Tolnai Népújság, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-23 / 121. szám

4 »ÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1992. május 23. Ki, kiket képvisel Tolnán? 6. számú választókerület: Klein Lajos Területe: Akácfa sor, Avar utca, Dohány utca, Fém utca, Határ utca, Ki­nizsi utca, Körösi Csorna Sándor utca, Szilágyi Er­zsébet utca, Tinódi Lantos Sebestyén utca, Víztorony utca 2-34-ig és 17-45-ig, Zalka Máté utca, Jelky András utca. Fogadóideje: minden hó első keddjén, 16-18 óráig, a tolnai Dédász kirendeltsé­gen. Első találkozás Mintegy száz gyerek talál­kozik Jézussal Tolnán, a kato­likus templomban május 24-én és 31-én megtartandó elsőáldozáson. A kisgyerme­kek 8-9 éves korukban ké­szülnek e napra, heti két alka­lommal egy-egy órát ismer­kednek a hittel. A nagy nap emlékezetessé tételéhez az egyház olymódon is hozzájá­rul, hogy megvendégeli a „kis menyasszonyokat-vőlegénye- ket", és kapnak egy szentál- dozási emléklapot is.- kpm ­/1ELSŐ SZBNTÁI.D0ZÁS1 EMLfiK. Volt egyszer egy focicsapat... A faluban, Medinán, né­hány helyen hevenyészett, go- lyóstollal írt plakát. Kusza be­tűi focimeccsre csábítanak, a nősök és nőtlenek összecsapá­sára. Kellene is a játék, nem tétre, vérre menő, csupán azért, hogy legyen hova kisé­tálni egy-egy vasárnap dél­után, s rácsodálkozni a labda- kergetőkre. Négy évtizeddel ezelőtt jól menő focicsapata volt a falu­nak. Amatőrök, mint akkori­ban a legtöbben. Ha kedvük, meg idejük maradt, a szombat estéken leugrottak a Sió-menti , pályára némi bemelegítésre, hogy a vasárnapi nagy össze­csapáson megnyerjék a „ku­pát", a hordó sört. Amit aztán együtt fogyasztott a vesztes és a győztes. Volt igaz tét is, a „Tóth Kupa", legtöbbször ezért hajtottak a fiúk. Ez az életlen amatőr fotó éppen abban az időben ké­szült, amikor minden falubeli srác az óriási felszabadító rú­gásokat produkáló bekkre, a Benke Misire akart hasonlí­tani, vagy a jól tribliző Varga Jóskára, vagy a szélsebes Mi- lenkóra. Szóval, pédaképek álltak azok előtt, akik szerették és művelték is a focit. Az akkori glottgatyás, mezítlábas gyere­keknek nem is kellett több, csak hallják meg a focit, a rú­gások zaját: máris irány a pá­lya. Rohantak ők a csalánosba, a királydinnyével teli bokrok közé, csakhogy visszahozhas­sák és egyet rúghassanak az igazi fociba. Zöld-fehér volt a focisták trikója. Igazi csukát, sípcsont­védőt viselt minden játékos. Modern közlekedés nem lé­vén, kerékpárral mentek a szomszéd községekbe. Gyak­ran még a vázon is volt utas. Hol van ma már mindez? Csak az emlékekben, csak a régi fényképeken. Akadtak próbálkozások, de a medinai foci maradt továbbra is a ká­tyúban. Egy-egy ilyen össze­csapás - mint a mostani, ame­lyen a nősök nyertek - előfor­dul, de semmi több... Volt egyszer egy focicsapat Medi­nán ...! Konrád László Állnak (balról): Csajbók Kálmán, Gagyi Sándor, Varga József, Milosevity Milenkó, Benke Mihály Térdelnek: Kiss István, Papp Lajos, Szokics Ránkó Ülnek: Rakics János, Gyurik János (Öcsi), Gyimesi János Egy arc - egy mesterség Novoth Zoltán gimnáziumi tanár A Felvidékről kerültek Tol­nára Novoth-ék. — Paraszt család volt a mi­enk - mondja Novoth Zoltán - , én lettem az első értelmiségi. Szegedre jelentkeztem, böl­csészébe. Áz egyetemi tanul­mányok érdekeltek elsősor­ban, a munka, a tanítás, csak ennek függelékéül szolgált. Diplomát '84-ben szereztem, és a szekszárdi Garay gimná­ziumban helyezkedtem el. Ellenzéki híre terjedt a pá- lyakazdő történelemtanárnak. Á diákok szerették, de a ható­ság nacionalistának minősí­tette. — Az én ellenzékiségemet nem kivizsgálták, hanem megállapították. Akkoriban ez így ment. Behívattak a rend­őrségre, a munkahelyemen szóbeli fegyelmiket kaptam, állandóan „elbeszélgetésekre" citáltak, s mert indulatos ter­mészetem van, én dobtam be előbb a törölközőt. Eljöttem, és '86 óta a tolnai gimnázium­ban tanítok. Végülis az idő őt igazolta. A társadalmi és oktatási rend­szer, melybe nem tudott beil­leszkedni, összeomlott. Az előtte álló akadályok közül, utolsóként az töröltetett el, mely munkahelyi hozzájáru­lástól tette függővé a dolgo­zók továbbtanulását. Novoth Zoltán jogi egyetemre vá­gyott. S mert '90-ben meg­szűnt az engedélyeztetési pro­cedúra, '91-ben elkezdte a jog­tudományok tanulmányozá­sát, munkája mellett, saját költségén, Pécsen. Miért? Mi lesz, ha elvégzi? — Kétdiplomás - vála­szolja. — A politikusi pálya különösebben nem vonz. A tanulás, a tudás érdekel. A közéletiség egy adottság, a po- litikusság pedig hivatás. A kettő különválasztandó! Mégis lehet valami célja ez­zel az egésszel! Elképzelhető, hogy egyszer nagy ember lesz, polgármester, vagy üyesmi? Nem, az olyan apró napi munkát jelentene, annyi kompromisszum-kötést igé­nyelne, amire ő nem hajlandó. Hát akkor mi volna számára az ideális foglalkozás? — Táblabíró, a múlt század második felében - böki ki, amolyan félmosollyal. -— Sze­retném tisztességesen leélni az életemet. Ennyi. Az anyagi ja­vak soha nem érdekeltek. Van, aki autókat gyűjt, én in­dexeket. Lehet, hogy később szerzek még egy diplomát... Nőtlen, az édesanyjával él, tanul és tanít. Van valami spe­ciális szisztémája, oktatási módszere, tárgya és önmaga megkedveltetésére? Azt feleli, nincs, rögtönözni szokott. De hogyan lehet a történelmet rögtönözve tanítani? — Nagy tárgyi tudással. Nem magyarázgatni kell az „anyagot", hanem elmondani, hogy mik történtek akkor ... Es mik történtek az MDF zászlóbontásának idején? Mert Novoth Zoltán '88 szep­tembere óta e párt tagja. Sőt, kezdetben a helyi elnöki funk­ciót is ő töltötte be Tolnán. Ahogy mondja, nem volt ne­héz rájönni a múlt rendszer hazug voltára. Egyszerűen er­kölcsileg nem tudott azono­sulni azzal a kiáltó álsággal, ami abból a vüágból áradt. A végén már saját maguk sem hitték el a saját hazugságaikat a bennfentesek. S mikor létre jött az első megtűrt szervezet Magyarországon, az MDF, be­lépett. — Nem egy hierarhikus párt a mienk - folytatja -, nin- csennek központi direktívák. Ez általánosságban szemlélve helyes, de néha hiányzik egy kis útbaigazítás, tájékoztatás. Nem is szólva az anyagi, technikai ellátottságunkról; még egy fénymásoló gépünk sincs. Azt viszont, hogy „rosszul választott pártot", kereken el­utasítja Novoth Zoltán. Véle­ménye szerint egyre inkább ez, a számára legmegfelelőbb csapat. Egyrészt becsületbeli kérdésnek tekinti