Tolnai Népújság, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-30 / 127. szám
4 KÉPÚJSÁG TOLNA ES KORNYÉKÉ 1992. május 30. Ki, kiket képvisel Tolnán? 7. számú választókerület: Keszthelyi Márton Területe: Balassi utca, Bartók utca, Béke utca, Gárdonyi utca, Hámán Kató lakótelep, Katona J. utca, Kisfaludy utca, Kun B. utca, Lotz K. utca, Mester utca, Mező utca, Réti utca, Ságvári utca, Somogyi Béla utca, Sport utca, Toldi utca. Víztorony utca 1-16-ig, Ybl utca Fogadóideje a tolnai városházán: minden hétfőn 14-1630-ig és minden csütörtökön 8-11,30-ig. Fogadóideje Mözsön: minden hónap második csütörtökén 14-1530-ig. „Kalamajka" Mözsön A mözsi általános iskola Kalamajka gyermekszínjátszó együttese nagy sikerrel mutatta be a helyi kulturotthon- ban az Itt járt Mátyás király című színdarabot. A gyerekek nagy átéléssel és lelkesedéssel, korhű öltözetben vitték színre műsorukat, telt ház előtt. A darab betanítását, a rendezői-szervezői munkát Erdélyi Elemér és felesége, valamint Hegedűs Jánosné végezte. A lelkes kis csoport szorgalmát, teljesítményét az előadás végén zúgó vastaps jutalmazta. A tolnai plébánia épületében járva egy serényen dolgozó, harmincas éveiben járó fiatalemberre bukkanunk. Ruháján festékfoltok, kezében pemzli, lábánál festékes vödrök. Megmutatja, mennyi régi festéket kapart le éppen és büszkén vezet végig a már kifestett ebédlőbe, egyéb helyiségekben, ahol gyönyörű hófehér mennyezet és kellemes pasztellszínű, friss festést láthatunk. — Olyan volt, mint a folyosó - mutat a hámló, pat- togzó mennyezetű, poros, elhasználódott falra - és ilyen lett! - mutat körbe a már kész falon. — Tényleg szép. Mutatkozzon be, legyen színes, és beszéljen magáról, a munkájáról. — Dávid Gábor vagyok, festő kisvállalkozó. Nagyon szeretném, ha az itt élő emberek megismernék a munkámat, és többen hívnának. Teljesen ismeretlen vagyok még itt Tolnán, mert nem olyan régóta élünk itt. — Mikortól? — 1992 januárjától. — Úgy tudom, elég messziről érkezett ide Tolnára. Kicsit zavart és kedvtelen lesz, arca borússá válik az amúgy is szerény, halk szavú fiatalembernek. Ki tudja, milyen gondolatok, emlékek kavarognak benne? — Hát erről nem szeretnék sokat beszélni, majd talán egyszer később. Jugoszláviából, a Tisza mellől jöttünk ide. Nekünk még sikerült. ElőVendégszereplés A pincehelyi polgármester, dr. Tóth László meghívására jótékonysági koncertet ad Pincehelyen a mözsi Bartók kórus. A bevételt az ottani kórház sebészeti osztályának javára, a műszerpark korszerűsítésére ajánlják fel. Jelenet a darabból A szedresi templom téglái A néhai Elemér atya feljegyzései Nagy örömmel és egymással versenyezve, a kapott pénzhez sokszor a magukét is hozzá adva, végezték a betlehemjárást. Kb. 2500 forint gyűlt így össze. Ezen a pénzen vettük Balatonalmádiból az első köveket. Nagy örömmel néztük a templom telkére hordott, szép piros köveket, de a templom felépítése még mindig elérhetetlen álomnak tetszett. Mielőtt Szedresbe kerültem volna, már akkor is kezdtek gyűjteni a templomra, a pénzt takarékba tették, de ez bizony, értékét vesztette. Azért elhatároztuk, hogy a templomépítés folyamán adományozott pénzen azonnal anyagot vásárlunk, vagy más szükséges módon azonnal felhasználjuk a templomra. Mikor a templomépítést elkezdtük, a szedresi egyházközségnek egy fillérje sem volt, egyedüli vagyona a templom telke, egy öreg haranglábbal, az iskola és egy kis darab föld. Minden lehetőséget ki kellett hát használni arra, hogy az építkezéshez szükséges pénzt előteremtsük. A legények megtanulták a Dankó Pista című színdarabot, azt Szedresben is, meg Tengelicen is eljátszották. Most utólag is bánt, hogy miért nem küldtem őket többfelé: Tolnára, Szekszárdra, jobban ki kellett volna használni ezt a lehetőséget, hiszen a legények olyan szépen megtanulták ezt a színdarabot, hogy nyugodtan előadhatták volna bármilyen igényes közönségnek is. Az érdem Sánta Horváth Pistáé, ő töltötte be a szindirektor szerepét. A bevétel kb. 1600 forint volt. Az eddig begyűlt pénzen Balatonalmádiból 5 vagon alapozókövet hozattunk. A templom telke tele volt sűrű eperfákkal, ezeket ki kellett szednünk. Engedélyt kértünk a szekszárdi Selyemtenyésztési Felügyelőségtől és kiszedtük azokat, mert az építkezés útjában voltak. Csak egy sor fát hagytunk meg, de később kitűnt, hogy ez is útban van. A fákat a hívek feléből szedték ki. 1948 tavaszán Szekszárdon jártam,' ekkor hívta fel a figyelmemet Harsányi Ferenc, szekszárdi káplán a pécsi cserkészekre, akik szívesen segítenének a templomépítésben, ha a hívek lehetővé tennék a szedresi táborozást. Nem kellett ezt kétszer mondania, azonnal felvettem a kapcsolatot a fiúk vezetőjével, Tegzes Bélával. Megbeszéltük a dolgot és hamarosan eljött terepszemlére, a helyet nagyon alkalmasnak találta. Néhány szedresi fiú jelenlétében azt találtam mondani neki: —: Csak gyertek, diadalka- puval fogadunk titeket! Ezt nem értettem betűsze- rint, de nem úgy ám a legényeim. Azt vettem észre, hogy valóban, egy nagy díszkaput állítottak fel, a község központjában. Egy verőfényes, szép nyári délután, ünnepélyesen fogadtuk ennél a kapunál, a vidám füttyszóval bevonuló cserkész fiúkat. Vezetőjük mondotta később, nagyon meglepte ez a szívélyes fogadtatás, nem készült rá, nagy bajba volt, mert választ kellett rögtönöznie, az üdvözlő szavakra, de ezt nem vette észre senki. A fiúk és a lakosság nagyon összemelegedtek. A hívek ellátták a fiúkat mindenféle földi jóval, névszerint ismerték már őket, az egész társaság mintha egy népes nagy családdá vált volna. A fiúk a hidjai kastély üres, nagy szobájában kaptak szállást. A kastély egy gyönyörű parkban van, mely hatalmas fákkal van tele, a kastély előtt az urak fürdőhelye, egy szép kis tó. Nem messze a Sárvíz és a Sió, közben vadvizek, tavak, nádasok, fák. Nem csoda, hogy a városi fiúk olyan nagyon jól érezték magukat a természet zöld ölén. Vacsora után, este felé bevonultak a faluba. Nyomukban a gyermekhad. Következett a napi program fénypontja, a tábortűz, mely megvüágította a sötét éjszakát és beragyogta az eget. Lángja megvilágította az arcokat, melyekből a szemek elgondolkozva néztek a parázsló tűzbe. A felnőttek is megetették a jószágot, megvacsoráztak maguk is és ők is elindultak a tábortűz felé, amely már ekkor teljes erővel, szikrázva, sziporkázva, lángolt az ég felé. Ezután a fiúk és a közönség szórakoztatására megkezdődött a tábortűz programja. Sajnos, ezeket leírni nem tudom, mert azokat látni és hallani kellett volna! Elég az hozzá, hogy ezeken a tábortüzeken, a pécsi fiúk Szedresbe varázsolták az 1933. évi gödöllői jamboree legjobban sikerült számait, felejthetetlen kedves emléket hagyva maguk után. (Folytatjuk.) az nagyon plasztikus, ám a falat teljesen lefojtja, nem szuszog a fal, nem lélegzik, befülled. — És ismer olyan csalafinta módszereket, amihez sem enyv, sem szappan nem kell és mégis tartós és szép a fal? — Igen. Elég