Tolnai Népújság, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-23 / 121. szám

1992. május 23. HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 5 KORszerű jegyzetek (4.) Szex áráról indul útjára a gyönyör? Drága hitvesemtől meg­kaptam a „Mit csinál egy szexológus az ágyban?" - című könyvet. No nem cé­lozgatásképpen, hanem csak úgy. Mint érdekességet. Szép ajándék. Lepedőnyi lapokon ritkán szedett so­rokkal, rengeteg stilisztikai, nyelvhelyességi és helyesí­rási hibával. Bizonyára ro­hammunkában készült, va­laki frissen-gyorsan meg akart gazdagodni - mikor behozatta a művet a fejlett szexuális kultúrával bíró Kanadából, és sebtében le- fordíttatta hát nem is csa­lódott. A magyar könyvpiac felvevőképessége határta­lan. Negyvenéves elnyoma­tás után úgy vágyott e hon erre az alapmunkára, a de­mokratikus szeretkezés kó­dexére, mint sivatagi vándor a forrásvízre. Postás ismerőseim szor­galmasan hordták szét a kis, utánvéttel megrendelt cso­magocskákat a környéken - legtöbbet persze a megye- székhelyen. Lehet, hogy Szexárdról indul útjára a gyönyör? ♦ Mike Tyson profi nehéz­súlyú ökölvívó szállodai szobájába felcsalta, és az es­küdtek szerint megerősza­kolta Desiree Washington, 18 éves egyetemista szépsé­get. Vajon hogyan győződ­tek meg az esküdtek az állí­tás igaz voltáról? Nyilván nem hagyatkoztak mások véleményére, hanem szemé­lyesen, behatóan megvizs­gálták az inkriminált test­részt. Hát igen, hát igen, hümmöghettek közben. A lány remekül érvelt a tárgyaláson. Elmondta, hogy csak aktuálpolitikai kérdésekről akart véleményt cserélni a bokszolóval, eset­leg cseveghettek volna a hi­deg magfúzióról, az ózon­lyukról, vagy a táguló világ- egyetemről. Azért ment föl vele szobára, mert szívesen megnézte volna a bajnok díszhalait, díszmadarait, gombostűre szúrt tarka pil­langóit, de Tysonnak még egy nyamvadt bélyeggyűj­teménye sem volt... Ezt a meccset elvesztette. ♦ Hogy miért ajánljuk Ön­nek ezt a minden igényt ki­elégítő, extra, csúcsszuper csiklócsiklandó kézi készüléket potom 999 forint 99 fillérért? Mert szüksége van rá! Ta­nítsa meg partnerét a hasz­nálatára! De maszturbátor- ként is remekül alkalmaz­ható! Pénzvisszaadási ga­rancia! Ha On nem tökélete­sen elégedett e termékkel, küldje vissza, nyílt levelező­lapon írja meg aggályait, s hiánytalanul visszaszolgál­tatjuk a befizetett összeget. Igen! Igen! Igen! Igen! Megrendelek ........ tucat cs iklócsiklandó kézi készü­léket önöknél, de sürgősen!!! ♦ Kelet-Európábán végre(?) kiszabadult a palackból a szerelem szelleme. Az ő mindenféle káros-kóros nyúlványaival egyetemben. Ki hivatott arra, hogy meg­húzza a szabadság és a sza­badosság közötti határvona­lat? ♦ Kedves feleségemtől megkaptam a „Mit csinál egy szexológus az ágyban?" - című könyvet. Megkap­tam. Egy unatkozó kanadai professzor írta, a hasonlóan unatkozó, egymást már mindenféle szituációban és pózban kipróbált középkorú pároknak „és egyéb érdek­lődőknek". Hogyan legyünk boldogok? Megfelelő nyelvmunkával. Akik a kü­lönféle lefetyelő módozato­kat betéve tudják, azok hosszan tartó, szép partner- kapcsolatra számíthatnak. De ha már a férfi és nő nem tud egymásnak újat nyúj­tani, túl a negyvenen, túl az ötvenen, akkor autózzon ki. Montreál (vagy Murga) egyik kisforgalmú útján, ha egy hasonlóan poroszkáló kocsit látnak, azok rájuk várnak. Hívják meg őket, s biztosan felfrissülnek egy kis