Tolnai Népújság, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-06 / 133. szám
1992. június 6. HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 5 Dohogás a párbeszédért Segítenék Az újságíró kevés számú, de annál nagyobb örömei közé tartozik, ha az olvasók megtisztelik bizalmukkal, személyes ismeretség nélkül, írásai alapján. Az utóbbi időben többször ért ilyen öröm, de elfogott a tehetlenség érzése is. Segítenék, de nem tudok. Nem tudok, például azért, mert nem vagyok földmérő. Ezért a teljesen képtelenül kijelölt, majd megvásárolt saroktelket, - amit az egyik tulajdonos bozótirtás ürügyén tovább farigcsált - nem mérhetem ki újra. Lehet, hogy több hivatal több esetben is hibát követett el az ügy intézése során. Lehet, hogy egyik félnek több igaza van, mint a másiknak. Nem tudom és ma már nem is lehet kideríteni. Segítenék, a másik panaszosának is, aki eladott egy darab szőlőt, hozzájárult, hogy az új tulajdonos átírassa a nevére anélkül, hogy a teljes vételárat kifizette volna. Ilyesmi a hivatalokkal is megesik. S az is, hogy a vevő aztán nem fizet. Azt sem tudom eldönteni, hogy jó-e az adásvételi szerződés, mert nem vagyok jogász. Megint földmérő is lehetnék, mert egy szomszéd ugyanazon szőlőtől elzárta a bejárati utat. Útnak biztosan kell lennie, még akkor is, ha a ki tudja mikor készült térkép mást mutat, mint ami a mai valóság, akkor is a Földhivatalban más van a tulajdoni lapon, mint aminek kellene. Semmit sem tehetek, már csak azért sem, mert folyamatban van már az ügyben egy polgári per is, várható újabb. Ahhoz végképp nem tudok hozzászólni, hiszen - már megint! - nem vagyok jogász. Ha az lennék, akkor még jobban tudnám, hogy a bíróság függtlenségét tiszeteletben illik tartani. S ráadásul a perben álló másik félnek is vannak érdekei, s ahhoz fűződő jogai. A szomszéd kerítést épített, s ettől most már évek óta csak nagy nehézségek árán közelíthető meg a telek. A perek soká tartanak, mert a bíróságoknak nagyon sok a dolguk. Segítenék annak a családnak is, amelyiknek munka- nélküli lett a feje. Segítenék, de nem lehet, mert kideríthetelen, hogy az egyébként szabályos felmondás mögött ott húzódnak-e azok az összefüggések, amelyeket a panaszos látni vél. Kis közösségekben olyan bonyolultak az emberi összefüggések, hogy kívülálló számára szinte kifürkészhetelenek. Nagy a tévedés lehetősége. Illúzió azt hinni, ilyen ügyekben a kíülálló egyáltalán igazságot tehet. A nyilvánosság nagy erő, s általában segíthet, hogy jobban megértsük a társadalom, az állam, a civil közösségek mőködésének mechanizmusait, a tények közötti összefüggéseket. Segíthet abban is, hogy többet tudjunk meg önmagunkról. Ügyintézésre viszont teljességgel alkalmatlan! Segítenék, ha tudnék. Segítenék, ha lehetne, hiszen a fent említett konfliktusokat meg lehetett volna előzni. Akkor, ha a szereplők időben megbeszélik egymással - s nem mással - a vitás kérdéseket. Azért van megoldás. A párbeszédet ember és ember között sosem késő újakezdeni Ihárosi Ibolya Olasz vendégek Bátán Egy szélhámos(nő) vallomásai A hiszékenység vámszedője, aki utálja a pénzt Arcát pajkos mosoly álarca mögé bújtatja, szinte kirobban belőle a közlési vágy, akkora a mesélhetnék benne, hogy az ember alig győzi követni. Zavarbaejtően nyílt, szemével mindig mintha kutatna valamit, s szemtelenül fiatal ahhoz a listához képest, mely bűnlajstromát terheli. Egy profi szélhámosnővel hozott össze a sors a bonyhádi városi kapitányságon. (T udósítónktól.) Még mondja valaki, hogy Bátán nem zajlik az élet. Hogy eben a főútvonaltól félreeső községben egyhangúan telnek a napok. A közelmúltban is egyik hétvégen a kora esti órákban érkezett a községbe az olaszországi Bolovone település futballcsapata és annak támogatói, valamint a község vezetése a polgármester és a jegyző személyében. Az öt éve tartó ismeretség immár erős hagyománnyá és kötelékké vált. A két község önkormányzata közötti tárgyalások remélhetőleg hamarosan véglegesítik, hivatalossá is teszik a kapcsolatot. A bátaiak a megszokott módon egy-egy családnál szállásolták