Tolnai Népújság, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-25 / 175. szám

4 KÉPÚJSÁG

TOLNA ÉS KÖRNYÉKE

1992. július 25.

Piaci körbetekintő

Egy arc - egy mesterség

Szűcs István, a Domus igazgató-helyettese

A pénteki napok a legpiacképesebbek Tolnán. Óriási szerencse, hogy a KGST-piac ilyen jól működik, mindany- nyiunk megelégedésére. Leg-, feljebb a hatóságok berzenkednek néha egy kicsit. Alkudozunk cipőre, ágyneműre, konyakra. Itt minden olcsón beszerezhető, már nem is érdemes leugrani Szabadkára, a konyakot megvehetjük

250-ért, alsneműt 50-ért kapunk, na jó, nincs rajta madeira csipke. Törlőruha 5 db egy százas, az 1200 forintos puha bőrszandált pedig úgy viszik az idén, mint a cukrot. Igaz, a talpa olyan vékony, mint a papír, az ember érzi a kavicsot a lába alatt. De akkor is megéri. Az ágynemű 400-500 forint, tarka, cifra, de hát istenem. Illatszerek és bizsuk tömkelegé fillérekért kapható. Itt mindenki jól jár, vevő, eladó. Az élelmesebb magyar ember kiegészíti a munkanélküli segélyt egy kis árusítással, jugo mézeslap, jugo konyak kerül elő az autó csomagtartójából. Sürgés-forgás, árutapogatás, gyors próba, aztán felvillanó 100-asok, 500-asok vándorolnak magyar kézből lengyel kézbe, magyar kézből román kézbe. Elégedett mosolyok jelzik a sikeres üzletet. Szegények ők is, de szegények vagyunk mi is, és többé ez már nem titok.

A piac első részén mindig van kultúra is, immár hosszú ideje egy házaspár árulja a legújabb szép kivitelű könyveket. Vele szemben gyógy- teák, természetes kozmetikumok. A hátsó traktus a hagyományos piac, úgy tűnik, hogy az idén sokkal többen árulnak zöldséget, gyümölcsöt, virágot. HálTstennek termett bőven, ami keresett és nem nagyon kapni, az a zöldborsó. Na meg a kakas, tyúk, csirke, mintha jóval kevesebb lenne mostanság. Tán jobban járnak, ha maguk eszik meg?

Kezdetben vala a két testvér: Romulus és Domus. Romulus megalapította Rómát, Domus - valamivel később - a bútoráruház-láncolatot. A láncolatnak tíz éve Szekszár- don is van üzlete, az üzlet igazgató-helyettese Szűcs István. Tolnán kezdte a pályát, s ma is ott él. Eleinte „kijáró" volt, Fácánkertre, most meg „bejáró", Szekszárdra. Ötven éves. De beszéljen ő maga magáról! t

— A körzeti földművesszövetkezetnél inaskodtam, oda kerültem kereskedelmi tanulónak, 1956-ban. Aztán Gyöngyösön elvégeztem a SZÖVOSZ-iskolát, és munkába álltam a fácánkerti vegyesboltban. Bevonulásomig/62-ig ott dolgoztam. Először segédként, majd boltvezetőként. Minden nap négyszer tettem meg az utat biciklivel - reggel egyszer, délben kétszer, este egyszer - Tolna és Fácánkert között. Ezért leszerelés után úgy döntöttem, hogy nem megyek vissza az FMSZ-hez, és jelentkeztem a Népbolthoz. Fel is vettek, és

'64 óta, a mai napig ennél a cégnél van a munkakönyvem. Munkaügyi vezető voltam 18 évig, '82-től pedig a Domus igazgató-helyettese vagyok. Mikor idekerültem, száznál

több üzletében, ezernél több dolgozót foglalkoztatott a Népbolt. Most körülbelül kétharmadukra csökkentek ezek a számok. Nekem mélyvíznek számított a kezdés, a falusi

bolti és a munkaügyi „tapasztalatokkal" a hátam mögött. Nem is vagyok egy ambiciózus alkat, nem akartam vezető lenni; felkértek rá. De aztán sikerült jól venni az akadályokat. Közben, munka mellett elvégeztem a közgazdasági technikumot is. Most 30 fővel dolgozunk. Ehhez jött még 15 diák a kereskedelmi szakmunkásképzőből, akik nálunk szerezték meg a gyakorlatot, és épp most tettek sikeres záróvizsgát. (Munkája csak né- hányuknak lesz.) Ennyit a máról. A jövőbeni tervekről pedig annyit, hogy augusztusban két gyárral közös árubemutatót tartunk a Domusban, szeptemberben pedig egy olasz partner termékei lesznek láthatók. Ez a munkám. Szabadidőmben pedig szívesen olvasok, zenét hallgatok, sokat vagyok együtt a barátaimmal, testvéreimmel, idős szüleimmel, s havonta egyszer a bélyeggyűjtő társakkal, vasárnap délelőtt, a tolnai művelődési házban.- Wy- Fotó: Ótós R.

A szedresi templom téglái

A néhai Elemér atya feljegyzései 18.

Természetesen a hatóságnak ez a dolog sehogy sem tetszett. Szét akarták oszltani őket, nem mentek. Egész nap ott maradtak, ezért az állami hatóság jelentést tett a püspöknél.

A Csanádi püspök két papját küldte el, akiket a hívek nem ismertek és ezek felszólították a templomban tartózkodó plébánost, hogy azonnal menjen be Szegedre, jelentés- tételre. De bizony nem Szegeden, hanem Budapesten, az Andrássy út 60-ban kötött ki, ahol Péter Gábor személyesen vette kezelésbe. Egy darabig nem tudtuk, hogy hol van, végül megírta, hogy internálták.

Az erről szóló döntés így hangzik: „Nevezett egyén folyó évi jan. 5-éről 6-ára virradó éjjel, egy kis csoport előtt azt a kijelentést tette, hogy vértanúnak érzi magát és ezzel azokat annyira felizgatta, hogy a vérontást csak az idejében megjelent karhatalom tudta megakadályozni. Ezért ezen egyén szabadon hagyása veszélyes."

Végre megtudtuk, hogy hol van és mi történt vele. Most már valamennyien azon törtük a fejünket, hogy hogy lehetne kiszabadítani.

Az akkori igazságügyi államtitkár ismerősöm volt, felkerestem hivatalában, és előadtam kérésem. Azt mondotta, ő ebben az ügyben nem tehet semmit, de keressem fel

Kádár belügyminisztert, jóra való embernek ismeri, azután jöjjek vissza és mondjam meg, mit végeztem, mert nagyon érdekelné a dolog. A belügyminiszter ajtaja előtt egy rendőr fogad.

— A bátyámat internálták. Nagyon szeretnék ebben az ügyben a belügyminiszter úrral beszélni. Mondja meg neki, hogy nagyon rövid leszek, de nagyón szeretném, ha fogadna. Bemegy és jelenti a dolgot. Kijön. Az intemálási ügyeket Vörös József, miniszteri osztályfőnök intézi, tessék hozzámenni, várja.

Azonnal mentem és valóban, a szó szoros értelmében tárt ajtókkal várt. Elmondom jövetelem célját.

— Igen. Tudok róla, a maga bátyja mint valami várba, bevette magát a templomba, úgy kellett onnan kiemelni.

— Ö ideges, beteg ember. Ha vétett a rendszer ellen, tán éppen eleget szenvedett érte. Nagyon beteg, ha nem engedik el, ott hal meg a táborban.

— Meg fogja vizsgálni az orvos, attól függ, de Kovácsházának még a tájára sem mehet, oda be nem teheti a lábát.

— Szeretnék beszélni vele, de a rendes beszélő ideje már lejárt. Csak akkor tehetném meg, ha rendkívüli beszélgetésre kapnék engedélyt.

— Kaphat.

— Kitől kell azt kémem?

— Tőlem.

— Hát akkor kérem.

— Azonnal telefonálok és beszélhet vele.

Ez meg is történt. Megköszöntem a miniszteri osztályfőnök intézkedését és sietve távoztam, hogy az igazságügyi államtitkárnak megmondjam, milyen meglepő udvariassággal beszéltek velem és milyen kedvezően intézték el az ügyet. Lent a minisztérium kapujában már várt valaki.

— Hol volt eddig?

— Az igazságügyi államtitkárnál.

— Már vártam itt, mert a osztályfőnök úr még akar valamit mondani, tessék visz- szamenni hozzá.

— Visszamegyek.

— Csak azért hívattam, mert az orvos véleményétől függ a dolog, és azzal a feltétellel, amit mondtam.

— Igen!

És most már végképp távoztam a minisztériumból. Azzal a boldog tudattal mentem az internáló tábor felé, hogy a testvéreim közül, még nekem sikerült a legtöbbet elérnem, legidősebb bátyám szabadon bocsájtása érdekében. Ö természetesen örömmel fogadott és boldogan újságolta, hogy az orvos már meg is vizsgálta. Készülődött hazafelé.

Magam is azt gondoltam, hogy napokon belül szabadul, de . . . Két év lett belőle, ha nem több . .. Összesen négy év, ha nem több . . .

(Folytatjuk.)

Képeslap

Az ember elgondolkodik, ha vendégeket fogad: mit is mutasson meg nekik Tolnán? A következő probléma akkor adódik, ha a vendég képeslapot szeretne vásárolni, vagy fotózni akar. Milyen témát ajánlhatunk neki? A templomot, a városházát, a Magaspart némely utcácskáját, slusz. Ügyeljünk, hogy az itt látható képet ne vigyék magukkal!

Sportcsarnok

készül

A pályázók közül a szekszárdi Alisca Patent Rt. kapta meg a lehetőséget arra, hogy a faddi sport- csarnok építésének fővállalkozója legyen. A munkát várhatóan már augusztusban elkezdik, és jövő szeptemberre szeretnék átadni a létesítményt, mely majd az általános iskola udvarát zárja le.

Az itt alkalmazandó speciális technológia Amerikából származik, Kelet-Európábán egyedülálló. A sportcsarnok könnyű vázszerkezete 1418 négyzetmétert fog lefedni. A hozzávalókat - vázelemeket, tartozékokat, stb. - mindössze két kamionnal szállítják a helyszínre.

Szomszédom, Márton

Márton. Mártonka. Marci. Marci bácsi az ifjabbaknak. A falu lakói mind ismerik Medinán. Korábban az „Aszegen" volt, most a „Főszegen" van saját háza. E lakáshoz pár lépésnyire, az éppen elvirágzott hársfa alatti pádon üldögél gyakran. Belenyugvással szemléli a világot, él betegségével. Él? Van? Csak van! Ha ismerős jár erre, barátian köszönti, vagy ráérősen ül mellé egy kis tereferére, vagy éppen pajzánan böllenkedik vele.

Ót ven évesen - 1987-ben - nyilvánították munkaképtelenné, hatvanhét százalékos keresetkieséssel, s ma valamivel több mint hatezer forintból élnek. Újabban alakult ki a magasvérnyomás, aztán régebb óta nyavalyog a kétoldali asztmával, - de a lába az teljesen oda: lábszárfekélyes. Szent meggyőződése, hogy a méreg tette, de ezt az orvosok így nem mondták ki soha .. . Gyakran nem alszik éjjeleket, ilyenkor legjobb egy kis mozgás. Néhány lépés megtétele után már nehezen veszi a levegőt. Akkor viszont a megállás, a pihenés a gyógyír.

— Hogy kezdted az „életet"?

— Ahogy kimúltam az iskolából, részesarató lettem apám oldalán. E munka befejeztével masináztam. Akinek volt „élménye" markot szedni, kévét kötni, kepét

rakni a tűző júliusi napon, az biztosan nem szívesen emlékszik vissza. Nekem ezt még megtetézte, hogy a cséplés ideje alatt törekes és polyvás voltam a gépnél. Ami por ilyenkor volt, azt nagyrészt az itt dolgozók nyelték, így én is. Az élet szépségeiből kezdésnek ennyi elég is volt. Ahogy megalakultak a téeszek, mint kisegítő családtag jártam oda, később rendes tagként regisztráltak.

Mint gyalogmunkás szerepeltem, ennek ellenére szerettem itt, hiszen a legszebb munkaterületen, a kertészetben dolgoztam. A fólia alatt, az üvegházban, a szabadföldön egyaránt akadt munka. A A paradicsom, a paprika, majd később a dohánypalánták nevelése okozott nagy nagy örömet. Ez utóbbiak termesztése kimondottan sikeres volt mindig. Valósággal együtt éreztem a növénnyel, tudtam, mikor kell csukni, nyitni a fóliát. Mondta is a főnököm, a Zöld Jóska: „Márton, nem tudom, hogy ez a tudomány honnan ragadt magához, biztosan valamelyik távoli őse nagy dohánytermesztő lehetett." Néhány alkalommal mint kölcsömunkás is dolgoztam a szekszárdi szőlőátvevőhelyen. Ahogy erősödött a lábam betegsége, akkor lettem a géppark portása Medinán, majd 87-től nyugdíjas. Jártam én orvoshoz, és az esztékába is. A főorvos asz- szony biztatott erősen: „Meggyógyítjuk magát!" Úgy látszik, komolyabb a betegségem, mint ahogy a gyógyszerek hatnak. Most is járok orvoshoz, itt helyben, hol az egyik, hol a másik nyavalyámra kapom a javallatot, de az állapotom változatlan, vagy helyesebb így mondani: enyhén romlik! Dolgozni nem tudok. A rádió - mert tévém nincs! - és az ücsörgés jelenti a külvilágot nekem.

Farkas Márton a szomszédom. Néhány házzal lakik odább. Naponta látom. Beszélgetünk, vagy csak köszönünk egymásnak. Valamikor iskolatársak voltunk. S lám, 55 éves korára ezt adta neki a sors ... Komád László

Táboroztak a faddi gyerekek

Egy program gyakorlati megvalósítása

A faddi általános iskola két pedagógusa, Soponyai Mihály és Soponyai Mihályné az elmúlt évben a Nemzeti Ifjúsági és Szabadidősport az Égész- séges Életmódért Alap pályázatára nyújtott be anyagot, melyet meg is nyertek.

A pályázatra olyan programot dolgoztak ki tudományosan, amit idővel meg akartak valósítani. A program fő célja a gyerekek szabadidejének hasznos eltöltése turisztikai vonatkozásban. Idetartozik még az úszásoktatás, természetvédelem, a lakóhely környékének megismerése. Ez a későbbiekben természetesen kiszélesedne az ország más természeti szépségű tájainak a megismerésére is. A pályázaton nyert pénzből felszerelést, többek között sátrakat vásároltak.

A programot június végén, július elején a gyakorlatban is kipróbálhatták, amikor nyolcnapos tábort szerveztek a gyerekeknek. Ebből három nap előkészítő jellegű - előtáboro- zás - volt. Ekkor a gyerekek elsajátíthatták a sátor felállításának tudományát. Gyalogtúrán bejárták a környéket, keresték a tábornak megfelelő helyet. Az iskola diákjai közül,^ lelkesebb 3.-tól egészen a 8. osztályosokig huszonnégyen vállalkoztak a táborozásra. A kis csoport tagjai között a diákönkormányzat is útra kelt, gyalogosan indult neki az útnak, a Vo- lent-öbölbe.

A táborhelyen hat sátrat állítottak föl. A gyerekek minden napra - sátranként - saját maguk szervezték meg a napi programot, amit ők szerettek volna csinálni.

így alakulhattak ki azok a hangulatos esték, ahol tréfás játékok, mókás vetélkedők váltották egymást. A gyerekek minden alkalomra tudtak újítani, újat produkálni. Óriási élményt hozott, amikor a reggelinek való konzerveket a pedagógusok elrejtették az erdő sűrűjében, s a gyerekeknek kellett megkeresni. A visszafele vezető utat úszva tették meg. Munkában volt a diákönkormányzat is. A versenyeket, vetélkedőket ők vezették le és értékelték is azokat. A pedagógusok háttérből szemlélték az eseményeket, de ha kellett, tanácsokat is osztogattak.

A tábor fénypontja a szépségverseny volt. Megválasztották Miss Volent-öbölt, akinek olyan tisztet szántak, hogy elrejtették az erdő sűrűjében. A gyerekeknek az est sötétjében kellett megkeresni. A bátorságpróbán kellett bizonyságot tenni arról, hogy a sötétség sem ellenfél. Vidámság, önfeledt játék telepedett a táborra, de azért komoly munka is folyt. A gazdálkodásba is bepillantást nyerhettek a gyerekek. Még a tábor kezdetén pénzügyminisztert választottak, aki a pénzügyekről intézkedett. A megválasztott minisztérium járt be a faluba bevásárolni a főzéshez szükséges hozzávalókat.

A természet szépségeiben gyönyörködhettek, ismerkedhettek az erdők, mezők titkaival, amikor gyalogosan indultak el, végig a Duna-parton, Gerjenbe. A szülők közül né- hányan, akik csak tehették, délutánonként kilátogattak a táborba és kivették részüket a vetélkedőkből és együtt örültek, szórakoztak a gyerekekkel. Nemcsak játszottak a felnőttek, hanem a főzésnél is segítettek. Érezni lehetett a szülőkön, hogy segíteni akarnak, a segítőkészséget.

Ä'nyolc nap alatt a gyerekek jól érezték magukat, de a szülők talán még fantasztikusabban. A szülők a gyerekekkel közösen eltöltött táborozása talán közelebb közta a felnőtteket az iskolához.- p. téri -