Tolnai Népújság, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-18 / 143. szám
4 WUJSAG PAKS ES KORNYÉKÉ 1992. június 18. A múlt öröksége Pakson Az Erzsébet Szálló volt épülete Szinte uralja a városképet a Szent István téren a volt Erzsébet Szálló klasszicista épülete. Robogó csézák, hintók végállomása lehetett a régmúlt időkben. Évszázadok óta vendéglátás céljaira szolgált. A krónikákból kiderül, hogy az Aranyhajó vendégfogadó első árendása 1763-ban Hevesi Peregrinus volt. A mai klasszicista épületet 1844. őszén „Zöldfa Kávéház és Vendéglő" néven nyitották meg. Bodor pipafüstbe burkoló- dzó frakkos urak képe dereng fel bennem, amint csillogó-vil- logó tükrök között kísérik asztalhoz a suhogó selymekbe öltözött paksi dámákat... De az épület azt a kort szolgálta ki, amely mögöttünk van Ma a felső emeleten működik az egyik szárnyban a Paksi Képtár, ahol is a látogatók rácsodálkozhatnak a kiállított művek modem vonalaira. A másik szárnyban egy vendéglátóiparos próbálja a fiatalságot becsábítani egy mai Rock Casinóba. Kép és szöveg: Eördögh Egy nyugodt ember Szakács Gyula 43 éves nagydorogi gépkocsivezető egy nyugodt ember. Nemcsak azért nyugodt, mert van munkahelye, ami nem kis szó manapság, hanem azért is, mert - ahogy ő mondja - van egy nyugodt háttere. Ez pedig nem más, mint az a kis gazdaság, amelyik otthon a ház körül van. — Nem csodálom, hogy idegesek az emberek a munkahelyükön! Kevés a pénz. Hovatovább a fizetésből alig lehet megélni, de akinek van egy háttere, mint nekem ez a kis gazdaság, az nyugodt a munkahelyén. Mi is kft.-vé alakultunk. Én nem vagyok kft.-tag, honnan lenne százezer forintom! Tudja, hogy én papíripari szakmunkás volnék?! Még Dunaújvárosban végeztem az ottani szakmunkásképzőben. De hazajöttem Nagydorogra, mert én szeretem a falusi életet, az állatokat. A gépkocsivezetést még az MHSZ-nél tanultam, a katonaság előtt. Huszonhárom év munkaviszony után ez a negyedik munkahelyem. Négy éve dolgozom itt az Agrobau Kft.-nél, vagyis hát a Paksi Állami Gazdaságnál. Látom ám, hogy a főnökségnek mennyi gondja, baja van. Szaladgálnak a munka után. Építkezés ma már nincs annyi! Tudja, én hallom, hogy mit mondanak a kőművesek, meg a főnökség is. Megértem mindkettőjüket. Kevés a pénzük és mindent kell csinálni. Nekem is. Régen ugye egy építkezésnél minden szakma ott volt, ács, asztalos, vízszerelő, stb. De ma mit csináljon az asztalos, amíg a kőművesek dolgoznak? Közben pedig ketyeg az óra - a munkabért, a járulékot fizetni kell. S a megrendelés pedig kevés. A feleségem hosszú évtizedekig kisiparos volt. Vegytisztító. Tudja, hogy amikor kezdte a szakmát vagy 200 Ft volt a TB-járulék (havonta!) Ma meg 4300 Ft lenne, ha csinálná! De már régen visszaadta az ipart. Itt vidéken nem lehet annyit kérni a tisztításért, amennyibe az tulajdonképpen kerül. Ma egy hordó foltbenzin ára 6000 Ft. Valamikor 300 Ft volt. Sokáig nem dolgozott. Nem talált magának munkahelyet. A környéken nem volt. Mára sikerült Bikácsra, a varrodába bejutnia. Szeret ott dolgozni. Keres is egész szépen, két hónapja van ott, de már 8000 Ft-ot tisztán hazahozott. Két- műszakban dolgoznak. Szép tiszta, zárt munkahelyen. Ä varroda busza hozza-viszi őket. Hamar hazaér. Lejegyezte: Eördögh G. Szakács Gyula Feketén - fehéren Egy régió, egy szövetkezet Áfész és kereskedelem - ez a két szó a megye legtöbb településén ugyanazt a néhány üzletet, ÁBC-t, ruházati- és iparcikkboltot, takarmányboltot, vagy vendéglőt jelentette. így volt ez a nagydorogi Áfésszel is. Ók öltöztették a körzetükhöz tartozó településeket, az itt lakók náluk vásárolták az élelmiszert. Ám a vállalkozások teret nyertek a községekben is. Eleinte mondjuk palackozott italok boltjának formájában, de később megjelentek a vegyesboltok, a húsüzletek, stb., hogy szélesítsék a kínálati piacot. Az árbevétel ily módon is csökkenhet az áfészeknél, de van egy másik mód is, amely a forgalom eséséhez vezethet, ez pedig a térségben növekvő munka- nélküliség. Kevesebb jövedelemből kevesebbet lehet költeni. Miképp próbál az Áfész a megváltozott gazdasági helyzetben talpon maradni? Erről beszélgettünk Jaksa Jánossal, a nagydorogi Áfész ügyvezető igazgatójával. — Vitathatatlan, hogy jelentős forgalomkieséssel kell számolnunk a vállalkozások növekvő száma miatt. A kiskereskedelmi forgalomból adódó árbevételünk az év első 5 hónapjában több mint tíz százalékkel volt kevesebb, mint az előző év azonos időszakában. A problémák nem a korrekt kiskereskedőkkel vannak, hanem azokkal a vásárosokkal, külföldi árusokkal, akik finoman fogalmazva bizonytalan eredetű árucikkeket hoznak forgalomba, mindenféle minőségi bizonyítvány nélkül. — A helyi önkormányzat milyen intézkedéseket hozott ennek a visszaszorítására? — Sajnos nem tesznek érdemi lépéseket. Mivel helypénzt szednek, ezzel szinte legalizálják az ilyen jellegű árusítást. — Ha jól tudom, Nagydorog és környéke gyakori célpontja a betörőknek is. — A bűnözés szempontjából igencsak fertőzött terület ez a vidék. Az általunk üzemeltetett egységekbe 1990-ben 43, tavaly pedig 24 esetben törtek be, s idén már 14 esetnél tartunk. A betörések miatti leltárhiányunk már több mint 3 millió forint. Kéthete a Paksi úton lévő ABC-t látogatták meg a betörők. — Hol tart a községben a rendőrőrs telepítése? — A legutolsó információ szerint júliusban már számolhatnak vele a betörők. Nagy szükség van rá, mert például május 13-ra virradó éjszaka a központi telephelyünkön szolgálatot teljesítő éjjeliőrt leütötték. — Visszakanyarodva az eredeti kérdéshez, essék szó a pénzügyi helyzetükről. — Több esetben futunk a pénzünk után. Nem egyszer 8-10 millió forint a határidőn túli kintlevőségünk. Több partnerünk csődöt jelentett. Mit gondol, mikor kapjuk onnan vissza a pénzünket? Hatványozottan érint bennünket az is, hogy nagy a mezőgazdasági terményforgalmazásunk, s az élelmiszerfeldolgozók köztudottan nem igen állnak jól ma Magyarországon! Az is probléma, hogy a már említett mezőgazdasági termények nagy százaléka exportra kerül, s ebből az árbevételünk csak 40-60 nap alatt térül meg. Egyre több cég a saját lét- fenntartása érdekében „biztonsági intézkedéseket" tesz. Például a MÁV. Kaptunk tőlük egy olyan szerződéstervezetet, melyet ha nem írunk alá az ő feltételeik szerint, akkor csak készpénzért fuvaroznak a számunkra. Mivel e feltételeket nem hiszem, hogy tudjuk teljesíteni, ki fogjuk fizetni a közel félmilliós előleget azért, hogy a vasút szállítson nekünk. Hozzáteszem még, hogy nagyon nehéz ma egy üzlet előtt döntést hozni, hiszen nemcsak a régi, megszokott partnereink számára értékesítünk, hanem a mai piacgazdaság sok új vállalkozásának is. — Még mindig a pénznél maradva, van-e hitel, hogy esetleg új vállakózásba, profilbővítésbe tudjanak fogni? — Közismert, hogy egészen más körülmények között és egészen más feltételek mellett tudnak ma a magánválla- kozások hitelhez jutni, mint a vállalatok. Információim szerint abban az esetben, ha az új szövetkezeti törvény szellemében megtörtént már az átalakulás, akkor az egzisztencia hitel által nyújtott lehetőségek kiterjednek a fogyasztási szövetkezetekre is. — Ha jól tudom, a Mezőföld ezen területe igen kedvező adottságú a gyógynövénytermelés számára. — Igen. Árbevételünk jelentős hányadát adja az innen való felvásárlás. Elmondhatom, hogy a gyógynövénytermeltetés területén előre tudunk lépni. Ebben az évben mintegy 30-35 hektár területre kötöttünk szerződést kistermelőkkel mezőgazdasági értékesítésre. Ez mintegy 30 százalékkal több, mint tavaly. Elsősorban macskagyökérre, majoránnára, kakukkfűre, körömvirágra és festőmályvára szólnak a szerződések. Van egy másik kezdeményezésünk is. Mivel ismerjük a régiónkban lévő igen nagy munkanélküliség tényét, beindítottuk a vadon termő növények gyűjtését és felvásárlását. így valamiféle jövedelemhez juthatnak a munka- nélküliek is. Ezek a növények a csalángyökér, gyermekláncfűgyökér, akácvirág, stb. Ma még kevés mennyiséget tudunk felvásárolni, nem elég ismertek ezek a növények. A Herbáriával, régi bevált partnerünkkel közösen tanfolyamot kívánunk szervezni ezek jobb megismertetésére. — A szövetkezeti törvény értelmében itt is megtörténtek a vagyonnevesítések? — Természetesen, 50 millió forintot nevesítettünk 2500 tagunkra. Közel 20 ezer forint jut így egy tagra. Most készülünk a második részközgyűlésünkre. Az alapszabály módosítása kerül napirendre, megválasztjuk az új tisztségviselőket is. Ezek után kerül sor az új szövetkezet bejegyzésére a Cégbíróságon. — Mi a különbség egy termelő és egy fogyasztási szöveke- zet között? — Lényegesek a különbségek. A téeszeknél a tagok annak idején a vagyonuk egy részét bevitték, s a tagok gyakorlatilag azonosak voltak a munkavállalókkal. Az áfészeknél a tagok 50-100 forintos részjegyükkel hozták létre a szövetkezetét - s ami nagyon lényeges - nem kényszerből, hanem saját ellátásuk biztosítására. Arra a következtetésre jutottunk az elmúlt évben, amikoris a részjegykiegészítésekre került sor (400 forintra), hogy a tagjaink ragaszkodnak hozzánk. Mi ezt nagyra értékeljük, s a helető- ségeinkhez mérten viszonozni is kívánjuk. Eördögh Gabriella Városházi hírek Jákli Péter, a Paks Városért Mozgalom listás képviselője lemondott mandátumáról. A volt tanácselnök képviselőként kívánt részt venni Paks politikai életében, de mivel időközben Kaposváron a Somogy Megyei Önkormányzat főjegyzőjévé választották, ezen elfoglaltsága miatt nem tud már tevékenyen részt venni a paksi képviselőtestület munkájában. Jákli Péter utódja a tervek szerint a listán utána követ- Jcező jelölt lesz, akinek bemutatása a következő testületi ülésen történik majd. * Paks város június 9-i testületi ülésén kinevezték a Paksi Városi Televízió főszerkesztőjét, Nagy Zoltán újságíró személyében. * Paks német testvérvárosában, Reichertshofenben, nagy népszerűségnek örvend a július hónapban tartandó Paarfest. Tánc, zene, vidámság van ilyenkor minden mennyiségben, habzó bajor sörrel és a német konyha remekeivel. Anton Westner, a német város polgármestere meghívta Paks város küldöttségét a július 24-28 közötti Paarfestre. Aki ebben a küldöttségben részt kíván venni, töltse ki azt a jelentkezési lapot, ami a Paksi Hírnök 13. számában található. A küldöttségbe kerülés többi feltételével is itt ismerkedhetnek meg. ' Idegenforgalmi gondolatok Komáromi János paksi képviselő a május ötödikéi testületi ülésen interpellációt intézett a polgármesteri hivatalhoz abban az ügyben, hogy milyen elképzeléseket dolgoztak ki Paks városának bekapcsolására az Expo vidéki idegenforgalmi kínálatába. Bor Imre polgármester a június kilencediki testületi ülésen adott válaszában kifejtette, hogy a felmérések szerint 58 millió forintnyi befektetés szükséges ahhoz, hogy megvalósulhassanak azon beruházások, melyek a város idegenforgalmi fogadókészségét növelnék. Mindehhez, mondta Bor Imre, az önkormányzat csak 3 millió forintot tud bizotosítani a költségvetés terhére. A polgármesteri hivatal a világkiállítási programirodához három bekapcsolódási lehetőséget jelölt meg az elmúlt év augusztusában, amelyre ez idáig semmi választ nem kapott, hangzott el a polgármester tájékoztatójában. A testület elfogadta az interpellációra adott választ, de felvetődhet a kérdés, ha Paksnak is több mint 58 millió forintra van szüksége, mennyi lehet a többi város igénye, hogy településük behozza az elmúlt évtizedek lemaradásait? Vannak azonban lehetőségek, amelyek azért hazai vállalkozók közreműködésével megvalósíthatók lennének. Említsük meg például a nevezetes Lussoniumi ásatásokat, amely a hegyre épített római étteremmel igazán eladható látványosságot produkálhatna a külföldi turisták számára. Tudniilik olyan csodálatos panoráma nyílik a Dunára, hogy kevés hely van az országban, amely ezzel vetekedni tudna. A panorámánál maradva, a Prelátus egy igazi kincs. Úy néz ki, a paksi önkormányzat tulajdonává válik. Az tudja igazán értékelni, aki lenézett oda- fentről az alant elterülő tájra. A látvány leginkább egy olasz halászfalut idéz. Van itt fogadó is, amit eleink is fogadónak terveztek, csak aztán, mint any- nyi mindenből, ebből is más lett. Jó pár évvel ezelőtt hallottam elképzeléseket egy leendő kerthelyiségról, ökörsütésről, stb. Igaz, a pecsenyéjüket sokan sütögették itt, de ökörsütés, az nem lett. Nohát, ezekhez a kiindulópontokhoz kapcsolódhatna környezetvédelmi konferencia, ipari turizmus. A többi meg már jönne magától. eSTaba Sándor és családja lakik eme szép régi parasztházban. A ház több mint 100 éves, mivel az 1883. II. 27-i árvíz vízmagasságát tábla jelzi a falon. Mint a házigazdáktól megtudtuk, erre az évre tervezik a ház külső homlokzatának újrafestését, ami még jobban kiemeli majd az épület báját.
