Tolnai Népújság, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-07 / 57. szám
8 NÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. március' Váralja - Boston forródróton A Duna menti folklórfesztivál váraljai programmal bővül Mivel Váralja már bekapcsolódott a távhívásba, s végre nem úgy kell postán keresztül kérni, hogy kérném Nagymá- nyok ennyi, meg ennyit kapcsolni ...,. hát gondoltam, én ezt kipróbálom. Viszont Bony- hádot megkapni a zsúfolt telefonvonalak miatt szinte abszurd próbálkozás hosszú percekig. Az ember csak lemondóan legyint a sokadik próbálkozásra, amikor kiderül: Váralján szépen komótosan bepötyögik a polgármesteri hivatalban a telefonba a tíz vagy tizenegy számjegyet, amit hívni kívánnak, s a vonal végén máris Boston jelentkezik. Olyan tisztán és érthetően, mintha az illető úriember - aki egyébként magyarul is beszél - a szoba kellős közepén, a társaságunkban ülne. De miről is van szó ezzel a Bostonnal kapcsolatban? - tudakoltuk az örökmozgó, éjjel-nappal szervező és intézkedő Bánáti Zoltán kul- turház igazgatót. — Ha már a velünk kapcsolatos híreknél tartunk, hadd említsem meg, Váralja 1993 nyarától kezdődően részese lesz a Duna menti folklórfesztivál programjainak. A Sárközi lakodalmas programcsokor részeként, Decs szűkösségére és a nagy érdeklődésre való tekintettel mi is szerepelni fogunk a programban. Mindez az előzetes megbeszéléseken dőlt el, s a falu és az együttes számára egyaránt igen megtisztelő felkérés. Mindennek a biztos jövő- jéhez már csupán az önkormányzati testület egyetértésére van szükség, ami remélhetően meg is lesz. A döntésben szerephez jutott a falu csodálatos környezete, népművészetének rokonsága a sárközi mintakinccsel, az együttes eddigi kiváló teljesítménye. Az idegenforgalom fejlesztése Váralja alapprogramjában is szerepel. Nem utolsó szempont az sem, hogy a rendezvények szervezésében, lebonyolításában valóban komoly tapasztalatokra tettünk szert. Mindezt még megelőzi az idén megrendezésre kerülő második néptánctalálkozó. A július 16-22.-e közötti időszakban az USA-ból is várunk vendégeket, s így értünk el ezúttal Bostonig. Az amerikai profi gárda, az egyetem által jegyzett és patronált együttes. A mostani levélváltások és beszélgetések tervei szerint tíz napot fognak nálunk tölteni. Programjukba több mindent szeretnénk beiktatni, így szívesen vesszük, ha erre az időszakra a Völgységből, Szekszárdról, Paksról fellépési felkérés érkezne számukra. Úgy tűnik, Szekszárd és Bonvhád már ma vevő az amerikai együttes fellépésére. Erre a találkozóra egy németországi együttes is jelezte érkezési szándékát, s élő az olaszországi kapcsolatunk js. Nagyon gazdag, szép program van bontakozóban. Az angol barátaink sajnos nem tudnak ezen a nyáron eljönni Váraljára, de a svédek, a sundswalliak várhatóan befutnak. Visszatérve a Boston környéki gárdára: ők hivatásos táncosok. Az általunk küldött anyagból igyekeznek megismerni Magyarországot. Váralját városnak képzelték, egy óriási Európa térképen azonban sehol sem lelték. Ezen aztán annyira felbuzdultak (mármint, hogy nem találták), hogy könyveket szereztek be a könyvtár számára hazánkról, az emberekről és az életmódról, a szokásokról kívánva tudakozódni. Magyar szekciójuk is van, s székely táncokat is bemutat az együttesük majd. Szabó S. Fotó:Kispál M. Amerikában is lesz miről mesélni, ha ezt látják Hiláriusz apja Nagyokat koppant az írógép billentyűjével a fehér papírra. Pontosan megfogalmazta már korábban, hogy mit érez apja iránt, most ajándéknak szánja ezt a pár soros verset. Hiláriusz ült az írógép fölé hajolva, senkire nem figyelt. Magában szótagolva szaporította a sorokat: „olyan mint a többi Apuka /mégis különbözik tőle valamiben/ amit ő átélt mások belehaltak/ csak azért maradt itt/ mert teste lelke oly erős/ s mert virrasztott éjjel nappal/ mellette két szerető szülő/ így lesz más az én apám/ a sok-sok többitől". Átolvasta még párszor és elég olvashatatlanul - mert apja is így írja alá nevét - odakanya- rította: Benács Hili. Titokban figyelte az apját. Egy pillantást vetett csak oda. Nem szerette, hogy hosszú, torzonborz haja van. Kimondottan szégyellte, mikor az iskolában megjelent és bekopogott az osztályukba. A társai csúfolták. — Kénytelen voltam azt mondani nekik, hogy mégis több esze van neki, mint a ti apátoknak! - magyarázza Hiláriusz apjának, mikor szóvá teszi, miért nem vágatja le a haját olyan sportosra mint az övé. Aztán nem is vár igazán választ, rohan gyakorolni, zenét tanul, de dzsudóra is jár, meg egyéb szakkörre. Most negyedik osztályos az általános iskolában. Apja a külsejével foglalkozó megjegyzésekre nem figyel. Ő tudja mit miért tesz. Élete több hajszálon is múlott már, mint ami a fején van. Hiláriusz egy alkalommal azt magyarázta egy idegennek apjáról, hogy kiskorában megbetegedett és olyan ágyba fektették a kórházban, ahol előtte meghalt egy másik kisbaba. Nem cserélték le az ágyneműt: — . . .és tetszik tudni, akkor Apa fertőzést kapott, ha nagymamám és nagypapám nincs mellette... Aztán Hiláriusz máskor nem is foglalkozott apja gondjaival. Gyakran megjelent előtte a műtétektől szabdalt teste, de erről nem beszélt senkinek. Testvérei Zsaklin és Fanni mit sem tudnak az ő gondolatairól, hiszen még kisebbek mint ő. Az apa türelemmel hallgatta miként fújja, formája Hiláriusz a hangot a réz tuba billentyűin. Fölment a galériára és egy nagy dobozt vett elő. Anyja rendezni akarja verseit és össze kell készíteni. Lapozgatta a nyolc kilenc évvel ezelőtt írt sorokat. Újra meg újra átélte minden szónak az ízét. Közben egy videokazettát rakott fel. A dunai csónakázást vetítette, a zenét is ő válogatta hozzá: pánsíp és zenekari kíséret. Hiláriusz apja a beszédben nem válogatta a szavakat. Ha valamiről azt gondolta, hogy le van szarva, azt kimondta. Sőt megtoldotta, ha úgy adódott, a „jó kurva anyjával... Ám a verseit gondosan fogalmazta. Nem képezte különösen magát, de hagyta kijönni a születő gondolatot. Aztán napokat bíbelődött vele, ha munkája engedte. A hétköznapokat nem tartotta számon. Az üzlet, a palackozott italok, a kereskedés az más. Gyrosan, frissen dolgozni és minél előbb rohanni olyan élményért, ami szavakat szülhet, vagy festményt. Lakását tucatnyi kép díszíti, amit maga festett. A szavait jobban szereti. Barátok bíztatják kiadásra, de vár .. . érettebbnek kell lenni, úgy gondolja. „fehér kiáltás arcodon/be- szélj! s hidd a szót! roppan az ágy szél jár a szobában/ a kócos haj szálai elakadnak..." - írta egy helyen. — Tudod - mondta némi habozás után új ismerősének, mikor megmutatta neki is a verseket - ilyen élményekhez egy zárt házasságban nem lehet jutni. A feleségem pontosan tudja, hogy mikor kinél vagyok. Nekem nem azért van szükségem szeretőre, mert nem jó a feleségemmel és neki sem azért kell a barát, hogy csak ágyba bújjon vele. A mássággal járó szellemi fölfrissülés miatt! Érted? Én szeretem annyira a feleségem, hogy megértsem az örömét, amit mástól kap. Most lehet, hogy nagyon hülyének tartasz, de így gondolom és őszintén így érzem. Mint egy állat, annyit dolgoztunk a házépítéskor. Mitől kapsz erőt? Ha ágyba bújsz az asszonyoddal aki ugyanolyan fáradt mint te vagy, még ott is arról beszélsz miközben fölé hajolsz, hogy mi kell holnap a kőművesnek. Ez nem szerelem, ebbe csak bele lehet dögleni. Igen ám, ilyenkor jön egy barát, akivel a feleséged rokonszenvez és meghívja valahova. Menjen! Mondom én! Velem úgyse jönne el egy barokk kastélyba, mert éppen eszembe se jut meghívni, de a barátnak módja van ilyen kirándulásra. Elmennek és felüdülve jönnek vissza ... Ezt nem sokan tudják így elfogadni! Ha én elmegyek valakihez, nem tudok azonnal felöltözni és indulni. Szükségem van a kielégülés után csöndes simogatásra: „elcsuklik az emlék fölszított parázsa, elaltatott a meséd". — Ilyen sor csak azután születhet, ha lelked is ölelkezett a testtel együtt. Vagy a másikat idézem neked: „fut a tél /gyere még/ száll a nyár/ gyere már/ sír a kéz/ szoríts még/ roppan a tó/ csupa hó/ tested a 'gyötrő/ vágyért könyörgő". Hiláriusz letette a tubát, gondosan elrakta a kottákat, aztán felöltözött és indult edzésre. Fölkiáltott apjának, hogy ne feledkezzen meg az esti szülői értekezletről és berántotta maga mögött az ajtót. Decsi Kiss János írás közben (Szenes Hanna emléke) Szenes Hanna a református Baár-Madas gimnáziumba járt, Budapesten, ahol a költő Aprily Lajos volt az igazgató s egyik osztálytársa, Nemes Nagy Ágnes is jeles költő lett. O is írónak készült, diákkorában verseket írt s rövid élete végéig naplót vezetett. Az első bejegyzés dátuma 1934 szeptember 4, az utolsóé 1944 június 11. „Tegnap jöttünk meg Dombóvárról" - kezdi naplóját, az utolsó sorokból pedig megtudjuk, hogy katona, rövidesen indul Egyiptomba. „Hinni akarom, hogy helyes, amit tettem és tenni fogok. A többit elmondja majd az idő." A napló itt megszakad, ezután még néhány rövid verset írt, az utolsó kusza sorokkal már csak ennyit üzenhetett: „Huszonhárom lennék júliusban." Irodalmi hagyatékához kell számítanunk azokat a leveleket is, amelyeket 1939 szeptemberétől küldött édesanyjának Palesztinából, Hanna ugyanis miután kitünetéssel leérettségizett, úgy érezte, nincs számára hely Magyarországon, újra kell kezdenie életét s erre Palesztina, a formálódó zsidó állam a legkedvezőbb helyszín. Rövid élete ezer színben ragyog. Tanárai büszkék rá, végig a legjobbak között van, de azt is éreznie kell, hogy nem egyenrangú. Amikor az önképzőkörben diáktársai valami tisztséget szánnak neki, a tanári kar közbeszól, Szenes Hanna ugyanis zsidó. Magasabb tandíjat is kell fizetnie, mint a többieknek, pedig félárva, apja, a korábban jónevű színpadi szerző, korán meghalt, anyja, Gyuri testvérével maga nevelte. Diákkora mégis derűs, élvezi a tanulás örömét, az első bál,ártatlan izgalmát, a balaton- lellei és dombóvári nyaralások felhőtlen boldogságát s már tizenhat éves korában megfogalmazza életcélját, „hogy magamat és velem együtt másokat boldoggá tehessek, hogy életem végéig egy piciny lépéssel közelebb vigyem a Földet a boldogsághoz." Naiv ábrándozás, de életével fogja hitelesíteni, s addig tanul, főleg nyelveket, angolt, franciát és hébert. Mert már a Baár-Madas-ban elhatározta, hogy Palesztinába megy, az alija, a bevándorlás legfőbb vágya s 1939 szeptemberében el is indul, nem sejtve, hogy öt év múlva milyen kalandos körülmények között tér haza és a hősi halálba. Naplója és levelei biztosan vezetnek végig ennek a szűk öt évnek világtörténelmén. Veszített, mégis vitatható ez a vereség. Az történt, amit bajtársa 1945 elején megjósolt: legendává lett, versekbe foglalták nevét, iskolás gyerekek tanulnak róla. A barbárság ellen harcolt, tiszta lélekkel, bár tudta, hogy a harc egyenlőtlen. Izrael hőse, de nekünk sem lehet közömbös. Magyar volt, néhány héberül írt versét leszámítva, magyarul írt, Arany nyelvén s hagyatéka mennyiségre sem csekély. Versei kedvesek, de hiányzik belőlük a kifejezés biztonsága, de mit is várhatunk egy fiatal lánytól? Nemes Nagy Ágnes is, akit naplójában nagy elismeréssel emleget,jóval később forrott ki. Ellenben naplója és levelezése mára sem veszített elevenségéből, stílusa tiszta, világos, ábrázoló ereje meggyőző, alakjai élnek. Á napló a XX. század jellemző műfaja, Gide, Julien, Green, Thomas Mann vagy Illyés Gyula naplója szerves része az életműnek. Intim műfaj, bensőséges vallomás emberről és korról, egy éber szellem tanúsága pedig mindig többet mond, mint tábornokok vagy államférfiak önigazoló emlékiratai. Szenes Hanna azt mondja el, hogyan élt a történelem hullámverésében, Pesten és Naha- lalban, a mezőgazdasági iskolában. Jó megfigyelő, nemcsak a tényeket látja, hanem azt is, ami az eseményeket mozgatja. Tudja, pillanatnyi megingás nélkül, hogy feladata van a világban, amit végre kell hajtania, de nem fanatizmus vezeti, hanem a szeretet. Kortörténeti szempontból a napló a század alapművei közé tartozik, íme, így élt egy értelmiségi család a háborúba sodródó Magyar- országon, fenyegető törvények árnyékában, s ilyen volt az alakuló élet Izraelben. Hűségesen elmondja, mit tanultak a nahalali mezőgzada- sági iskolában, milyenek a tanárok, milyen új hazája, minek örül s mit szeretne másként látni. Nem elfogult, saját magával szemben is szigorúan tárgyilagos. Ha arra gondolunk, hogy ezt a naplót a gyűlölet éjszakájában írta, a remény pislogó fényénél, meghatódunk, mert nem a bosszú vezeti, pillanatra sem kísérti meg a számonkérés gondolata, megingás nélkül hisz a misztikus reményben, hogy előb-utóbb Isten békéje köszönt a világra. Tegyük hozzá, élete árán, de ennek tudata sem riasztja vissza, pedig önfeláldozása is kevés az áldozati oltáron. Mit is akar ez az egy ember? - kérdezte Vas István végtére valamennyiünk nevében, de Hanna fejében ez meg sem fordul. Bármi történjék is vele, a sors eszköze s aki meghallotta a titkos hangot, indulnia kell, akár a halálba is. Hanna nem akar hős lenni vagy szent, azt akarja elvégezni, amire megbízást kapott. A többiek távolból nézik, Nahalalban vagy Pesten, majd később tudják meg, hogy ez a halkszavú zsidólány, akit az önképzőkör vezetőségébe sem engedtek be, a kiválasztott, törékeny életének kell példáznia a hűséget, tisztességet, emberséget s végül a leghitványabbak kezétől kell elpusztulnia; tudjuk be ezt is élete tanulságának. , Tolna megyének más oka is van a főhajtásra. Rokoni szálak, boldog nyarak emléke fűzte Dombóvárhoz. Fénykép is készült róla a Sas-család kertjében, ennek segítségével köny- nyű azonosítani a helyszínt. Talán olyanok is élnek még, akik emlékeznek Asztalos Imrére, akinek nyomdája volt s hetilapot adott ki Dombóváron, amelybe szép cikket írt 1937 júliusában a Baár-Madas diákjáról. Kár lenne, ha a buzgó dombóvári helytörténészek megfeledkeznének Szenes Hannáról. Tiszta életének fényéből Dombóvárra is hullik egy sugár, ne hagyják kihúnyni. Csányi László Magyarországon. A Mátyás király korabeli ábrázolások is utalnak népszerűségére. Később a lovasság harci zeneszerszáma lett, sőt, dudaszóra gyülekeztek a legények, ha katonákat verbuváltak. Hangszerünk a magyar főúri zenekarokban is helyet kapott. A XVII. századi hegedű-duda együttest a cigánybanda elődjének is tekinthetjük. Az 1900-as évek elejére már csak az északi országrészben, valamint Szeged környékén szólaltatták meg a pásztorok és falusiak táncmulatságaikon. A bőrduda legjellegzete- seb része a kecske- vagy kutyabőrből készített tömlő, amelyet az állatról felhasítás nélkül, egyben húznak le. Hátsó felét levágják és elkötözik, mint a zsák száját, mellső lábainak csonkjaihoz illesztik a fújtatót vagy befúvócsövet és az egy hangon zümmögő bordósípot. A nyak nyílásához a dudafejet kötözik. A legtöbbször körtefából készített fejet kecske-, férfivagy menyecskefej formájúra faragják. A fejhez csapszerűen illeszkedik a dallamjátszó kettős síp, a sípszár, amely a hétlyukú dallamsípból és a kontrasípból áll. A dallamsíp hangterjedelme egy oktáv, a kontrasíp pedig az alaphangot és egyetlen hangnyílása segítségével az alsó kvartot váltogatva kíséri a dallamot. A magyar duda sípjai a nádsíphoz hasonlóan egyszerű nyelvsípokkal szólalnak meg. Gyakran ólomberakással ékesített bordósíp és a kontrasíp végeire visszahajló szarvkürtöt illesztenek. A dudás a tömlőt bal karja alá helyezi, a levegőt fújja a tömlőbe és így működteti a hangszerét. Fotó: Gottvald Károly Muzsikáló szerszámok Bőrduda Nemes feladatot vállalt magán a Bartina zenekar akkor, amikor el határozta, hogy a fenti címmel nép hangszereket mutat be és megismerteti azokat a fiatalabb korosztályokkal. Sorozatunkban a zenekai tagjainak, Szabó Józsefnek, Szabi i Lászlónak és Vén Attilának a se- gítségével mi is bemutatunk közü- i lük néhányat. Az ókorban már ismert bőr- duda a feljegyzések tanúsága r szerint gajd, vagy tömlősíp né- í ven a XIII. században tűnt fel Szabó László, a dudás