partnercserétől. De ser­kentően hathat a megfenek­lett kapcsolatra az is, ha a deresedő pár csupán egy személyt von be szexuális játékaiba. Ezt nevezi a szak- irodalom háromszögelés­nek. Ilyenkor - két nő, egy férfi esetén - jó, ha a hölgyek leszbikusak, de a másik fel­állásban nem követelmény, hogy a férfiak homoszexuá­lisak legyenek. A szerző rá­mutat, hogy a háromszöge­lés nem működik megfelelő hatékonysággal, ha az azo­nos neműek között valami­féle rivalizálás vagy félté­kenység van. Dehát hogy is lehetne, három ember kö­zött, egy ágyban? ... Akkor tehát irány a fejlett nyugat? Koszi, koszi - fené­kig tejfel, köldökig szoknya de én mégis maradnék in­kább ebben az ósdi és prűd Kárpát-medencében! Nin­csen megfelelő nyelvtudá­som. Wessely Gábor Tekintettel a nagy érdeklődésre ... Felsőnyéken - a tamási gimnáziumról (Tudósítónktól.) Felsőnyé­ken, a nagy érdeklődésre való tekintettel, az általános iskola igazgatója, Fábián Tibor meg­hívására, a tamási gimnázium képviseletében Kurucz Géza igazgató külön „eligazítást" tartott az ősszel beinduló nyolcosztályos gimnáziumról. Az írásbeli és szóbeli felvételi vizsgák után kiderül, kik lesz­nek a szerencsés, tudásuk alapján kiválasztott elsőosztá­lyosok. A megbeszélésen az igaz­gató oly lelkesen, színesen be­szélt a felvételiről, a tanterv­ről, a leendő tanárokról, a kol­légiumról, hogy a résztvevők már-már ott érezték magukat a gimnázium falai között, el­képzelve a számítógép-szobát, a Goethe Intézetbeli német nyelvkönyveket, az énnekkari próbákat, a délutáni sportkö­röket. Az ismertetés után el­hangzott kérdések többnyire a szülői aggodalomból fakad­tak: Jut-e mindenkinek kollé­giumi elhelyezés, hiszen ezek a gyerekek még csak 10-11 évesek? Ki vigyáz majd rájuk a kollégiumban? Ki figyel­mezteti őket a fogmosásra? - és így tovább. Az igazgató kedves és megnyugtató szavai után nem maradt kétség az anyukákban, jelentkezni kell, meg kell próbálni a felvételit, hiszen ez az intenzív, majd két nyelvet is tanító oktatási forma nagy lehetőséget jelent a gyermekek számára. Pénzes Mariann Védekezz, kevesebb kár ér! Tavaly ősszel azzal kezdő­dött Döbröközön a polgárőr­ség története, hogy a tenniva­lók megbeszélésére összejött közel harminc jókötésű, kato­naviselt fiatalember a község­házán, az önkormányzat veze­tőinek hívására. Akkorra már a falu lakói túl voltak azon. a méltatlankodást kiváltó fölis­merésen, hogy a terjedő mozgó bűnözés fölfedezte magának Döbröközt, elszapo­rodtak a betörések, más va- gyonellenes bűncselekmé­nyek és látnivaló volt, hogy a védekezés megszervezése nem csak indokolt, sürgős is. Addigra sokan lettek már kárvallotai a kelletlen falusi turizmusnak, s azt is be kellett látniuk a döbröközieknek, hogy a község kmb-s rendőre- akinek a működésével kü­lönben meg vannak elégedve- egyszál magában nem lehet elég eredményes. Szükség van polgárőrségre, mely egyesü­letként, elnök és titkár vezeté­sével végzi közhasznú mun­káját, nem a rendőr alá osztva, hanem annak munkáját se­gítve. Kezdetben figyelőszolgálat A szándéknyilatkozat egy­hangú megszületését köve­tően indult paragrafusokkal beszabályozott útján a beje­gyeztetés processzusa. Utóbbi kifejezés használata azért in­dokolt, mert míg itt tovább arattak a kelletlen vendégek, addig a bejegyzés megtörtén­téről értesítést csak 1992 ápri­lis 30-ai keltezéssel kapott az önkormányzat. Úgy minősítik ezt a késedelmeskedést a helybeliek, hogy „olyanok a hivatalok, mint a kormány, igazán felpöröghetne már egyik is, másik is!". Ezer sze­rencse, hogy a polgárőrség 25 fős csapata mintegy előgya- korlatként bejegyzés nélkül is megszervezte figyelőszolgála­tát. Ennek tulajdonítható, hogy könyvelhet el már sike­reket is, s tehetné ezt most már legálisként több alka­lommal, ha az önvédelem ok­szerűségére való tekintettel, maga a lakosság is több segít­séget adna a falu polgárőrei­nek, akik között van gépsze­relő, vasutas, vállalkozó, sok­féle foglalkozású ember. Node, milyenek vagyunk? A közelmúlt egyik legtrau- matikusabban ható negatív gazdasági híre volt a Völgy­ségben a Botond Cipőgyárnak az a bejelentése, miszerint 180 embert kénytelenek elbocsá­tani. Mindez az érdekvédelmi szervezetekkel folytatott „ádáz csatát" követően 170-re módosult, s az első körben el is bocsátottak 57 embert a gyárból. A második csoport listája, melyen 69 név szere­pel, a napokban kerül a szak- szervezet asztalára, amit alku követ majd. A 69 cipőgyári dolgozó között van 14 kor­kedvezményes nyugdíjba ké­szülő is. A TABI-val (Társada­lombiztosítási Igazgatóság) kötött egyezség alapján a gyár fizeti a nyugdíjkorhatár eléré­séig a dolgozó bérének 50 szá­zalékát, ami hosszútávú ter­heket ró még a későbbiekben is a Botondra, de több olyan dolgozóról és sorsáról van ez esetben szó, akik évtizedekig Haragosan követeljük a biz­tonságot, de azért netántáni kockázatot vállalni már nem nagyon akarunk. Mint azt mi­nap a polgárőrség titkára, Szabó László fuvaros és az önkormányzat jegyzője Gyu- gyi János elmondták, egészen egyszerű dolgokban is nehéz szót érteni, ami olykor meg­lepő. Skótok a döbrököziek? Régóta sok tulajdonost nyugtalaníthat, hogy a moz­dítható értékek elcsaklizására specializálódott - többnyire ismeretlenek - nem csak a fa­lut támadják, hanem a szőlő­ket is. Egyik-másik fölöttébb furmányos módon. Mondjuk rotációs kapáknak csak a mo­torját „gyűjtögetve", s nyilván nem magánhasználatra, ha­nem értékesítésre. Bent a bol­tok, módosabb porták jelentik a bűnözők célpontját. Idekint minden, ami mozdítható. „Védekezésül alkalmazni kel­lene ismét csőszt, mint tették ezt okos elődeink az ántivi- lágban!" Kellene bizony, felel­ték erre, akiknek birtokuk, fél- tenivalójuk van a szőlővidé­ken, de azt már sokallják, hogy érdekeltségenként havi 20-30 forintokat áldozzanak erre. Ki érti ezt? Az semmi esetre sem, aki tudja, hogy Döbrököz szorgalmas, élel­mes, vállalkozókedvű népe jó módban él. Itt csak a nagyon szegényeknek gond ennyi pénz. Ilyenek pedig nem so­kan vannak. Simon László meséli, hogy nemrég sikerült megakadá- lyozniok egy betörést a község központjában lévő áfész áru­háznál. Ez már a második ■ilyen eset lett volna, az első alkalommal sajnos sikerrel jár­tak a csibészek, akik akkor elég vakmerőén a bejárati ajtó feszítésével jutottak be a boltba. Utóbb azonban hátul­ról közelítették zsákmányt remélve az üzletet és ablakbe­töréssel operáltak. Nem szá­mítottak arra, hogy Szemes Lajos vállalkozó éppen este tíz körül sétáltatja a kutyáját. Az üveg, ha törik, csörömpöl. Nosza, ott teremett Szemes Lajos: „Mit csináltok ti itt?!" Egy férfi, aki nem fél, meg egy kutya. Drámai fordulat. Sok volt a rosszban sántikálóknak. becsülettel dolgoztak. A ko­rábban éppen a cipőgyártól elvált Glória Kft. viszont a fel­futott megrendelések alapján szakembereket venne fel. A házon belüli megbeszélés eredményeképp 25 embernek állást is ajánlottak a Glóriások, de csupán 9 fogadta el azt. Azt mondják, sokan arra várnak, hogy az így vagy úgy eldőlő döntést követően végkielégí­tést kapnak a gyártól, s majd csak azt követően lépnek be a Glóriához. Ám ebbe a számí­tásba hiba csúszott, mert mire itt végkielégítésre kerülhet a sor, a Glória addig bizonyára betölti szabad állásait olya­nokkal, akik a biztos munkát többre értékelik a bizonytalan végkielégítésnél. Olyan híre­ket is hallani, voltak fanyal- gók, akiknek egyszerűen nem tetszett, hogy a Glóriánál túló­rázni kell a dolgozóknak. Ezt ugyan megfizetik, de aki eleve a bizonytalant választja, an­nak az sem csoda, hogy a mai Usgyé! Elszeleltek, mire ösz- szeállhatott volna valamiféle lánc az elfogásukra. — Ez a legnagyobb gon­dunk - mondja Simon László - a mozgósítás. Ezért tervez­zük, hogy megpróbálunk ri­asztásra alkalmas rádióhoz jutni, ami tűz esetén is jó szol­gálatot tehet. Árut loptak autóstól Kár, hogy Juhász Lajos, a polgárőrség elnöke nincs ide­haza. Ö büfét üzemeltet bent a faluban. Évente átlag két-há- rom alkalommal tisztelik meg betörők az üzletét. De Simon László sem panaszkodhat, hogy mellőzik. Hét éve a felesége vezeti azt a jó for­galmú büfét, amit az országút mellett nyitottak. Még csak ezután építkeznek ide. Másutt laknak. Ezt kihasználva hat­szor törtek be hozzzájuk. Ed­dig mindössze két alkalom­mal sikerült elcsípni a tettese­ket. Ittasan vagánykodó fiata­lok voltak. Nem úgy a többiek és a minapiak, akik már nem ajtó befeszítéssel, hanem a padlástérből, bontással hajtot­ták végre a behatolást a rak­tárba, s okoztak 36 ezer forin­tos kárt. Némely betörés arról árul­kodik - mint megtudtam -, hogy az éjszaka lovagjainak vannak helyi ismeretekkel rendelkező súgóik, akik ledró­tozzák, hova, mikor érdemes „ellátogatni". Vajha már pozi­tív irányba is ilyen jól mű­ködne az önvédelem társa­dalmi riasztólánca! Példa már van. Simon úr talpraesett feleségének tűnt föl nem is olyan régen, hogy a büfé parkolójában egy autó­ból, s gyanúsan olcsó áron vesztegeti édesáru készletét két idegen. Egyikük neki is ajánlotta a finomságokat. Kö­szönte szépen az asszonyka és elsietett értesíteni a rendőrsé­get. Okkal. Már keresték azt a kocsit, amit egy bevásárlóúton lévő vállalkozó Dombóváron csak addig hagyott segítőjével magára, amíg elléptek falni és inni valamit. Volt aki figyelte őket és kihasználta az alkal­mat, hogy nyitva maradt az áruval megrakott kocsi. Az vi­szont nem vall valami nagy jártasságra, hogy a tettesek nem szeleitek nyomban a me­nehéz gazdasági helyzetben nem fűlik a foga a túlmunká­hoz. A gyárban persze nincs hurrá hangulat, de melyik gazdálkodó egységnél örven­deznek a kifejezetten bizony­talanul élő és dolgozó, jövőjü­ket féltő emberek?! A Glória másfél éve vált ki a gyárból, ugyanazt a munkát végzi mint a Botond, az emberek ismerik is egymást, így kissé érthetet­lennek tűnik a felájonlott munkahelyek visszautasítása. A Botond névben elég egy betűt kicserélni ahhoz, hogy a valós helyzetet érzékelhesse,- mondta egy dolgozó, s el­árulta a betűcserét is: a t he­lyére 1-et kell írni. Mint azt Farkas László igazgatótól megtudtuk, a Botond öncső­döt jelentett. A gyárnak sok a kinnlévősége, s ennek alapján persze szép számmal akad tartozása is. A kihirdetéstől számított 90 nap után mi lesz? Vélhetően egy