Tolnai Népújság, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-07 / 57. szám
1992. március 7. HÉT VÉGI MAGAZIN laji dámnak van egy sajátossága: a lapát mérete, a szépsége és a szárhossz adja bírálatnál a sok pontot, ezért vagyunk mi jobbak, mint a többiek. Békésben, a Duna-Tisza közén, Telkiben, Somogybán - ezekre a helyekre állami támogatással kerültek a dámok a 70-es évek végén, a 80-as évek elején - az állat súlyára mennek rá, mi viszont az agancsra. Az agancsot egyébként etetéssel lehet növelni. Azt is megtudjuk, a most érvényes világrekord trófea a Debrecen mellett lévő guti részről került ki, de oda Gyulajról vitték az állományt... Hallgatjuk Holló Gyurit és új információkhoz jutunk. — A dámot jól együtt lehet tartani a szarvassal - mondja. - Ezekből kevés, de jó állományunk van. A bekerített részen nincs őz, csak a gyulaji vadász- területhez tartozó mezőgazda- sági területen van közepes minőségű. Nem jó az élőhely neki. Maradjunk azonban a dámnál. Háromféle színváltozata van és nálunk is megtalálható a normális vagy tarka, a tiszta fekete és a tiszta fehér. Egyik sem elfajulás következménye. Gyulajon nagyon kevés a fehér, mert nem jól mutat az erdőben, ezért ki szoktuk lőni. A dám mellett nagy számban él a vaddisznó - üzleti megfontolás vezet bennünket -, és jól el lehet adni. Külföldi vadászok szívesen lövik hajtásban és egyéni vadá- szásban is. Nincs protokoll többé, a szolgáltatásért fizetni kell mindenkinek. És mielőtt valaki azt a megállapítást tenné, hogy a mostani kormány tagjai biztosan Gyu- lajra járnak vadászni, azt lebeszélnénk az ilyen kijelentésről. Nem járnak oda. Hogy kik vadásznak a híres rengetegben, azt a következő részben mondjuk el. (Folytatjuk.) Ékes László Fotó: Gottvald Károly Tollal, fényképezőgéppel a gyulaji rengetegben Tarka, fekete, fehér erdőlakók Jól tette Berg Péter, a Gyulaji Állami Erdő- és Vadgazdaság fővadásza, amikor Holló Györgyöt adta mellénk kísérőnek, hiszen a kerületvezető vadász szinte mindent tud az erdő lakóiról. És ezt nem is titkolja el. Már az erdei út elején szóba hozza a közel nyolcezer hektárnyi bekerített területet és a csökkenő tendenciát mutató dámállományt. Amikor aztán kikászálódunk a Barcza Zoltán vezette terepjáróból a Rákosi kastélynak nevezett vadászháznál és élvezzük a gondnok, Strigencz Ferenc vendégszeretetét kis ideig, akkor jön egy kérdés - miről akartok hallani?-, aztán megered a szópatak. Megtudjuk, a Gyulajtól északra, Tamásitól délre elterülő erdőségről, hogy a múlt században az volt az ország legnagyobb vadaskertje, Ozo- rái^Telhúzódott, 25 ezer hold bekerítve, sok helyen magas téglafallal, mint a másik híres Esterházy-birtokon, Fertődön. — Szóbeszéd útján maradtak fel ezekről történetek - meséli Holló György. - Esterházy ponyvahajtásáról azt mondja a fáma, hogy hat kilométeres ponyvafallal zártak körül egy területet, s azon belül végezte el a vendégkör a vadászatot. Természetes volt ilyenkor a tízezeres teríték és az hírlik - egyébként az 1812-es lőjegy- zékből is tudható -, hogy farkast is lőttek rendszeresen. Beszélik még, amikor leégett az Esterházy istállója Ozorán és benne égett 1200 ló meg a ponyvafal, akkor