Tolnai Népújság, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-07 / 57. szám
192. március 7. HÉT VÉGI MAGAZIN »ÚJSÁG 11 G Kis------e neráció S Ifjúsági oldal ** Törd a fejed! A múlt heti felvételünk egy nyért szállnak harcba azok, izéndarabról készült. Úgy lát- akik kitalálják, mit ábrázol Ótós ;zik, túlságosan nehéznek bi- Réka felvétele. A borítékra 'onyult a feladvány, mert az vagy levelezőlapra, kérjük, írjá- :>ldal lezárásáig egyetlen helyes tok rá: „Törd a fejed!" Címünk negfejtés sem érkezett. Ezen a a régi: Tolnai Népújság 7100, léten tehát dupla nyeremé- Szekszárd, Liszt F. tér 3. Huszonketten neveztek be a mesepályázatra Anyu, mióta nagyi meghalt, fáradékonyabb. De így is jut időm csavargásra. Csatlakoztam egy „bandához", Gizu meg Jancsi is velem együtt. Egy fiú és négy lány, név szerint: Jancsi (ő a fiú), Peppinó, Szofi, Gizu és én. Biciklizünk és sokat marhásko- dunk. Gizunak visszatért az életkedve, amióta megalakítottuk a Nagy Csapatot. A vezetőnk Szofi, aki tizenhat éves, de nem látszik rajta. Általában suli után kibicajozunk egészen a mezőig, ahonnan már csak pontocskának látszanak a városi házak, leheveredünk a fűbe, és képtelen, őrült dolgokról tár- salgunk. Amikor eső van, felmegyünk valamelyikük lakására, magnózunk, vitatkozunk, aztán kitalálunk valami nem túl értelmes játékot. Ennek a dolognak jövője van, előadhatnánk egy színdarabot is, egyszer meg is említettem, de egyértelműen leszavaztak. Szofi nagyon okos, Peppino egy kicsit korlátoltabb. Polgári neve Klaudia, de ő csak Peppi- nőnek nevezteti magát, ki tudja, miért. Egyszer egyedül mentem fel Szofihoz. A szüleivel lakik, de ők egész nap távol vannak. Amikor bementem, > Szofi bevezetett a fürdőszobába. A fürdőkádban szegfű-, rózsa- és ibolyacsokrok áztak, művészi rendezetlenségben. Nem tudtam mire vélni a dolgot. — Andriska - mutatott körbe bigyesztett ajakkal. Elnevettem magam. — Nem semmi. - szóltam, még Rittyentettem is, ami nem szokásom. Tininyár(3) Ezt is túléltük! (1990-es kalandok) — Költői lélek! - kacagott Szofi, megeresztette a kád csapját, a langyos víz lustán csordogált a csokrokra, a víz tetején virágszirmok úsztak. — Naponta egy csomó virágcsokrot küld, valami idióta szöveggel. Nem állhatom Andriskát. Szofi bevitt a szobájába. A falak pepiták, rajta egy csomó poszter, egy köcsög megtömve ékszerekkel, egy tarisznya tele kitűzőkkel. — Otthonos - mondtam. — Az - válaszolt Szofi. Aztán lementünk a többiekhez, nem is történt semmi más. Most nagyon napfényes az április, terveztük, hogy lemegyünk a patakra fürdeni, amit majdnem elmosott az eső, vagyis hát el is mosott, de mi nem akartunk hazamenni. Belelógattuk a lábunkat a vízbe, és nevettünk. Jancsi kvarcórája elázott, ő nem kívánt tovább velünk maradni, ígyhát maradt a négy lány. Három tizenhárom éves, meg egy tizenhat éves. Ültünk a vizes földön a langyos esőben, lógáz- tuk a lábunkat. Nagyon romantikusnak találtam. Azt a náthát kevésbé, ami ezt a kiruccanást követte. Alig néhány napig tartott, meglátogattak, Szofi egy egész kosár virágot