Tolnai Népújság, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-22 / 95. szám

1992. április 22. VÁLLALKOZÁS - PIAC »ÚJSÁG 5 Amit a vállalkozónak tudni kell Befektetési szótár A-tól Z-ig — Részvényesek kisebbségi jogai: a rész­vénytörvény meghatározza a részvényesek minimális jogait, hogy megóvja őket a többségi részvényesek által történő megkárosítástól. — Részvényesek szövetsége: egy vagy több részvénytársaság részvényeseinek összefogása a közgyűlésen való közös képviseletre. — Részvényesek tájékoztatója: a részvény- társaságok időközi beszámolója, amelyet meg­küldenek mind a sajtónak, mind a részvénye­seknek. — Részvényindex: egy tőzsde vagy vala­mely tőzsdén jegyzett gazdasági ág több vagy minden részvénye árfolyamának átlagértéke. — Részvénytársaság: jogi személy, gazda­sági társaság, amely előre meghatározott ösz- szegű és névértékű részvényekből álló alaptő­kével alakul. A részvénytársaság tagjai csak részvényük névértéke erejéig felelősek a társa­ság kötelezettségeiért. Szervei: a közgyűlés, a felügyelőbizottság (amely ellenőrzi az igazga­tóságot) és az igazgatóság (az rt. üzletveze­tése). — Részvény többség: 1. egyszerű részvény­többség: az alaptőkének több mint a felét kép­viselő részvénymennyiség. 2. minősített több­ség: az alaptőkének legalább háromnegyedét kitevő részvénytömeg. — Részvénytőke: egy részvénytársaság alaptőkéje. — Spekuláció: az árfolyam- és árváltozások kihasználása gazdasági előny szerzésére. A spekuláció tárgya lehet részvény, deviza, a tőzsdei kereskedelemben részt vevő más ér­tékpapír és opciós szerződés. — Spekuláns: a határidős piacok fontos szereplője: olcsón akar vásárolni, drágán kíván eladni; kockázatvállalással nagy profitszerzés a célja; tevékenysége nélkülözhetetlen a likvi­ditáshoz. — Szelvényív: a részvénynek az a része, amely az osztalékszelvényt, szelvényutalványt tartalmazza. — Szelvényutalvány: a szelvényívhez mel­lékelt elővételi jegy, amely újabb értékpapír át­vételére jogosít. (FEB) Nincs szükség magánnyomozóra, de ... Információ nélkül nem megy (3.) A nemzetközi céginformá­ciók gyakorlatában van egy olyan szempont, amelyet a hazai felhasználók és az adat- szolgáltató cégek nemigen ér­tenek, legalábbis különösnek találnak: ezek a tulajdono­sokra és a vezetőkre vonat­kozó adatok. A tulajdonosokról szóló in­formációk esetében a leendő partnernek sokat mond, hogy milyen vagyoni hányada van a magyar államnak. Sok eset­ben a külföldi cég aziránt is érdeklődik, hogy tulajdonos­ként milyen mértékben vállal felelősséget a magyar állam a vizsgált cég üzleti műveletei­ért, hitelfelvételéért. De az is hasznos információ lehet, hogy a tulajdoni részek között milyen hányad a külföldieké, s ezek között vannak-e és mekkora résszel rendelkeznek ismert, tőkeerős, esetenként multinacionális cégek. Ugyancsak hasznos infor­mációt jelent annak ismerete, hogy a legutóbbi egy-másfél évben milyen tulajdonosvál­tozás következett be: jóné- hány cég került AVU-felügye- let alá, alakult át egyszemé­lyes részvénytársasággá, ami a privatizációs folyamat in­duló lépésének tekinthető. Az is üzleti szempont lehet, hogy azonos vagy alig változó tu­lajdonosi kör mellett hogyan változtak a tulajdoni arányok. Mindezek az adatok alkalma­sak arra is, hogy ezekből egy vállalat üzletmenetének vár­ható alakulására következtes­senek. Az ügyvezetők, igazgatók, s közülük legalább az első há­rom vezető személyiség ada­tai igen jelentősek a leendő partner szempontjából. A ve­zetők neve és lakáscíme a cég­bírósági bejegyzésekben, s így a cégközlönyökben is megta- láható. A vezetők szakkép­zettsége - összevetve a vállal­kozás tevékenységi körével - megbízható képet ad arról, hogy a vezetők közt vannak-e a profilnak megfelelő képzett­ségű szakemberek, felsőfokú közgazdászok, pénzügyi szakemberek. A cégek mérlegbeszámolói és személyi adatai alapján in­formációt adnak az egyes szervezetek fizetőképességé­ről, megbízhatóságáról, hitel- képességéről is, sok esetben megadják a javasolható ma­ximális hitel nagyságát is. Ilyen típusú értékeléshez azonban nemcsak a már emlí­tett információkat használják fel, hanem rendszeresen figye­lemmel kísérik - s az esetek többségében adatbázisban ve­zetik - a sajtóban megjelent cikkeket, nyilatkozatokat, ér­tékeléseket is, amelyek hasz­nos információt adnak a vizs­gált vállalatoknál lezajló fo­lyamatokról. Gyakran előfordul, hogy olyan kisvállalkozások iránt érdeklődnek a megrendelők, amelyekről külső hírforrások­ból nem áll rendelkezésre részletes információ. Ilyen esetekben sokat segíthet, ha a céginformációs szervezetnek vannak olyan munkatársai, akik személyesen meglátogat­ják a vizsgált céget és elbe­szélgetnek a vezetőkkel, meg­tekintik a környezetet, amely­ben a cég működik. Mindezek az információk azonban csak egy adott idő­pontban alkalmasak a megíté­lésre. Ahhoz, hogy egy ké­sőbbi időpontban újra fel- használhatók legyenek, az adatbázist ki kell egészíteni, fel kell frissíteni. A gazdaság és szereplői ugyanis szüntele­nül változnak. Nyitrai Ferencné dr. (FEB) Tavaly összesen 218 állami vállalat átalakulását hagyta jóvá az Állami Vagyonügy­nökség, 345,07 milliárd forint könyvszerinti értéken. Az év végén további 307 vállalat át­alakulása volt folyamatban és az elkövetkező két év alatt az ÁVU szándékai szerint a mintegy 1600 állami cégből közel 1000 eladásra kerül. Valószínűleg ezek az alap- információk késztették a Privinfo című kéthetenkénti megjelenésű lap kiadóit arra, hogy nekikezdjenek vállalko­zásuknak. A két magánsze­mély, akinek a fejében megfo­gant a lap kiadásának ötlete, gazdasági újságíróként fel­mérte, hogy hiányoznak a pi­acról azok a kiadványok, ame­lyek amellett, hogy össze­gyűjt^ tájékoztatnak az aktu­ális privatizációs hírekről, összefoglalják az eddigi fo­lyamat eredményeit, különös tekintettel a levonható konk­rét gyakorlati tapasztalatokra. A Privinfo erre vállalkozik. A pontos tájékoztatást az is elő­segíti majd, hogy a kiadvány az Állami Vagyonügynökség, valamint az Ipari és Kereske­delmi Minisztérium szakmai támogatását élvezi. A cég egyik alapítója el­mondta: komoly érdeklődésre számítanak, és ezt már az elő­zetes információik is megerő­síteni látszanak. Tudják, hogy kiadványuk segítségére lehet a kis- és nagybefektetőknek a döntéshozatalban, s minden­kinek, aki jó befektetési lehe­tőséget lát a magyarországi ál­lami vagyon privatizálásában. A fokozódó érdeklődés tehát nemcsak a külföldi befekte­tőknél jelentkezik majd, véli a Privinfo felelős szerkesztője, hanem a magyar polgárok