el az érkező itáliaiakat. Volt, aki az estét pihenéssel töltötte, mások belevetették magukat a „bátai éjszakai életbe", ismerkedtek a szerény szórakozási lehetőségekkel. Másnap a vendégeket dél-magyarországi körútra vitte az egyesület és az ön- kormányzat. Péccsel, annak műemlékeivel, múzeumaival és nevezetesebb épületeivel ismerkedhettek meg. Innen Harkányba vették útjukat, ahol az ebéd után strandoltak. Hazaérkezve az önkormányzati hivatal és képviselőtestület adott fogadást a vendégek tiszteletére. Este a fiatalok dis- cóban voltak, mások valamelyik bátai borospincében ismerkedtek a magyar, illetve tolnai borokkal, illetve borpárlatokkal. Vasárnap délelőtt szabad- program volt jelölve, így egy- páran misére mentek, a többség pedig a gemenci erdőben szervezett kiránduláson vett részt. Ez óriási élményt jelentett a Pó-síkság lakóinak. Az ebédet mindenki a vendéglátójánál fogyasztotta el, majd a kora délutáni órákban a fut- ballpálya lett a község legnépesebb helye, ahol hamarosan megkezdődött a barátságot találkozó. A vendégek polgármestere döntetlent jósolt erre a találkozóra, akárcsak a vendéglátóké, Vöő József is. Nem tudni, hogy csupán udvariasságból-e, de tény, hogy a játékosok sokáig nem bírtak egymással. (Mozgásukon érződött az éjszakázás.) Majd a bátaiak váratlanul megszerezték a vezetést. Az égyenlítésre a második félidőig várni kellett, de aztán sikerült. így a tippek majdnem beválltak, ám az utolsó tíz perc hazai rohamainak gyümölcseként Báta újabb gólt szerzett és megnyerte a találkozót. A vendégek góljáról tudni illik, hogy buszuk kiváló sofőrje szerezte, aki ekkor lépett először pályára az olasz község színeiben. Társai hatalmas elismeréssel fogadták találatát. Este a bátai néptáncegyüttes műsorával kedveskedett olasz barátaiknak. Az ezt követő búcsúvacsorán a vendégek polgármestere őszre mind a futballistákat, mind pedig a táncosokat meghívta. Másnap, a reggeli órákban a fáradt, de nagyon boldog vendégek visszaindultak hazájukba, remélve, hogy hamarosan újra találkoznak bátai barátaikkal. M/b/J — Mondja, milyenek a mai börtönviszonyok? — Nem is tudom ... — Hát dehogynem, hiszen ott csücsül! — Tisztálkodás szempontjából nem a legjobbak. Hetente háromszor van meleg víz, akkor lehet mosakodni. — No meg most hamarosan a tárgyalás előtt. — Nagyon könnyű becsapni az embereket. Az előző balhéban a barátnőmmel stoppolni jártunk. Délelőtt megismerkedtünk, délután már nagyobb összeggel át tudtuk őket verni, mondván, mi tudunk olcsón valutát szerezni. — A férfiakat vagy a nőket könyebb átverni? — A férfiakat. Délelőtt átvertem 45 ezerrel egy pécsi fiatalembert, délután egy nagy virágcsokorral állított be, s kérte, ha rendőrségre kerül az ügy, meg ne mondjam, hogy őt is átvertem, mert az állásával játszik. — Csak nem azt mondja, hogy rendőr volt? — Ő spéciéi katona volt, de rendőrt kettőt is átvertünk. Az egyikre akkor jöttem rá, amikor elkaptak és bevittek az őrsre, ő meg ott ült az íróasztala mögött. — Néha mulatságos lehetett mindez. A férfiak nem minden hátsó szándéktól mentesen teszik amit tesznek?! — így igaz. A barátnőmet megismertem, s az egész úgy jött magától. Ó büntetett előéletű volt, s valamikor állami gondozott. — Ha nem vagyok indiszkrét, ő most hol van, amikor a partiban már a visz- szaosztásnál tartanak? — Amikor otthagytam Gödöllőn, egy stricivel állt össze. — Elég szövevényes ez a buli, nem?! Valuta, stricik, egy kis örömlánykodás... — Egy útlevelet is elhoztunk az utolsó „buliból", amibe csak fényképet kellett tenni. De útlevelet egyébként is mindenhol lehet csináltatni. — Mennyi most egy valamire való útlevél? — Tizenötezer forint, vagy négyszáz márka. Minden városban akad egy profi, aki meg tudja csinálni. Mi horvá- toknak adtuk ki magunkat és úgy ügyködtünk a szállodákban, panziókban. — Mit szólt mindehhez a családja, a szülők, a férj? S a két kicsi gyerek... — A gyerekeimre mindig nagyon figyeltem. A baj az Ivánnal jött. — Ki ez az Iván? — Egy volt jugoszláv állampolgár, aki Németországban él, és ráadásul Ivánnak hívják. Úgy