Tolnai Népújság, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-14 / 165. szám

4 NÉPÚJSÁG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1992. július 14. Késve és időben A városházán hallottuk Egy nem éppen kellemes hírrel kell kezdeni állandó ro­vatunk mai „darabját". Úgy értesültünk, a kézirat nyom­dába adásáig nem érkezett meg az illetékes Környezet- védelmi és Területfejlesztési Minisztérium szakhatósági hozzájárulása a pári üdülőfalu építésrendezési terve ügyé­ben, így az engedélyeztetési eljárás kényszerűségből szü­netel. Reméljük azonban, hogy nem kell sokáig várni a hatóság zöld jelzésére. Az előző információval el­lentétes a következő: megér­kezett ugyanis a korábbi lap­számunkban beharangozott Norma Kft. norvég társtulaj­donosának szándéknyilatko­zata. Tervük szerint a terület- tulajdonos Béke Mgtsz, a köz­vetítő Norma Kft. és néhány leendő külföldi befektető 100 milliós induló tőkével gazda­sági társulást hoznának létre egy idegenforgalmi beruházás indítására. Úgy hírlik, összességében kedvező lakossági visszhangja van a külföldiek illegális ke­reskedelme felszámolásának. Azt mondják, az állampolgá­rok megértették, hogy e tevé­kenység kapcsán jelentkező, kézzelfogható bűnözés na­gyobb hátrányt jelent a város­nak, mint néhány olcsón megvásárolható, bizonytalan eredetű árucikk. Arról értesül­tünk, hogy a tamási vállalko­zók klubja külön köszöntetét fejezte ki ezért az illetékesek­nek. Megtörtént a június 13-i fel­hőszakadást követő esővízká­rok felmérése és megkezdő­dött a vízelvezetési problé­mák megoldása. Öt helyszí­nen vízelvezető árok létesí­tése, illetve burkolása ad fel­adatot, egy helyszínen pedig - a Szent István utca és a Rá­kóczi utca kereszteződésről van szó - egy új vízáteresz építési tervei készülnek, il­letve az engedélyeztetési eljá­rás van folyamatban. Az utóbbi helyen közel másfél év­tizedes gondot old meg az ön- kormányzat. Fák a lélek békéjéért Nemrégiben fejeződött be Szakályban az ötödik fafaragó tábor, amit a polgármesteri hivatal szervezett, Törő György honvéd alezredes, a község szülötte vezetett. A résztvevők nemcsak az új óvodába készítettek különféle játékokat, hanem Láng György székesfehérvári fafa­ragó tervei alapján megalkot­ták és a a vasúti átjáróval szemben elhelyezték a meg­békélés fáit. Az alkotáson lát­ható csavart motívum a rend­szerváltás utáni kavart-kusza gondolatokat jelképezi - álta­lában gondolták, s nem hitték, hogy helyben is aktuális lesz - , a Kapos menti tulipán pedig a letisztulást, a szebbet, a job­bat, a megbékélést szimboli­zálja. Úgy hírlik, jövőre a pol­gármesteri hivatal emlékhely- lyé akarja alakítani: örökzöl­deket ültetnek, pihenő pado­kat faragtatnak és folyamato­san továbbfejlesztik. Pályáztak - nyertek Egy kicsit csodálom az ozorai önkormányzatot, mert olyan vehemenciával vetették be magukat a köz­ség építésébe, konfortosítá- sába, szépítésébe, hogy az nemcsak irigylésre méltó, hanem követendő is. Tu­dom, könnyű kimondani és leírni, hogy pályáztak - nyertek, de emögött ott van a tartalom, a terv, az elkép­zelés, az önerő is. Aztán meg mivel a lehetőség bizto­sított, éltek vele Ozorán. A községben első ízben rendeznek fafaragó tábort július 17-től 24-ig, amit Cs. Kiss Ernő tatai fafaragó népművész vezet és a Pin­cehelyről, Bonyhádról, Nagydorogról, Fürgédről, Maglódról, Gödöllőről, va­lamint a Tatáról érkező fafa­ragók a helyi tizenöt segéde­rővel együtt egy játszóteret készítenek, mellette pedig megfaragják az Illyés Gyula Általános Iskolával szemben felállítandó díszkaput, és emlékoszlop meg hirdető- tábla is kikerül a kezük alól. Már készülnek a városkör­nyéken meghirdetett, no­vember 6-án lebonyolítandó Illyés Gyula szavalóver­senyre és a nagy irodalmár mellszobrának felavatására. A közel egymillióba kerülő rendezvény okán pályáza­tokat nyújtottak be, s a Tolna Megyei Önkormány­zat Közművelődési Alap pá­lyázatán a fafaragótáborra 10 ezer, a versmondóver­senyre 20 ezer forintot kap­tak, az Illyés ünnepségre pedig semmit. Nem így jár­tak a megyén kívüli Szeren­csejáték Alap Kezelő Szer­vezettel, ahol maximális pontszámot értek el a be­nyújtott pályázatukkal, s a fafaragó táborra 200 ezer(!), az Illy és-rend ez vényre pe­dig 400 ezer(!) forint támo­gatást kaptak. (A tényeket összevetve mondjuk: no comment.) Maradjunk azonban ismét a címben jelölt állításnál. A kézilabdapálya bitumenezé- sére 250 ezer forintot nyer­tek és bíznak abban, hogy a kultuszminisztérium meg a Soros-alapítvány pályáza­tára benyújtott munkájukat is - a tornaszoba átalakítása az elérendő cél - kedvező elbírálásban részesítik. Kölcsönnel terhelt élet Gelencsér Mária kedvencével, Leóval Nem az asszony kocsiz, eső lesz babona állíttatta meg ve­lünk Gelencsér Mária lovasfo­gatát Magyarkesziben, sokkal inkább a kíváncsiság és né­hány helybéli ösztönzése. Lány, aztán földmunkát végez - mondták büszkén, arra utalva, hogy a törékeny te­remtés földműves, magán gazdálkodó. A lucerna szénáért siető fo­gatot néhány percre megállítja a gazda, aztán elbeszéli, hogy két éve vállalkozó. Felvette az újrakezdési hitelt, aztán anya­kocákat vásárolt: nyolc volt, most hét van. A lovat, noha a szüleinek sosem volt, nagyon szereti. Igazolja ezt, hogy gimnazista évei alatt a nyári szünetben keresett pénzen lo­vat vett, de bizonyítják a meg­becsült állatok, a jó szürke és a hasonló jelzőt kiérdemlő pej is. Csak rájuk kell nézni. — Tíz hold bérelt földem van, egyedül művelem - vall­ja. - Nehéz. Úgy tudom csak csinálni, hogy a nagyobb munkákhoz gépet fogadok. Amíg nem tudok saját földet és gépet venni, addig nem gazdaságos a vállalkozás. Kárpótlásra nem számíthatok. — A lovak vasaltatása, trá­gyahordás, lucernahordás és még sorolhatnám, nem éppen nőies munka. Miért csinálja? — Igaz, nem könnyű munka, hiszen az ember reg­gel fél 4-től este 11-ig megy, de a szabadság érzése mindennél jobb! — Hallani olyat, sokan azért nem mernek a mező- gazdaságban vállalkozni, mert nem tudják, mikor mi­nek van itt az ideje. Megszok­ták, hogy megmondják nekik, mit kell tenni. — Nekem ilyen gondom nincs. Nagyon sokat tanultam Nagyszokolyon az ottani gaz­dálkodóktól. Ott vannak a bé­relt földjeim is, itt Kesziben a helyi tsz-től csak lucernát bé­relek. — Ennyi feladat, munka mellett jut-e egyáltalán ideje arra, hogy kikapcsolódjon? — Néha, ha van lehetőség, akkor elmegyek táncolni, de külföldre vagy néhány hétre üdülni nem tudok elmenni, hiszen itt vannak az állatok meg kölcsönnel terhelt az éle­tem. Szívesen vagyok egyedül, aztán szeretnék két lovat venni és versenyezni, csak drága a hintó, a szerszám. Egyébként van egy hintóm és szoktam néha sétakocsikázni. Legutóbb például Fürgédén vittem az embereket. Ne ha­ragudjanak, most már men­nem kell a lucernáért. Viszont­látásra. — Viszontlátásra! Együtt a vállalkozást segítő „társakkal" Magyarkesziben mindennapi látvány Nem bántja a szénáét A 65. számú úton autózók­nak kedvelt megállóhelye a Tamási határában lévő erdő­széli autóspihenő. Amikor legutóbb arra jártunk, megle­pődve tapasztaltuk, hogy sok a szemét. Bizonyára az oda be­térők, illetve betértek sem makulátlanok, de azért néz­zük meg a másik oldalt. A du­gig telerakott tárolók ugyanis megítélésünk szerint kicsik ­ezt a megállapítást igazolja egyébként a néhány reklám- szatyorba összegyűjtött, tá­roló mellé helyezett szemét is -, aztán meg nem ártana, ha éppen az előző ok miatt gyak­rabban ürítenék azokat. Na­gyobb tárolóra nem is merünk ácsingózni. Úgy gondoljuk, a rendre üres szeméttárolóval jobban lehet(ne) szoktatni az embereket. Az oldal anyagait Ékes László írta, a fényképeket Gott- vald Károly készí­tette. Az oldal szer­kesztői köszönik megértő támogatá­sukat, észrevételei­ket és várják további együttműködésüket, segítségüket, kritiká­jukat. Köszönjük, hogy velünk tartot­tak ezúttal is. Van helye a pénznek A felsőnyéki önkormányzati képviselő-testület legutóbbi ülé­sén döntött a beruházásra szánt pénzek felhasználásról. Úgy határoztak, korszerűsítik az általános iskola fűtését - központi fűtés lesz vegyes tüzelésű kazánnal - és új vizesblokkot alakít­tatnak ki. A kivitelezőkkel a szerződést már megkötötték - a szakipari munkák zömét, amit csak lehet, a helyi kisiparosok végzik el -, s úgy tervezik, a szeptemberi tanévkezdésre elké­szülnek a teendőkkel, végeznek a 2,5 milliós beruházással. A költségvetésben tervezett, megmaradó 2 millió forintot útépítésre fordítják: a vállalkozók árajánlatait már gyűjtögeti Cseke István polgármester. Itt a vasútállomástól a Kossuth ut­cáig vivő utca, illetve a központban lévő üzletekhez vezető fel­járó felújítására gondolnak. Kisebb nagyságú munka is lesz a te­lepülésen. Az önkormányzat házi építőbrigádja által télen gyár­tott betonlapokkal burkolják a vízelvezető árkokat és „házilag" felújítják a járdákat. Állást foglalt a testület az egyházi ingatlanokkal kapcsolat­ban is. Sem a katolikus, sem a református egyház nem akar a községben iskolát, csupán a reformátusok akarnak egy olyan helyiséget, ahol a hitélet folyhatna. Ennek tudatában és a to­vábbi tények ismeretében abban állapodtak meg a község veze­tői, hogy amennyiben a központi költségvetésből fedezetet kapnak, akkor megépítik a református egyháznak az előbbiek­ben említett helyiséget. „Az ingatlanok természetbeni vissza­adása nem megy, mert nincs más iskolai célt szolgáló épület a községben, az egyháznak pedig nincs pénze az üzemeltetésre." Vállalkozik a termelőszövetkezet Egy pince, amit kedvelnek már A jóbornak is kell a cégér - vallják a felsőnyéki Egyetértés Mgtsz-ben, ezért azon ügy­ködnek, fáradoznak, hogy a „nem termelő egységet", az Alhegyen lévő Juhász Gyula-féle pincét is nyeresé­gessé tegyék. Ennek a legjobb módja az, hogy kihasználják a szép környezetet, a csendet, a háborítatlan nyugalmat, a jó bort és az épület adottságait, aztán helybeli, valamint más településről jövő csoportok­nak kiadják a pincét egy-egy családias jellegű, illetve baráti rendezvényre, vagy éppen tárgyalásra. Áz első szempont a nyéki nyolcféle kiváló minőségű bor - megyei versenyeken is igen eredményesen szerepelnek velük - értékesítése és csak utána következik az épület kihasználása. Az így is vállal­kozó termelőszövetkezet ve­zetőinek a családi, munkahe­lyi vagy baráti rendezvény előtt három nappal kell szólni és ki lehet bérelni a pincét óránként 150 forintért, plusz fél liter kötelezően elfogyaszt­ható bor 50 forintos áráért - tudtuk meg Sütő Józseftől, a főborásztól. Természetesen ennél többet is lehet fogyasz­tania annak, aki bírja, de ek­kor már 100 forint a jó bo­rocska literje. Mindehhez számolni kell még 500 forint takarítási díjat, amit csak tíz személy után kell fizetni. A pincében 20, illetve 30 személy befogadására alkal­mas szoba, 50 személyes elő­tér van, ezenkívül biztosított a főzőhelyiség és a tálaló. A kemencében hús, kenyér, kug­lóf süthető, jó időben pedig az épület előtti asztaloknál is el lehet kvaterkázni, mulatozni és lehet szabad tűzön szalon­nát sütni. Igény szerint házias, bográ­csos egytál ételt készítenek a felsőnyékiek - ezt külön kell kérni de lehetőség van arra is, hogy a vendégek főzzenek maguknak. No és persze a borkóstolás is szerepelhet - mi az, hogy szerepelhet ! - a programban. Mindez egye­zség kérdése. Az írás végén annyit még elárulunk, mert feltétlenül el kell mondanunk kedves olvasóinknak, hogy a havonta visszatérő biokerté­szek mellett már több cég és társaság felfedezte magának a nyéki pincét, a kiváló borokat, a színvonalas vendéglátást és szívesen tér vissza oda.

Next

/
Thumbnails
Contents