Tolnai Népújság, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-09 / 109. szám
1992. május 9. HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 7 Kedvenc tárgya a német | A.'Molnár Eva a megyei nemzetiségi verseny győztese Márciusban került sor a Tolna megyei általános iskolák nemzetiségi németnyelvű versenyére. A versenyre bonyhádi, szekszárdi, paksi és hőgyészi általános iskolás tanulók neveztek be. A kétfordulós verseny első lépcsője- ként az iskolákban tartottak válogató versenyt, ezt követte a megyei döntő. A verseny első és harmadik helyezettje a Hőgyészi Hunyadi János Általános Iskola két tanulója lett, ami annál is inkább meglepő, mivel ez a két gyerek, Molnár Éva és Hinek Rita, nem kétnyelvű, „csupán" nemzetiségi osztályba jár. A versenyről, a felkészülésről az első helyezést elért, 7/a. osztályos Molnár Évával beszélgettünk. — Mióta tanulod a német nyelvet? — Már az óvodában kezdtem, aztán az általános iskolában folytattam. — Akik ismernek, azt mondják, könnyű neked, mert az édesapád, német származású lévén, perfekt beszéli a nyelvet, van kivel gyakorolnod. — Ez igaz, az apuval is szoktunk otthon németül beszélgetni, de csak ritkán. Hogy ilyen szinten elsajátítottam a nyelvet, azt elsősorban á tanáraimnak, Manhalt Ignác- nénak, aki az alsó tagozatban tanított németül, valamint a felsőtagozatos nyelvtanáraimnak, Amma Ottónénak és Magyari Sándornénak köszönhetem. — Hány németórátok van egy héten? — Heti 6 óra. — Sok ez vagy kevés szerinted a nyelvtanulásra? — Nekem mindegy, hány németóra van, én több órát se bánnék, nekem ez a kedvenc tárgyam, bár a többit is szeretem. — Milyen tanuló vagy? — Kitűnő. — Az osztálytársaidnak hogy megy a német? — Nagyjából két részre osztható a mi osztályunk. A gyerekek egyik része jól beszél németül, a másik fele kevésbé. — Milyen volt a verseny? — Két részből állt,"zóbeliből és írásbeliből. írásban teszt- kérdésekre kellett válaszolni, szóban pedig különböző témákról, évszakokról, családról, iskoláról, ünnepekről beszélgettünk. — Nehéz volt a verseny? — A döntő írásbeli tesztje könnyebb volt, mint ami előtte itt az iskolai válogatón volt. A szóbelin pedig olyan témát húztam, amiről órákig tudtam volna beszélni: a lakóhelyemet, Hőgyészt kellett bemutatnom. — Mik a további terveid? — A tanárnéni azt szeretné, ha jövőre két másik osztálytársammal együtt letennénk a német középfokú nyelvvizsgát. — Hol szeretnél továbbtanulni? — A pécsi Lőwey Gimnázium német-angol tagozatán. Aztán érettségi után majd még meglátom. F. Kováts Éva Fotó: Ótós Réka Emberi erőforrások fejlesztése Szakképzés - külföldön Munkalátogatáson Angliában és Hollandiában Három szekszárdi szak- középiskola - a Bezerédj István Kereskedelmi, a Csapó Dániel MezőgazdaÍ sági-, és az 505. Számú Ady Endre Ipari Szakközépiskola - nyolc tanára egy külföldi tanulmányúton vett részt március 21. és április 5. között. Ezt a tanulmányutat azon iskolák részére szervezték, amelyek az „Emberi erőforrások fejlesztése" nevű világbanki pályázat nyertesei. Frank Károlynéval, a Bezerédj István Szakközépiskola igazgatójával, mint a Tolna megyei bázisiskola vezetőjével, ennek az útnak a tapasztalatairól beszélgettünk. — Mi volt a célja ennek az útnak, és mely országok milyen intézényeit keresték fel? — A világbanki program keretében a magyar szakképzés átszervezése van folyamatban. Ehhez kapcsolódott látogatásunk, melynek során Angliában I és Hollandiában szakoktatási intézményeket látogattunk, és ezek szervezetéről, működéséről hallgattunk tájékoztatókat. A fő vizsgálati szempontok a következők voltak. Az említett országok iskoI laszerkezetére, a vizsga- rendszerre, a tantervekre és a tanárképzésre voltunk elsősorban kiváncsiak. A leglényegesebb, amit tapasztaltunk, hogy az iskolarendszer úgy szerveződik, hogy szorosan kapcsolódjon a gazdasági élet igényihez, magyarán, piacorientált. Az aktuális gazdasági gyakorlat határozza meg, mit tanítanak az iskolában. Lényeges, hogy igyekeznek nem túlspecializált szakmákat tanítani, mert az az elv, hogy egy élet során, ahogy a gazdaság igényei változnak, úgy kell átképzéseken átesnie a dolgozóknak is. Tehát egy iskola elvégzése még korántsem a végső állomás. Az intézményekben a személy boldogulása a legfontosabb, ezen belül a tanuló motiváltsága. Tehát nem azért megy a gyerek éppen abba az iskolába, mert nincs más lehetősége, hanem mert képességei alapján ahhoz a szakmához van tehesége. Az átlépés lehetősége pedig mindig biztosított egyik intézményből vagy szakmából a másikba. Ez természetesen csak úgy lehetséges, hogy valamennyi szakképzés egy szélesen alapozott általános képzésen nyugszik. Az első két tanév során ez szinte azonos minden iskolában, így ha valaki változtam akar, nem okoz nehézséget, hogy megtegye. — Ha jól tudom, az a vizsgarendszer-szisztéma, ami nálunk még csak az elképzelés szintjén áll, tőlünk nyugatra általános gyakorlat. — A vizsgák rendjének és feladatainak kidolgozása kiemelt feladat mindkét országban. Hollandiában az illetékes minisztérium, Angliában az úgynevezett BTEK koordinálja. Különböző szintű vizsgák vannak, a tanuló a képességeinek megfelelő fokozatot szerzi meg. A régi középkori céhrendszerhez hasonlóak ezek a fokozatok, van egy alapszint, egy „segéd" kategóriának megfelelő szint és a mesteri fokozat. A tanulmányok folyamán van állandó értékelés, de nem olyan, mint nálunk. A tanuló munkafüzetében előírják azokat a feladatokat, amiket el kell végeznie, és a szaktanárral igazoltatnia, ahhoz, hogy vizsgát tehessen. Akinek ezzel gondjai vannak, a tanár személyes konzultáción beszéli meg vele, hol és miért akadt el. Ez mind elméleti, mind gyakorlati oldalról így van. Az iskolák presztízse szempontjából nagyon fontos, hogy minél több sikeres vizsgázó legyen, mert az iskolák között folyó versenyből a legjobbak kerülnek ki győztesen. A képzésben érintett vállalatok és az iskola között rendkívül szoros a kapcsolat, állandó a visszajelzés. — Gondolom, a tanterv és a tanárképzés is szorosan kapcsolódik a szakképzés igényeihez. — A központilag előírt tantervet egy úgynevezett programcsomag alapján valósítják meg. Ez tan- könyvől és munkafüzetből áll. Ezek maximálisan szolgálják az oktatást, felmentve a tanárt például a vázlatírás alól. Az oktatás szervezése egyébként is olyan, hogy a tanárnak csak oktatási feladataira kell koncentrálnia. Az adminisztratív munkák elvégzésére külön személyzetet alkalmaznak. A tehetséges tanulók hamarabb elvégzehetik az iskolát, és a vizsgarend- szerből következően, ha mondjuk tovább akarnak tanulni egyetemen, leheltőségük van olyan intézményben vizsgázni, mely továbbtanulásra jogosítja őket. A tanárképzés igen magas szinten folyik, a legkorszerűbb technikai eszközök igénybevételével. Az iskolák is rendkívül jól felszereltek, korszerűek. Utunk során azt tapasz- ||j taltuk, hogy a külföldi kollégák átérzik annak a feladatnak a nagyságát, amire a magyar iskolák vállalkoztak az átszervezés területén. Ők is érdeklődnek a mi munkánk iránt, és úgy vélik, hasznos tapasztalatokra nálunk is szert lehet tenni. Venter Marianna „A művészet sehova sem szeret tartozni" .vsA'' g >/ |g -- , Interjú Gothár Péter filmrendezővel Gothár Péter 1981-ben készítette el ma már klasszikusnak számító alkotását, a Megáll az idő című filmet. A hatvanas évek különös világát egy család életén keresztül bemutató produkció joggal nyerte el a rangos díjakat, s alapozta meg a pályakezdő Gothár Péter hírnevét. Mindezek ismeretében tűnt figyelemreméltónak a megyei könyvtár és a szekszárdi Liberális klub közös rendezésében zajló Gothár-filmnapon a rendező egyik megjegyzése: a régi rendszerben a művészet és a tudomány nagyjai vagy disszidáltak, vagy öngyilkosok lettek, vagy beléptek a pártba ... — Most, egy új helyzetben, amikor igazán nagyot kellene alkotni, kiderül, hogy elfogytak a karizmatikus személyek és az elismert tekintélyű művészek vagy tudósok - folytatta gondolatmenetét Gothár Péter a vele készített interjúban. — Érvényes a fenti megállapítás a filmrendezőkre is? — Esetükben egy kicsit súlyosabb a helyzet, mert sokan művészileg korrumpálódtak. Történt mindez a valamilyen szintű művészi önmegvalósítás reményében. Aki ezt az utat nem vállalta, az idővel elfáradt, eltűnt. — Gothár Péter számára mégis megadatott 1981-ben, pályakezdőként egy olyan film, mint a Megáll az idő. — Ezt megelőzően azonban elkészítettem az Ajándék ez a nap című filmemet, ami, hogy úgy mondjam, jól futott. Szóval, a kisebb-na- gyobb politikai problémák ellenére túl nagy sikert arattam ahhoz, hogy a Megáll az idő-t ne készíthettem volna el. — A magyar filmművészet máig sem produkált ahhoz hasonló alkotást. Akkoriban könnyebben lehetett egy újfajta hanggal feltűnni, mint napjainkban? — Ezt nem hiszem. Most is el lehetne indulni... — Miért nem élnek a fiatal rendezők a lehetőséggel? — Mert zavar van a fejekben, ideológiai és művé- szi'-szakmai szinten egyaránt. Ma egészen mások a problémák is, mint tíz évvel ezelőtt, s a moziba járókat és az értékelőket is egyéb gondok kötik le. Az úgynevezett kisrealista történetek fölött eljárt az idő, s nincs helyettük semmi új. — Viszont ma már nem léteznek tabu témák, sok mindent fel lehetne dolgozni a film formanyelvén, amit korábban nem lehetett. Mégis, a magyar film régi hírneve mintha megkopott volna. — Nehéz megragadni a napi aktulitást. Az elmúlt évtizedekben a magyar film fő erénye a problémaérzékenység volt. Ezeknek a történelmi ihletésű műveknek az ideje lejárt. Ma minden annyira szerteágazó és tisztázatlan. Nem is beszélve arról, hogy most is rögtön tartozni kellene valahova. A művészet pedig sehova sem szeret tartozni. — Gothár Péter a nézőkkel, érdeklődőkkel való találkozáskor kijelentette: számára nagyon hiányzik az orosz film. — Ez a megállapítás nem politikai, hanem művészi szempontok alapján értelmezendő. A sok rossz mellett ugyanis rendkívül eredeti alkotásokat is produkált a hetvenes évek szovjet filmművészete. De említhettem volna az amerikai filmeket is: számos olyan akad, amelyik ugyan film- történetileg meghatározó szerepet tölt be, mégis elérhetetlen Magyarországon. — Az orosz és az amerikai filmek a kevencei? — Talán inkább azt mondanám, hogy a kettő összeházasítása lenne a legjobb. Annyira mélyen kellene gondolkodni a dolgokról, az emberi viszonyokról, ahogyan arra csak az oroszok képesek, még a rossz filmjeikben is. Ugyanakkor olyan könnyedén, s olyan professzionista módon kellene fogalmazni, ahogy az amerikaiak teszik. Szeri Árpád Embermentés, 1992 Interjú dr. Pentzel Dániel mentőszervezet-vezető főorvossal — Beszélgetésünkhöz a mentők napja kínál alkalmat. Ez az országos esemény idén május 10-én lesz. A szekszárdi mentőállomáson is látni a készülődést. Kérem, tegyen egy rövid visszapillantást az embermentés történetére! — Az Országos Mentő- szolgálat jelenleg ismert formája 1948 május 10-én alakult. Korábban is volt embermentés Magyarországon, de nem az egész országra kiterjedő hatáskörrel, hanem a főváros és a vármegyék egyesületei keretében. Ma egységes irányítás alatt történik a mentés, de a megyei mentőszervezetek nagyfokú önállósággal rendelkeznek. A hazai mentés 1887-ben indult. — Milyen fejlődési szakaszokat lehet megfigyelni az elmúlt száz esztendő során? — Budapesten 1954-ben indítottak először rohamkocsit. Ezt úgy kell tekinteni, mint a helyszínre vitt kórházi ambulanciát. Vidéken a rohamkocsi szolgálat később jelentkezett. Ma már Tolna megyében is ugyanolyan rohamkocsink van, mint a budapesti. Ezen a rohamkocsin az év minden huszonnégy órájában orvos vagy mentőtiszt teljesít szolgálatot. A mentőkocsik felszerelése, korszerűsítése folyamatosan történik. A VI. nemzetközi mentőorvosi kongresszus 1973-ban Budapestén volt. Ez jelentős eseménynek számított. A Magyar Mentésügy című negyedévente megjelenő tudományos folyóirat 1979-ben látott napvilágot. Az 1980-as esztendő ugyancsak fontos dátum, hiszen az oxiológia, a sürgősségi orvostan önálló diszciplína lett. Ebben az évben indult a helikopteres szolgálat is. — A Tolna megyei mentő- munka milyen képet mutat? — Ezt néhány adattal lehet illusztrálni. A megyében 24 mentőgépkocsi teljesít szolgálatot, öt mentőállomáson: Bonyhádon, Dombóváron, Pakson, Szekszárdon és Tamásiban. Tavaly 4681 elsősegélyt nyújtott a megyei mentőszolgálat. Sürgős feladat 55977 volt. Az öt mentőállomás 57282 esetben vonult ki. Ezek során 1 730 226 kilométert teljesítettünk. — Más megyékkel vis&>- nyítva ezek a számok soknak, vagy kevésnek bizonyulnak? — Borsod megyében tavaly 6 301 056 kilométert teljesítettek 260 184 feladatszámmal. Zalában 49 950 mentőfeladat során 1 366 918 kilométert tettek meg. — Nemzetközi összehasonlításban hol helyezkedik el a magyar mentésügy? — Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy európai színvonalat képviselünk. — Ez rendszerváltástól független? — Az embermentés politikai rendszerektől független. Az egészségügy válságát a mentők másként élik meg. Jelenleg folyik a „Tolna megye 04" mentőalapítvány szervezése. Ezt nem azért teremtjük, hogy alapvető változást hozzunk létre látványos eredménnyel, hanem az európai színvonal megőrzéséhez szükséges korszerű műszerek beszerzése rövidebb úton történhessen. A hírközlésünk is jobban fejleszthető lesz általa és az adatok számítógépes feldolgozását is szeretnénk mielőbb megoldani. — 1így gondolom, hogy embert életveszélyben látni, szenvedése közben, nem tartozik a megszokható dolgok közé. Ön például, hogy készült a pályára? — Nem készültem mentőorvosnak, de az egyetem befejezése után találkoztam a szolgálattal és akkor határoztam el, hogy erre az útra lépek. Ennek már több évtizede, 1958-ban végeztem. Szakmai és emberi vonatkozásban, úgy érzem, megbecsültek. A mentőmunka szorosan összefügg a Vöröskereszt tevékenységével. A megyei és országos vezetőségében is dolgoztam, így módom volt külföldi tudományos rendezvényeken részt venni, amit a munkám elisme-s résének tekintek. — A mentők általában nagy nyilvánosság előtt végzik munkájukat, de azt tapasztaltam, hogy nem nyilatkoznak szívesen. A Magyar Televízió Szomszédok című sorozata mennyire tükrözi híven a mentők munkáját? — A hitelességre ne térjünk ki. Szórakoztatás, figyelem- felkeltés lehet a film célja, amit elért. Azért nem nyilatkoznak a mentők szívesen, mert nem csupán saját személyiségükről van szó, hanem számukra teljesen idegen emberekéről, akikkel úgy kerültek kapcsolatba, hogy valami baj érte őket, netán az életüket kell megmenteni... — A mentők napja milyen programot kínál a megyeszékhelyünkön? Reggel 8 órától délután 4-ig a szekszárdi mentőállomás előtti parkolóban lesz a megyei rohamkocsi, személyzettel együtt. A 04-es telefonra beérkező hívásokat is nyomon követhetik az érdeklődők. Munkatársaimmal válaszolunk minden felmerülő kérdésre, ami az embermentéssel kapcsolatos. Ezen a májusi napon, 10-én, bárkit szeretettel várunk és hívunk, ismerjék meg munkánkat. Tudják mit kell tenni, ha a baj közvetlen közelében vannak és akkor, ha látják mentőkocsijainkon a villogó fényt és a lobogó vörös zászlót. Decsi Kiss János Fotó: Ótós Réka
