Tolnai Népújság, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-05 / 132. szám

1992. június 5. MEGYEI KORKÉP MEPUJSAG 3 Darvas Ferenc új kötete Az idei ünnepi könyv­hétre megjelent Darvas Fe­renc Sirályfiak című ver­seskötete, amelyet a szerző június 7-én, vasárnap 10 és 12 óra között Szekszárdon, a Korzó kávézónál dedi­kál. Szeminárium Vásárosnaményban ke­rül megrendezésre június 15-18. között a II. szat- már-beregi földrajzpeda­gógiai szeminárium. A rendezvény országos hatáskörű, mely a megyék általános és középiskolai földrajz szakos pedagógu­sainak nyújt továbbkép­zési lehetőséget. Jelenetkezéseket június 8-ig fogadnak el a megyei pedagógiai intézet címén: Nyíregyháza, Búza u. 5, Zachár Attila. Véradás Pálján A Tolna Megyei Ön- kormányzat Kórháza Vér­adó Állomása június 9-én, kedden véradást szervez Pálfán. A délelőtt 10 órától 16 óráig tartó véradást a mű­velődési házban tartják a helyi vöröskereszt közre­működésével. Ünnepi mise Simon József faddi plé­bánost 20 éve szentelték pappá. Az évforduló al­kalmából ünnepi misét tar­tanak Faddon, a katolikus templomban június 18-án, este 6-kor. Szakmai napon a pedagógusok A közelmúltban hu­szonnégy bölcskei peda­gógus szakmai napot tar­tott, melynek keretében a Baranya megyei Magyar- mecskére utaztak, ahol a helyi általános iskolába lá­togattak el. A programjuk szakmai részében ismer­kedtek az magyarmecskei általános iskolával, peda­gógusaival, s az ottani munkával. Színes műsor Alsónánán Tegnap a kultúrotthon megtelt gyerekekkel, szü­lőkkel, pedagógusokkal. Mintegy a tanév végét le­zárandó, az általános is­kola színes műsort szerve­zett, ami némi betekintést nyújtott a szülőknek az is­kolában folyó munkáról. A szervezők, az iskola tanárai arra törekedtek, hogy a bemutatkozás mi­nél színesebb, sokoldalúbb legyen, s minél több gye­rek vegyen részt. Volt olyan osztály, amelyik tel­jes létszámban szerepelt, de volt vers, furulyaelőa­dás, néptánc, és karate is. Az általános iskola iro­dalmi színpada is rövid előadással kedveskedett a résztvevőknek. Szombaton, a ballagás­sal ismét lezárul számukra egy tanév, s a táblára föl­kerül a hagyományok sze­rint a vakáció felirat. A bogyiszlói polgármester nem lett tolnai jegyző Marián visszaadta mandátumát Földek, vizek, levegő és élővilág A környezetvédelem hétköznapjaiból IV. rész A technikai fejlődés tagadhatatlan árnyoldala, hogy immá­ron veszélyezteti egészségünket, s ezzel együtt az élővilágot. Nem csoda, ha az utóbbi években világméretűvé terebélyese­dett a környezet megóvását, megvédését célzó mozgalom. Bonyhád város önkormányzati képviselő testületé legutóbbi ülésén a környezetvédelem időszerű kérdéseivel foglalkozott. A téma előterjesztője, Sebestyén Lajos műszaki osztályvezető alaposan felkészülve adott számot a város környezetvédelmi állapotáról. Erről az igen lényeges területet felölelő kérdésről a bennünket körülvevő környezet állapotáról nem ártana ala­pos képet kapva tájékozódni a többi településen sem, ahol eddig ezt még nem tették meg. Élővilág, tájvédelem és települési környezet (Folytatás az 1. oldalról) Kaposvári Ferenc azt kér­dezte, hogy fizikailag bimá-e a pályázó a feladatokat. Hisz a jegyzői munka egész embert kíván; s mi történik, ha itt is, ott önkormányzati ülés lesz, egyidőben? Továbbá: mi a bo­gyiszlói képviselők állásfogla­lása az ügyben? Tapsolnak-e, hogy ide jelentkezett a pol­gármesterük? Keszthelyi Márton azt vála­szolta, hogy dr. Sümegi Zol­tán szakmai ambícióit nem elégíti ki egy kistelepülésen végzendő polgármesteri munka. S Tolnán már nagyon kéne a jegyző, mert a város­házi teendők ellátása jegyző nélkül iszonyatos teher. Marián Béla még hozzá­tette, hogy a bogyiszlóiak, bár nem szívesen, de elengedik a polgármesterüket, aki a kö­vetkező választásokon ott már nem is indulna, hanem Tolnán szeretne berendezkedni, hosszú távon. Klein Lajos azt vetette ellen, hogy a hivatalban van két személy is - Ezemé Huber Éva és Zöldné Kéri Gizella aki képesítése alapján lehetne jegyző. Miért nem esik órájuk a választás? Csak azért, mert nők? Keszthelyi Márton kérte, hogy „egy bajból ne csinál­junk kettőt": ha elmozdítanák a hölgyek valamelyikét jelen­legi posztjáról, akkor ott ke­letkezne újabb megoldandó probléma, de egyébként sem pályázott egyikük sem. Farkas Antal a pályázat tisz­taságát vonta kétségbe, gya­núsnak találva, hogy csak egyvalaki jelentkezett az ál­lásra. Molnár Ernő odáig ment, hogy ő már a kezdet kezdetén hallott olyan folyosói beszél­getést, hogy „ez a kérdés el van döntve, Sümegi jön jegy­zőnek". Takács István azt feszegette, hogy ha esetleg érdekellenté­tek adódnak a két szomszéd - Tolna és Bogyiszló között vajon melyik oldalra állna, aki itt jegyző, ott meg polgármes­ter? Igaz, hogy csak a törvé­nyességet felügyeli, azaz sza­vazati jog nélkül vesz részt az üléseken a jegyző, de akkoris olyan információkhoz jut a hivatali, bizottsági, testületi munka során, amelyeket „odaát" felhasználhat. Az előző jegyző, dr. Sebes­tyén István, Bonyhádról járt Tolnára. A testület ítéletét jegyző-ügyben talán Farkas Antal fogalmazta meg a leg­szemléletesebben: Sebestyén túl messze lakott, Sümegi meg túl közel lakik. A (le)szavazást követően Keszthelyi Márton bejelen­tette, hogy Tolna városnak to­vábbra sincs jegyzője, s új pá­lyázat írandó ki. Dudái Ferenc azt indítvá­nyozta, hogy kérdezzék meg a két jelenlévő, képesítéssel rendelkező személyt, hogy az átmeneti időre vállalnák-e a jegyzősködést. Zöldné vál­lalta, így megbízásos alapon, egyelőre ő látja el a teendőket. Az izzasztó vita után Ma­rián Béla kért szót, és bejelen­tette, hogy lemond mandátu­máról. Augusztustól ugyanis munkahelyet változtat, és hamarosan el is költözik Tol­náról. A teremben oldódott a han­gulat. Mitagadás, jópáran megkönnyebbültek. Marián Béla 3 éve került a városba, s mint messziről jött ember, gyakran belekavart a helyi ál­lóvízbe, nem tartva tisztelet­ben, nem is ismerve az itteni érdekviszonyokat. Ne csak di­csérjük, jópár hibát, meggon­dolatlanságot is elkövetett, tá­vozását követően mégis hiá­nyozni fog egy üde színfolt a tolnai közéleti palettáról. Az ülések bizonyára belterjesebbé válnak, de az is megjósolható, hogy a döntéshozatal felgyor­sul, elmaradnak azok a közjá­tékok, melyek során némelyek nem a javaslattal vitatkoztak, hanem Mariánnal. A szerdai rendkívüli testü­leti ülés a tornaterem-építési és egyéb céltámogatások kap­csán felmerülő kérdések meg­tárgyalásával zárult. Wessely A Völgység fővárosának te­rületén, sajnos, nem található természetvédelmi terület, ezért a meglévő zöldterületek értéke sokszoros, megóvása, gyarapítása az esztétikai sze­repen túl a rekreációt is szol­gálja. Helyi védettség alatt áll a leánykollégium egyhektáros parkja, a Perczel-kerti park és néhány facsoport. Bonyhád ma 32 hektár parkterülettel rendelkezik, ebből 18 