egyre szélesedő körénél is. Erre már csak azért is számí­tani lehet, mert egyre kedve­zőbb feltételű privatizációs hi­telek állnak rendelkezésre, elég ha csak az Egziszten­cia-hitel feltételeinek leg­utóbbi pozitív irányú változá­saira gondolunk. De ezt a fo­lyamatot erősíti az is, hogy például a kárpótlási jegyek egy része is vásárlóerőként je­lentkezik majd a privatizációs piacon. Az összegyűjtött informáci­ókkal és elemzésekkel azon­ban nemcsak a befektetőket kívánják segíteni, hanem a privatizálásra kerülő cégek menedzsmentjét, valamint a velük kapcsolatban álló köz­vetítő cégeket is abban, hogy megtalálják a vállalat számára a legmegfelelőbb pénzügyi vagy szakmai befektetőt. Természetesen a tisztes nyereség reményében fog- tak-e munkába. A lap nem ol­csó, előfizetése egy évre 20 ezer forintba kerül, de ez többszörösen megtérülhet a befektetőknek.- A lappal párhuzamosan céginformációs szolgálatot is indítunk - tájékoztatott a fele­lős szerkesztő -, amelyben szakértőink és külföldi part­nereink átfogó, gyors és meg­bízható elemzéseket és értéke­léseket készítenek bel- és kül­földi cégek pénzügyi helyze-' téről, hitelképességéről. Az in­formációkat számítógépes rendszerünk útján szerezzük be, ez lehetővé teszi, hogy akár 1-4 napon belül is kézhez jutassuk a kért információkat. Ez is hozzájárulhat vállalko­zásunk nyereségességéhez. A Privinfo Kft. egyébként 3 mil­lió forintos alaptőkével indult. Rajtam, valamint a szintén tu­lajdonos főszerkesztőn kívül banki tőke is támogatta kez­deményezésünket. P.P. Magyar Vállalkozói Kamara: Területi és szakmai tagozódás A Magyar Vállal­kozói Kamara fenn­állásának egy éve alatt 750 tagot gyűj­tött soraiba. A ma­ga nvállalkozókon kívül három szerve­zet is csatlakozott hozzá: a Gazdakörök Országos Szervezete, az Optikusok Iparos Szervezete és a Kis- és Középvállalkozói Fórum. A tagság nagy része vidéki vállalkozó. Mint Bá­nyai Henriktől, a Kamara alelnökétől, a Tolna Megyei Vál­lalkozói Központ ve­zetőjétől megtudtuk, az igények és az ér­dekek egyre több vál­lalkozót késztetnek csatlakozásra. Az utóbbi hónapokban megnőtt a területi alapon szerveződő régiók száma. Sőt már nemcsak me­gyénként, hanem szakmánként is ta­gozódik a Kamara. Tolnában például megalakult az építő­ipari-, a mezőgazda- sági-, a fuvarozó- és a turisztikai tagozat. A résztvevők közö­sen keresnek megol­dást beszerzési és ér­tékesítési problémá­ikra, s közösen álla­pítják meg áraikat is: azonos minőségű árut azonos áron kí­nálnak a megrende­lőknek. Azzal, hogy nem ígérnek egymás árai alá, megfelelnek a tisztességes piaci magatartásnak. A vállalkozás élet­forma. S mivel nem lehet elég korán kez­deni, a kamara nagy figyelmet fordít az utánpótlás kinevelé­sére. A vállalkozók - pedagógusok segít­ségével - készségfej­lesztő programot dolgoztak ki. Első­ként négy gyulai ál­talános iskola „vál­lalkozott" a program kipróbálására. Ha beválik, szeretnék szélesebb körben is bevezetni a tantár­gyat. A középfokú oktatásba a kiskun- majsai Dózsa György Gimnáziumon ke­resztül kapcsolódott be a kamara. Itt poli­technika helyett - fa­kultációként - vál­lalkozói ismereteket tanulhatnak a diá­kok. A kamara tagjai remélik, hogy a me­nedzserszemléletű oktatás hatására a jövő vállalkozói elke­rülik majd a kezdés­sel járó buktatókat. Dönti Vállalkozói hitelek Egzisztencia-hitel Két héttel ezelőtt megje­lent egy ismertetés a pri­vatizációs hitelről. Akkori elképzeléseink szerint ezt követte volna az Egzisz­tencia-hitel bemutatása. A helyzet a következőképp változott: a Kereskedelmi Bank már nem foglalkozik privatizációs hitellel, he­lyébe az 59/1992 Kormány- rendelettel módosított Eg­zisztencia-hitel lépett. A továbbiakban erről szó­lunk néhány szót. Az E-hitel állami tulaj­donban álló vagyon, va­gyonrész - ideértve az ál­lami termőföldeket és a gazdasági társaság üzlet­részét, részvényét - vehető igénybe. A hitelt és annak rész­letfizetési kedvezményét olyan magánszemélyek - vagy kizárólag magán- személyekből álló társa­ságok - vehetik igénybe, akik megfelelnek a hitelt folyósító pénzintézetek hitelkihelyezéssel kapcso­latos követelményeinek, valamint rendelkeznek a vásárláshoz szükséges sa­ját pénzforrásokkal. Lényeges tudnivaló, hogy az igényelt hitel és a részletfizetési kedvez­mény alapján megállapí­tott saját részt zároltatni kell annál a banknál, ame­lyik a számlát vezeti. A hi­tel kamatának mértékét a Magyar Nemzeti Bank jegybanki rendelkezésben teszi közzé. A hitelfelvevő kamatként a jegybanki re­finanszírozási hitel kama­tának és a pénzintézet ál­tal felszámítható kamat- különbségnek az összegét fizeti meg, ez a Kereske­delmi Banknál jelenleg 17,2 százalék. A szükséges saját erőn felül a pályázónak ren­delkeznie kell a privatizá­ciós költségekkel. Ezek az értékesítéshez kapcsolódó kiadások, valamint az üz­letet terhelő, korábban felvett beruházási hitelek. A felvehető kölcsön ösz- szege nincs maximálva. A türelmi idő, a futamidő és a saját erő mértéke a kö­vetkezők szerint függ ösz- sze: Ha az igényelt hitel és részletfizetés együttes összege az 5 millió forin­tot nem haladja meg, ak­kor a szükséges saját pénzforrás az előbbi együttes összeg 2 száza­léka, a futamidő 6 év, a tü­relmi idő 1 év. 5 és 10 mil­lió forint között a saját pénzforrás 15 százalék, a futamidő 8 év, a türelmi idő egy év. 10 millió forint felett pedig a saját erő 25 százalék, a futamidő 10 év, a türelmi idő 2 év lehet.- ács ­A ki komolyan gondolja, hogy az évi 50 dolláros lakossági valutakeret­ből annyi ember tud utazni, mint amennyi valójában utazik, az szellemi­leg - valószínűen - alultáplált. Hiszen amióta a bankokat az illegálisan szer­zett lakossági valuta mosógépeivé tették, sőt amióta az újságok közlik a valuták feke­tepiaci árait, bárki - akinek elegendő fo­rintja van - annyi va­lutához juthat, amennyihez csak akar. Ma már nyugod­tan lehet telefonon is bonyolítani a seftet, senkit sem érdekel. Hiszen mennyit keres ma a valutaüzér? Nem többet a hideg, vízrevalónál. Végkiárusítás van a valu­tás boltokban, sorra zárják be azokat, hiszen semmi szükség rájuk. Az import liberalizálása óta ugyanis bármi meg­kapható forintért a magyar üzletekben. Bárki bármilyen - még külföldi utazási irodák által szervezett - útra is befizet­het forintban a magyar utazási irodák­nál. Sőt, ha a magyar utazó saját maga szervez meg egy utat, és ha az nem hosszabb két hétnél (pontosabban 14 napnál), akkor annak költségeit is fizet­heti forintban, sőt a költőpénzéért is fo­rintot adhat. Teheti, mert bizonyos fel­tételeknek eleget tevő utazási irodák keretösszeg nélkül használhatnak fel konvertibilis valutát. Mindez arra utal: közeleg a forint konvertibilissé válása. Régebben az emberek valutába me­nekítették a megtakarításaikat - került amibe került. Most pedig a fejét fog­hatja az, aki az 58-60 forintért vásárolt márkájától, vagy a 92-100 forintért be­szerzett dollárjától szabadulna - az ak­kori áron. Messze tehát az az idő, ami­kor érdemes volt valutában tartani a megtakarításokat. Csakhogy reflexe­inkben, zsigereinkben még ott kísért a múlt, a valuta misztikus, hódító hatása. No meg az a praktikus érzés: jó, ha van. Ezzel a ténnyel vitatkozni nem is érde­mes. Am tudni, hogy mit kezdjünk a valutánkkal, és egyáltalán mennyit ér­demes tartani belőle - nem haszontalan ismeret. Kalauzunk ezúttal Egyed Géza, bankszakember. — Mennyi valutát érdemes tartania an­nak, aki ezt nem befektetésnek szánja? — Csak annyit, amennyire feltétle­nül szüksége van. Befektetésként, értékőrzőként nem igazán ajánlott va­lutát beszerzeni, hiszen a forintbefekte­tések után - mégha azt bankban tartjuk is - sokallta nagyobb hozadékot lehet elérni. Alaposan meg kell tehát tervez­nünk, hogy mennyi valutára van szük­ségünk a külföldi utazásainkhoz, vásár­lásainkhoz, „vésztartalékként", nem várt alkalmakra. A többi pénzünket pedig feltétlenül tartsuk forintban. Ha nem akarunk kockáztatni, akkor bank­betétben, nagyobb kockázatvállalási hajlandóság esetén valamilyen más, jö­vedelmezőbb formába fektessük be. — Mire kell ßgyelnie annak, aki a valu­táját „dolgoztatni" szeretné? — Magyarországon arra még nincs legálisan lehetőség, hogy magyar ál­lampolgár külföldön - vagy idehaza a bankbetéten kívül - fektessen be valu­tát. Ezzel persze nem szeretném azt állí­tani, hogy „deviza belföldieknek" nincs külföldön vállalkozásuk, vagy bankbe­tétjük. Ha másért nem, azért, mert na­gyon kellemes külföl­dön mágneskártyával vásárolni, fizetni. De ez a varázs is meg fog szűnni, amint a forint konvertibilissé válik, illetve a magyar bank- rendszer korszerűsö­dik és teret nyer ná­lunk is a kártyaforga­lom. (Az objektivitás kedvéért meg kell je­gyezni, hogy már a magyar bankok is kí­nálnak hitelkártya-szolgáltatást, ez azonban messze nem fedi azt a sokszí­nűséget, ami a nyugati világban meg­szokott.) — Marad tehát a hazai bankbetét. Me­lyik bankba vigyük a pénzünket? — Több dolgot is mérlegelni kell. Legelőször is azt, hogy le akarom-e kötni hosszabb-rövidebb időre a pénzt vagy sem? Ha gyakrabban kell valami­lyen oknál fogva hozzányúlnom a számlához, akkor nyüvánvalóan abba a bankba teszem a valutát, amelyik a látra szóló betétért a legtöbbet fizeti. — Mit ajánljunk azoknak, akiknek fo­lyamatos valutabevételei vannak és a pén­züket később forintban szeretnék felhasz­nálni?. E zeket a bevételeket én valuta helyett eleve forintban kérném, így jobban is járnék és még lelkiismeret-furdalá- som se lenne. De akinek ilyen problé­mája van, az úgyis tudja már, hogy mit kell tennie. Merth László Ferenczy Europress Pénz-tárca (XIII.) Money, money... A gazdagság nem szégyen és nem fáj. Gazdagodni lehet anélkül is, hogy emiatt rosszul éreznénk magunkat a bő­rünkben. Hát akkor meg ... ?!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents