Tolnai Népújság, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-06 / 133. szám
4 MEPUJSAG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1992. június 6. Nyerges József, a teknővájó Kiállítás Június 8-án 16.30-kor nyílik, Ódryné Horváth Krisztina keramikus és Sey László akvarellfestő közös tárlata, a tolnai művelődési házban. A kiállítást Keszthelyi Márton polgármester nyitja meg. Erdei iskola Arról tájékoztatott Boda Zoltán, a bogyiszlói általános iskola igazgatója, hogy 25 kisdiákjuk négy napot az erdőben töltött. A válogatott nyolcadikosokból álló csapat tagjainak ki kellett érdemelniük, hogy az erdei iskolába kerülhessenek. Csak azokat vitte magával a sátras kiruccanásra Szigeti György testnevelő tanár és Brázai Gábor osztályfőnök, akik félévi eredményükhöz képest nem rontottak. „Éttermük" a helyi téesz egyik, a faluhoz és a Dunához is közeli öreg épületében volt, sátruk amellett állt, ebédet a szövetkezet konyhájáról kaptak. Rovartani, állattani ismereteket szereztek, sport és szabadidős programokon vettek részt. Egy nap baranyai gyerekekkel „futottak össze", az épp erre vi- zitúrázó görcsönyi nyolcadikosokkal. A most 4. alkalommal megrendezett erdei iskola csütörtökön bankettel ért véget, melyre a szülőket is meghívták. Nem szoktunk árakról írni, de érdekességképpen álljon itt, hogy ezért az elővakációért a résztvevők mindössze 150 forintot fizettek, fejenként. A szedrest templom téglái Eső előtt! Azt mondja a gazdai tapasztalás, ha előbb nem, ló- herkaszálásra biztosan megjön az eső. így volt ez az idén is, és ezt megelőzendő, a szedresi téesz hereföldjén - még eső előtt! —vágták, forgatták, gyűjtötték, hordták a szép, illatos lóherszénát. Kotirád Nagyon bántotta azonban a fiúk önérzetét, hogy a templomépítést még nem kezdtük el és a hívek kedveskedését munkájukkal nem, csak szórakoztatásukkal viszonozhatták, pedig ők a templomépítés címén jöttek el. De még nem volt meg az építési engedély, e nélkül pedig nem foghattunk hozzá. Belső akadályok sem hiányoztak. Az egyházközség pénztárosa kijelentette, hogy ha hozzáfogunk az építkezéshez, elköltözik a faluból. Két képviselő-testületi tag sorba járta a családokat azzal, hogy bele ne menjenek az építkezésbe, mert akkor majd olyan nagy lesz az egyházi adó, hogy nem bírják kifizetni. (Még Mecseki Ferenc is azt mondotta, hogy küldjem haza a cserkészeket...) Ezek a képviselő-testületi tagok valamennyien ott voltak azon a gyűlésen, mely a templomépítést elhatározta. Ezen a gyűlésen indítványoztam, hogy mivel Arpádházi Szent Margitot csak most, nem régen avatták szentté, a templomot az ő tiszteletére szenteljük. Mindig elszomorított, amikor életének történetét olvastam, hogy ez a nagy szent, akinek élete engesztelő áldozat volt a magyar nemzet oltárán, még nincs a szentek sorába iktatva. Végre megtörtént ez is 1943-ban, a második világháború végén. Természetesnek találtam, hogy a templomot az ő tiszteletére szenteljük, bár az iskola-kápolna Szűz Mária nevére volt szentelve. A képviselő-testület néhány tagja odanyilatkozott, hogy csak maradjon a régi. Nem szóltam semmit, de azt gondoltam, hogy lehetne annyi belátásuk, hogy a templomépítéssel valószínűleg nekem lesz a legtöbb bajom, így méltányos volna, ha ezt a dolgot reám bíznák. Úgy látszik, nekem kell megtanítani ezt a magyar népet, mivel tartozik ennek a megdicsőült, nagy magyar szentnek! Ez nem jelenti Szűz Mária tiszteletének háttérbe szorítását, rossz akarattal vagy hozzá nem értéssel! Természetesen január 19-e nem olyan alkalmas a búcsúkor szokásos rokoni összejövetelekre és eszem-iszomra, mint szeptember 12-e, de ez nem lehet döntő ebben az ügyben. Ha még valami régi Mária-kegy- hely lett volna itten, akkor magam sem gondoltam volna rá. (Folytatjuk.) Keserű füst száll a Sió felett, a meg-meglibbenő szél egy-egy gomolyagot rásodor a falura, Medinára. Az utazó, a jövő-menő ember kíváncsisággal veszi tudomásul, hogy „a folyó jobb partján fenntartási munka folyik". Van annak már 5-6 éve, vagy még több is, hogy sor került a meder tisztítására, kotrására és a töltések újraépítésére. A természet sem tétlenkedett az eddig telt időben, közvetlenül a víz felett, az oldalon újból sarjadásnak, növésnek indult a fűzfa. Most a hajózási út biztosítását végzik, vagyis: cserjeirtást! Baltával, fejszével vágják a susnyót, a vastagabbakat majd a gép. Nem hagynak szemetet maguk után, a rozsét azonnal elégetik. Csattognak a szerszámok, szépül a part, kevés a szó, mert minden lépést tervezni kell, hogy az iszapos oldalban biztonságban érezze magát az ember. Itt és ekkor csak a gumicsizma fogja-tartja a lábat. A brigád. Cserzettbőrű, meglett férfiak. Ók azok, akik elkötelezték magukat a vízügy mellett, hiszen az eltöltött évek az egymásrautaltságról tanúskodnak. Lucz 1stA brigád ván 3 éve, Bolvári Ferenc 35 éve, Póti Károly 27 éve, Nagy József brigád vezető 20 éve, Keserű József 20 éve, Keserű János 7 éve „fogadott hűséget" a vizeknek, a vizek mellékének és mindannak, ami ezekkel kapcsolatban van. A brigád nemcsak a fejszé- nek-baltának művésze, hanem a malteroskanál és a betonkeverés is éppen úgy a kezükhöz áll, hogy alkotásaikat bárki megnézheti. Őket dicsérik az átereszek, a zsilipek, s ha az ár olyan nyomot hagy maga után, hogy terméskő-szórással vagy rőzsehengerrel kell védeni a megrongált, elmosott partot, a# is bármikor elvégzik. A megye minden részébe járnak, ismerős nekik a folyó, a csatorna, legyen az a Kapos vagy a Koppány, a Sió vagy a Sárvíz, a Faddi-főcsatoma, vagy a Nasica-csatoma, a du- naföldvári Kertkanális, vagy a Nagykónyi-árok... A munkaidő 7-8-10 órás, ahogy a napok hosszabbodnak avagy szűkülnek - s ebbe bizony jó- néhány fejszecsattanás belefér. A kereset 10-11 esetleg 12 ezer forint. De ha bejön egy-egy esős nap, akkor még az átlagkereset sem illeti meg őket! A brigád Faddról jön naponta. Vízügyi kocsi hozza-viszi őket. A sofőr is tagja a csoportnak, ugyanúgy dolgozik, mint a többiek, de szükség esetén a főnök más munkára rendelheti. A beszélgetésen szó kerül a második műszakról is, a sötétedésig tartó otthoni tevés-ve- vésről. Nagy Józseféknél mindezt még tetézi, hogy építkezésbe fogtak. Megnősült a fiú, s a már meglévő családi házra húznak egy emeletet. Hosszú ideig munkával lesz teli a szombat, de még a vasárnap is. A brigádot néhány napja nem látom. Biztosan elvezényelték őket oda, ahol sürgősebb a munka. De majd visz- szatémek, hogy szép legyen a Sió, Medina alatt! Komád László Az első szakasz munkálatait befejezték, s most - a második ütemmel - folytatódik Fadd központjában a csatornahálózat építése. Persze nem elég elkészíteni a művet, fontos lenne az is környezetvédelmi szempontból, hogy a lakosság rákössön ... Zenét hoztak A partnervárosi kapcsolatok fontos momentuma a kulturális csere. Ennek jegyében érkezett Tolnára a Harmonie zeneegyesület fúvószenekara. A sutensee-i vendégek nagysikerű koncertet adtak a művelődési központban. Zenét hoztak, élményt adtak, s remélhetőleg kaptak is, e látogatás során. Fotó: Kispál M. Nyerges József tágas udvarán ameddig a szem ellát mindenütt hatalmas farönkök, felhalmozva kisebb-nagyobb kuglik, hántolt és hántolatlan nyers, megmunkálásra váró fadarabok rendre összerakva. Valamennyi arra vár, hogy a hozzáértő kéz megmunkálja, megformázza, valami hasznosat készítsen belőle. Nyerges József alacsony, köpcös, .pocakos, jó kedélyű ember, már nem fiatal, de élénk szemű, fürge mozgású. A teknővájó cigányok közé tartozik, közülük manapság már alig-alig van hírmondó, lassan kiveszőben ez a szép, ősi mesterség. — Józsi bácsi, kitől tanulta ezt a mesterséget? — Ez családi hagyomány. Apáról fiúra szállt a mi családunkban. Én is az apámtól tanultam valamikor régen. Dolgoztam gyárban is, amikor Ercsiben laktunk, mert 74-ben jöttünk ide Tolnára. Meg földjeim voltak, azzal vesződtem én is, a feleségem is, de a tek- nővájást mindig csináltam, egészen életemben. Volt amikor éjjel, holdvüágnál, akkor volt időm. — Látom itt az udvaron az egyik félig'kész teknón, hogy nem kis fáradtság kivájni. Hol kezdi el? — Először is csak jófajta fából lehet tartós és jó teknőt vájni. Ma már egyre nehezebb megfelelő fát találni. A kanadai nyár és a fűz a legalkalmasabb, mert az tartós és nem repedezik. Nekünk van egy 40-ben elkészített sózó tekteknők, vagy árusítani szokták? — Megrendelésre is-, de főleg a vásárban adjuk el a jó minőségű, nagy forrázó teknőt, azt mindig megveszik, ma egy ilyen 12 ezer forint. A nagy forrázóból szoktam kihasítani egy kisebb teknőt bélmosásra. Valamikor sok dagasztó-teknőt is csináltam. Ma is aki házilag süt kenyeret, annak készítek ilyet. — A család? Úgy tudom népes családja van Józsi bátyámnak. — Három fiam, három lányom. Mindegyiknek meg van a szép családi háza, az egyik gyerekem Tamásiban épített, a másik most építkezik Szedresben, a többiek itt élnek a közelünkben. Egyik fiam, az Imre kőműves, két fiam érettségizett, és kilenc unokám van. — És ki lesz, aki a nyomdokaiban halad, megtanulja a teknóvá- jást? — Egyik sem. Sajnos egyik sem. Pedig hányszor mondom nekik, amikor kint dolgozok az udvaron és körülöttem ' vannak, hogy tanulják meg, szép mesterség, hasznos mesterség, de nem. Elfoglalt mind, sok a dolguk. Nagyon sajnálom, hogy nem tanulják meg tőlem. (Elgondolkodva felvesz egy kéregdarabot a földről.) — Látja, ebből a múltkor olyan szép kanalat faragtam, el is kérték tőlem rögtön, azelőtt hányat de hányat csináltam, valamikor bizony ezzel ettünk, fakanállal. Burlász Magdolna Fotó: Kispál Mária Ki, kiket képvisel Tolnán? 8. számú választókerület: Pilisi Istvánná Területe: Alkotmány utca, Babits Mihály utca, Erkel Ferenc utca, Gólya utca, Hársfa utca, Kodály Zoltán utca, Liszt Ferenc utca, Móricz Zsigmond utca, Radnóti Miklós utca, a mözsi Radnóti Miklós utca, valamint a Váczi Mihály utca Fogadóideje: minden hó első hétfőjén 16-17 óráig, Tolna, Alkotmány utca 24. szám alatt. Egy arc - egy mesterség nőnk, hát az még mindig jó. — Hány éves fának a rönkjei ezek az udvaron látható óriások? — Úgy 70 évesnek. Ezek már jó méretesek. Amikor kiválasztom a fát, eldarabolom. Ma már egyszerűbb a stihlfű- résszel, gyors, de régebben bizony kézifűrésszel kellett eldarabolni, hakkolni. A rönköt keresztfűrésszel vágjuk, faékekkel hasogatjuk el a kuglikat, amikor ez kész, akkor fejszével folytatom, de nem akármilyen fejszével, hanem eredeti cigányfejszével. — Az milyen eszköz? Hol lehet beszerezni? — Sehol, ezt csak maszek tud csinálni, gyárilag nem tudnak ilyent. Ez egy olyan fejsze, aminek a feje nagyobb, mint a másik fajtáké, és szélesebb a pofája, az éle félkör alakú, igazodik a faragáshoz. A nagyoláshoz kell ez az eszköz, azután bárdot használok, bárdolni kell a hasított anyagot, ez a végelés, utána jön a kapocska. » — Ház az meg mi? (Csodálj kozásomra elsiet és már hozza is a fura eszközt.) — Az egy rövidnyelű, félkörívű eszköz, ezzel végzem a belső simításokat, és a külső simításokat. A legvégén a külső vonózás van, a széleket .levenni, kialakítani. — Megrendelésre készülnek a A néhai Elemér atya feljegyzései 11.
