Tolnai Népújság, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-22 / 95. szám

DOMBÓVÁR ÉS KÖRNYÉKE 1992. április 22. Gunarason láttuk Szeméthegyek Jókora, kisebbfajta hegy nagyságú szemétkupac fo­gadja a Gunarasra érkezőket az üdülőhely bejáratánál lévő autóspihenőben. A szeméttá­roló konténer ki sem látszik a ráhordott nejlon zsákoktól, gallyaktól, minden rendű és rangú ócskaságtól. Ugyanez a helyzet a gyógyfürdő utcájá­nak végén is. Ekkora szemét­hegyek összegyűléséhez nem kis időre volt szükség, állapít­hatja meg a szemlélődő. Az üdülőtulajdonosok mérgesek, hiába fizetik az adót, a szemét elszállításával nem törődik senki. A közelről s távolból für­deni érkezők meg csak cso­dálkoznak, miközben szép lassan egyre nő a kupac. Lomtalanítás Tisztasági akciót hirdetett az önkormányzat és a Vörös- kereszt városi szervezete. A tavaszi nagytakarítás első lép- csőjeként felszámolják a város illegális szemétlerakó helyeit, melyek ugyancsak elszapo­rodtak az utóbbi időben. Ezzel párhuzamosan rendezik a vá­rosi szeméttelepet és környé­két. Ezt követően, most húsvét után kerül sor a városi lomta­lanítás végrehajtására. Faházak, ajtók, kisbútorok A Dombfa Kisszövetkezetnél a talponmaradás a cél Szűcs János elnök — Az elmúlt évi árbevételi tervünk 76 millió forint volt, ezzel szemben 84 milliót telje­sítettünk. Az adózott nyeresé­günk 800 ezer forint volt, - kezdi az elnök. - Tavaly 118 ember dolgozott nálunk, köz­tük 47 szövetkezeti tag, az idén ugyanennyi. A tagoknak az üzletrészükre 10 százalék nyereséget osztottunk, a rész­jegyre 50 százalékot. Nekünk idén egyetlen célunk van, a talponmaradás. Június köze­péig le van kötve idén a kapa­citásunk. A második félévre a változó árak miatt egyelőre nincs szándákunk szerződést kötni. Szeretnénk a jelenlegi munkáslétszámot megtartani és a jelenlegi fizetésképtelen­séget átvészelni. A mai helyzetre jellemző - mondotta Szűcs János -, hogy egyik partnerük a szövetke­zettől elvitt faáru árát kukori­cával akarta kiegyenlíteni, mivel neki is azzal fizettek pénz helyett. A talponmaradás érdeké­ben a faipari szövetkezetnél a korábban bevált hétvégi há­zak gyártása mellett egyéb termékekkel is próbálkoznak. Készítenek kisbútorokat: elő­szobafalakat, cipősszekrényt, ágyneműtartót, és újabban családiházakhoz belső nyílás­zárókat. — Kaá^ttás és lemezeit aj­tókat gyártunk a múlt év má­sodik felétől - mondja az el­nök. - A környékbeli Tüzépe- ken kívül szállítunk Komlóra, sőt, Miskolcra is. Mérsékelt ára miatt keresett ez a termé­künk, már Nyíregyházáról is jelezték, hogy nagyobb tételt rendelnének. Fél év alatt 17 millió forint értékben forgal­maztunk ajtókat. A Dombfa exporttal is pró­bálkozik, 1991-től bábozópa- ravánt készítenek német pi­acra, havi 1200 darabot. A szövetkezet hatkamrás szárí­tójában bérszárítást is vállal, ebből tavaly 4,5 millió forint árbevételre sikerült szert ten­niük. Jelenlegi terveik között első helyen szerepel egy budapesti kirendeltség létrehozása, mi­vel faházaik iránt a legna­gyobb kereslet a fővárosban és a környékén mutatkozik. Karzika |ános ajtót lécez Öt éve, hogy a Dombfa Kisszövetkezet kivált az Unió Ipari Szövetkezetből és önál­lósult. Mi a helyzet a faházai­ról ismert szövetkezetnél, nyereséges volt-e az elmúlt évük, van-e idén megrendelé­sük, erről érdeklődtünk Szűcs János elnöknél. Galéria­Alapítvány Galéria Alapítvány lét­rehozását határozta el Dombóvár város képvise­lőtestülete. Az alapító ok­irat szerint az alapítvány célja a Dombóvári Galériá­nak mint művészeti léte­sítménynek a működtetése, a képzőművészeti értékek, alkotások gyűjtése, állandó vagy időszaki tárlaton tör­ténő bemutatása. A galéria tevékenységei közé tarto­zik a képzőművészeti és egyéb kultúrális hagyomá­nyok, értékek ápolása, a vi­zuális művelődés, a társas­életre szerveződő közös­ségek tevékenységét szol­gáló célok megvalósítása a galéria által biztosítható eszközökkel és feltételek­kel. Feladata a galériának a városban élő amatőr mű­vészek alkotó munkájának támogatása, a művészeti értékek létrehozásának és megőrzésének elősegítése, a fiatalok és az önszerve­ződéssel létrejövő csopor­tok képzőművészeti neve­lése. Az alapító - Dombóvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete - az alapítványt induló kész- pénzvagyonnal hozta létre, és kötelezettséget vállalt az alapítvány vagyonának évenkénti gyarapítására. Mindezentúl az alapítvány, rendelkezésére bocsájtotta a Dombóvár, Bezerédj utca 14. szám alatti kiállítóter­met a hozzátartozó iroda és előtér használati jogával. A Szeverin Ferenc veze­tése alatt álló Dombóvári Galéria mint ismert, koráb­ban a polgármesteri hiva­talhoz volt csatolva, a munkáltatói jogokat a Csa­ládi Iroda vezetője gyako­rolta. Az iroda megszűné­sét követően több lehetsé­ges megoldás merült fel: csatolják a Galériát a városi művelődési házhoz, esetleg a könyvtárhoz vagy bizto­sítsanak számára szerve­zeti önállóságot. A testület végülis dr. Szabó Imre al­polgármester előterjesztése alapján az önállóságra sza­vazott, létrehozva a Galéria Alapítványt. DOMBÓVÁR ES KORNYÉKÉ LAKÓI FIGYELEM! Tisztelettel értesítem Dombóvár város és környékének lakosait, hogy 1992. márdus 5-től megalakítottam a Bognár és Társai Temetkezési Szolgáltató Betéti Társaságomat, Dombóvár, Kór­ház u. 41. szám alatt, közvetlenül a kórház melletti épületben. Teljeskörű szolgáltatással, ügyintézéssel, bő- és olcsó áruválasz­tékkal állunk rászoruló ügyfeleink rendelkezésére. (179/92251 Bognár László ügyvezető Példás költségvetés? Interjú dr. Fazekas Istvánnal az 1991. évről Nem egy önkormányzatnál katasztrofális pénzügyi ne­hézségekre panaszkodtak az elmúlt évben. A dombóvári városi önkormányzat 1991. évi költségvetési beszámoló­jakor ezzel szemben a köz­meghallgatáson résztvevő polgárok azt hallhatták, hogy az önkormányzat gazdálko­dása kiegyensúlyozott volt. Sőt, volt, aki példaszerűnek nevezte. Miként sikerült ezt elérni, érdeklődtem dr. Faze­kas Istvántól. — A kedvező pénzügyi helyzet kialakulásában fontos tényező volt, hogy adósságok nélkül tudtuk megkezdeni az 1991. évi gazdálkodást, - kezdte a válaszadást a pol­gármester. - Ennek köszönhe­tően pénzügyi helyzetünk a tervezettet meghaladó áre­melkedés, a forint többszöri leértékelése ellenére is egész éven át stabil volt. Nálunk egyetlen intézmény működé­sét nem kellett szüneteltetni. — Mi a helyzet a korábban megkezdett városi beruházá­sokkal? — Tervezett feladatainkat tavaly hitel felvétele nélkül si­került megvalósítanunk. Eh­hez nagymértékben hozzájá­rult az, hogy az önkormány­zat bevételei kedvezően ala­kultak, annak ellenére, hogy a saját bevételekből mintegy 7 millió forint kintlevőségünk - Láng Gépgyár: telekár, Csavaripari Vállalat: telek­használati díj - nem realizáló­dott év végéig. Céltámogatást igényeltünk és kaptunk a gu- narasi gyógymedence re­konstrukciójához, a Zrínyi Ilona Általános Iskola torna­termének építéséhez és a vá­rosi szennyvíztisztító kapaci­tását bővítő beruházásunk­hoz. — Ha jól tudom, még plusz- bevételre is szert tett az önkormányzat. — Igen, az előirányzotthoz képest 55 millió forint többlet- bevételre tettünk szert 1991-ben pályázatok elnyeré­sével, illetve az átmenetileg szabad pénzeszközök kama­toztatásával. — Adókból mekkora bevé­tele volt az önkormányzat­nak? — A múlt évben Dombó­váron kétféle adózási forma működött. Az első félévben élt a korábbi hagyományos adóz­tatás, melynek bevétele 3,5 millió forint volt, a második félévtől kezdve pedig az ön- kormányzat bevezette a ma­gánszemélyek és a vállalko­zók kommunális adóját, ami 8,6 millió forint bevételt jelen­tett. Egyébként a város költ­ségvetési forrásainak legjelen­tősebb részét a normatív ál­lami támogatás, a címzett ál­lami támogatás és a magán- személyek jövedelemadója tette ki. — Minden nagyon szép, minden nagyon jó, óhatatla­nul ez jut eszembe, ahogy a válaszait hallgatom, jóllehet a polgárok szerint nem ilyen rózsás a helyzet. Az utcák, közterületek tavaly mocsko­sak, szemetesek voltak, hogy csak a legszembetűnőbbet em­lítsem. — Ez így igaz, de a korábbi évek szintjén tartott pénzesz­közökből csak jóval gyengébb színvonalú munka valósulha­tott meg. Az idei költségveté­sünkben már nagyobb összeg szerepel ilyen célokra. — Mennyit fordított az önkormányzat segélyezésre? — Az elmúlt évben a kie­melt figyelmet fordítottunk az időskorúek és a rászorulók támogatására. A szervezett in­tézeti ellátás keretén túl 1991-ben átlagosan 129 dom­bóvári polgár szociális étkez­tetését és 38 házi gondozását biztosítottuk. Rendszeres szo­ciális segélyezésre 1,6 millió forintot fordítottunk, rendkí­vüli segélyre pedig 4,6 milliót. Mozgáskorlátozottak üzem­anyag támogatására 1,4 mil­liót fizettünk ki, ápolási díjra pedig 1,7 milliót. Mindezen túl normatív módon, központi forrásból támogatásban része­sültek a távfűtéses lakásokban élő dombóvári családok, 8 millió forintot utaltunk át e célból a Szekszárdi Városgaz­dálkodási Vállalatnak. — Maradt valami a kultú­rára, sportra is? — E célokra kevesebb pénz jutott, de a városban műkpdo oktatási intézményeknek 332,7 millió forintot biztosítot­tunk működésükhöz. Lénye­gesnek tartottuk a gyermek-és ifjúságpolitikai célok támoga­tását. A rendszeres nevelési segélyre fordított összeg 1991-ben 2,5 millió forint volt. f.kováts ­Múlt idő Kutatjuk a többszáz, több­ezer évvel ezelőtti esemé­nyeket, miközben a néhány évvel, évtizeddel ezelőtti tör­ténések feledésbe merülnek, pedig a közelmúlt dolgai mai valónkat jobban befolyásol­ják, mintsem azt gondol­nánk. Az alábbiakban sze­melvényeket bocsátunk közre Dombóvár 1969.de- cember 1. óta vezetett króni­kájából. 1990. október 29. Megalakult a városi ön- kormányzat. Az október 14-én megtartott helyhatósági választás máso­dik fordulójával lezárult a sok vitával zajló választási kam­pány. Ma, október 29-én vára­kozással tekint alakuló ülé­sükre a város polgársága, mi­vel döntésük meghatározó lesz a város életében. Az ön- kormányzat tagjai különböző szemléletű pártok és függet­len jelöltek közül kerültek ki. Véleményeik számos terüle­ten eltérőek és az elkövetkező időben is sok véleménykü­lönbségre lehet számítani. Mi választópolgárok azt várjuk el, hogy cselekedjenek min­denkor lelkiismeretük és leg­jobb tudásuk szerint. Elsődle­ges szempontnak mindenkor a városunk érdekeit tekintsék. Ne zavarja munkájukat cél­szerűtlen helyi torzsalkodás. Az általuk választott polgár- mesterrel közös akarattal te­remtsenek városunkban kie­gyensúlyozott, elfogadható életkörülményeket. Jelszavuk legyen: „Együtt a várossal a városért!" A név szerint felso­rolt 19 képviselő aláírásával is hitelesíti a városlakók óhaját. Dr. Fazekas István, dr. Buda­vári lajos, dr. Berta Bálint, dr. Radochay Imre, Miszlai Jó­zsef, Spengler Ferenc, Bókái Ágnes, dr. Haszonics József, Kovács Gyula, Győrfi Cson­gor, Fehérvári Tamás, Herbst János, dr. Szabó Imre, Somo­gyi Kálmán, dr. Keller Margit, Gáspár Boldizsár, dr. Monos­tori Marianna, Illés Ferenc, dr. Tóth Lajosné. 1991. január 20. Rózsa Norbert Dombóvár díszpolgára. A magyar úszósport egyik legeredményesebb sportolója Dombóváron született 1972. február 9-én. Általános iskolai tanulmányait a Gárdonyi Géza Általános Iskola testne­velés tagozatán végezte. A rendszeres * úszást 1979-ben kezdte el, Tamás Kornéltól ta­nult meg úszni. 1981-től Fe­hérvári Róbert irányította a felkészülését. 1983-tól 1987 őszéig Kecskés Andrea foglal­kozott versenyszerűen Nor- berttel. Már a kezdeti időben látszott, hogy a fiatal sportoló mellúszásban ügyesebb az át­lagnál. Ezt az elkövetkező években versenyeken is bizo­nyította. 1982-ben az országos delfin seregszemlén ezüstér­mes lett. 1983-ban az országos úttörő bajonkságon az 50 mé­teres mellúszásban bajnoki címet szerzett. Az oldalt szerkesztette: F. Kováts Éva Fotó: Ótós Réka

Next

/
Thumbnails
Contents