csapat marad gye másik végébe, hanem mohóságukban mindjárt aratni akartak. Ebül elveszte­getni az ebül szerzett jószágot. Vannak renitensek is — Még csak most kezdjük igazán - mondja a titkár úr, aki arról is szívesen beszél, hogy a falu közrendjét veszé­lyeztetők ártalmasságát jócs­kán csökkenti, hogy itt jól is­merik egymást az emberek. A notórius renitenskedők, majd a menetrendszerű pontossá­gai „működnek" például a megtisztelt kocsma berende­zésének összetörésével. Van egy atyafiuk, aki csak hétvé­gen iszik, de akkor olyan ren­desen, hogy részegségében az egész falut akarja kirámolni valahova, más helyre. Egy hé­tig ezután absztinensen rös- telli a dolgot. Hat kocsma van a faluban és nagyjából ugyan­annyi háznál lehet fröccsöz- getve múlatni az időt. Ha rumli adódik, az mindig va­lamelyik kocsmában, büfében tör ki. Védekezésül: a nem kí­vánatos vendégek akármeny- nyi italt elvihetnek haza. Helyben fogyasztóként nem fogadják őket. Otthon, ha ve­rekedést kezdeményeznek, családban marad. Van velük is dolga a polgárőrségnek, de az mégis csak más, mint a kocs­mából kimenekíteni az obli- gon kívül állókat, s megfé­kezni az italtól vadulókat. A polgárőrök a kultúrház melletti házban kaptak egy szerényen berendezett szobát. Ez a főhadiszállásuk és estén­ként nem sokszor áll üresen, noha az önvédelmi szervező­dés munkája - így mondják szerényen - az elején tart. A működés célja adott, a műkö­dés metodikáját kell finomí­tani. Legutóbb úgy határoz­tak, hogy amíg a falu népe vi­tatkozik, hogy sok, vagy kevés a csősz alkalmazására, a há- zankénti és havi 20-30 forint, járőröznek a hegyben is. De, ha már lesz csősz - mert mégis csak ez az észszerűség paran­csa -, szemüket akkor sem csak a széltében-hosszában nagykiterjedésű községen tart­ják. Jelszavuk: „védekezz, ke­vesebb kár érhet!" Aggodal­muk, viszont hogy az alvilág fölfegyverkezett, ők pedig fegyvertelenek. László Ibolya majd, amely biztosan cipőt fog gyártani, de mindenesetre az kérdéses, hogy milyen állás­pontra helyezkednek a hitele­zők. Az igazgató szerint ha a „speciális magyar csőd" kö­vetkezik be, amiben a lehető­ségét is kizárják a továbblé­pésnek, akkor nincs mit tenni, ha a csőd a szerint kerül keze­lésre, hogy a vagyon kétsze­rese a tartozásnak, s ebből még életbenhagyás mellett akár jövő is lehet, akkor ke­mény tárgyalásokat követően hamar kialakul a csapat.- Ha olyanoknak nyújtanak esélyt a továbblépésre, akik eddig is „döglődtek", s min­ket víz alá nyomnak, akkor az katasztrofális következmé­nyekkel bír ránk nézve. A praxis e téren jobbára nálunk még tisztázatlan. A Botond bízik a józanul gondolkodók­ban. Akad bőven külföldi ér­deklődő: svédek, belgák, fran­ciák. Tény: tőkeinjekcióra van szükség, s ilyen lehetőségre esély is van. - mondta Farkas László. A Botond Cipőgyár ma 300 dolgozóval egy műszakban termel, s a kétműszakos tű- zöde is hamarosan átáll egy műszakra. Saját kollekciójukat készítik. A bonyhádi „nagy fa­luban" mára hat cipős cég küzd a jövőért. Azt is mond­ják, sok a suszter, de megosz­toznak a munkán, mindenki megtalálhatja a maga terüle­tén a számítását. Igaz, míg a mai tisztázatlan viszonyok után kisüt a nap, addig akad még tennivaló. ■ Szabó S. - Fotó: Ótós R. A jövőszabászat nem akármilyen fazonmunka Néhány ecsetvonásra még szükség lesz Speciális magyar csőd is lehet?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents