Tolnai Népújság, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-16 / 115. szám
6 »ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. május 16. Magad uram, ha szolgád nincsen! Nevesítették az ipari szövetkezetek vagyonát Fodor Tibor, az Ipari Szövetkezetek és Társasvállalkozások Tolna Megyei Szövetsége elnöke, egyben alelnöke az Ipari Szövetkezetek Országos Szövetségének, tehát a megyén túlmutató tapasztalatai vannak a szövetkezetek álatakulásáról. — Tolna megyében az ipari m.szövetkezetek mindeddig jelentős súlyt képviseltek az ipari termelésben. Mi a helyzet ma? — A hetvenes évek elején az ipar árbevételének több, mint tizenhat százaléka származott a szövetkezetekből. A mai kilenc százalék még mindig jelentősnek mondható. A vagyonnevesítés negyveny- nyolc szövetkezetben háromezerötszáz aktív és nyugdíjas tagot és két és fél milliárd forintnyi értéket érintett. — Miként zajlott a folyamat? — Mi általában azt mondjuk, hogy végre van új szövetkezeti törvény, tehát el lehet indulni valamerre. Ez a megállapítás a másodikra vonatkozik, amelyik majdnem európai szintű szabályozás. Nem egészen ez a véleményünk az átmeneti törvényről, amelyre mi sem jellemzőbb, mint hogy az 1992. január 20- án elfogadott jogszabályt már február 19-én módosították, politikai indíttatásból. Ez a Zsíros Géza féle módosítási indítvány korlátozta a tagság jogait, amennyiben előírja, hogy „a nevesíthető vagyon értékének legalább negyven százalékáig a tagsági viszony időrtamát, valamint a személyes közreműködés súlyát, A legelsők, akikről tudjuk, hogy postai szolgálatot is teljesítettek, a szekszárdi apát lovasszolgái voltak. A szolga megnevezés azonban ne tévesszen meg bennünket: fáradozásaikért az egyház nemesei voltak, adómentességet élveztek. Útvonaluk megegyezett a régi római hadiúttal, amelyet kötelesek voltak védelmezni és jó karban tartani. A fontosabb átjárókat, mint például a Dömötörkaput (dömötör annyit jelent: vas) külön kis birtok tartotta fenn stratégia pontként. A későbbi korokban az adta Szekszárd jelentőségét, hogy a határában található fa, amelyet ma Balogh-fának ismerünk, a korabeli számítások szerint éppen félúton volt Konstantinápoly és Bécs kö- ött. Hivatásos postásoknak itt még nincs nyoma, de a királyi Magyarországon és Erdélyben ekkoriban alakul ki a postajáratok vonala. Nálunk a XVIII. századtól külön Posta utca is volt, benne természetesen a gyorsposta állomásával és a postamesterrel. A legrégibb postaépületet a mai Bezerédj utcában találhatjuk, bár az első ismert postabérlők között olvashatjuk báró Augusz Antal hasonnevű atyjának nevét is, aki a mai Széchenyi utcai ház legősibb szárnyában laarányát, legalább húsz százalékáig pedig a vagyoni hozzájárulás mértékét kell figyelembe venni." — Ez hogyan értelmezhető? '— Jó kérdés! A törvény szövegében sok az ellentmondás, a joghézag. Az érdekképviseleti szerveknek is éppen ez volt a gondjuk, s ráadásul nem sikerült fellelni azt az illetékest, aki választ adhatott volna értelmezési kérdéseinkre. Szóban mindenki elmondta a véleményét, de írásbeli állásfoglalást nem sikerült szereznünk. Itt van például a Földművelésügyi Minisztérium úgynevezett zöld könyve, amely a szövetkezeti és az átmeneti törvény értelmezése során felmerült egyes kérdések megoldásáról szól. Az egyeztetésben részt vett négy minisztérium, a Legfőbb Ügyészség és az érdek- képviseletek. Ennek előszavában dr.Gergátz Elemér, földművelésügyi miniszer azt írja, hogy „ez a közös álláspont nem tekinthető hivatalos állásfoglalásnak, csupán javaslatnak a probléma megoldására". Az értelemzésben illetékesnek véltek azt mondták, forduljunk a Parlamenthez, vagy azt, hogy a végén majd a bíróságok eldöntik, jó volt-e amit csináltunk. — Mit lehetett tenni? — Magad uram, ha szolgád nincsen! Összeültünk az ipari szövetkezetek vezetőivel, s feltettük mindazokat a kérdéseket, amelyekkel kapcsolatban kétségeink voltak. Ezekre megkerestük a választ is, és kott s talán részben itt intézte hivatali ügyeit is. Ebből a korból származik az az 1812-es pecsétnyomat, amely rávilágít a korabeli viszonyokra. A kétfejű sas mindkét feje körül dicsfény díszük, a pecsétmezőt felezi a mai névalakban írt Szekszárd felirat, alul pedig postakürt ékesíti a nyomatot. Nyilvánvaló, hogy a postabérlő csakis Habsburg-hű, megbízható férfiú lehetett, akinek bizony olykor-olykor azt is hivatalból kellett tudnia, mit rejtett belül a postára bízott levél... A múlt század közepétől a megyeszékhelyre nem a rossz állapotú közúton, hanem a Gemencnél állomást tartó gőzhajón hozták a küldeményeket, főleg hírlapokat és leveleket. Az akkori szokás szerint mind a küldő, mind a fogadó postaállomás pecsétjével látta el ezeket, de a dátum még mellékes volt, ezt nem jelezték. Megyénk 120 éves hírlaptörténetek első évfolyamában azonban már találkozunk az első postai panasszal is. Garay Antal 1873 augusztusában méltatlankodva írja meg, hogy a közeü Apá- tibafma Szedreshez tartozik) küldött levele kerek 23 nap múlva érkezett meg. Paulay Ede, az akkori postamester nem sokat késett a tanulságos nyilvánoságra hoztuk az OKISZ lapjában, hogy egységes legyen az értelmezés. Mindez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a vagyonnevesítés során alkalmazott megoldások akár csak hasonlítanának is egymásra. — Milyen főbb érdekellentétek merültek fel a folyamatban? — Már 1988-ban világos volt minden hozzáértő számára, hogy az oszthatlan közös tulajdon újraértékelésére van szükség, annak érdekében, hogy a szövetkezeti tagság ténylegesen érdekelt legyen a vállakózásban. Az érdekellentétek természetesek, hiszen aki hosszú időt töltött a szövetkezetben, de mint „betanított portás", annak az az érdeke, hogy az idő jelentsen nagyobb arányt a vagyonnevesítésben. A magasabb beosztásban dolgozóknak pedig az a jó, ha „a személyes közreműködés súlya és aránya" képviseli a magasabb százalékot, a törvény biztosította határok között. Akinek magas volt a részjegy-tulajdona, az ezt szerette volna érvényesíteni. Más a nyugdíjasok és aktív tagok érdeke is, mindez azon az alapon színeződik, hogy az adott szövetkezetben milyen arányt képvisel a tagság. Készíttettünk egy számítógépes programot, ami ötszáz igénylővel számolva öt percenként kinyomtat egy-egy variációt a nevesítésre. Volt, ahol két variációt, másutt meg harmincegyet készítettek el. Az volt a menetrend, hogy megnézték, melyik válasszal: Magyarországon 36 Apáti nevű község van, ezért keveredett el a küldemény. Hol volt még akkor az irányítószám?! Négy év múlva igazi hírközléstörténeti esemény színhelye lett Szekszárd: az európai szárazföldön először itt mutatták be a telefont 1877. decemberében. Az akkor még szénmikrofon nélküli készülék a szálló két helyisége között létesített kapcsolatot, de már ez alkalommal megjósolták fényes karrierjét. A postások persze inkább a sanyarú hétköznapokat élték: mindössze ketten voltak, a postamester és egyetlen beosztottja. Ez utóbbi feladata volt a hetente kétszer érkező hajóhoz kikocsizni, a többszáz újságot, levelet címzettjéhez eljuttatni, valamint Sióagárdra jönni-menni és postakürtjével felhívni az érdemes használó közönséget a hivatal megjelenésére. Bodnár István kedves humoros versben, Garay Antal fia, a kitűnő rajzoló, Ákos pedig képben örökítette meg a nagy eseményt: „Eshetik, a szél dudálhat,/ Összedőlhet fél világ,/Úgy délután, pont háromkor/Egy hamis C fülbevág. /Beleszédülsz, majd felugrasz:/Látsz-e égni tanya-csűrt? / De könnyebben lélekzel, hisz:/Az agárdi postakürt! /Vén kocsis csak fújja-fújja,/Rezes arca úgy dagad,/A környéken egér,patkány,/Macska, kutya megsza- lad;/De te azért ne neheztelj,/Kegyelettel tűrve tűrd,/Múltból egy kis romantika:/Az agárdi postakürt". Az idők folyamán persze mást is el kellett tűrniük maguknak a postásoknak is. A számos módosítás, átszervezés egyike az 1890-es években azt eredményezte, hogy az utolsó postamestert, Zarubay Ferencet - egészségi állapotára való hivatkozással - nyugdíjazták, ő valószínűleg nem esett ettől kétségbe, mert 1924-ig élvezte az állam gondoskodását, s közben túlélt három utána következő postavezetőt. Egyetlen alkalmafelosztási arány képviseli a tagság többségének az érdekeit, aztán a lehetőségeket kisebb közösségekben vitatták meg, majd a vezetőség döntött arról, milyen javaslatokkal áll a tagság elé. Botrány sehol nem volt, de általában keményen vitatkozott az adott kisebbség saját érdekei meUett. Természetesen nem voltak egyhangúak a határozatok sem. Kirívó aránytalanságot, vagy a vezetőség jogtalan előnyre törekvését sehol nem lehetett tetten érni. Végül határidőre, - ápri- üs harmincadikára - sikerült a Tolna megyei szövetkezetekben nevesíteni a vagyont. Most tizenöt nap van arra, hogy a tulajdonosokat értesítsék arról, mennyi az üzletrészük. Aztán kezdődik az átmeneti törvény végrehajtásának második szakasza. Az ezt követő hatvan napban arról kell dönteni, hogy mi legyen a vagyonnal, a most már magántulajdonban lévő üzletrészekkel — Vannak csapdák? — Különböző érdekek működnek. A szövetkezeti tagok dönthetnek egyesülésről, szétválásról, átalakulásról és megszűnésről. Az lenne a fontos, hogy a vagyont működő tőkeként, minél hatékonyabban használják fel, különben éretelmetlen volt az egész átalakulás. Amit együtt hatékonyabban lehet működtetni, annak együtt keüene maradni, de van ahol gazdaságosabb, a kisebb egység. Ihárosi Ibolya Pecsét, 1812-ből zottja, aki hajdan az egész várost nyakába vette naponta, még őt is túlélte, s megérdemli, hogy nevét is megörökítsük: Szajky Istvánnak hívták. Az ő életének utolsó napjai már új történethez vezetnek. Beszterczei György, aki 1928-tól volt a szekszárdi posta alkalmaztatja, büszkén mesél a nagy időkről. Ma már kevesen tudják, hogy a harmincas évek derekán az itteni tizennyolc postás altiszt milyen összetartó volt. Külön szervezetet hoztak létre, amely az új családtagok születésekor és a hozzátartozók távozásakor 20-30 pengős segélyeket adott, de együtt rendeztek bálokat, színdarabokat adtak elő. Az alapító tagok, köztük Memyei József, Baky István, Cziráky Ferenc, Deli Ferenc, László Ferenc, Sárközi László, Bihari József, Beszterczei György, Idey István, Unyi Lajos maguk közül elnököt választottak: Mernyei bácsit. Évekig gyűjtötték a pénzt az szép, kézi hímzésű Szűz Máriás zászlóra, amely- lyel 1948-ig resztvettek az Úrnapi körmenetben. Ezután a körmenet - az ismert okok miatt - elmaradt, a zászló pedig eltűnt. Legalábbis így tudták azok, akik hiába keresték az ötvenes években. Szerencsére a posta házmestere Beszterczei bácsira bízta, ő pedig titokban őrizte kis háza padlásárn 1988-ig, amikor szerény ünnepség keretében átadta a mai postásoknak. A mostani ünnepélyes zászlóátvétel jelképi erejével hivatott a múltra emlékeztetni s a mának is példát mutatni. Dr.Töttős Gábor Az agárdi postakürt. (Garay Ákos rajza) Kis szekszárdi postatörténet Ökumenikus egyházi naptár Május 16. Szombat húsvét IV. vasárnapja után. Napi igék: Kát: ApCsel 13,44-52. Jn 14,7-14. Ref: Fiiéin 8-14. lKir 12,20-33, Ev: Gál 5,1-6. lKor 3,1-4. Őrt: ApCsel 9,20-31. Jn 15,17-16,2. A katolikus naptárban Nepomuki Szent János áldozópap és vértanú emlékezete. Az 1350 körül született János papként működött Prágában és IV. Vencel cseh király feleségének, Johannának a gyóntatója volt. A féltékeny király szerette volna megtudni tőle, hogy hű-e hozzá a felesége. Mivel nem tudta a gyó- nási titok megszegésére rávenni, megkínoztatta és 1393-ban a Moldva folyóba dobatta. Az ortodox naptárban Megszentelt Szentéletű Theodorosz napja. Május 17. Húsvét IV. vasárnapja (húsvét utáni IV. vasárnap). Napi igék: Kát: ApCsel 14,20-27. Jn 13,31-35. Ref: Filem 1-7. lKir 12,1-19. Ev: Mt 11-25-30. Zsolt 149,1-5. Őrt: ApCsel 9,32-12. Jn 5,1-15. A katolikus naptárban Baylomi Szent Paszkál hitvalló emléknapja. Paszkál pásztorfiúból lett mintaszerű ferences laikus testvérré. Különösen az Oltári- szentség iránti tiszteletével tűnt ki, ezért lett az eucharisztikus egyesületek égi pártfogója. 1592-ben halt meg Villarealban (Spanyolország). Az ortodox naptárban az inaszakadt vasárnapja és Szent Andronikosz és Junia apostolok emlékezete. Az ENSZ rendszerében Távközlési Világnap. Május 18. Hétfő húsvét IV. vasárnapja után. Napi igék: Kát: ApCsel 14,5-18. Jn 14,21-26. Ref: Róm 1,17. lKir 13, 1-19. Ev: Jak 1,17-21. lKor 3,5-8. Őrt: ApCsel 10,1-16. Jn 6,56-69. A katolikus naptárban Szent I. János pápa vértanú ünnepe. A toszkánai származású Jánost 523-ban választották pápává, amikor Itália a keleti gót Nagy Te- odorik uralma alatt állt. Teodorik árulónak tartotta a pápát, ezért fogságba vetette. Itt is halt meg 526. május 18-án. Az utókor vértanúnak tekintette hosszú rabsága és a börtönben bekövetkezett hirtelen halála miatt. Az ortodox naptárban Szent Theodotosz, Péter, Dionysziosz, András, Pál és Krisztina vértanúk emléknapja. Május 19. Kedd húsvét V. vasárnapja után. Napi igék: Kát: ApCsel 14,19-28. Jn 14,27-31. Ref: Róm 1,8-16. lKir 13,20-34. Ev: Jn 6,66-69. lKor 3,18-23. Őrt: ApCsel 10,21-33. Jn 7,1-13. A katolikus naptárban Celesztin Szent Péter pápa és hitvalló emlékezete. A nápolyi születésű Péter 20 éves korában remeteségbe vonult, majd megalapította a róla elnevezett szigorú celesztinus rendet. Hetvenkét éves korában akarata ellenére pápává választották V. Celesztin néven, de négyhónapi uralkodás után lemondott, majd nemsokára, 1296-ban meg is halt. Az ortodox naptárban Szent Patrikiosz pruszai püspök vértanú napja. Május 20. Szerda húsvét V. vasárnapja után. Napi igék: Kát: ApCsel 15,1-6. Jn 15,1-8. Ref: Róm 1,17-24. lKir 14. Ev: Lk 19,37-40. lKor 3,18-23. Őrt: ApCsel 14,6-18. Jn 7,14-30. A katolikus naptárban Sziénai Szent Bernardin hitvalló emlékezete. Bernardin mindenét szétosztva a ferences rendbe lépett. Mint kiváló szónok, nagy hírnévre tett szert egész Itáliában, akire mind a hatalmasok, mind pedig a szegények és jogfosztottak hallgattak. 1444. május 20-án halt meg Aquilában. Az ortodox naptárban Szent Thaleleosz vértanú ünnepe és Moszkvai Szent Alexiosz ereklyéinek megtalálása. Május 21. Csütörtök húsvét V. vasárnapja után. Napi igék: Kát: ApCsel 15,7-21. Jn 15,9-11. Ref: Róm 1,25-32. lKir 15,1-15. Ev: Mt 21, 18-22. lKor 4,1-8. Őrt: ApCsel 10,34-43. Jn 8,12-20. A katolikus naptárban Szent Godrik hitvalló emlékezete. Godrik az angliai Norfolk grófságban született. Házalóból lett gazdag kereskedővé, azonban felszámolta vagyonát, szétosztotta a szegények között és remeteéletbe kezdett. Szegényes remetekunyhóját többször is elhagyta, hogy zarándokként felkeresse Jézus életének szent helyeit. 1170. május 21-én, kilencvenéves korában halt meg a finkley-i erdő vadonábán. Az ortodox naptárban Szent Konstantin és Heléna napja. Május 22. Péntek húsvét V. vasárnapja után. Napi igék: Kát: ApCsel 15,22-31. Jn 15,12-17. Ref: Róm 2,1-10. lKir 15,16-34. Ev: Jel 5,6-14. lKor 4,8-16. Őrt: ApCsel 10,44-11,10. Jn 8,21-30. A katoükus naptárban Szent Rita özvegy szerzetesnő emléknapja. Az umbriai származású Rita 18 évig élt boldog házasságban. Férje és gyermekei halála után az Ágoston-rendi apácák kolostorába lépett. Türelmesen viselt, súlyos és fájdalmas betegségben halt meg 1457-ben. Az ortodox naptárban Szent Vasziliszkosz vértanú napja. Ä zsinagógái naptárban Lág baómer (ómerszámlá- lás 33. napja). Vidám, kirándulásokkal is egybekötött örömünnep a Bar-Kochba felkelés (132) emlékére.