tudtuk eleinte fizeti a szállodaszámlákat. De nagyon buták az emberek, igen könnyű kihasználni őket. Amikor először hallottam az ismerőseimtől, hogy hatszázezret „vettek le" egy férfitől, én is csodálkoztam. Ma már nem teszem, mert, szóval a férfiak ... — Ez finoman szólva úgy megy, hogy ha ... akkor az ész megáll?! — Pontosan. Sok embernek van ám pénze! — Akkor most rólam lesír hogy nincs sok pénzem? — Ezt most így nem tudom megállapítani. — Nem lenne most jobb a szabad levegőn, mint bennt a „pandovecban" meleg csajok között?! — Ahol vagyok, nem melegek a lányok, de ijesztgetnek, hogy ilyen is van. Mennyire számítok? Három évre. — A gyerekei meg sem ismerik ha így folytatja! Klassz dolgokkal bíztatom, ugye?! —... egy fiú, egy kislány. Igen, ez nekem is síkos jég! Ha nem így alakul a házasságom. ... két pici gyerek, házépítés, irány egy drinkbárba dolgozni. — Pedig ott lehetett pénzt keresni, legalábbis feltehetően. — Jól kerestem. A barátnőm már minden téren ismerte a dörgést, nálam lakott, pesti lány volt. A gyerekeim semmit nem vettek észre, nappal velük voltam, éjjel a bárban. — Imádja a pénzt? — Utálom, de kell, nélküle nem lehet élni. Mindegy milyen áron, de én megteremtettem a gyerekeknek mindent. Nem rájuk fogom, végülis csináltam amit csináltam. Nem fogadkozom én később sem. Nagy a drágaság, munka meg nincs, a segély lakásrezsire sem elég, higgye el. — Akkor az egyetlen megoldás, akit érek, azt átverem. — Tele is vannak rendesen a börtönök! — Meg gyanúm szerint a „puttonya" is ezzel a börtönhistóriával, miközben az indukáló, a barátnő meg szabadon röpköd, vagy éppen már túl van mindenen. — Remélem, sosem kapják el. Állami gondozott volt, s most az a gyermeke is. — Milyenek itt a rendőrök? — Nagyon aranyosak. — Akkor ide kifejezett öröm jönni. — Ázt azért nem mondanám, de rendesek. A ... rendőrség már körözött bennünket, s az a panzió tulajdonos jött be értünk és háborodott fel nagyon a behozásunkon, akit kétszer is átvertünk. Jugóknak adtuk ki magunkat, s végül a rendőrök elnézést kértek tőlünk, pedig már körözés volt kiadva ellenünk. A rendőrök meghívtak bennünket moziba, discóba a hétvégén. — Most azt mondja ha jól értem, hogy akad rendőr még ma is, akinek bizony rá lehetne lépni a „gumibotjára"?! — Egészen jól érti. Személy szerint tudnék egypárat sorolni belőlük. — Néha, ne tagadja, élvezte az emberek átverését! — Volt akit nagyon sajnáltam, s volt akit egyáltalán nem. Elég megjelenni egy német rendszámú autóval, három német szót elejteni és elnézést, de kinyalják az ember seggét is... Mondom én, van aki megérdemli a sorsát. Most én vagyok soron, szélhámosságért rám osztanak vagy négy évet. Szabó S. Harminc éve történt Kórháztűz Szekszárdon-Alig néhány perccel múlt el délután öt óra, amikor Deme József leugrott a gépkocsiról, s a szekszárdi régi kórház portájára rohant.- Telefonáljanak azonnal, ég a tető! A portás idegesen a készülékhez kapott. Lenyomta, majd újra elengedte a váltót.- Telefonálnék, láthatja, de nem kapok vonalat... így kezdődött a Tolna megyei Népújság riportja harminc évvel ezelőtt, 1962. június 8-án, a lap első oldalán. A riportból aztán a továbbiakban kiderült, a szülészet feletti tető égett, költöztetni kellett az egész szülészeti osztályt. A tüzet egyébként egy óra alatt eloltották a tűzoltók. Emberéletben nem esett kár. A lap tizenöt millió forint megmentett értékről írt. A szakértők szerint megsemmisült 600 négyzetméter tető, de komolyabb kár a födémben, falakban nem keletkezett. A lap a továbbiakban tájékoztat arról, hogy Szek- szárdra érkezett dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter, aki dr. Szentgáli Gyula kórházigazgató kíséretében megtekintette a helyszínt, beszélgetett a kórház dolgozóival, köszönetét fejezte ki a tűzoltóságnak és a tűz oltásában közreműködő városbelieknek. Ami ezután következett, azt ismerjük. Barakk épületekben volt a szülészet ezután és a tető helyére nem tető került, hanem egy harmadik szint. Felvételeink jól dokumentálják a tűzoltás veszélyes folyamatát. Kép, szöveg: Bakó Jenő
