. július 7. TÁJOLÓ MEPUJSAG 5 Két hét izgalom Zenei verseny Moszkvában Több mint két hétig tartotta izgalomban az orosz zene­kedvelőket a Moszkvai Kon­zervatóriumban a fiatal ze­neművészek versenye. A Csajkovszkiról elnevezett nemzetközi ifjúsági verseny a múlt héten az ünnepélyes eredményhirdetéssel fejező­dött be, majd a boldog győzte­sek a Konzervatórium nagy­termében zárókoncertet ad­tak. A zongoristák között az első helyet a 15 esztendős Andrej Mogilevszkij - a neves zeneművész, Jevgenyij Mogi­levszkij fia - szerezte meg. Az ifjú előadó nyilatkozatában A cseh alternatív színház Egy hete a prágai Manhardt Palota színháztermében a cseh alternatív színház egyik vezéralakjának, Jan Schmid rendezőnek a nagy író életét és gondolatait összefoglaló collage-zsal hivatalosan is megnyílt a Franz Kafka Szín­ház. A darabot az idei alterna­tív színházi fesztivál kereté­ben mutatták be. A második éve megrende­zésre kerülő alternatív szín­házi fesztivál nevében is „nyílt", ezért az idén Kafkáról szóló darabbal egy olyan té­mához nyúltak, amely a prá­gaiakat foglalkoztatja. Jan Schmid, a neves „Studio Ypsilon" prágai kisszínpad vezetője az általa előszeretet­tel alkalmazott módszerrel, a „kollektív rögtönzéssel" ezút­tal színiiskolák együttesével gondolatokban gazdag, ma­gával ragadó darabot állított színpadra. A produkciót a nyár folyamán - tekintettel a várható turizmusra - főleg német nyelven adják elő, a cseh nyelvű premiert őszre tervezik. elmondta: ez a verseny köz­ponti eseménynek számít éle­tében. Szerinte az ilyen, alkotó jellegű és tehetséget bemutató erőpróbák hozzájárulnak az orosz társadalom újjászületé­séhez, és ez az ifjúsági verseny nagy jövő előtt áll. Ugyancsak első díjat nyert a zongoraművészek között az amerikai Emily Shear. A hegedűsök kategóriájá­ban szintén az Egyesült Álla­mokból érkezett fiatal hölgy, Jennifer Koch vitte el a pál­mát. A két amerikai versenyző e kéthetes zenei versenynek kö­Az április 1-ével meghirde­tett nemzetközi gyermekköl­tészeti pályázat magyar anya­gát a közelmúltban zsűrizték Budapesten. A kétszázhuszonöt pálya­munka közül a zsűri a szönhetően ismerkedhetett meg közelebbről az orosz kul­túrával, a világ oly sok kie­melkedő zenészének szülő­földjével, Oroszországgal. A gordonkaművészek kö­zöl a német Daniel Mül- ler-Shott bizonyult a legjobb­nak. Nem múlhat el verseny a tévénézők szavazása nélkül sem: a nézők szívét Jekatye- rina Menysikova hódította meg, aki hivatalosan a zongo­risták között a második he­lyen végzett. Az első helyezet­tek különleges díjként Borisz Szvinyin szobrász „Ijfú Isten" című alkotását kapták. nemzetközi pályázatra tizenöt gyermekmunkát tartott érdemesnek elküldeni Brüsz- szelbe. Ezek között van a gyö- rei általános iskola tizenegy ötödikes tanulójának munkája is. Megjelent Az Akadémia Kiadó gondozásában jelent meg az Egyházak és vallások a mai Magyar- országon című kötet. A is könyv szerkesztője Ges- telyi Tamás. * Cukrászati ABC címmel, az Elvezetek gyöngyszemei sorozat legújabb köteteként ke­rült a könyvespolcokra. * A munka törvény- könyve és indoklása, 1992. címmel újra kap­ható. ♦ Saláták és előételek ­ízletes, friss, változatos saláták és remek előéte- lek hetedhét országból. (A könyvek a szek­szárdi Kossuth Köny­vesboltban vásárolhatók 1 meg.) Innen­onnan Szekszárdon, a Ba­bits Mihály Művelő­dési Ház folyosógalériá­ján Görbe Ferenc fotó­művész alkotásai látha­tók. Július 12-ig nézhe­tik meg a Kínai kézmű­vesség - csuhéból ké­szült használati eszkö­zök, elefántcsont és fafa­ragások című kiállítást. Á Bonsai klub leg­utóbbi kiállításáról vi­deofelvételt készítettek. Ezt július 14-én, 17 óra­kor mutatják be a műve­lődési házban. Fesztivál Ausztriában Az időjárás kegyeibe fogadta a rendezvényt, így aztán a rendezők számítása túl szerénynek is bizonyult: a várt kétmilliónál többen vol­tak kíváncsiak a Donau-Inselen immár kilencedszer megrendezett fesztivál valamelyik rendezvényére. Éppenséggel volt miből válogatni: 20 színpadon 750 órányi szórakozást kínáltak a rendezők. A tájékozó­dást idejekorán - a legnagyobb példányszámú napilapban, a Neue Kronen Zeitungban - megjelent térkép segítette, no meg a helyszínen 1000 főnyi rendezósereg, információs sátor, és megannyi felirat. A két híd közötti árnyas, kellemes szigeten 15 kilométer kábelt fektettek le, és hogy a tengernyi vendég éhen ne vesszen, 70 standnál árultak virslit, kolbászt és innivalót. Voltak nemzetközi ételspecialitásokat kínáló bó­dék is - ezekben persze egyszerűbben, állva fogyaszthattak. A rendezvény egyees programjai nem biztos, hogy a kényesebb ízlé- sűeknek is megfelelhettek, - de azért ki-ki talált kedvére való mulatsá­got. A fellépő énekesek, együttesek között olyan nevek szerepeltek, mint Etta Scollo, Bonnie Tyler, az elmaradhatatlan Udo Jürgens, az Untouchables, és a sor hosszan folytatható lenne. A gyerekeknek, avagy gyermeklelkű felnőtteknek volt Bohóc Show, megannyi kabaré, egy-egy színpadon a folklór is feltűnt, lehetett bámészkodni, mert né­hol a sokszínű közönség legalább annyi látnivalót kínált, mint az elő­adók. A rendezvény nagyobb közlekedési káosz nélkül lezajlott, látha­tóan meghallgatták az érdeklődők a jó tanácsokat és a tömegközlekedést választották. A rendező - a bécsi SPÖ - elégedett, s feltehetően máris tervezi a jövő évi, a jubileumi tizedik Duna-sziget-fesztivált. Győréi általános iskolások a gyermekköltészeti pályázaton Vendégváró Bugacpuszta Dimbes-domhos rónaság az erdők karéjában Kecskemét város egykori pusztája, Bugac ma messze földön ismert idegenforgalmi látványosság. Bugacpuszta nevét hallva csak az képzel maga elé végeláthatatlan sík­ságot, aki még nem járt itt. Ez a vidék más, mint a délibábos Hortobágy. Dimbes-dombos, laza felszínű, kisebb-nagyobb kihívásokkal tarkított legelő. Facsoportok, erdőfoltok látha­tók végig a pusztára vezető úton, a lovasbemutatók szín­helyét pedig lombos erdők ka­réja övezi. A Kiskunsági Nemzeti Park gondozásában lévő táj értékei mellett az őshonos, régen szi- lajon tenyésztett állatok látvá­nya ragadja meg az ide érke­zőket: a villás szarvú magyar szürke szarvasmarha, a csa­vart szarvú rackajuh, a vad­disznóra emlékeztető manga­licasertés és a nevezetes ma­gyar félvér lovakból álló mé­nes. Pusztaötöst, lovasbemu­tatót sokfelé látni már az Al­földön. Aki mélyebben meg akarja ismerni ezt a tájat, an­nak érdemes erre több időt ál­dozni. Szállást találhat az üdü­lés céljára épített, környezetbe illő parasztházakban, vagy épp a lóistálló fölött kialakított motelben. A tanyasi üdülést választókat nyugalom veszi körül. A tanyaudvarokon gé- meskút, kemence és galamb­dúc, a nádtetős épületekben rusztikus bútorok. Mindezek­kel jól megfér az összkomfort is. Reggel tücsökzenére kel az ember és az ébredő puszta látványa terül a szeme elé. Es­ténként a pusztát sötétzöld szegélyként veszi körül az erdő, amely alkonyatkor még szebb, mint nappal. A puszta életének köz­pontja volt régen és az ma is a Bugaci csárda. Ide érkeznek lovaskocsin a turistacsoportok a bemutató után. Citerazene, barackpálinka és gasztronó­miai különlegességek várják a vendégeket. A csárda veze­tője, Tóth József különösen büszke az itteni gulyáslevesre, de keménytarhonyát is olyant főznek, hogy még a diétára fogott nyugati turisták se tud­nak ellenállni a mesterien ösz- szeérlelt ízeknek. Egyesül az itt készült ételekben a pászto­rok hagyományos tudása és a mai konyhaművészet szakér­telme. Bugacpuszta kapuja ma is az egykori gazda, Kecske­mét. Itt, az ódon városházán érdemes a látogatást kezdeni, majd harminc kilométeres utazás déli irányba, s a láto­gató máris ott találja magát a természeti értékekben bővel­kedő alföldi táj kellős köze­pén. Ellátogatott ide néhány éve, férje oldalán Lady Diana is. Manapság több errefelé a külföldi turista, mint a hazai vendég. Pedig felfedezésre érdemes a bugaci puszta. Nemcsak autóval lehet ide el­jutni, hanem kerékpáron vagy akár a Kecskemétről induló kisvasúton is megközelíthető. Tv-napló Elmentek a katonák 1944 nyarán összeomlott a német front, Keleten, Nyuga­ton egyaránt. Ekkor már csak néhány háborodott hihetett Hitler győzelmében, a kilátástalan harcot azonban még hosszú hónapokig folytatták. Horthy proklamációja csak ok­tóber 15-én hangzott el, de másnap már lemondott Szálasi javára, s az ország elindult az alvilág legmélyebb köreibe. Közben a szovjet csapatok gyorsan haladtak előre, az ősz fo­lyamán birtokukba került Eszak-Magyarország, a Tiszántúl, az Alföld s novemberben átkeltek a Dunán és decemberben elfoglalták a Dunántúl jelentős részét, majd a tavaszra nem maradt sem fasiszta, sem nyilas az országban. Az első időben maguk az oroszok sem tudták, hogy mi­lyen minőségben tartózkodnak itt, az első akciók, például emberek elhurcolása, megszállókra vallott, a felszabadító hadsereg képe csak később rajzolódott ki. A csapatok vi­szont a békeszerződés megkötése után is maradtak, sőt ,az osztrák államszerződés után sem indultak haza, jóllehet a nemzetközi jog is erre kötelezte volna Moszkvát. A többit tudjuk, az „ideiglenesen hazánkban tartózkodó" csapatok több mint negyven évig maradtak, míg azután egy évvel ez­előtt, a világpolitikai fordulat következtében, megszűnt az „ideiglenesség". Az évforduló legbizarabb eseménye mindenképpen a Szabadság-szobor lepelbe burkolása volt, nem csekély költ­séggel. A szándék nem világos, a szabadság jelképe fan­tommá változott, akár Hamlet apjának szellemét is jelké­pezhette volna, s megfejtését az is nehezítette, hogy a lepel­ben mintha épp a szabadság rejtőzött volna el. Látványos, de ügyetlen ötlet, a jelképnek ugyanis csak akkor van értelme, ha egyértelmű, mindenki számára ugyanazt mondja. A televízió Vészi János és Sántha László dokumentum­filmjével emlékezett: Isten veletek, oroszok! Milyen is volt ez a közel fél évszázad, amíg itt voltak közöttünk? Megszállók voltak-e vagy barátok, sőt „örök barátok", ahogyan minden ünnepi megemlékezésben mondták? A válasz nem is olyan egyszerű. A katonákkal a magyar lakosságnak kevés kapcsolata volt, kaszárnyákban éltek, izolálva a külvilágtól s a tisztek sem köthettek barátságot, nem járhattak a magyar családokhoz. Jellemző volt a kecs­keméti tanárnő, aki már egy éve élt Magyarországon, min­den nagyon tetszett neki, de Pestre ennyi idő alatt sem jutott el. Egy-egy parancsnok ünnepi gyűléseken ott ült a megyei vezetők között az emelvényen, de szorosabb kapcsolata ezekkel sem volt. Ennyi idő alatt természetesen sok minden megtörténik, akár az is, hogy egy tank kiszabadul a kaszár­nyából, vagy az őrnagynak megtetszik egy nő, amint hallot­tuk, de az a gyanúm, hogy a németországi amerikaiakról cif­rább történetek járják. A híradó-részletek csak az ünnepekről szóltak, a kor szó- használatával a szovjet segítségről, a katonai video-csoport felvételei a sivár kaszárnyaéletről, a megszólaltatott szemta­núk pedig saját élményeiket mondták el, amelyek között gyilkosság épp úgy szerepelt, mint részegeskedés. A hadse­reg tagjai azonban mást is csináltak, amit addig - tudtommal - nem mért fel senki. Ha hébe-hóba kiszabadultak a lakta­nyából, üzleteltek, mesélik, hogy Tolnán benzint épp úgy lehetett venni, mint televíziót, vagy búvárruhát. Ki tudja, mennyi mindent írtak így le a katonai leltárokból. A filmet nézve az ifjabb nézők azt gondolhatták, hogy nem is történt itt semmi különös, mert a 45-ös elhurcolások­ról, a hadifoglyokról szó sem esett, az 56-os megtorlásról sem. A kép azonban nem ilyen egyszerű, a közkatonák nya­kába varrni a megszállás tényét nem is lehet. A film csak a külsőségekről szólt, pedig a lényeg ezek mögött van: ez a hadsereg azért tartózkodott itt, hogy bármikor beavatkoz- hassék, ha a magyar és ezzel együtt a szovjet hatalmi érdeket valami veszélyeztetné. Ennek látványos jelét adták már ak­kor, amikor Kovács Bélát, a Kisgazdapárt főtitkárát elrabol­ták, ami ellen a Nyugat különösebb meggyőződés nélkül til­takozott csak, ők tartották fenn a párturalmat az 50-es évek­ben, ők verték le a szabadságharcot 56-ban, s - adatok van­nak rá - Kádár akkor is ragaszkodott jelenlétükhöz, amikor Hruscsov megcsillantotta a lehetőséget, hogy végtére haza is mehetnének. Amikor egy évvel ezelőtt elmentek a katonák, a fenyegetettség szűnt meg, a beavatkozás lehetősége. Erről nem esett szó a részleteiben hatásos filmben, amely csak arra vállalkozott, hogy búcsút intsen a távozóknak: Isten veletek, oroszok! Csányi László Pályázati figyelő 1. / Az Országos Képzési Tanács pályázatot hirdet kép­zési célú alapítványok részére. A pályázat célja, hogy a mun­kanélküliek képzésére szol­gáló programokat (pl. távok­tatás) valósítsanak meg, il­letve a képzéssel új munkahe­lyek létrehozását is elősegít­sék, s céljaik végrehajtásához más forrásokat is jelentős mér­tékben mozgósítsanak. A pá­lyázatokat folyamatosan lehet benyújtani. * 2. /A történelmi dokumen­tumfilmek kuratóriuma az alábbi pályázatot hirdeti meg: Az Országgyűlés az 1992. évi költségvetésben az elmúlt évtizedek történelmi esemé­nyeinek dokumentumfilmen történő megörökítésére 100 millió forintot különített el. Ennek elosztására a műve­lődési és közoktatási minisz­ter által összehívott kurató­rium az alábbi pályázatot hir­deti meg. Pályázni lehet törté­nelmi dokumentumfilmek ké­szítésére, amelyek életutak, a jelenben futó történelmi fo­lyamatos események ábrázo­lására vállalkoznak. Benyúj­tási határidő: 1992. szeptem­ber 15. * A pályázatokról bővebb felvilágosítás kérhető a Tolna Megyei Gyermek és Ifjúsági Alapítvány Információs-Szol­gáltató Irodájában: Szekszárd, Béla tér 6. Tel.: 74/11-928. Nyitva tartás: hétfő, szerda: 13.00-16.00 óráig, kedd, csü­törtök: 13.00-17.00 óráig, pén­tek: 13.00-15.30 óráig. Ugyan­csak tájékoztatás kérhető a paksi ifjúsági irodában: Paks, Gagarin u. 2. Tel.: 75/11-646. Nyitva tartás: hétfőtől pénte­kig 14.00-20.00 óráig. * Felhívjuk figyelmüket, hogy a pályázatokat nem az irodához kell beküldeni, az iroda csak közzéteszi azokat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents