Tolnai Népújság, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-30 / 127. szám
1992. május 30. HÉT VÉGI MAGAZIN WÚJSÁG 7 Tánc a királynőnek és Rákosinak Bokrétás ünnep Bátán gukat, amikor megjöttek a Bétát képviselők a messzi útról, tele mesélni valókkal. Különben, szerepeltek a puskaporszagú években Erdélyben és Bácskában. Még frontkatonákat is vidítottak a táncaikkal. Aztán ... 1945 kö- zeledtén alább hagyott a táncos jókedv, túl sok volt a frontról érkező gyászhír. A Paulini Béla is, egyszer- csak eltűnt. Egyesek tudni vélték, hogy van Bajón egy présháza, oda ment remetéskedni 1944-ben és úgy meghasonult önmagával, hogy 64 évesen, 1945 január 1-én öngyilkos lett. Megsejtette vajon, hogy egy 1948, majd 1949-ben hozandó belügyminiszteri rendelet feloszlatja, betiltja a Gyöngyösbokrétát? Ez történt. Nem is volt tanácsos a bokrétás múltat emlegetni egy ideig. Ez lehet az oka annak, hogy se a zászló, se írásos emlékek? Pedig 1934-től 41-ig a bátaiak ott vannak Budapesten a 6-8 napig is eltartó bokréta bemutatókon. Az Arató-ünneppel 1934-ben, egy Ezt a koszorút Paulini Bélának vitték ... A hagyomány mai folytatói (Mörlenbach, 1990.) év múlva az üvegcsárdással. Még jó, hogy le van ez szépen írva egy tánctudományi tanulmányokat közreadó könyvben. — Hát... volt jó is, rossz is ... - állapodunk meg. S jön egy vidámító epizód. A táncos lányok, amikor már bátai tánccsoportként léptek föl Budapesten 1953 -ban, Rákosi Mátyástól egy-egy pár cipőt kaptak. Adhatott volna táncos topánkát az angol királynő is, de az bizony nem adott. Elköszönnek az öregek. Elöl Pista bácsi - azaz, az ember - halad, utána az asszony, Imrő Verona még most is szép, egyenes tartással. Faggatom Jánost, az együ- tes mai vezetőjét. Hatvannégy óta van közeli ismereteségben a feleségével együtt a Bátai Népi Együttessel. Nem gondolta volna, hogy vezetője lesz. Aztán ... megkérték 1981-ben, készítse fel a csoportot a Sárközi lakodalomra. — Aztán rám maradt, mint a világ teremtésekor a szamárra a fül. — Bánja? — Dehogyis bánom, szeretem. Néha pedig nem hálás a feladat. — Fizetség? Nevet. Van. Ő is fizeti, mint a többiek a 100 forintos tagsági díjat és használja a kocsiját, ha ügyeket kell intéznie. A táncosok száma? 65-70. Van felnőtt és gyerekcsoport. Utóbbi az ígéret, hogy lesz éltetője mindig a bokrétás gondolatnak, még ha nem is Gyöngyösbokrétának nevezik. Szóval, mindig lesznek, akik a soros „születésnapokon" tisztelegnek a múlt előtt és éltetik a jelent. Úgy legyen! László Ibolya Jobboldalon Bárdos István, a párjával Holnap, május utolsó napján kétórás műsorral 60. születésnapot ünnepel Bátán a Bátai Népi Együttes, mely a nevezetes alkalom fényéről úgy gondoskodott jó előre, hogy hazahozták nemrég a második aranyat a Bonyhádon megrendezett minősítő versenyről. S van okuk abban reménykedni, hogy a következő megméretéskor se sápad ezüstre a legjobbakat megillető érem, A két órás műsorban az együttes teljes repertoárja benne lesz. Az is nagy szám, hogy videóra veszik a táncos, nótás, muzsikás születésnapi ajándékot. Azonban az a nagyobb, hogy ott ülnek majd az ilyen alkalmakkor mindig szűknek bizonyuló nézőtéren a művelődési ház színháztermében azok, akik az elmúlt 60 évben szintén táncoltak, nótáztak maguk és mások mulattatására. Újabban nem is csak idehaza, hanem Jugoszláviában, Lengyel- Olasz- Török- és Németországban, ahova júniusban már visszavárják őket tíz napra. De készül a jövő évi program is: 1993-ban Svájc következik. S a vendégjátékokat rendre követő viszontlá toga tás. Ez a módi a Gyöngyösbokréta idején született, 1932-ben. Báta akkor lett bokrétás falu, Váralja két esztendővel később, 1934-ben. Igaz, hogy az elmúlt 60 év alatt nyomuk veszett az írásos emlékeknek, eltűnt a zászlójuk, ami alatt anno évente egy alkalommal Budapestre érkeztek arra a több napos, országos parádéra, amit a bokrétások seregszemléjeként rendeztek meg. Nem túlzás parádénak mondani, az évenkénti, egész országot jelképező megmutatkozás alkalmát. Az ország több mint száz bokrétás helységéből jöttek össze a parasztegyüttesek Kapuvártól Csíkmenaságig és amit falvaikból hoztak, István, a király és a szent nevéhez fűződő ünnepen gyönyörű bokrétaként kápráztatta el a paraszti tánckultúra, népművészet sokasodó híveit. Seregle- tükben nem sokan voltak azok, akik tudták, hogy ez, a Gyöngyösbokréta lesz a néptánckultúrának olyan forrásvidéke, amiből nemzedékek meríthetnek. Holnap ... nagy nap. Az meg kedves nap volt, amikor a Bátai Népi Együttes mai vezetőjének présházánál fényképek fölé hajolva vallattuk az emlékeket. Előbb csak a 41 éves Lubiczky Jánossal, meg egy Bátát szívközelről ismerő kollégával. — Már a régi fényképekből is kevés van, mert sokat elvittek az innen elszármazott fiák és lányok. Aztán - tette hozzá nehéz sóhajtással - sokan már nem is élnek azok közül, akik a bokréta mozgalom atyjának, elindítójának szavára lettek bokrétások. Paulini Béla, aki különben újságíró volt és a paraszti kultúra megmentésének, megszólaltatásának megszállottja, itt Bátán nagyon szeretett, becsült ember volt. Akárcsak Incze Sándor tanító úr innen az Alszegről, utána pedig Angyó Dávid asztalos- mester. Ök voltak a bokrétások első vezetői. S utánuk is mindig akadt erre alkalmas ember, aki nem hagyta szétzilálódni a falunak oly sok dicsőséget hazatáncolókat. Üldögélünk a még fiatal, de máris sűrű lombú diófa sátra alatt és akkor válik igazivá az emlékezés, amikor közénk toppan a 84 éves Bárdos István és kedves felesége, Imrő Verona, aki két esztendővel fiatalabb. Annyival mosoly- gósabb is. Pista bácsi menten Zászló alatt az első bokrétások megfeledkezni látszik fájós lábáról, amikor kezébe veszi a közel 60 évvel ezelőtt készült fényképet. — Itt, itten vagy! - mondja. — Vagyunk - helyesbít Verona néni. Két pár a képen. A másik pár nem él már. Hiába, jócskán van az öröm mellett szomorúság is abban, ha emberé- letnyi időbe ás bele az ember fia, lánya. — Jó ezt nézegetni - így Verona asszony -, mert akkor még fiatalok voltunk! S tényleg, belegondolva, de sok emlékezetes dolog esett meg a Báta képviseletében mutatkozó bokrétásokkal! Másik, hogy ők, az alakulás utáni első föllépésre lovaskocsin utaztak Bajára, ahol ottani bokrétásoknál szállásolták be őket. Pestre vonatozva, ők személy szerint ötször mentek. — Több lehetett az - jegyzi meg az öreg. S igaza lehet... — Nézd már, ez meg az a koszorú, amit a Paulini Bélának vittünk Budapestre, mert éppen születésnapja volt! Akad azután olyan fénykép is, amelyiken fiatalon nevet a világba Halász Ferencné „a Szántó Trézsi", aki most Baján lakik. Egyedül él abból a három táncospárból, amely megjárta Angliát, s a királynő előtt táncolt 1935-ben. — Az aztán, valami volt! Sokan nem is mertek elmenni. Akkor bánták a bátortalansáGyerekek, szülők, pedagógusok együtt - Sötétvölgyben Vidáman, felszabadultan két napon át Nagy sikert arattak a játékos váltóversenyek A Szekszárdi 2. Számú Általános Iskola a hagyományokat követve az elmúlt évben is megszervezte a „Jó tanuló, szép osztály iskoláért" versenyt. Ezen az akkori 3. t. osztályosok második helyezést értek el, és év végén 5 ezer forint jutalomban részesültek. Mire is költsék el ezt a pénzt, az immár negyedikes kisdiákok? Úgy határoztak, hogy hét végén két napot eltöltenek Sötétvölgyben, a gyermektáborban szülők, gyerekek, és pedagógusok. Szombaton reggel 9 órakor az iskola előtt tanáruk, Kisan- tal Béláné létszámellenőrzése után elindult az izgatott kis csapat, ki lovasfogattal, ki autóval. A sötétvölgyi erdő hűs árnyat adó lombkoronái között megbúvó kis tábor már várta a rakoncátlan ifjúságot. A lepakolás, és a tízórai elfogyasztása után jöhetett a játék, a tanárnő irányításával. A gyerekek mellett a felnőttek is kivették részüket a játékos vetélkedőkből, bíztatták egy-egy „Hajrá!"-val, vagy „Igyekezz, mi fogunk győzni!" kiáltásokkal a gyerekeket. Szusszanás- nyi idő elteltével aztán Ica néni sípjának éles hangja hasított a tisztás csendjébe. — Táborlakók, sorakozó! Fogadalomtétel. Felsorakozott a kis társaság, s komoly arccal hallgatták. — A természet csendjét és rendjét minden körülmények között megbolygatom... - szólt az első fogadalom, amire mosolyra derültek az arcok: — Megfogadjuk. A gyermektábor mögötti labdarúgó pályán - miután mindenki megfogadta, hogy semmiféle szabályt nem tart be - hatalmas felnőtt-gyermek focimérkőzés kezdődött. Az eredmény is mutatta, hogy a felnőttek erőnlétben a gyerekek fölött állnak, így könnyű volt nyerni. Ebéd után, az ebédlőben folytatódott a móka, a vidámság. Kér- dezz-f eleieket játszottak az anyukák és apukák, majd a gyerekek tették próbára a felnőttek tudását. A Viki néni által készített finom kefíres lán- gos osztatlan sikert aratott a nagy megméretés után. Ä délutáni program egyik legizgalmasabb eseménye a karnevál volt. Mindenféle mókás ötletekkel rukkoltak elő a gyerekek, némelyik kislány pöttyösre festette az arcát, a másik szívekkel rajzolta magát tele. Az est fénypontja a tábortűzgyújtás volt. Már esteledett, amikor a gyerekek körbeülték az összerakott fát, s meggyújtották. Magasra csapott a láng, vidáman pattogott a tűz, miközben a gyerekek éneke visszhangzott a réten. — Újra itt van, újra itt van, újra itt van a nagy csapat...A bátrabbak kis csoportja nem mindennapi vállalkozásba fogott, miután a tábortűz lángja kialudt. Éjszakai túrára indultak, megismerni a sötét erdő rejtelmeit. A nagy tisztásra érve a Hold világa úgy tükröződött vissza a fák koronái között, mintha egy-egy lámpát gyújtottak volna meg az erdőben. Ez a kirándulás eredményesnek bizonyult ijesztgetésből is. A felnőttek próbálkoztak ezzel, s végül őket ijesztették meg a gyerekek. Másnap kora reggel madárcsicsergésre ébredt a tábor. Jólesett az anyukák készítette vajas kenyér, hozzá a tej, a kakaó, a tea. A társaság lelkesedése alábbhagyott ugyan, de azért még mindig maradt erő egy-egy játékra. A felnőttek közül néhányan kártya- derbyn próbálták ki egymás pénztárcáját. Eljött az ebédfőzés ideje. Ez a művelet az apukákra maradt, akik olyan paprikáskrumplit rottyantottak, hogy sokan még most is a szájukban érzik az ízét. Két napot töltött együtt harminc gyerek, s majdnem ugyanennyi felnőtt Sötétvölgyben. Vidáman, felszabadultan játszottak, jól érezték magukat. Ez a két nap alkalmas volt arra, hogy a gyerekek igazán gyereknek érezzék magukat, s a felnőttek talán újra tíz évesek legyenek. De ez a két nap mintegy búcsúztatója is volt az alsó tagozatos tanulmányoknak, hiszen jövőre már minden sokkal bonyolultabb, nehezebb lesz számukra.- pusztai téri Közülük kerültek ki a győztesek, jutalmuk oklevél volt Az est fénypontja a tábortűz volt