régóta dolgozom a szakmában, 1975 óta. Odahaza egymástól tanultuk el a szakmai fogásokat. Azért nekem is van néha kudarcom, amikor nem úgy , nem olyanra sikerül, ahogy én szeretném. Odahaz ilyenkor már az egész évem fel volt vállalva, hármasban dolgoztunk és jó nevű szakemberként ismertek. Itt egy kicsit nehéz, nem ismernek az emberek. Szeretnék egy megbízható kft-be lépni és intézményeket, középületeket, nagyobb munkákat elvállalni. Ehhez keresek segítséget, szeretném, ha felfedeznék a munkámat és sokat tudnék dolgozni. Akár külföldön is vállalnék munkát. Aztán ha sikerül a későbbiek során még tanulót is vállalnék, hogy átadjam a szakmát, megtanítani a technológiát. Szerettem volna Szegeden is átadni ismereteimet, de a festők büszkesége, elutasító magatartása meggátolt ebben. Ott nem sikerült, reméljük itt Tolnán sikerülni fog. Itt mások az emberek, úgy tapasztalom, segítőkészek. Ószintén megmondva azért én is sokat ávettem az itteni módszerekből, mert a jó pap is holtig tanul. Burlász Magdolna Fotó: Kispál Mária Medinai Tcépeh (Kispál Mária falujáró sorozata) A falu látképe Kimiti Ferenc és neje, a napi munka végeztével Mesterné (szemüvegben) és haza tart a szőlőből Farkasné ebédre vár Egy arc - egy mesterség Dávid Gábor, aki Jugoszláviából érkezett zőleg már többször jártam itt Magyarországon, aztán úgy alakult a helyzet, hogy sikerült átjönnünk családostul. Szegeden voltam egy darabig, aztán a húgom segítsége által, ő Kalocsán nővér, sikerült Tolnára jönnünk. A Bercsényi utca 45/B-ben lakunk most. Feleségem dolgozik, 2 kiskorú gyermekünk iskolába jár. A gyerekek hamar beilleszkedtek, jól érzik magukat, a tanulási tempót átvették. Itt nyugalomban lehet élni. — Úgy hallom, Gábor, egészen más technológiával fest, mind idehaza a mi festőink? — Igen. Itt már egy-két helyen láttam azt, hogy lepattog a festés a túlzott enyvezés miatt. Mert itt az enyvezés a divat, aminek az arányát nehéz eltalálni, mert ha kevés, akkor lejön, lekopik a falról, ha sok, akkor ledurrog. Én nem enyvezek egyáltalán és nem szappanozok. Sokkal egészségesebb anyagokkal dolgozom. Ami tartósan és szebb is. Nagyobb munkákhoz spiccgépet használok, amihez 2 személy kell, az első réteget kenni kell, de gyorsabban halad. A tervem, ha sikerül, Szlovéniából, Horvátországból hoznék anyagokat, festékeket, mert jobbak és egészségesebbek, mint az itteniek. Na és a másik, hogy Magyarországon a diszperzitet használják, mert Környékbeli események Kiállítás Kölesden Adorjáni Endre szobrász- művész alkotásaiból nyílik kiállítás Kölesden, a művelődési házban, június 5-én délután 4-kor. Megnyitót ifj. Koffán Károly festőművész mond. A tárlat június 26-ig látogatható. A volt hadifoglyok figyelmébe! A tolnai művelődési házban, a városban és a környéken élő volt hadifoglyok tájékoztatót hallgathatnak meg, az ügyeik intézésével kapcsolatos teendőkről. A volt hadifoglyok bajtársi szövetségének ezen rendezvénye június 1-jén 9 órakor kezdődik. Kiállítás Tolnán Már hírt adtunk a testvér- város, Stutensee fúvósainak ma tartandó koncertjéről, de arról nem, hogy ennek kísérőrendezvényeként négy művész - Ódryné Horváth Krisztina keramikus, Nagy Józsefné kékfestő, Koroknainé Székely Zsuzsa keramikus és Győrffy József festő - kiállítására is sor kerül a tolnai kulturházban. Cigányfórum . Június 5-én este 6-kor cigányfórum lesz a tolnai művelődési házban. Programként az etnikai kisebbség aktuális problémáinak megvitatását jelölték meg.
