Tolnai Népújság, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-25 / 175. szám
1992. július 25. HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 5 Dohogás szolidaritásért Ha nekem nincs, másnak se legyen? A levél még- csak nem is névtelen. Névvel és lakcímmel írja meg valaki, hogy ráismert, vagy ráismerni vélt egy történetünk szereplőjére. Azért ragadott tollat, s adta postára a levelet, hogy közölje velünk: miért nem jár egy hetvennél is idősebb beteg néniek a szociális ellátás. Tette ezt annak ellenére, hogy ő nálunk sokkal jobban és pontosabban tudja, hogy mennyire rászorul. Ellátta, ápolta, eltemette öreg, beteg szüleit. Egyedül maradt, de egy másik megyében valóban van egy nyugdíjas testvére, aki valóban dolgozik a nyugdíja mellett, de ebből nem az következik, amit olvasónk ír, hogy van pénzük elég. Éppen azért kényszerül dolgozni, mert nyugdíjából a városi lakás fenntartására sem tellene. És egyáltalán, miért kellene irigyelni, vagy gyűlölni azt, aki dolgozik, tehát „megdolgozik" a pénzéért? Ha tévében, rádióműsorban kiugró jövedelemről esik szó, azonnal megindul az indulattól, gyűlölettől áthatott telefonok, levelek áradata. Az egyenlősdi után úgy látszik nehéz megszokni az egyenlőtlenségeket. S hogy milyen igazságtalan volt az egyenlősdi, azt éppen a ma már egységesen alacsony nyugdíjak bizonyítják. Lehet, hogy több ma a nyugdíja egy volt takarítónőnek, mint az Állami, Kossuth, vagy mit bánom én milyen díjas professzornak, ha az előbbi tíz évvel fiatalabb. Aki később lett nyugdíjas az - pár évvel ezelőtt még - sokkal magasabbról és kedvezőbb el- bírlással indult. Míg a régebbi nyugdíjak csak koptak. Ä levélben szereplő néni azért indulatok tárgya, mert kristálycsillárja, és plüss franciaágya van. Nemrégiben még a cserépkályháját is átrakatta. Döbbenet, hogy egyesek mit meg nem engedhetnek maguknak, egy élet munkájának eredményeképpen! S most mit csináljon, ha nincs nyugdíja, § már dolgozni sem tud, mert öreg és beteg? Adja a villanyszámlásnak a csillárt, cserélje élelmiszerre a fotelokat? Ha a néni történetesen elissza amit keresett, s most még hajléktalan is lenne, akkor haragudnának rá istenigazából! Akkor könnyen ki lehetne jelenteni, hogy haljon éhen az ilyen. Miért nem élt takarékosabban, miért nem józan életű? És senkinek nem jutna eszébe eltöprengeni azon: tényleg, miért is? A gondolat - hogyan is tudnék segíteni? - egyre kevesebb emberben merül fel. Sajnos, a szolidaritás gondolata, érzése kezd kiveszni a társadalomból, közösségi és kis emberi méretekben is. Hogy esetenként a keresetkülönbségek valóban igazságtalanok? Hogy az adó- és biztosítási csalók, az ügyeskedők egyelőre jobban járnak? Igaz, de ez amiatt van, hogy még nem működik hibátlanul a jogállam és a piacgazdaság. A szociális piacgazdaság meg egyáltalán nem. Ha teljesen kivész az egymás iránti szolidaritás az emberekből, ha győz a gyűlölködés és az irigység, a „dögöljön meg a szomszéd tehene is" szemlélet: akkor nem is fog működni. Ihárosi Ibolya Az önkormányzat azt csinál, amit akar? Az állampolgár „kipotyog" a joghézagokon A képviselőtestületeken belüli iszapbirkózások főként a budapesti kerületekben jellemzőek, de a működés zavarai jelen vannak másutt is. Elég csak utalni Attala esetére, vagy a városi képviselőtestületek politikai csatáira. mA gerjeni eset: tünet. Az egyik bírósági tudósítás utolsó mondat ez volt: mi van akkor, ha az önkormányzat a jogerős bírói ítélt ellenére sem fizet? A kérdés nem fiktív, mert van rá példa. A