Tolnai Népújság, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-24 / 148. szám
4 «ÚJSÁG DOMBÓVÁR ÉS KÖRNYÉKE 1992. június 24. Az olvasó kérdezte A jogászok válaszolnának Jár-e az üzletrész? Kedves, régi - önmagát nevezi annak - olvasónk, Papp István nyugdíjas, (Dombóvár Szent Gellért u. 13) fordult hozzánk kérdésével: jár-e neki üzletrész a közben felbomlott ipari szövetkezet jogutódaitól? Információnk szerint időközben jogi úton is megpróbálja érvényesíteni álláspontját. A szövetkezetekre vonatkozó úgynevezett átmeneti törvény értelmezése sokféle lehet, ami nem igazán dicsérete egy jogszabálynak. A törvény előírásai szerint a jogorvoslati határidő június 15-én már lejárt. Aki addig nem fordult a bírósághoz már nem teheti. A konkrét eset Olvasónk problémája bonyolult, mert az elmúlt évtizedekben az ipari szövetkezetek is bonyolultan alakultak, illetve váltak szét. „Mivel én, mint nyugdíjas volt szövetkezeti tag, úgy éreztem, hogy jogosult vagyok, kérelemmel fordultam az alábbi dombóvári szövetkezetek felé. Start, Építő és Szerelő, DOMBFA, PLATÁN, COLOR és az ELEKTRO-szö- vetkezetekhez. Én 1964 január másodikén lettem szövetkezeti tag, az akkori Vegyesipari Szövetkezetnél. Az 1975-ös egyesülés alkalmával (Építők, Vegyesipari és a Éa- ipari) létrejött új szövetkezetnek (Űnió Ipari Szövetkezet) is tagja maradtam 1985-ig, amíg öregségi nyugdíjba nem mentem. Az említett hat szövetkezet közül a Start- és az Építő Szövetkezet ismerte el a kérelmemet és üzletrészben részesítettek. A többi különböző kifogásokkal utasított el. Szeretném megjegyezni, hogy 1985-ben csak a COLOR vált ki az Únióból. A többiek csak jóval később váltak szét, és így az Únió csak akkor szűnt meg végleg." A jogi álláspontok Szerkesztőségünk jogi oknyomozása az alábbiak szerint foglalható össze. Volt jogász, aki azt mondta, hogy jár valamennyi utódszövetkezettől az-üzletrész, s ezt az álláspontját képviseli is egy-két perben, ahol a volt szövetkezeti tagok ezt nem kapták meg. Másnak az volt az álláspontja - s ezt jogi képviselőjük szerint eséllyel lehet védeni a bíróság előtt -, hogy nem jár, s nem is adtak. Harmadik lehetőség, hogy adtak ugyan valamilyen jelképes összeget, de ezt a tag kevesellte, mert nem állt arányban a vagyon létrehozásában való közreműködésével, márpedig ezt is előírja a törvény, igaz másutt. Így fordulhat aztán elő, hogy egyetlen szövetkezet jogutódai is többféleképpen értelmezik ugyannak a törvénynek ugyanazon szakaszát. A törvény szövege Jelen esetben a VI. szakasz b. pontjáról van szó. Az a. szakasz megmondja általában, hogy jár annak az üzletrész, aki tagja volt a szövetkezetnek tavaly január elsején, és a törvény hatálybalépésekor, vagyis idén január 20-án. Ez tehát a ma is aktív tagokat juttatja vagyonhoz. A b. szakasz viszont arról szól, hogy jár annak is, aki legalább öt évig tagja volt a szövetkezetnek. (Valamikor, mindegy mikor, és mindegy miért ment, küldték, zárták ki, de ez morális vita a ki nem zártak körében.) A jogi az, hogy nem mondja ki a jogszabály, hogy> vagy jogelődjénél. Igaz, az ellenkezőjét sem. Speciális a helyzet Dombóváron, amennyiben a „nem adok" álláspontját azzal lehet indokolni, hogy a kivált szövetkezetek egy része több mint öt évet működött önállóan is, tehát náluk is meg lehetett szerezni az öt év tagságot. Tehát csak annak adtak üzletrészt, aki az adott szövetkezetben szerezte meg az öt év tagságot. Ki lesz a hibás? Ily módon a probléma, a joghézag betömése a bíróságokra marad. A megoldást viszont nem könnyű megtalálni. Tételezzük fel ugyanis, hogy kimondják: adott esetben jár a vagyonrész. Ezt miből fizetik ki, például akkor, ha már felszámolták a szövetkezetei? És ha még megvan, a 100 százalékig felosztott vagyont kitől veszik vissza, s milyen módon? Arról a jogi problémáról nem is szólva, hogy szövetkezetek közgyűlésének döntésébe kívülálló - bíróság sem! - nem avatkozhat be. Azt lehet tenni, hogy új közgyűlés megtartására kötelezik, de hogy ott mit döntsenek, az már az ő dolguk. Legfeljebb ismét törvénysértő lesz. Mindebből világosan látszik - s a perek már folyamatban vannak —, hogy itt már csak a sajtó lehet a hibás, mert ilyeneket ír. Mentsége csak annyi, hogy az olvasó meg ilyeneket kérdez. Meg az Alkotmánybíróság, mert hogy előbb-utóbb oda kerül. Piac - gazdaság Nem mindenkinek tetszik a piac- gazdaság. Már tavaly is panaszra jártak az önkormányzathoz a zöldségkereskedők, hogy gyalázat ami történik velük. Egyesek nem átalla- nak más - Somogy, Baranya - megyéből átrándulni a piacra, s lényegesen olcsóbban kínálni a zöldségféléket, a dombóvári, általuk monpolizált árnál. Tavaly ez ügyben még nyilvános atrocitásokra is sor került, mert előfordult, hogy az egyik felbőszült zöldséges kiborította és autóval taposta össze mások olcsóbb áruját. Most is panaszkodnak, hogy már megint itt van - mármint a dombóvári paicon a - a konkuNégy iskolát bővítenék, korszerűsítenek Ötvenhárom millió forint - iskolákra Dombóvárott az idén közel ötvenhárom millió forintot költenek négy iskola bővítésére, korszerűsítésére. A önkormányzat meg akarja tartani Dombóvár iskolaváros jellegét. Ehhez az anyagiakat is megteremtik, hiszen valamennyien tudják - nemcsak pedagógus tagjai -, hogy az oktatás stratégiai ágazat. Amit arra költenek, az a diákok tudásában, szakértelmében biztosan búsásan megtérül. A holnapi önkormányzati ülésen módosítani kell a költségvetést, de nem azért, mert korábban rosszul számoltak, hanem amiatt, hogy több gazdasági szervezet feloszlik, átalakul, vagy megszűnik, és a helyükbe lépők gyakorta majdnem mégegyszer annyiért vállalják el a munkát. A megszűnő TOLNABER például már csak műszaki ellenőrzést tud vállalni. Ezért kerít sort az önkormányzat arra is, hogy a helyszínen tekintsék meg az egyik építkezést. Az újdombóvári épületben szeptemberben már tanítanak Jól halad a szakmunkásképző intézet bővítése A legnagyobb beruházás a 16 tanteremes iskola, ezzel a szárnnyal az újdombóvári iskola lesz nagyobb. Ennek teljes bekerülési költsége - nem egy év alatt valósult meg - magában 138 millió forint. Minden nehézség ellenére úgy tűnik, hogy szeptemberben megkezdődhet az oktatás az új tantermekben, mert úgy irányítják a munkákat, hogy az a szint elkészüljön. A teljes befejezés határideje október 31-e. A szakmunkásképző intézet bővítéséről másutt részletesebben is szólunk. Az Apáczai Csere János kollégiumának felújítása is már régen szükséges lett volna. Jól halad a Zrínyi iskola tornatermének építése is. Mindezt csak olyan módon lehetett megvalósítani, hogy sok céltámogatásra adtak be pályázatot, s sokat el is nyertek. Mint köztudott tornaterem építése esetén a beruházás költségeinek hatvan százaléka a saját forrás. Új lakások Dombóvárott folytatódik a lakásépítés, a volt OTP öröklakár sok helyett a DOMT RT építi azokat a Hunyadi-téren. A nem olcsó - négyzetméterenként 36 ezer forint - de szép, és a jól kivitelezett otthonok előnye az is, hogy a városban okoz némi la- kásmobilitást. Általában minőségi csereként vásárolják meg ezeket a lakásokat. így felszabadulnak a régebbi, kevésbé korszerű, de a fiatalok számára is elérhető árú lakások. A városban már kilencszázezer forintért lehet vásárolni másfél szobás otthont, egymillió kétszázezerért pedig hozzá lehet jutni három szobás, telefonos lakáshoz. Harminchat lakás átadása folyamatos, most kezdtek hozzá egy ötvenhat lakásos tömb építéséhez. Melegük van a dúzsi gólyáknak rencia, és nem átallja húsz forinttal olcsóbban adni a paradicsom- ' not! Minő szörnyűség! Védje meg a dombóvári ön- kormányzati hivatal a helybéli árusokat, és zavarja el azokat, akik ókét zavarják. Az az igazság, hogy meg kellene kérdezni a vásárlókat is, hogy mi a véleményük az olyan piacgazdaságról, ahol a piacon az árakat az önkormányzat - hatalmi szóval, netalántán bírsággal - tartaná magasan. Az oldalt írta és szerkesztette: Ihárosi Ibolya. A fényképfelvételeket készítette: Ótós Réka. A továbbiakban is várjuk olvasóink kérdéseit, leveleit, véleményét. Senki sem jelezte kilépési szándékát Találkozás Szőke Gézával, az Alkotmány termelőszövetkezet elnökével A hetvenes évek közepén azt tanácsolták neki, tűnjön el a megyéből, s szerették volna elérni, hogy ezt a tagság is mondja neki. Volt ellene mindenféle vizsgálat, bírósági eljárás, de ó bírta, és maradt. Azzal fogad: milyen kár, hogy nem jöttem előbb, mert akkor még bele tudtam volna hallgatni a nyugdíjasok tanácskozásába, s látnám mi a véleményük. — Mi amint lehetett, nevesítettük a vagyont, még az átmeneti törvény előtt. Amikor azt kellett végrehajtani, akkor is mindenkinek szóltunk, hogy adja be a papírját, s kiadjuk a részét, bármelyik gazdaságnak volt is a tagja a három, illetve a négy közül, amelyek egyesülésével jött létre az Alkotmány. Volt aki Budapestről írt köszönőlevelet. Harmincnégy éve dolgozom a szövetkezetben, huszonhárom éve vagyok elnök. Itt nőttem fel, minden nyugdíjasunkat ismerem. Azt hiszem sikerült velük megértetnünk, hogy ők akkor kaphatnak részesedést a vagyonuk után, ha a termelőszövetkezet jól működik. E tekintetben igenis azonosak az érdekeik. — Tehát, azt gondolja, hogy együtt marad a szövetkezet? Biztosan így lesz, mert néhány négyszögöl, illetve fél holdnyi terület kivételével senki sem kért ki semmit. Nálunk ennek határideje július nyolcadika, akkor telik le a két hónap a közgyűlésünk óta. Munkahelyi tanácskozásokon beszéltük meg a jövőt. A nyugdíjasoké volt az utolsó. Ma már mindenkinek itt van az aláírása, hogy együtt maradunk, s nagy valószínűséggel a szövetkezeti formát választjuk. Kilépési szándékát senki sem jelezte. A jövő héten ülésezik a vezetőség, akkor döntünk a közgyűlés időpontjáról. Megalakítjuk a jelölőbizottságot. Mindjárt vezetőséget is választunk, mert mielőbb szeretnénk felszámolni legalább a szövetkezeten belüli bizonytalanságot, van elég kívül is. Gondolom, hogy a tagság látni fogja: azoknak kell bizalmat szavazniuk, akiknek a legnagyobb a vagyonuk a jövendő szövetkezetben, hiszen nemcsak azzal, de még a magánvagyonukkal is felelősek lesznek a gazdálkodásért. Az biztos, hogy szemlélet- változásra van szükség. Ma még előfordul, hogy nézi az egyik ember a másikat, hogy mit csinál, s nyilvánvaló, hogy közben maga meg nem tud dolgozni. Hogyan lehet talpon maradni, az adott gazdasági körülmények között? — Nehezen, és egyáltalán nem a mi hibánkból. Hadd mondjam el, hogy mi, amikor azt mondta a kormány eladtuk a sertést, a gabonát, és elfogadtuk a váltót, s most úgy állunk, hogy Kaposvár tartozik több mint hétmillióval, a Pannónia Kft. pedig több mint hatmillió forintnyi búza árával. Ezt a pénzt kétféleképpen lehet elveszíteni: ha belépünk részvényesnek, vagy ha nem. írtam a miniszterelnöknek, hogy így nem lehet termeim, de Raskó György államtikár válaszolta, hogy a termelőnek kockáztatnia is kell, s hogy a keleti piac elvesztése okozta a húsipar összeomlását. A vállalat nekünk írt levele is azt mondja: „A vállalat fizetőképtelenségét nem a keleti piac összeomlása okozta, hanem emberi, vezetési hibák, amelyek a cég addigi vezetésének is bukását okozták". Nem tudom elképzelni, hogy mindennek az árát mi fizessük meg! Az ipari üzemeket meg hagyja a minisztérium olyan kft.-vé alakulni, amelyik csak egymillió forint erejéig felelős, miközben két és fél év alatt 2,4 milliárd veszeteséget értek el. — Tudja majd alkalmazni az új szövetkezet a mai létszámot? — Egyelőre igen, s minden szándékunk, hogy senkit sem rakunk az utcára. Ha ez a szövetkezet fejreáll, akkor az országban nagyon nagy baj lesz. — Ha ismét megválasztanák, akkor megint vállalná a vezetést? — Amikor én voltam bajban (nem ezt a kifejezést használja - a szerk), akkor kiállt mellettem a tagság, ha nem teszik, engem biztosan börtönbe csuknak. Rólam senki sem mondhatja, s nem is fogja mondani, hogy hálátlan vagyok.