a ponyvát siratta. Bizonyára azért, mert közeledett a vadászat ideje. A kis anekdota után az erdő lakóira, azok közül is az őshonos dámra tereljük a szót. — A világon egyedülálló génbankkal rendelkezünk - magyarázza kísérőnk. - Itt minden évben esnek 5 kiló körüli agancsú bikák. Általában 4 kilóig nem gond lövetni. A gyuKíváncsi tekintetek az erdő mélyén KÉPÚJSÁG 5 Karnevált a világnak! Színes heti- és képeslapjaink, rádió, televízió gyakran adtak hírt ezekben a napokban Velencéről, a világhírű karneválról. Honfitársaink közül számosán utaztak, a februári farsang eseményeire. Közöttük többen, évről évre elzarándokolnak a vízre épült városba, hogy a sehol másutt hasonló élményt nem adó hetek, órák emlékeiből erőt merítsenek a hazai hétköznapok gondjainak, terheinek elviseléséhez. Ók azok, akik elfogultságot jelentenek e - mások szemében - szennyes, szemetes, bűzös, sóspárás illatot árasztó várossal. Aki még nem járt Velencében, de kíváncsian hallgatja ismerőseinek élménybeszámolóit és érdeklődéssel fordul e legendás város történései felé, annak egy álomszerű, díszletvárosnak tűnik, s hihetetlennek, hogy akadnak emberek, akik gondolával sietnek a hivatalba, vagy éppen bevásárolni. Valószerűtlennek tetszik az is, hogy a lakóházak küszöbét a tenger mossa éjről, éjre, reggelről reggelre. S aki vaporettoba száll egy ködfátyolos reggelen, hogy megközelítse a Szent Márk teret a laguna-utcákon át, felejthetetlen pillanatok tanúja, amint feltűnnek a Doge palota szikrázó csipkéi. Nem nehéz elképzelni, hogy egy farsangi fesztivál, forgatagos karnevál pávatollas, flitteres, elmúlt századokat idéző gyöngysorokkal ékesített, kosztümös,' jelmezes emberáradata milyen lenyűgöző lehet a valóságban. E karnevál története messze nyúlik az időben. A szájhagyomány szerint ilyenkor gyűrűt hajítottak a vízbe, hogy a várost újra eljegyezzék a tengerrel. A városhoz egyéb világra szóló események is kötődnek. Azt hiszem elég, ha a filmesek és képzőművészek Hennáiéira gondolunk, de mint mondják, e februári karneválnak nincs párja. Nehéz szavakba önteni az ezüstös, aranyos álarcos emberek ezreinek sodródó tömegét. Mégis éppen ennél a gondolatnál időzzünk pár mondat erejéig.-Be sem kell hunyni a szemünket, hogy lássuk, amint a világ minden tájáról Velencébe érkezők bezsúfolódnak egy-egy utcába, de úgy, hogy alig marad lélegzetvételhez szükséges hely. Egymáshoz feszülve, tapadva, oldódva hömpölyögnek egy akaraton, örömben, azonos irányban. Ami különösen hangsúlyozandó, hogy békében teszi mindezt a tucatnyi náció! Vége a farsangnak, itt a nagyböjt. Lehullanak az álarcok, maskarák. Új időszak veszi kezdetét, de valamit adjunk át, őrizzünk meg a velencei karnevál üzenetéből: a látottakból vagy a hallottakból, az olvasottakból! Azt amit az élménybeszámolók észrevétlenül jegyeztek csupán meg, mert ott, akkor mindez természetesnek tűnt: nem volt botrány, gáncsoskodás a tömegben, a forróbbnak már alig tervezhető hangulatban nem könyökölt ember az emberbe, hogy előbbre úgy jusson, hanem valami különös erő, ami mindannyiunkban megvan, szárnyra kapta, felemelte a bábeli nyelvű emberoszlopot, hogy ez a megfogalmazha- tatlan derú kísérje vissza hazájába, mondjuk a Kárpát medence síkjaiba, Tokióba, az Egyesült Államokba, vagy Afrikába. Csak annyit kívánjunk, hogy ilyen karneváli tömeg járja át a világot, hirdetve az ezredforduló küszöbén az utánunk jövő generációknak is, hogy nincs fontosabb az egészséges ember számára mint a világra szóló, azt boldog, szerelmes ölelésben szorító, megtartó békénél! Decsi Kiss János Szeretném megköszönni a fényt (Folytatás az 1. oldalról.) Készült a fodrászhoz, mert a közelgő tavasz és a nőnap megérdemli az új fizurát, ő pedig hivatalos egy nőnapi köszöntőre. Azonmód elkísért bennünket kedves sógornőjéhez. * * * Neki férjének minden testvére kedves és jó. Kis utcában, kis ház. Az udvart söprögeti Balogh Károlyné, Fercsek Erzsébet, s örül annak, hogy megteheti, mert látja munkája eredményét. A szobába megyünk, s kétten mesélik, mi is történt, miként lett a hatvanadik születésnapja élete egyik legboldogabb napja. A születésnapi ajándék maga a fény volt, és a fantasztikusan gyönyörű, színes világ látványa. Azt mondja, a kórházban nem kivételeztek senkivel, jók voltak hozzá, pedig szegény, nem tudott pénzt adni az orvosoknak. Ezért szeretné más módon megköszönni amit érte tettek. Már hetedik éve volt, hogy a jobb szemét megoperálták ugyan, többször is, de a bal is elromlott. Egyre rosszabbul látott. A háztartást csak úgy tudta ellátni, ha a tárgyak a helyükre kerültek, különben nem talált meg semmit. Tudtán kívül többször volt életveszélyben, mert esetenként hirtelen következett be a teljes sötétség. Egyszer majdnem elgázolta egy autóbusz. Keserves volt az élet, pedig egyébként szép, hiszen van két gyerekük, három unokájuk, és egy dédunokájuk. * * * Az egyiknek a napokban volt a születésnapja, átment hozzájuk, sütött négy kiló lisztből fánkot, főzött paprikást. Mire hazajöttek, már meg is terített. Aztán az unoka még kért süteményt is, hát az is sütött. S, minderre képes volt, mert lát! „El sem tudom mondani, mekkora öröm, hogy újra látok.,, És megint könnyeznek mind a ketten, mint januárban a kórházban a műtét után. Amikor először levették a kötést, csak fényvillanást látott, mert mindjárt visszatették. Legközelebb pedig ott volt a főorvos és a sógornője is, amikor átélte, hogy milyen színes a világ, látta a piros, kék, sárga autókat a kórház ablakából. Amint lehet, megoperálják a másik szemét is, és akkor még jobb lesz a látása. * & £ Az orvos legalább olyan boldog volt, mint ők, és azt mondta az eredményben a munkája jutalma. Nem szokás, hogy a betegek újságcikkel róják le hálájukat. Ez az eset kivételes, s talán éppen azért, amit Fercsek Ferencné mmondott: A sarlatánok mind reklámozzák magukat az újságban, miért ne lehetne egyszer egy igazi orvos nevét is leírni, akit úgy hívnak, • dr. Vastagh Oszkár. Ihárosi Ibolya Az atya tanított megfejni ... és a ház többi lakója Nyolc kecske a papiakban Rácsos fémkerítés. Régen festett. Bezárt kapuval. Túloldalt az udvar, udvaron a ház. A ház is viseltes. Ajtaja nyitva. Lépcső vezet hozzá. Belátni. Mindenfelé sárga kukoricaszárak: az udvar sarkától az előszobáig. Kinn két kecske rágcsál és po- tyogtat, benn hat van. Ez akkor derül ki, mikor szólítgatjuk a gazdasszonyt, s először ők jönnek elő. De kisvártatva a néni is megjelenik, befűzetlen fekete posztó cipőben, .fényesre kopott, szakadozott, gomb nélküli kabátban, hajlottan, nehéz léptekkel jön a kapuig. Nem nyitja ki, nyilván bizalmatlan is, de inkább: szégyelli ami benn van. Társalgunk, a rácson át. ❖ — Mi a teljes neve, Gyöngyi néni? — Horváth Gabriella. — Akkor mért Gyöngyinek ismerik Szedresen? — Szegény nagyanyám hívott úgy, hogy gyöngyöm, gyöngyöm, aztán rajtam maradt. — Hány éves tetszik lenni? — Hetvenhét. — És egyedül él? — Egyedül. — A kecskékkel? — Jó, hogy van ez a jószág, legalább valami van körülöttem. Igaz, hogy néha olyan komiszak. .. — Segít azért valaki bevásárolni, meg ezt-azt? — A szomszédok hozzák az élelmet, az orvosságot. Nem tudok normálisan menni. Nagyon fájnak a lábaim. — Mit eszik? — Főzök én magamnak, csak a gyomrom is fáj. Világéletemben beteges voltam. Háromszor operáltak sérvvel, egyszer gyomorfekéllyel. — Mivel fűt? — Csak fával. A szenet nem szeretem. — Mennyi pénzt kap? lálta, hogy nagyon rossz a tehén tej, és hozatott egy kecskét. Ő tanított meg fejni is. Nem félt az a munkától! — Azóta vannak kecskéi. De mért engedi be őket a lakásba? — Egyszer elloptak tizet. Akkor nyolcvanat tartottam. Azóta nem hagyom kinn őket éjszakára. Bejöhetnek, elférnek velem. ❖ Amíg mi beszélgettünk, a Gyöngyi néni tulajdonát képező kecskék mindegyike fajának, korának és nemének megfelelő társadalmi életet élt a fűszál nélküli, kopár, agyonlegelt udvaron. A két bak percenként egymásnak rontott, majd kecsesen tovább lépdelt, mintha mi sem történt volna. A három tejelő kukoricaszárat ropogtatott, a két gida mekegett, a nyolcadik pedig magába mé- lyedt, mert titka volt. Nyílt titka. Gömbölyű hasán látszott, hogy Gyöngyi néninek' hamarosan kilenc kecskéje lesz. Wessely Gábor Fotó: Kispál Mária — Havi 6511 forintot. — És mióta magányos? — Nyolc éve halt meg a járásképtelen kishúgom, az atya meg már tizenöt éve. — Milyen atya? — Maricz Elemér. Katolikus pap volt itt, Szedresen, míg le nem buktatták egy téglaügyben, '56 előtt. — Akkor épült a templom? — Igen. Nehéz volt anyaghoz jutni, s azt mondta valakinek, aki „szerzett" téglát, hogy neki is hozhatna ... — Maga nála dolgozott? — '56-ban kerültem hozzá, de nem kértem semmi fizetést. — Nehezen éltek? — Ez után az ügy után visz- szaminősítették az atyát káplánnak. Kevéske pénzből tengődtünk, de kaptunk segítséget külföldről, s épülgetett a templom is, meg ez a ház is. — A maguk kezemunkája a papiak? — Nincs ebben egy tégladarab, amit legalább egyszer meg ne fogtam volna. ÁUt a helyén egy öreg ház, annak ledűlt az egyik oldalfala, akkor három évig az ólban laktunk, a jószágokkal. Közben bontottam a régi épületet, ástam a szuterént, oltottam a meszet... — S most a magáé az épület? — Nem, az egyházé. — Az atyával aztán mi történt? Rehabilitálták? — Nem került vissza soha többé. Az utódja nagyon sokat ügyködött ellene. Elhíresztelték, hogy én egy bárcás „k" vagyok, és csak „sétálgatok" ... Ennyi építkezés, ennyi dolog, ennyi jószág mellett! — Mért pont kecskéket tart Gyöngyi néni? — Egyszer az atya úgy taGyöngyi néni...
