Tolnai Népújság, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-23 / 121. szám
4 »ÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1992. május 23. Ki, kiket képvisel Tolnán? 6. számú választókerület: Klein Lajos Területe: Akácfa sor, Avar utca, Dohány utca, Fém utca, Határ utca, Kinizsi utca, Körösi Csorna Sándor utca, Szilágyi Erzsébet utca, Tinódi Lantos Sebestyén utca, Víztorony utca 2-34-ig és 17-45-ig, Zalka Máté utca, Jelky András utca. Fogadóideje: minden hó első keddjén, 16-18 óráig, a tolnai Dédász kirendeltségen. Első találkozás Mintegy száz gyerek találkozik Jézussal Tolnán, a katolikus templomban május 24-én és 31-én megtartandó elsőáldozáson. A kisgyermekek 8-9 éves korukban készülnek e napra, heti két alkalommal egy-egy órát ismerkednek a hittel. A nagy nap emlékezetessé tételéhez az egyház olymódon is hozzájárul, hogy megvendégeli a „kis menyasszonyokat-vőlegénye- ket", és kapnak egy szentál- dozási emléklapot is.- kpm /1ELSŐ SZBNTÁI.D0ZÁS1 EMLfiK. Volt egyszer egy focicsapat... A faluban, Medinán, néhány helyen hevenyészett, go- lyóstollal írt plakát. Kusza betűi focimeccsre csábítanak, a nősök és nőtlenek összecsapására. Kellene is a játék, nem tétre, vérre menő, csupán azért, hogy legyen hova kisétálni egy-egy vasárnap délután, s rácsodálkozni a labda- kergetőkre. Négy évtizeddel ezelőtt jól menő focicsapata volt a falunak. Amatőrök, mint akkoriban a legtöbben. Ha kedvük, meg idejük maradt, a szombat estéken leugrottak a Sió-menti , pályára némi bemelegítésre, hogy a vasárnapi nagy összecsapáson megnyerjék a „kupát", a hordó sört. Amit aztán együtt fogyasztott a vesztes és a győztes. Volt igaz tét is, a „Tóth Kupa", legtöbbször ezért hajtottak a fiúk. Ez az életlen amatőr fotó éppen abban az időben készült, amikor minden falubeli srác az óriási felszabadító rúgásokat produkáló bekkre, a Benke Misire akart hasonlítani, vagy a jól tribliző Varga Jóskára, vagy a szélsebes Mi- lenkóra. Szóval, pédaképek álltak azok előtt, akik szerették és művelték is a focit. Az akkori glottgatyás, mezítlábas gyerekeknek nem is kellett több, csak hallják meg a focit, a rúgások zaját: máris irány a pálya. Rohantak ők a csalánosba, a királydinnyével teli bokrok közé, csakhogy visszahozhassák és egyet rúghassanak az igazi fociba. Zöld-fehér volt a focisták trikója. Igazi csukát, sípcsontvédőt viselt minden játékos. Modern közlekedés nem lévén, kerékpárral mentek a szomszéd községekbe. Gyakran még a vázon is volt utas. Hol van ma már mindez? Csak az emlékekben, csak a régi fényképeken. Akadtak próbálkozások, de a medinai foci maradt továbbra is a kátyúban. Egy-egy ilyen összecsapás - mint a mostani, amelyen a nősök nyertek - előfordul, de semmi több... Volt egyszer egy focicsapat Medinán ...! Konrád László Állnak (balról): Csajbók Kálmán, Gagyi Sándor, Varga József, Milosevity Milenkó, Benke Mihály Térdelnek: Kiss István, Papp Lajos, Szokics Ránkó Ülnek: Rakics János, Gyurik János (Öcsi), Gyimesi János Egy arc - egy mesterség Novoth Zoltán gimnáziumi tanár A Felvidékről kerültek Tolnára Novoth-ék. — Paraszt család volt a mienk - mondja Novoth Zoltán - , én lettem az első értelmiségi. Szegedre jelentkeztem, bölcsészébe. Áz egyetemi tanulmányok érdekeltek elsősorban, a munka, a tanítás, csak ennek függelékéül szolgált. Diplomát '84-ben szereztem, és a szekszárdi Garay gimnáziumban helyezkedtem el. Ellenzéki híre terjedt a pá- lyakazdő történelemtanárnak. Á diákok szerették, de a hatóság nacionalistának minősítette. — Az én ellenzékiségemet nem kivizsgálták, hanem megállapították. Akkoriban ez így ment. Behívattak a rendőrségre, a munkahelyemen szóbeli fegyelmiket kaptam, állandóan „elbeszélgetésekre" citáltak, s mert indulatos természetem van, én dobtam be előbb a törölközőt. Eljöttem, és '86 óta a tolnai gimnáziumban tanítok. Végülis az idő őt igazolta. A társadalmi és oktatási rendszer, melybe nem tudott beilleszkedni, összeomlott. Az előtte álló akadályok közül, utolsóként az töröltetett el, mely munkahelyi hozzájárulástól tette függővé a dolgozók továbbtanulását. Novoth Zoltán jogi egyetemre vágyott. S mert '90-ben megszűnt az engedélyeztetési procedúra, '91-ben elkezdte a jogtudományok tanulmányozását, munkája mellett, saját költségén, Pécsen. Miért? Mi lesz, ha elvégzi? — Kétdiplomás - válaszolja. — A politikusi pálya különösebben nem vonz. A tanulás, a tudás érdekel. A közéletiség egy adottság, a po- litikusság pedig hivatás. A kettő különválasztandó! Mégis lehet valami célja ezzel az egésszel! Elképzelhető, hogy egyszer nagy ember lesz, polgármester, vagy üyesmi? Nem, az olyan apró napi munkát jelentene, annyi kompromisszum-kötést igényelne, amire ő nem hajlandó. Hát akkor mi volna számára az ideális foglalkozás? — Táblabíró, a múlt század második felében - böki ki, amolyan félmosollyal. -— Szeretném tisztességesen leélni az életemet. Ennyi. Az anyagi javak soha nem érdekeltek. Van, aki autókat gyűjt, én indexeket. Lehet, hogy később szerzek még egy diplomát... Nőtlen, az édesanyjával él, tanul és tanít. Van valami speciális szisztémája, oktatási módszere, tárgya és önmaga megkedveltetésére? Azt feleli, nincs, rögtönözni szokott. De hogyan lehet a történelmet rögtönözve tanítani? — Nagy tárgyi tudással. Nem magyarázgatni kell az „anyagot", hanem elmondani, hogy mik történtek akkor ... Es mik történtek az MDF zászlóbontásának idején? Mert Novoth Zoltán '88 szeptembere óta e párt tagja. Sőt, kezdetben a helyi elnöki funkciót is ő töltötte be Tolnán. Ahogy mondja, nem volt nehéz rájönni a múlt rendszer hazug voltára. Egyszerűen erkölcsileg nem tudott azonosulni azzal a kiáltó álsággal, ami abból a vüágból áradt. A végén már saját maguk sem hitték el a saját hazugságaikat a bennfentesek. S mikor létre jött az első megtűrt szervezet Magyarországon, az MDF, belépett. — Nem egy hierarhikus párt a mienk - folytatja -, nin- csennek központi direktívák. Ez általánosságban szemlélve helyes, de néha hiányzik egy kis útbaigazítás, tájékoztatás. Nem is szólva az anyagi, technikai ellátottságunkról; még egy fénymásoló gépünk sincs. Azt viszont, hogy „rosszul választott pártot", kereken elutasítja Novoth Zoltán. Véleménye szerint egyre inkább ez, a számára legmegfelelőbb csapat. Egyrészt becsületbeli kérdésnek tekinti a hajóban maradást, másrészt a '90-es változásokkal maximálisan elégedett. Igaz, hogy a párt közmegítélése olyan, amilyen. Ahogy '88-ban nem volt érdem, úgy '92-ben nem dicsőség MDF-esnek lenni. De ostobaságnak véli, ha valaki ma diktatúráról beszél, vagy jobbnak tartja a korábbi rendszert. Persze egyeseknek tényleg kellemesebb volt... O, mint állampolgár, mindenképpen elégedett. Mint ember viszont - ahogy mindenki -, törekszik valamerre, tovább lépni, saját erejéből. Hogy merre is? — Mindig a következő feladat felé ... Wessely Fotó: Kövesdi Házavató Hazatérve Kölesdre Bensőséges, családi ünnepséget tartottak a közelmúltban Kölesden. A régi szeszfőzde épületét újjáépítve, és modern bútorokkal berendezve vette birtokba a Düsseldorfból hazatérő Fuchs János és felesége. A fiuk vásárolta meg a helyi áfésztől a romos állapotban lévő épületet, és végeztette el a munkákat. A belső berendezést a kölesdi áfész üzletéből és a bátaszéki Gárdi bútorboltból választották ki. A 75 négyzetméter alapterületű lakásban az idős házaspár az év tizenkét hónapjából tizet tölt. Fuchs János eredetileg kis- tormási. Nem maradt hűtlen ahhoz a faluhoz sem: a templom felújításához hozzájárult. — Düsseldorfban, a papírgyárban dolgoztam 23 évet. Nyugdíjasként itt Kölesden feleségemmel pihenni szeretnénk, sokat sétálni, barátokhoz, ismerősökhöz eljárni. Most visszautazunk, de szüretre ismét jövünk, s utána maradunk is egy ideig. Szomszédok, ismerősök jöttek, köszöntötték az újdonsült kölesdieket, s koccintottak az egészségükre. - p. téri A szűkebb család gyűrűjében az idős házaspár A szedresi templom téglái A néhai Elemér atya feljegyzései Programok Fúvósok Stutensee-ből Május 29-én délelőtt 10-kor érkezik Tolnára a testvérváros, Stutensee, 30 tagú fúvószenekara, családtagok kíséretében. Koncertet 30-án este fél 8-kor adnak, a helyi művelődési házban. Testületi ülés Bogyiszlóit A bogyiszlói képviselők május 29-én, 19 órakor tartják soronkövetkező testületi ülésüket. Ezen szó lesz többek között, a tolnai rendőrőrshöz tartozó település közbiztonsági helyzetéről is. Animato-bál i A városban kedvelt együttes, az Animato, nosztalgia bálja május 23-án, este 8-kor lesz a tolnai kulturházban. Testületi ülés kölesden A május 25-én, (hétfőn) 18 órakor kezdődő testületi ülésen, Kölesden, a következő napirendi pontokról tárgyalnak a képviselők: a szervezeti és működési szabályzat módosítása, a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérleti szerződéseinek áttekintése, tájékoztató a közelmúltban megjelent, új jogszabályokról, népjóléti ügyek, és egyéb kérdések, bejelentések. Az államosítást megelőzően, 1948 február utolsó hetében volt a missió, mely egy hétig tartott: Gaál Antal és Dr. Bence János világi papok vezették. A missió óriási hatással volt a népre. A két tanteremben sehogysem fértek el a hívek. Ki kellett mennünk a szabadba, az iskola udvarába. Ekkor hozattam el otthonról azt a nyolc darab fehér lobogót, melyet az édesanyám készített, hogy emeljék a misz- sziós körmenet pompáját. A tantestület tagjai csodálkozva mondogatták, hogy azelőtt is volt itt missió, de az nem volt ilyen! Igen, mert akkor egy pap vezette, Püspök Pál, most meg három pap végezte azt. 1947-ben, a bérmálás alkalmával, kérték a medinai hívek, hogy csatolják őket az alakuló szedresi lelkészséghez. Ez meg is történt. Hozzácsatolták még Jánosmajort és Alsóhidvég pusztát is. 1948. január 1. óta anyakönyvei is vannak. így alakult ki az új lelkészség templom és plébánia nélkül. 1947. május 17-én, mikor a Püspök Úr a bérmálás után távozni készült, mondottam, hogy a legközelebbi bérmálás alkalmával, haladást fog tapasztalni, a mostani állapotokhoz képest. — Ne bérmálásra, hanem templom-szentelésre hívjon. Itt templomot kell építeni! Azt az utasítást kaptam, hogy az egyházmegye mérnökétől, Tarai Lajostól kérjek egy templomtervet, ő azt egészen olcsón elkészíti. El is mentem hozzá Pécsre. Megmondottam, hogy egy fillérünk sincsen, mégis templomot szeretnénk építeni és ezért egy templom-tervet kérünk. A legnagyobb meglepetésemre olyan komolyan tárgyalt velem, mintha az építendő templom összes költsége már a zsebemben lett volna. Úgy látszik, tapasztalatai vannak ezen a téren. Gondoltam, hogy Szedres templomának a megépítése rám vár, de ilyen időkben lehetetlennek tartottam azt. De, ha a Püspököm és a mérnök is lehetségesnek tartja, akkor mégsem lesz az lehetetlen, még ilyen körülmények között sem. A volt uradalmakból igényeltünk a templomépítéshez két pajtát és egy pincét. Azonban csak egy pajtát használhattunk föl, mert a másik két épületre kiadott bontási engedélyt később visszavonták. A bérmálás után, összehívtam az egyház- községi képviselőtestületet. Bejelentettem, hogy a templomépítésre igényelt urdalmi épületeket megkaptuk, de természetesen ez még nem elég, egy ilyen nagy építkezésnél az anyagon kívül még nagyon sok minden kell. Mégis kezdjünk bele, mert ha látják, hogy komoly a dolog, akkor majd jobban segítenek a hívek is, meg a hatóság is. A jobb módúak 1000 forintot ajánlottak föl: Rikk József, Le- hőczy István, Bénder Ferenc; kár, hogy ilyen kevesen voltak. A nép pénzzel, fuvarral, terménnyel, ingyen munkával igyekezett valóra váltani tervünket, kb. egy vagon kukorica és burgonya jött össze. A tervet a mérnök közben elkészítette. Elvittem a Püspök Úrhoz, bemutattam, jónak találta, de mert személyesen voltam nála, a jóváhagyást írásban nem kaptam meg. Bencsik Gyula, csepeli iparművész a terv alapján elkészítette a templom modelljét. Ezt is bemutattam a Kegyelmes Úrnak - tetszett neki - csak a sekrestyét kicsinyellette. Megjegyezte, hogy az egyházmegyei mérnök által tervezett templomoknak általában ez a hibájuk. A templomtervet a szekszrádi mérnöki hivatalban is bemutattam, mindnyájan nagyon szépnek és arányosnak találták. Jóváhagyás végett azután elküldték Budapestre, a tervhivatalba. . Gyorsan közelgett 1947 karácsonya. Egy nem katolikus községi írnok, Bolyos József ajánlotta, küldjem az iskolás gyermekeket a templom javára betlehemezni. Kapva kaptam az életre való ötleten. Hamarosan elkészítettünk néhány betlehemet" az építendő templom mintájára és a gyermekek: fiúk és lányok elindultak hódító útjukra. (Folytatjuk.)