hozott, bizonyára a dilis Andriskájától kaphatta, akit ki nem állhat. Nevettünk. Mi mindig nevetünk, ha van okunk rá, ha hincs. Anyu egy nagy üveg kólát hozott a sarki boltból, meg valami aprósüteményt. Gizu is feljött egy kicsi időre, nem evett és nem ivott, nagyon illedelmes, nem szereti mások ételét felfalni. Szofi annál inkább, sűrű bocsánatkérések közepette megitta a kóla felét, a süteményből pedig csak mutatóba hagyott itt pár darabot. Nem haragszom rá. Nagyon szeretem őt. Meghívtam a Nagy Csapatot a szülinapomra, meg egy két egyént. Gábort és Tüncit. Ma volt a születésnapom, azaz április tizenhatodika. Hatan voltunk, Gáborra nem is számítottam, hisz hogy a dur- ranós fenébe tudna ő ide eljutni a Balatonról. Tüncire se számítottam, de eljött. A huszonva- lahány éves unokatesója hozta a magyar Mercédeszen, vagyis a különös színű Trabanton. Egész idő alatt lent várt - mármint az unokatesó -, hiába hívtuk be, nem jött. Peppinó-Kla- udia azt mondta, hogy állati udvarias fiú. Tünci csak vigyorgott. Bemutattam a társaságnak, kezet fogtak, nevettek, ez az idióta társaság állandóan nevet. Tünci modora olyan volt, amilyennek elképzeltem. Könnyed volt, és egyáltalán nem zavarta, hogy vadidegen gyerekek közt van. Apunak sikerült felvonszolni az unokate- sót, leültette a konyhában, és kávét főzött neki. A szüleim nem ellenzik az ilyen baráti összejöveteleket, rendes ősök, mindent megtesznek, hogy jól érezzük magunkat. Anyu például ötpercenként rohangált be a finomabbnál finomabb süteményekkel, míg végre kiutasítottam a szobából. Nem akartam, hogy a torta előtt telezabál- ják magukat becses vendégeim. Anyuék behozták a tortát, kezembe nyomták a gyufát, aztán bumm! - bele a közepébe. Hangosan számolták a meggyulladó gyertyaszálakat: — Egy/ kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz, tizenegy, tizenkettő... És tizenhárom! Éljen! Hurrá! Miután kiünnepeltük magunkat, és pukkadásig teltünk tortával (az unokatesót is beleértve), elkez- tünk Tüncivel foglalkozni. Tünci vigyorogva előhúzta re- tiküljéből a leveleimet, és megmutata a társaságnak. Magunk közé fogadtuk, tagja lett a Nagy Csapatnak. Aztán meghívta az egész bandát nyárra a Balatonra. Az első pillanatban úgy ordítottak örömükben, mint a sakálok, de aztán felvetődött: hol fogunk lakni, hogy megyünk el oda, elengednek-e. Velem meg Gizuval nem volt gond, de a többiek? (folytatjuk) Egyed Johanna Mi újság a pop világban? A Kis Generáció által meghirdetett „Küldj egy mesét!" pályázatra huszonketten neveztek be. A mezőnyben abszolút tamási fölény érezhető - ez az első szembetűnő dolog. A másik pedig az, hogy a „viadal" nemzetközivé terebélyesedett: Németországból is kaptunk egy munkát. A pályázók: Albert Andrea (Simontornya), Alexandra Eremity (Duisburg), Ambrus Krisztina (Tamási), Banka Zoltán (Tamási), Bognár Zsolt (Tamási), Csik Anikó (Tamási), Farkas Bernadett (Dunaföldvár), Farkas Ferenc (Tamási), Gergics Péter (Tamási), Hermán Zsuzsanna (Tamási), Herr Norbert (Tamási), Horváth Veronika (Tamási), Illés Tünde (Pincehely), Kardos Dóra (Tamási), Kondor Bernadett (Tamási), Majnár Attila (Bátaszék), Márkus Viktória (Tamási), Polgár Lea (Tamási), „Rizit" jelige (Szekszárd), Szemes Klára (Tamási), Tóth Hajnalka (Tamási), Zajtai Gábor (Pincehely). Most tehát a zsűrin a sor. Eredményhirdetés várhatóan 2 hét múlva lesz, itt, az ifjúsági oldalon. Új év, új lendület. Két hónap telt el a 92-es évből, az együttesek és énekesek gőzerővel dolgoznak új nagy- illetve kislemezeiken. Minél tovább készül egy lemez, minél többet dolgoznak rajta, annál nagyobb siker várható. Van olyan lemez, amely 4-5 hónapig is készül. A legtöbb munka a keveréssel van. A dalok többségéhez vide- oklippek is készülnek. A kész anyag aztán elkerül a lemezgyárba, ott pedig „formába ön- tik", préselik „cd"-n, bakeliton és kazettán rögzítik a nótákat. Manapság virágzik a kalózpiac, úton-útfélen árulják a gyenge minőségű hamisítványokat. Áz eredeti hangszalagok gyári csomagolásúak és védőszalaggal vannak ellátva. Ügyeljünk arra, hogy mit veszünk, hol és kitől! Arany Zsolt Egy izgalmas vetélkedő Heti cáfolat Nem igaz, hogy mostantól nem érdemes nagy gyerekeket szülni, mert áprilistól bevezetik a babakocsikra is a súlyadót, s a-mérlegelés babástul történik. A szekszárdi 2. Számú Általános Iskola tanulói „Fekete István" irodalmi vetélkedőn vettek részt a Gyermekek Házában. A versenyről Grénus Linda 4. a. osztályos tanuló számolt be nekünk: Hat csapat között zajlott a szellemi küzdelem. Bemelegí- tőül villámkérdéseket kaptunk, amelyek az író életére és műveire vonatkoztak. Minden jó válasz egy pontot ért. Bizony meg kellett érte küzdenünk! Az írásbeli feladatokkal a háromfős csapatok hamar elkészültek. A gyerekek számára talán legkedvesebbhez, a Vükhöz és a Keléhez kapcsolódtak. Aki figyelmesen olvasta ezeket, annak nem okozott gondot a megválaszolásuk. Ezt követően videofilm-részletekről kellett kitalálni a mű címét. Izgalommal vártuk az eredményhirdetést. Nagy örömünkre, csapatunk, amelynek rajtam kívül Balogh Adrienn és Kisantal Orsolya volt a tagja, első lett. Igazából nem is volt munka felkészülni erre a versenyre, mert azzal foglalkoztunk, amit szeretünk. Hiszen ha Fekete István könyveiben búvárkodunk, úgy érezzük, mintha mi is a természetben járnánk. Az én slágerlistám A következő slágerlistát egy igencsak ifjú hölgy, a hároméves Wusching Laura, küldte be ne künk Dombóvárról. Természete sen egy kis szülői segítséggel. Úgy látszik, Laura elkötelezeti Zalatnay Sarolta-rajongó, hi szén mind a tíz felsorolt szám előadója a népszerű énekesnő. A mellékelt fotón a dalok előadója, és a slágerlista beküldője látható. 1. Bocsásd meg a mi vétkeinket 2. Mercedes Benz 3. Ave Maria 4. Mindig kell egy barát... 5. Killing Me Softly With My Song 6. Könnyű álmot hozzon az éj 7. Tölcsért csinálok a kezemből 8. Cini dal 9. Hűséges kutyaszemek 10. Hosszú forró nyár * Változatlanul várjuk további fényképes slágerlistáitokat, küld jétek be minél többen! Murphy epés szavai Levélíráskor akkor támadnak új és csodálatos gondolataid, ha leragasztod a borítékot. * Pontossági szabályok kezdőknek! Mérj mikrométerrel! Jelöld krétával! Vágd baltával! * A szobanövény várható élettartama beszerzési árával fordítottan, csúnyaságával egyenesen arányos. * Ne rágódj azon, mit tartanak felőled a többiek. Ök azon rágódnak, hogy te mit tartasz felőlük. * A pattanások randevú előtt egy órával ütköznek ki. Kazi-kalauz (1) Felelőségem teljes tudatában kijelentem, az alábbiakban olvasható értékelések, osztályzatok abszolút szubjektivek! Olyan, utóbbi két évben megjelent, kiadványok - lemezek, kazetták - kerülnek terítékre, melyek nagyrésze nehezen hozzáférhető, ellentétben azzal a ténnyel, hogy hallgatótáboruk meglehetősen nagy. E rovat nem titkolt célja, egyfajta segítségnyújtás, merre is induljon el az, aki most kezdi meg szubkulturális kazettaparkjának kiépítését. F.O. System '90: Mire megjelent a legjobb, egyben legutolsó magyar dark-zenekar kazettája és lemeze, addigra az együttes éppen feloszlott. Zenéjüket a frontember, Mátyás Attila a lélek zenéjének nevezte. Dep- resszív, sötét hangulatú, olyan, amilyennek egy dark-kazinak lennie kell. Szóval, ott a helye a fekete borítójú kazettának, vagy lemeznek a polcon. Talán tíz év múlva is. (5) URH '91: Jó másfél éve újra összeállt, egy koncert erejéig, a '80-as évek elejének földalatti sztárcsapata. A koncertfelvételt meghallgatva ugyanolyan hiányérzetem támadt, mint annak idején, amikor először hallottam őket. Aztán rájöttem, mitől. Ez a zenekar - minő pimaszság - most sem próbált meg elébe menni az én pillanatnyi elvárásaimnak. Ők diktálnak. Kevés együttes képes erre. „Mindent beleadok, és belehalok!" Szerényen korszakalkotók. (5) Kinopuskin '90: Egyik barátom adta kölcsön. Azt mondta jó, de ez engem, mint független szubjektív véleményezőt, most abszolút nem befolyásolhat. Viszont nem ezért unalmas, közhelyszerű a zene, illetve nem ettől érdektelen a szöveg. Nem tudom, mitől. Vannak ilyen ka- zik. Ellenben a barátomnak tetszik. (2) Pál Utcai Fiúk '90: Nem tévesztendő össze a '91-essel. Majd arra is sor kerül. Hogy is kezdjem? Létezik egy alapszabály: aki kurtizán, az ne akarjon virágot árulni szende szűzként a templom előtt. Előbb-utóbb lebukik. Vagyis, ha a zene megállná a helyét bármelyik táncdalfesztiválon, akkor lehetőleg a szövegeket is rontsuk le erre a színvonalra. Úgy egységes. Mert itt a szövegek túlnyomó része jó, néhol kitűnő. Csak a zene ... Mintha túl sok idejük lett volna a fiúknak a stúdióban. Agyonszínezték. (3) Új Nem '92: A „Tilos az A"-ban készült felvétel izgalmas, feszült, egységes, nagyszerű, stb. Nem tévedett az a kritikus, aki azt mondta, hogy megszületett a '90-es évek magyar underground zenéjének elsőszámú képviselője. Normál Méla kitűnő verseit, szövegeit, Bende Zsuzsa olykor ördögi énekét, valamikori Kontroll, Európa Kiadó tagok festik alá. Egyébként szerintem az igazán jó zenének nincs jelzője. Élvezni kell. (5) Hétfőn a POP TV-ben újra jelentkezik az Alternatív Zenei Tájék. (Folytatjuk) Négyen az Új Nem-bői. Balról: Jeli András, Normál Méla, Gasner János, Lehoczki Károly.