szárazdi önkormányzat máig sem fizeti a jogtalanul megtagadott rendszeres segélyt. Ott ügyészi eljárás vgn folyamatban. Az ilyen, és ehhez hasonló ügyek miatt alakulhat ki az álláspont, hogy a tanácsrendszer olyan volt, amilyen, de legalább működött. mA hét tagú gerjeni önkormányzat felülvizsgálta az állandó segélyeket, s négy embernek megvonta a korábban már évekig folyósított támogatást. A történet dióhéjban a következő. Az állapolgárnak hatvanhat éves korában 1983-ban állapították meg a rendszeres szociális segélyt, mert jövedelemmel nem rendelkezett, lévén, hogy korábban munkaviszonyban nem állt. Két éve, decemberben indokolás nélkül megszüntették a segélyezést. Fellebbezés után a Pécsi Köztársasági Megbízott Területi Hivatala, törvénysértés miatt új eljárásra utasította az önkormányzatot. A következő év márciusában ismét megállapították a rendszeres szociális segélyt. Augusztusban megint megszüntették. A döntést a testület - szokás szerint - nem indokolta. Eztán jött a polgári per, akkor keresetét az állampolgár a kedvezőbb elbírálás reményében visszavonta. Kár volt. Panasz a köztársasági megbízott hivatalába. Ez év márciusában ők ismét kifogásolnak, áprüisban az önkormányzat szociális segélyt nem állapít meg, de javasolja az eltartási szerződést az állapolgárnak magánszeméllyel, vagy az önkormányzattal. A döntést ekkor már a jegyző is kifogásolja, hiába. Ezért fordul bírósághoz a köztársasági megbízott. Most már bírósági ítélet is van arról, hogy a döntések törvénysértőek, tehát a segélyt megállapító határozat van érvényben. mSzabó Elemér, polgármestert kérdeztük. — Milyen indokkal vonta meg az önkormányzat a segélyeket? — Egy faluban ismerik, sőt figyelik egymást az emberek. Az indok az, hogy nem szorulnak rá a rendszeres támogatásra. — Mennyi az évi segélykeret? — Ezt így most nem lehet megmondani, mert a pénz együtt van, s hogy miként és mire használjuk, az a mi dolgunk. Körülbelül egymillió négyszázezer forintról van szó, de ebből nagyon sokmindent kötelező téríteni: gyámügyi segélyt, a három és többgyerekesek étkezési támogatását. Kell rendkívüli segélyre is. Helye van a pénznek az biztos. Most akkor fizeti az önkormányzat a szociális segélyt, visszamenőleg? — Szerintem a testületnek alá kell vetnie magát a bírósági határozatnak, de erről nekik kell dönteni. A következő ülés várhatóan július végén, augusztus elején lesz. — Négy állampolgártól vonták meg a szociális támogatást, a bíróság állásfoglalását a többire is vonatkoztatják? — Erre a kérdésre sem tudok válaszolni, ez a testület hatásköre. *Ha kialakul az állapolgár- ban az az érzés, hogy itt most minden fontos, csak éppen ő nem, akkor az egyáltalán nem a véletlen műve. Nem világos: kit képvisel a visszahívhatat- lan képviselő, s ki kéri tőle számon? Elméletileg persze lehet tudni, hogy a település érdekeit, de hát az sok-sok egymásnak ellentmondó érdekből áll össze. Elvileg az is tiszta, hogy ha nem tetszik valaki, akkor majd négy év múlva megbukik. A szisztéma működik is a bejáratott polgári demokráciákban, de nálunk? Most éppen az a helyzet, hogy az államigazgatás alakuló szeletei nem illeszkednek egymáshoz. A sokpárti, kompromisszumos ön- kormányzati törvény magában is sok gondot okoz. Már József Attila is tudta, hogy a törvény szövete mindig fölfeslik valahol. Hát még ha már eleve lyukasra szőtték! mEgyedül, egy idős, beteg ember ebbe a tortúrába aligha vágott volna bele. Más megyében élő húgának - maga is kisnyugdíjas - az ismerőse dr. Hetessy György, a pécsi jogi egyetem már nyugalmazott, de még oktató docense. A felperes köztársasági megbízott mellett léptek be a perbe. A tárgyaláson kifejtette, hogy az önkormányzat döntései, nem csupán törvényt, hanem alkormányt sértenek. Az ugyanis garantálja a szociális biztonság, a magánlakás, s a magántulajdon feletti szabad rendelkezés jogát. — Mit lehet tenni, ha az ön- kormányzat nem bírható rá a törvényes rend helyreállítására? — Akkor mód van a fegyelmi eljárás kezdeményezésére a jegyző, vagy a polgár- mester ellen. Végső esetben, a tartósan jogszabály-, illetve alkotmányellenesen működő önkormányzatot fel lehet oszlatni. Dr. Polgár Ferenc közigazgatási bírónak egyáltalán nem kötelessége figyelemmel kísérni az ítélet után következőket. Mégis megteszi, két okból. Az egyik emberi, hiszen a szociális segélyezéssel kapcsolatos viták emberek sorsát, életét érintik. A másik szakmai ok, mert mégiscsak képtelenség, hogy bírósági döntésnek ne lehessen érvényt szerezni, ráadásul éppen a köz- igazgatásban. Álláspontja, szerint, ha nincs más megoldás, államigazgatási jogkörben okozott károkozás címén perelheti be az állampolgár az önkormányzatot. Akkor kártérítésként megkapja azt a szociális alapellátást, ami jár neki. Mindaz, amit hozzáértő jogászok mondanak, járható út, de addig letellik a választási ciklus, s közben az állampolgárok meg sorra potyoghatnak ki a joghézagok között, saját szabadon választott képviselőtestületük jóvoltából. Ihárosi Ibolya Régi és új noteszlapok Sajnos, mindig „Van másik!" Naponta átlag hárman négyen kérdezik: mikor, hova megyek üdülni, ha pedig voltam, ugyan mondjam már milyen volt, legfőképpen menynyibe került? Amíg még volt kedvem, mindenféléket felelgettem, egyebek között azt is, hogy az idén nem akárhova, egyenesen a Kanári szigetekre készülök, de nem nyaralóként, hanem reménybeli kanáriként. Ha befogadnak, ott tartózkodásom idejére most megemelt nyugdíjamról (ami az emeléssel is mögötte marad a legfrissebb létminimumnak) lemondok a költségvetés változatlanul növekvő hiányaival maradék haját hullatva küszködő Kupa Mihály javára. Az értelmesek ebből két dologra következtetnek. Először arra, hogy a magyar nyugdíjasok élethosszán tartó megélhetési hiányokra számítva el kell felejtsék - egyebek között -, hogy nyaralás, üdülés van a világon. Másodszor arra, hogy reménytelen eset vagyok, sírig se fog benőni a fejemlágya. Mintegy ezt igazolandó, egy hőgutával fenyegető nap délutánján hazafelé poroszkálva azt feleltem bájcsevelyre számító ismerőseim egyikének, hogy idén Pingvinországban fogok üdülni, és a társadalombiztosítás költségén kúrál- tatom panellakóként szerzett súlyos nyavalyáimat. A válaszváró - és nyilván mást remélő - szeme mindennek hallatán majd akkorára kerekedett, mint egy teniszlabda, de nem kiáltott mentőért. A hülyítő hőség ellenére fejtörésbe kezdett. Arcáról lesírt, hogy diákkorában nem lehetett nagy matadora a földrajztudománynak, de nem faggatott, hogy merre van Pingvinország. Részemről a szerencse, ez a kitaláció ugyanis plágium volt. A Dombóvár környéki községek egyikében él családostul egy kedves barátom. Levelet írni utál és tudja, hogy én is csak kapni szeretem a leveleket, ezért telefonál időközönként: „Karcsi vagyok, Tökmagországból" - rikkantja, és jöhet a kölcsönös érdeklődés. Legutóbb ő is azt tudakolta, hogy előtte, vagy utána vagyok-e a nyaralásnak? Mondtam, hogy három évvel ezelőtt volt utoljára kutyavásár Budán, akkor is személyi kölcsön árán és utána hat hónapig röhögtem magamon, hogy félévig fizetek két hét regeneráló örömért. Újabban csak nosztalgiázás az osztályrészem, pedig el se tudtam képzelni tizenöt éven át, hogy az isteni Bükk vidékére be tud szökni nélkülem is a fönséges színekben tobzódó vénasszonyok nyara. Tud, nekem meg be kell érnem a miskolctapolcai két hetek emlékével, hogy testben felfrissülve, lélekben fiatalodva hagytam ott mindig bükki remeteségemet, ahol még cigarettából se fogyott naponta olyan gyilkos mennyiség, mint idehaza. Nyaralás, nuku. Aszalódom - bűntelenül - pokoltornácnak beillő panellakásomban, frissülésre marad az átúszásra alkalmatlan fürdőkád és ha a természet üdítő közelségére vágyom, petúniás-muskátlis virágládáim, mint magánarborétum. Fogadnám én ezt - hiszen fárad az obsitos pennakoptató is - megadással, de időnként fölhúznak. Legutóbb azzal, hogy üljek a televízió elé, kapcsoljak a TV5-re és ha nem éppen az Atlanti óceán, Földközi-tenger partvidékének valamely üdülőhelyén mulatom magam, gondolatban bejárhatom az ottani szép tájakat, izgalmas szórakozóhelyeket. Hát nem ez az a lehetőség, amitől lelkesen fölordít az ember, hogy „Hajrá magyarok (legalább) gondolatban! Hajrá, amíg még van erre energiátok, mert veszélyben az erőnlét!" A kormány megszimmantotta, hogy csak cselből kerülitek a Balatont, a Kanári szigeteket, a Földközi tenger partvidékét, a bőrötök alatt annyi a pénzt, amennyi homokszem a Balaton és a tengerpart lidóin! Be is dobják néha, hogy mennyi a megtakarításotok, ezzel válik alkalmazhatóvá, hogy aki sír, annak nem adni kell, hanem el kell venni tőle! Egészségtelen, ha az állampolgár a bőre alatt dugdossa a pénzét. Még ekkora egészségvédelmet! Most éppen azzal, hogy rögvest drágább lesz az áram-, a gáz-, a távfűtés díja és bár nem tudni mi van még a puttonyban, de az már biztos, hogy áfával lesznek megkoronázva az alapvető élelmiszerárak. Apelláta pedig nivincseven, ha van még, aki tud így beve- szévélnivi. Szokjuk azt is, amit igazán megszokni nem lehet, hogy sokminden mellett „nemzetellenes" a jus mur- murandi, a polgár joga a morgáshoz. Aki ennek ellenére morog, vállalja annak ódiumát, hogy besorolják a törpe Luciferek közé! E lélekemelő, új ígérvény a lakiteleki sátorból indult útjára. Nem tudni, mi van még abban a sátorban és milyen riogatások, félemlítő, alázó minősítések címez- tetnek szerény számításaim szerint legalább 8-9 milliónak. Visszatérve az üdüléshez .. . Ha a szerkesztőim nem lennének olyan szőrösszívűek, elküldenének Miskolctapolcára augusztus végén bükki tudósítónak. Esküszöm, árva szót se írnék BAZ megye gazdaságának sanyarú helyzetéről, legfeljebb arról, hogy nekiláttak-e, mikor látnak neki annak a finompapír mennyiségnek az előállításához, az 1782-ben alapított Diósgyőri Papírgyárban, amire a tízezres bankókat (neadjisten) nyomják. Egyébként, csak a se eléggé ismert, se eléggé megbecsült Bükki Nemzeti Parkból tudósítanék, Csipkéskút- ról, a Garadnavölgyről, a tarkői „Öserdő-ről", a létrástetői ősborókásról, szénégetőkről, eső utáni gombavadászatokról. Isten neki, esetleg megnézném, teljes-e még a védett állatvilág, vagy a csak itt előforduló, ősidők óta itt honos Keleti sünök is elmentek a katonák után? (ök még honfoglaló eleinket megelőzve érkeztek a Kárpát-medencének erre a vidékére.) Jól van na! Tudom, hogy nem lesz kiküldetés, node ... Olyan sűrűén jönnek-mennek mostanság a borongani és csúfondá- roskodni valók, hogy azért föl a fejjel, mert mindig, mindig - sajnos - „Van másik!" László Ibolya