hektár­nyi a belterjesen gondozott. , A települési környezetet alapvetően meghatározó té­nyező a beépítettség, az elhe­lyezkedés , a területi funkció, melyek mind szintén részét képezik egy együttélő közös­ség összhangjának. A város közigazgatási területén 5032 lakás van, a 100 lakásra jutó népesség 308 fő. A lakások 79 százaléka vezetékes gázzal el­látott, a lakások 17 százaléka távfűtött. A vezetékes ivóvíz­zel való ellátás 99 százalék fölötti, közcsatornába kap­csolva 95 százalékuk. A rend­szeres szemétszállítás 4887 la­kásnál megoldott, mely mesz- sze jobb az országos átlagnál. A települési környezet vé­delme is tudatos munka kell legyen, melyet a folyamatosan „karbantartott" rendezési ter­vek szolgálnak. A legnagyobb környezeti probléma Bony- hádon a szemételhelyezés kérdése, a szeméttelep rossz elhelyezkedése, ami a 6-os fő- útról, az ország egyik fő köz­lekedési útjáról nagyszerűen látható. Az értékelésben az is elhangzott, a települési kör­nyezet minőségében, állapo­tában helyrehozhatatlan kör­nyezeti károsodás nem követ­kezett be, s ez a mai környe­zetvédelmi szituációban nem elhanyagolható tény. (Vége.) A közösen végzett munka gyümölcse Bölcskén (Folytatás az 1. oldalról.) Az önkormányzat kor­rektül járt el a lakossággal szemben, amikor az első részletet a munkák befe­jezte után fizettette be. Ez már gyakorlattá is vált, s az is, hogy lehetősé­geiket mérlegre téve min­dig az valósul meg, amit a lakosság akar, s annak el­készültekor nyújtja be a számlát. Az útépítési program­ban mintegy 40 ezer négy­zetméter út készült el, ami kb. 20 kilométernek felel meg. Tavaly a lakosság 8 ezer forintot fizetett be há­zanként erre a célra. A mintegy 17 milliós beru­házásnak ez kb. a 20 száza­lékára volt elegendő. Itt is kikérték a lakosság véle­ményét, ők hogyan, s mi­ként akarják. Az együttes munkának köszönhető, hogy 1987 óta van víz Bölcskén, és mára már egyetlen útja sincs, amelyiken ne lenne szilárd útburkolat. Az emberi kapcsolat szép példája, hogy a II. vi­lágháborúban elesettek emlékére emlékművet állí­tottak, melynek avatását tavaly, a halottak napján tartották. A helyi újságon keresztül tájékoztatta az önkormányzat a lakossá­got a lehetőségekről. Az emlékmű táblájára 107 bölcskei név került, akik­nek hozzátartozói 100 ezer forinttal járultak hozzá a költségekhez, ami mintegy 800 ezer forintot tett ki. Azóta a képzőművészeti lektorátus zsűrizte a teret, az emlékművel, ami jó mi­nősítést kapott. Az em­lékművek egyik legszeb- bike a bölcskei. Ez.így is van rendjén, ennek így kel­lett történnie. A mondás is úgy tartja, a gyümölcsfa beérleli gyümölcsét, ha ápolják, gondozzák azt. — pusztai téri ­Atyaúristen! Tegnap minden, magára valamit adó férfiú morcosabb volt a szokottnál, az udvariasság mintha kiveszett volna, a trafikos unott arccal visszadobta a borravalót, a boltos nem fogadta a köszönést, ráadásul a mócsingot vágta a papírdarabra, a sör íze keserűbb volt, a feleségek ezúttal félbehagyták kiselőadásukat az asztalnál, mert senki sem figyelt rájuk, a szokottnál is többen szidták a tévé­műsort, na meg az időben is benne volt mindenféle front, ami fájhatott, az fájt is, a munka lassabban ment, a főnök a szokottnál is antipatikusabb formáját hozta, nem in­dult az a rohadt autó, ebben az átkozott boltban meg semmit sem lehet kapni, a benzinkútnál richtig a rossz sorba álltunk, a sokévi átlagnál többet büntettek a rend­őrök, az anyósok újfent előálltak valami isteni ötlettel, meg különben is minek süt a nap, most meg minek borul be, elegünk van mindenből!!!!! Szerdán este kikaptunk Izlandtól. Hazai pályán! Atya­úristen! Ez már a VÉG. Ennél rosszabbat ma este már Jockey sem hozhat. Pedig ő egy nagy franc. KHZ Német zeneiskolások látogatása Kedden érkezett Szekszárdra a bietigheim-bissingeni zene­iskola növendékeinek cso­portja. A gyerekek a szek­szárdi zeneiskola vendégsze­retetét élvezik. A 89 óta tartó kapcsolat során most harmad­ízben látogattak el váro­sunkba. Dr. Franz Backhaus igazgató rendkívül fontosnak érzi a két iskola barátságát, s ezt mélyítendő, idén az előző évektől eltérően nem fúvós, hanem gitár és block flöte együttesük jött el. Szerdán városnézés volt a program, majd Szekszárd vá­ros polgármestere fogadta a vendégeket. Este a szekszárdi Művészetek Háza adott ott­hont koncertjüknek, ahol fel­vételünk is készült. Tegnap Pécsre látogattak el, s a zene- művészeti szakközépiskola látta őket vendégül. Ma fél hatkor a szekszárdi zeneiskola nagytermében ke­rül sor a német és magyar gyerekek közös hangverse­nyére, melyet baráti találkozó követ. A diákok szombaton indulnak haza. ór Felélednek a búcsújáró hagyományok? Megújul a bátai Szent Vér templom Manapság nem sok mindenért érdemes irigyelni a megye legdélibb faluját, Bá- tát, két dologért azonban igen: szép fekvéséért és gazdag tör­ténelméért. Egyes oklevélmásolatok szerint már István király ide­jén is falu állt a Duna partján, az meg egészen bizonyos, hogy 1093-ban épült fel a Szent László alapította bencés apátság. Sorsa a magyar tör­ténelemben majdhogynem ti­pikusnak mondható: föléget­ték a tatárok, lerombolták a törökök, aztán már nem épült újjá. Legalábbis e század har­mincas éveiig, amikor az ak­kori apátplébános, Fájth Jenő sokirányú fáradozásai és a falu áldozatkészsége eredmé­nyeként felépült, ha nem is az apátság, de a ma álló Szent Vér templom. Az elnevezés utal arra, hogy a XVI. száza­dig hírt, nevet - és talán a bú­csújáró helynek köszönhetően gazdagságot is - szerzett Bá- tának a Szent Vér ereklye. Az újkori templom mára megérett a felújításra. Annak idején ugyanis a mennyezetet alkotó gerendákat és deszká­kat nem szakszerűen helyez­ték el, az elmúlt évtizedek alatt úgyszólván elporladtak, hol itt, hol ott szakadtak le, egyszer éppen a jelenlegi apátplébános, Sudár Imre alatt. Az 54 köbméter gerendát és az 1.370 négyzetméternyi deszkát ki kell cserélni. Ehhez a faanyagot a németországi, müncheni egyházmegye adta. A munka közel ötmillióba ke­rül, amiből pillanatnyilag majd kétmillió hiányzik. Á bá- taiak bíznak benne, hogy ahogy a hárommillió össze­jött, úgy előbb-utóbb meglesz a hiányzó összeg is a hívek, búcsúsok áldozatkészsége, a különböző adományok révén. — Június 6-án kezdődik a munka, a födémcsere novem­berre elkészül. Igyekeznünk kell, hiszen jövőre ünnepeljük a 900 éves évfordulót, addigra befejezzük a felújítást — mondja Sudár Imre apátplé­bános. Tervezik a község másik ka­tolikus templomának felújítá­sát is. Az az 1700-as évek ele­jén épült, elsősorban kőmű­vesmunkát igényel. A falu egyházi és világi ve­zetői a valamikor nagyon ele­ven, nagyon híres búcsújára hagyományok felélesztésén munkálkodnak. A hívek lelki, a község anyagi gyarapodása érdekében. Á mai, gazdasági szempontból nem sok jóval kecsegtető világban dicséretre méltó igyekezet.

Next

/
Thumbnails
Contents