a hajóban maradást, másrészt a '90-es változásokkal maximálisan elégedett. Igaz, hogy a párt közmegítélése olyan, amilyen. Ahogy '88-ban nem volt ér­dem, úgy '92-ben nem dicső­ség MDF-esnek lenni. De os­tobaságnak véli, ha valaki ma diktatúráról beszél, vagy jobbnak tartja a korábbi rend­szert. Persze egyeseknek tény­leg kellemesebb volt... O, mint állampolgár, minden­képpen elégedett. Mint ember viszont - ahogy mindenki -, törekszik valamerre, tovább lépni, saját erejéből. Hogy merre is? — Mindig a következő fel­adat felé ... Wessely Fotó: Kövesdi Házavató Hazatérve Kölesdre Bensőséges, családi ünnep­séget tartottak a közelmúltban Kölesden. A régi szeszfőzde épületét újjáépítve, és modern bútorokkal berendezve vette birtokba a Düsseldorfból ha­zatérő Fuchs János és felesége. A fiuk vásárolta meg a helyi áfésztől a romos állapotban lévő épületet, és végeztette el a munkákat. A belső berende­zést a kölesdi áfész üzletéből és a bátaszéki Gárdi bútor­boltból választották ki. A 75 négyzetméter alapterületű la­kásban az idős házaspár az év tizenkét hónapjából tizet tölt. Fuchs János eredetileg kis- tormási. Nem maradt hűtlen ahhoz a faluhoz sem: a temp­lom felújításához hozzájárult. — Düsseldorfban, a papír­gyárban dolgoztam 23 évet. Nyugdíjasként itt Kölesden feleségemmel pihenni szeret­nénk, sokat sétálni, barátok­hoz, ismerősökhöz eljárni. Most visszautazunk, de szü­retre ismét jövünk, s utána maradunk is egy ideig. Szomszédok, ismerősök jöt­tek, köszöntötték az újdonsült kölesdieket, s koccintottak az egészségükre. - p. téri ­A szűkebb család gyűrűjében az idős házaspár A szedresi templom téglái A néhai Elemér atya feljegyzései Programok Fúvósok Stutensee-ből Május 29-én délelőtt 10-kor érkezik Tolnára a testvérváros, Stutensee, 30 tagú fúvószenekara, csa­ládtagok kíséretében. Koncertet 30-án este fél 8-kor adnak, a helyi műve­lődési házban. Testületi ülés Bogyiszlóit A bogyiszlói képviselők május 29-én, 19 órakor tartják soronkövetkező testületi ülésüket. Ezen szó lesz többek között, a tolnai rendőrőrshöz tar­tozó település közbizton­sági helyzetéről is. Animato-bál i A városban kedvelt együttes, az Animato, nosztalgia bálja május 23-án, este 8-kor lesz a tol­nai kulturházban. Testületi ülés kölesden A május 25-én, (hétfőn) 18 órakor kezdődő testü­leti ülésen, Kölesden, a következő napirendi pon­tokról tárgyalnak a képvi­selők: a szervezeti és mű­ködési szabályzat módosí­tása, a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérleti szerződéseinek áttekin­tése, tájékoztató a közel­múltban megjelent, új jog­szabályokról, népjóléti ügyek, és egyéb kérdések, bejelentések. Az államosítást megelő­zően, 1948 február utolsó he­tében volt a missió, mely egy hétig tartott: Gaál Antal és Dr. Bence János világi papok ve­zették. A missió óriási hatással volt a népre. A két tanterem­ben sehogysem fértek el a hí­vek. Ki kellett mennünk a szabadba, az iskola udvarába. Ekkor hozattam el otthonról azt a nyolc darab fehér lobo­gót, melyet az édesanyám ké­szített, hogy emeljék a misz- sziós körmenet pompáját. A tantestület tagjai csodálkozva mondogatták, hogy azelőtt is volt itt missió, de az nem volt ilyen! Igen, mert akkor egy pap vezette, Püspök Pál, most meg három pap végezte azt. 1947-ben, a bérmálás alkal­mával, kérték a medinai hí­vek, hogy csatolják őket az alakuló szedresi lelkészség­hez. Ez meg is történt. Hozzá­csatolták még Jánosmajort és Alsóhidvég pusztát is. 1948. január 1. óta anyakönyvei is vannak. így alakult ki az új lelkészség templom és plébá­nia nélkül. 1947. május 17-én, mikor a Püspök Úr a bérmálás után távozni készült, mondottam, hogy a legközelebbi bérmálás alkalmával, haladást fog ta­pasztalni, a mostani állapo­tokhoz képest. — Ne bérmálásra, hanem templom-szentelésre hívjon. Itt templomot kell építeni! Azt az utasítást kaptam, hogy az egyházmegye mér­nökétől, Tarai Lajostól kérjek egy templomtervet, ő azt egé­szen olcsón elkészíti. El is mentem hozzá Pécsre. Meg­mondottam, hogy egy fillé­rünk sincsen, mégis templo­mot szeretnénk építeni és ezért egy templom-tervet ké­rünk. A legnagyobb meglepe­tésemre olyan komolyan tár­gyalt velem, mintha az épí­tendő templom összes költ­sége már a zsebemben lett volna. Úgy látszik, tapasztala­tai vannak ezen a téren. Gon­doltam, hogy Szedres temp­lomának a megépítése rám vár, de ilyen időkben lehetet­lennek tartottam azt. De, ha a Püspököm és a mérnök is le­hetségesnek tartja, akkor mégsem lesz az lehetetlen, még ilyen körülmények kö­zött sem. A volt uradalmakból igényeltünk a templomépí­téshez két pajtát és egy pincét. Azonban csak egy pajtát használhattunk föl, mert a másik két épületre kiadott bontási engedélyt később visszavonták. A bérmálás után, összehívtam az egyház- községi képviselőtestületet. Bejelentettem, hogy a temp­lomépítésre igényelt urdalmi épületeket megkaptuk, de természetesen ez még nem elég, egy ilyen nagy építke­zésnél az anyagon kívül még nagyon sok minden kell. Mégis kezdjünk bele, mert ha látják, hogy komoly a dolog, akkor majd jobban segítenek a hívek is, meg a hatóság is. A jobb módúak 1000 forintot ajánlottak föl: Rikk József, Le- hőczy István, Bénder Ferenc; kár, hogy ilyen kevesen vol­tak. A nép pénzzel, fuvarral, terménnyel, ingyen munkával igyekezett valóra váltani ter­vünket, kb. egy vagon kuko­rica és burgonya jött össze. A tervet a mérnök közben elkészítette. Elvittem a Püs­pök Úrhoz, bemutattam, jó­nak találta, de mert személye­sen voltam nála, a jóváhagyást írásban nem kaptam meg. Bencsik Gyula, csepeli ipar­művész a terv alapján elkészí­tette a templom modelljét. Ezt is bemutattam a Kegyelmes Úrnak - tetszett neki - csak a sekrestyét kicsinyellette. Meg­jegyezte, hogy az egyházme­gyei mérnök által tervezett templomoknak általában ez a hibájuk. A templomtervet a szekszrádi mérnöki hivatal­ban is bemutattam, mindnyá­jan nagyon szépnek és ará­nyosnak találták. Jóváhagyás végett azután elküldték Bu­dapestre, a tervhivatalba. . Gyorsan közelgett 1947 ka­rácsonya. Egy nem katolikus községi írnok, Bolyos József ajánlotta, küldjem az iskolás gyermekeket a templom ja­vára betlehemezni. Kapva kaptam az életre való ötleten. Hamarosan elkészítettünk néhány betlehemet" az épí­tendő templom mintájára és a gyermekek: fiúk és lányok el­indultak hódító útjukra. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents