Tolnai Népújság, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-08 / 84. szám

1992. április 8. MEGYEI KORKÉP KÉPÚJSÁG 3 Széchenyi vetélkedő A legnagyobb magyar, Széchenyi István vetélke- d ősorozat keretében a bonyhádi 3. Sz. Általános Iskolában megrendezett bonyhádi döntőn a 2. Sz. Általános Iskolából 11 csa­pat, a 3. Sz. Általános Isko­lából 6 csapat mérhette össze tudását. Az írásbeli rész után, a legjobb tíz csapat folytat­hatta a versenyt szóbelivel. Eredmények: 1. 2. Sz. Álta­lános Iskola 7/b. csapata, (Klaus Judit, Rausch Etelka, Palkó Erika, felké­szítőjük Somogyi János), 2. 3. Sz. Általános Iskola 7/b. csapata (Sebestyén Gabri­ella, Kaszás Éva, Ettig Edit, felkészítőjük Pikki Imre), 3. 2. Sz. Általános Iskola 7/a. osztály (Váradi Rita, Heidinger Renáta, Schuner Csilla, felkészítőjük Somo­gyi János.). A kilenc tanuló jutalma egy nyári, tíznapos sop­roni olvasótábor részvételi lehetősége a döntős csapa­tokkal, a többi résztvevő oklevelet és meghívót ka­pott az országos elődöntő programjaira. Csurka István Bonyhádon A Magyar Demokrata Fórum Bonyhádi Szerve­zete a művelődési házban április 10-én, pénteken 18 órakor lakossági fórumot rendez. Vendég Csurka István író, az MDF alel- nöke. A rendezvényre minden érdeklődőt meg­hívnak. Fogadóest Medinán Dr. Ternák Gábor or­szággyűlési képviselő áp­rilis 9-én, csütörtökön 18 órakor Medinán, a műve­lődési házban fogadóestet tart, melyre minden érdek­lődőt vár. Az olymposi istenekről A szekszárdi Garay Já­nos Gimnázium és a Tolna Megyei Tudományos Is­meretterjesztő Egyesület előadást szervez A nagy olymposi istenek címmel április 9-én 15 órai kezdet­tel a gimnáziumban. A rendezvényre minden érdeklődőt várnak. Jótékonysági hangverseny Decsen Valakik, valakikért. Ez a jótékonyság. Olyan törté­nés, amikor egyik ember a másikért szolgál tehetsé­gének, akaratának megfe­lelően. Hogy mennyire eleven ez a szándék, arról tesznek bizonyságot De­csen április 9-én, csütörtö­kön 19 órai kezdettel, a Fa­luházban. A szekszárdi Liszt Fe­renc zeneiskola fúvós és vonós zenekarának tagjai adnak hangversenyt, melynek bevételét felaján­lották pedagógiai célokra. Az óvoda szülői mun­kaközösségének vezető­sége ez alkalomra meg­hívta azokat a Decsről el­származott orvosokat, ta­nítókat, lelkészeket is, akik korábban fáradhatatlanul dolgoztak a gyermekek testi-lelki épüléséért, (dkj) Az építőnek nem üzlet, a tulajnak bosszúság Lakásátadás a Csalogány utcában (Folytatás az 1. oldalról) Két kialvatlan szemű ember csatájának lehettünk itt tanúi. A tulaj volt a hangosabb, az építész mérnök a csendesebb, de nem kevésbé ideges. Mindkét fél köré tábor gyűlt: egyik oldalon a feleség és a la­kótársak, másikon a kivitele­zésben részt vevő kollégák so­rakoztak. — Lehet, hogy irigylésre méltó dolog, ha valaki 43 éve­sen egy ilyen 2,5 milliós la­káshoz jut - mondta Oszter- majerné -, de hogy micsoda hercehurcával jár ... Decem­ber 31-én lett volna az átadás, és még most se javították ki a hibás dolgokat. A kéréseink­nek nem tesznek eleget, a le­veleinkre nem válaszolnak. — Három hete is volt egy átadási kisérlet - tájékoztat a férj -, akkor felsoroltam az aggályaimat, azóta az égvilá­gon semmit nem csináltak. Közben megnézzük a la­kást, kívül-belul, csoportosan. A Táévből alakult DOM Építő­ipari Rt. főmérnökénél - Sántha Zoltánnál - papírok, rajzok, íróeszközök; jegyzi az észrevételeket. Pattanásig fe­szül, s ötpercenként el is pat­tan egy-egy húr. — Á funkcióját kielégíti, lejt - közli, az egyik ablakpár­kányt mustrálgatva a mérnök. — Lejt, de ronda, horpadt, mert valaki ráállt - elégedet­lenkedik a tulaj. — Maga pénzt akar vissza­kapni! - vádolja meg az épí­tésvezető. — Nem pénzt akarok, ha­nem azt, hogy javítsák ki. Ad­dig nem veszem át! - hangzik a válasz. Hasonló stílusban kerülnek sorra a nyílászárók, a festéshi­bák, a közelben ott hagyott építési törmelék, az eredeti tervben nem szereplő, mégis a ház mögé húzott csapadékvíz elvezető árok, az alapozáskor felfedezett, és a mérnök sze­rint precízen, a földszint le­endő lakója szerint gondatla­nul betömedékelt pince, stb. * Telt-múlt az idő, a vég­eredményt nem volt cérnánk kivárni, másnap érdeklődtem a feleknél. Osztermajer József, a tulaj­donos: — Végülis átvettük a la­kást, bár „nem használható". Hiányoznak egyes tartozékok, fűtési, főzési lehetőség nincs. De ígérték, hogy pótolják a hi­ányosságokat. Döbbenetes egyébként, hogy az építőipar­ban még most sem történt meg a szemléletváltás. Még most is semmibe veszik a vá­sárló óhaját. Sántha Zoltán, az építésve­zető: — Ugyanazt az állapotú lakást fogadták el most, amit három héttel ezelőtt nem vol­tak hajlandók átvenni. Ne­A terven nem szereplő vízlevezető árok künk egyébként, az anyagárak emelkedése miatt, egyáltalán nem üzlet a lakásépítés. Nem is vállalnánk, ha lenne más megrendelésünk. Mert min­den háztömbben akad egy-két hevesebb vérmérsékletű tu­lajdonos, az átadáskor. Abból indulnak ki, hogy álom-pén­zért, álom-lakást kérnek. Ez jogos is, de próbáljuk indula­tok nélkül megkeresni a meg­oldást! Jelen esetben meg­egyeztünk, hogy azokat a ré­szeket, amelyek javíthatók, ki­javítjuk - költözésük alatt, vagy után -, és valamennyi pénzbeni kártérítést is adunk, számításom szerint 8-10 ezer forintot. Az épületen kívüli „hibákról" annyit, hogy a törmeléket elszállíttatom, a vízlevezető árok odaépítésére az önkormányzat kötelezett, a pincét pedig igenis jól betö- medékeltük: 100 köbméter be­tonnal. De természetesen odafigye­lünk továbbra is a létesít­ményre, mert egy új ház még néhány évig mozog, igazodik, konszolidálódik. • # S ha a ház konszolidálódik, néminemű izgés-mozgás után rendbe jön, akkor talán a ke­délyek is követik a nagyszerű példát... Wessely A tulaj felsorolta kifogásait (jobb szélen, sapka nélkül) a mérnök (középen, sapka nélkül)) konzultál kollégáival Szemelvények az elmúlt év statisztikáiból (I.) Tavaly áprilisban a Statisz­tikai Hivatal munkatársai ösz- szeírók bevonásával - FAO-program keretében - az egész országban felmérték a kistermelés személyi-tárgyi feltételeit, termelési szerkeze­tét, és megpróbáltak képet nyerni a gazdálkodó jövőbeni terveiről is. A minden háztartásra kiter­jedő összeírás során 1991. március 31-én a megyében közel 51 ezer gazdaságot re­gisztráltak, ami a megyei ház­tartásoknak mintegy 56 száza­lékát tette ki. Az előző, 1986. december 31-i eszmei idő­pontú általános mezőgazda- sági összeíráshoz képest a gazdaságok száma mintegy 6000-rel nőtt. A kistermelői gazdaságok jelentős részének, 47,8 száza­lékának akkora földterülete és állatállománya volt, hogy a földterület és az állatok száma alapján is gazdaságnak számí­tott. 43,9 százalék esetében csak a föld, 8,3 százaléknál pedig csak az állatlétszám volt a minősítő tényező. A gazdálkodóknak ugyan több, mint a fele 50 évesnél idősebb volt, viszont az 1986. december 31-i összeíráshoz képest nőtt a fiatalabb korosz­tályokhoz tartozók aránya. A gazdálkodókon belül az idő­sek magas arányával (a 60 év felettieké 36,5 százalék volt) függ össze az is, hogy több, mint háromnegyedüknek a legmagasabb iskolai végzett­sége szakmunkásképző, 8 ál­talános iskolati osztály, vagy ennél kevesebb volt. Mezőgazdasági jellegű vég­zettsége csak 5840 főnek, a gazdálkodók 11,5 százaléká­nak volt. A gazdálkodóknak a túl­nyomó többsége nem volt „főállású" kistermelő, hanem pusztán jövedelemkiegészítő céllal működtette a gazdasá­gát. így tavaly március végén a gazdálkodóknak több, mint a fele munka vagy tagsági vi­szonyban állt valahol, 41,9 százalékuk pedig nyugdíjas volt. A megyében a felmérés so­rán 1059 egyéni gazdaságot regisztráltak, amelyek az ösz- szes gazdaságnak a 2,1 száza­lékát tették ki. A segítő család­tagokat is beleszámítva e gaz­daságokhoz összesen 1525 fő tartozott. (Itt kell megemlíteni azt is, hogy az összeírás során a megyében 329 olyan sze­mélyt találtak, akik állandó alkalmazásban álltak a kis­termelői gazdaságokban.) A kistermelői gazdaságok 1991. március 31-én több, mint 20 ezer hektáron gazdálkod­tak. így e ténylegesen használt földterület 1986. december 31. óta mintegy 19 százalékkal nőtt. Ennek a területnek több, mint háromnegyede saját tu­lajdon, 17,4 százaléka állami gazdaságoktól, termelőszö­vetkezetektől és egyéb szer­vektől bérelt föld volt. Az egyéni tulajdonostól bérelt te­rület és a háztáji, illetmény- föld aránya kicsi volt. (Éz utóbbit a kistermelők inkább pénzben, terményben megvál­tották, azaz nem vették ki művelésre.) A földterület legnagyobb részét - az egyes művelési ágakat tekintve - a szántó tette ki. Emellett jelentős súlya volt még a kertnek és a szőlő­nek. Fritz János KSH. Tolna Megyei Igazgatósága (Folytatjuk) Testületi ülés (Folytatás az 1. oldalról) Ezután bővítették a könyv­tár tevékenységi körét, majd a pályázat alatt álló intézmény- vezetői beosztások kapcsán fogadtak el eljárási szabályo­kat. Egy korábbi határozat tech­nikai jellegű, valamint a kör­nyezetvédelmi rendeletnek a kötelező eboltásra vonatkozó módosítása után két vagyoni döntés következett. Előbb vita nélkül határozott a testület a Budapest Bank építkezése kapcsán telekeladásban, majd önkormányzati bérlakások, üzletek elidegenítését tárgyal­ták. Tekintettel az illetékes bi­zottsági javaslatra, némi vita és a jogszabályok tisztázása után, három tartózkodással az eladáshoz nem járultak a kép- vivselők hozzá. Az utolsó napirendet meg­előzően egy lakossági kezde­ményezést - a XX. században elesett áldozatok emlékének megörökítését - kiadtak az il­letékes bizottságnak vizsgá­latra, majd zárt ülésen döntött a megyei kitüntetésekre java­soltak személyéről. Kongresszusra készülnek a kereszténydemokraták Dr. Pálos Miklós a párt feladatairól, jövőjéről A Kereszténydemokrata Néppárt első kongresszusára április 24-25-26-án kerül sor Gödöllőn, az agrártudományi egyetemen. A kongresszus, mint a párt legmagasabb szintű szerve, hétszáz megyei küldött, a teljes vezetőség, a parlamenti frakció, valamint sok külföldi vendég részvéte­lével tanácskozik majd. Dr. Pálos Miklós államtitkár, a párt alelnöke a kongresszussal kapcsolatban a következőket mondta el. Ez az esemény le­zár egy korszakot a párt törté­netében, ugyanakkor új sza­kaszt nyit. Az eltelt időszakra vonatkozóan elmondható, hogy a párt dinamikusan fej­lődött. Ez nem véletlen, hiszen a kereszténydemokrácia Eu­rópában hagyományosan je­lentős politikai erő, s bár az el­telt negyven év ideológiája tel­jesen visszaszorította, el­nyomta, csírái és hagyomá­nyai megmaradtak, hiszen az európaiságot nem lehetett ki­irtani ebben az országban ha­talmi szóval. Az országban politikai apály van, az embe­rek másképpen képzelték a rendszerváítást, mást vártak. Maguk a politikusok is. Ám nem lehet továbbra, is arról be­szélni, hogy nem úgy alakul­tak a dolgok, ahogy szerettük volna. Alkalmazkodni kell ehhez a tempóhoz, bele kell törődni, hogy a váltás folya­mata nehezebb és hosszabb lesz, mint ahogy elképzeltük. A politikusoknak is figye­lembe kell venni mindezt. A felelőtlen ígérgetések kor­szaka lejárt. A kongresszuson tíz szekcióban folyik majd a munka, az élet minden terüle­tére kiterjedően. A koncepció az, hogy nem elég a pártba ta­gokat szerezni, számukra ér­telmes programot, elérhető cé­lokat kell megfogalmazni. Ez a kongresszus feladata lesz, a küldöttek elé kerülő program- tervezetet tartalommal kell megtölteni. Ez a párt stabil, ki­számítható és megbízható. Centrumpárt akar maradni továbbra is, sem jobbra, sem balra nem hajíik ezután sem. venter Megjöttek a gólyák Paksra is Az idén is megjött a gólya Paksra, és az idén is megérkezett szerkesztőségünkbe az erről szóló levél. írója Harasztdombi Jó- zsefné, nyugdíjas egészségügyi előadó, aki március 26-án volt 80 esztendős, 27 éve fi­gyeli és jegyzi föl a tavasz érkeztét jelentő eseményt. így kezdi idei levelét: „Tisztelettel jelentem, hogy a paksi volt szülőotthon, a je­lenlegi szociális otthon kéményére 1992 már­cius 29-én 12 óra 20 perckor megérkezett az apagólya, két napra rá pedig az anyagólya. Most a nászukat ülik, 33 nap múlva várha­tók a kicsinyek. Tavaly március 26-án jöttek, három kis gólya lett. Az egyik, sajnos, kiesett a fészekből és eltörött a lába, a tűzoltók tették vissza. Elrepült a többivel, de nem tudom, az idén megjön-e? Mi szeretjük és tiszteljük a gólyát, szerelmes madarak, olyan szép életet élnek. Minden esztendőben az érkezésükkel üdvözölnek a születésnapomon. Szeretném még néhány évig feljegyezni ezt a kis ese­ményt, mint eddig is, a Kincses kalendári­umba." Mi pedig ldvánjuk, hogy úgy legyen, és várjuk a gólyákról tudósító levelet, ha előbb nem, hát legkésőbb egy esztendő múlva.

Next

/
Thumbnails
Contents