Tolnai Népújság, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-31 / 77. szám

1992. március 31. MEGYEI KORKÉP KÉPÚJSÁG 3 Vegyszeres gyomirtás a MÁV-nál A MÁV Kiskunhalasi Pályafenntartási Főnökség április 1-jétől 14-ig vegy­szeres gyomirtást végez ál­lomásain, valamint ese­tenként a nyílt vonalon is. A helyszíneken a követ­kező vegyszereket hasz­nálják: az Arsenalt a Báta- szék-Bácsbokod között, a Hungazin 440 SW-t, a Di- kamin „D"-t, valamint az Agropont a Solt-Duna- földvár közötti szakaszon. Kiállítás a Völgy ségi Múzeumban A bonyhádi Völgységi Múzeumban április 1-jén, szerdán délután négy óra­kor nyitják meg az „Emlé­kezés Széchenyi Istvánra" címet viselő kiállítást, mely június 1-jéig tekint­hető meg naponta 10-18 óra között. A kiállítást a bonyhádi Széchenyi kör elnöke, dr. Bajusz Viktor nyitja meg. Emlékest Tamásiban Tamásiban, a városi könyvtár olvasótermében április 7-én, este hat órai kezdettel Móricz-emlékes- tet tartanak. Az emlékesten Czine Mihály irodalomtörténész, kritikus lesz a vendég. Hírek Udvariból A Kapos-Koppány Völ­gyi Vízitársulat munkásai immár harmadik hete dol­goznak Udvariban, a Köz­társaság utcában. Az 510 méter hosszú és 3 méter széles betonutat építik. A több mint kétmillió forintos önkormányzati beruházás körülbelül más­fél hét múlva készül el, ez­után kerülhet sor a mű­szaki átadásra. Az önkormányzat a gyönki Agrammal készít­tette el az utcai szemét- gyűjtő ládákat, mely 20 ezer forintba került. A ti­zenkét szemeteskosarat a napokban helyezik ki az intézmények elé. Levelező­társak kerestetnek Zdravko Gospodinov, a Kelet-Európai Levelező Pajtások elnöke küldött egy angol nyelvű levelet az Új-Dunántúli Napló Szerkesztőségének - s így jutott el szerkesztősé­günkbe is -, melyben leve­lezőtársakat keresnek és kínálnak Kelet- és Nyu- gat-Európából, szerte a vi­lágról. Magyarok részére a tag­ság ingyenes. További felvilágosítást a következő címen nyújta­nak: East European Pen Pals, P.O. Box 111, Varna-9003, Bulgária. A már említett levél an­gol szövege: „Penfriends available, East and West Europe, all the world. De- tails-East European Pen Pals, P.O. Box 111, Varna-9003, Bulgariea. Free membership for Hungarians." A tárgyalóteremből Az erőszakos előző A tanúk tisztessége Az agresszív autóveze­tők ellen csak közös erővel léphetünk fel. S nem is eredménytelenül, ezt pél­dázza az alábbi történet. Korunk hőse, Sz. Róbert érettségizett, foglalkozás­nélküli szombathelyi lakos Gyuláról tartott hazafelé Volkswagen Golf gépkocsi­jával. Az útja igen sietős le­hetett, mert szerette volna megelőzni a négy-öt gép­kocsiból álló sort, ám siker­telenül. Az Audival közle­kedő sértett egyszer már korábban fékezni kénysze­rült azért, hogy be tudjon sorolni az ámokfutó. Nem nyugodván bele a kudarcba, Sz. Róbert a du- naföldvári hídon a záróvo­nalon át előzte meg az Au­dit, és előtte úgy fékezett, hogy megállni kényszerí­tette. Nyomadaf estéket nem tűrő szavakkal bírálta a budapesti sértett vezetési stüusát, majd belerúgott az az autó sárvédőjébe. Az aj­tót visszaszorítva a vezetőt nem engedte kiszállni a ko­csiból. A szóváltás után to- vaszáguldott. Az országutak ingerült rémei általában meg is úsz- szák tetteiket, de ez eseben nem ez történt, mert Gy. Zoltán nagykőrösi lakos már bent a városban jelzett a sértettnek, s miután meg­álltak, nemcsak felháboro­dottan tárgyalták meg az esetet, hanem utasával együtt vállalták a tanúsko­dást is. Ez nem kevés áldo­zatvállalást jelent - hiszen az ügyet első fokon a Paksi Városi Bíróság tárgyalta -, még akkor sem, ha az uta­zási költségeket az állam megtéríti. De, ha az állam­polgárok nem vállalják a vétséget elkövetők elleni fellépést, akkor tovább romlik a közlekedési morál az utakon. A körülmények úgy alakultak, hogy az úti­társ nem is tudott megje­lenni a tárgyaláson, de ki­mentette magát. A vádlott védekezésében merőben másként adta elő az esetet. Szerinte az audis akadályozta őt hosszabb távon az előzésben, majd amikor ezt kérte tőle szá­mon, úgy megütötte, hogy elesett a dunaföldvári hí­don, s az ő autójában is ká­rok keletkezetek a konflik­tus következtében. Tanúja természetesen neki is volt utitársa személyében, aki persze nem látta az autó­rongálást, viszont azt sem, hogy társa elesett volna. A bíróság az ügyben tel­jesen érdektelen, más vá­rosban élő tanú valllomását fogadta el, és tekintette elő­adásában az esetet életsze­rűnek. Ezért a Tolna Me­gyei Bíróság dr. Csáky Ár­pád vezette büntetőtanácsa az első fokú ítéletet helyben hagyta. E szerint az erősza­kos előző - tekintettel bün­tetlen előéletére, mint eny­hítő körülményre - tartozik megfizetni 120 napi tétel pénzbüntetést: nyolcezer ötszáz forintot, a sértett au­tójában keletkezett 12 ezer forint kárt és a polgári pe­res eljárás illetékét, 720 fo­rintot. Ha mindezt nem tenné, százhúsz napot kell börtönben töltenie. Az íté­let jogerős. Ihárosi Mit tesz a kormányzat, s mit tesz az egyén? „A Magyar Demokrata Fórum a munkások érdekében dolgozik" Interjú Lezsák Sándorral, az MDF alelnökével — Alelnök úr! Kónya Imre frakcióvezető szerint az MDF politikájának a lényege: ugyanazt, de határozottab­ban. Ön is így vélekedik? — Ehhez nehéz bármit is hozzátenni. Hadd említésem például az MDF 1988-as kis- kunmajsai fórumának megál­lapításait és programelemeit a földkérdésről. Érdemes ezt újból áttanulmányozni. Ezek alapján is azt kell mondjam, hogy ugyanazt, de határozot­tabban. S ehhez meg is van a belső tartalékerő az MDF-ben. Élmény számomra, hogy a háttérbe húzódott tagjaink közül az elmúlt háromnegyed évben sokan újból munkába álltak. Ez biztonságot ad szá­munkra. — Gyakorta lehet manap­ság hallani, hogy bár szavak­ban sok párt vállalta a mun­kások érdekeinek képvisele­tét, ez a törekvés mégis el­sikkad. Az MDF tevékenysé­gét ön szerint mi jellemzi ezen a téren? — Nagyon határozottan szeretnék fogalmazni. A Ma­gyar Demokrata Fórum a munkások érdekében dolgo­zik, ahogyan a kormányzat is. Ez nem azt jelenti, hogy ad­junk a semmiből, s olyan szo­ciális programot hirdessünk, ami megvalósíthatatlan. Min­denekelőtt meg kell teremteni annak az elemi feltételeit, hoyg tudjunk miből megfelelő életkörülményeket biztosítani. Ugyanis nem akkor lesz az MDF vagy a kormányzat munkásközpontú, ha ígérget. S tények bizonyítják, a gazda­ság fejlődése sokkal határo­zottabban megindult, mint ahogyan azt szakértői szinten várták volna tőlünk. Persze, ehhez a fejlődéshez kellett többmillió ember, akik elvisel­ték és elviselik a gazdasági műtéteket. S bizony, sokan rossz kedvűek emiatt, de azért gyógyulófélben vagyunk. — A politikusok általában türelmet kémek azoktól, akik megszenvedői a válto­zásoknak. Ön ezen túl mit mondana azoknak, akik ed­dig még türelemmel tűrnek? — Egyrészt ahogyan ez tör­ténik is, mozgósítani kell minden tartalékot, s keresni kell a szűkebb környezetben a lehetőségeket, melyek benne vannak az új törvényekben. Egyik barátom szinte a mini­mális ismeretanyagból kiin­dulva háromnegyed éves, na­gyon küzdelmes, idegfeszítő munka után jutott el oda, hogy elkezdi szervezni a vá­góhidat. S ma már eligazodik a jogszabályok és rendeletek között, megtanulva az új rendszert. — Az ilyen jó példák be­mutatására kétségkívül szük­ség van. De aki egész életé­ben a szalag mellett dolgo­zott, nem biztos, hogy rögtön vállalkozásba kezd, már csak egyéb okok miatt sem ... — Tény, hogy ismét a nagypapák és a nagymamák viselik a legnagyobb terheket, mint egyébként minden kor­szakváltáskor. S idetartoznak azok is, akik habitusuk miatt nem képesek arra, hogy meg­keressék a saját magukra vo­natkoztatható lehetőségeket'. A munkanélküliségi segély valóban nem megoldás, de azért valljuk be őszintén: mindenki tud a környezetéből olyan embert, aki munkanél­küli, és mégsem keresi az új­bóli elhelyezkedés lehetősé­gét. Ehelyett kiegészítő tevé­kenységgel megtetézi jöve­delmét, s három év múlva fel lesz háborodva amiatt, hogy kevesebb, vagy éppenséggel semekkora segélyt sem kap kézhez. Tehát nemcsak azt kellene nézni, hogy mit tesz a kormányzat, hanem azt is, hogy mit tesz az egyén. — Alelnök úr, ön mint pe­dagógus, a kormányzat ed­digi tevékenységét értékelve, milyen jegyet írna be a kép­zeletbeli osztálynaplóba? — Azt hiszem, hogy az egész ország számára kellene kiállítani a bizonyítványt. Bármennyi összetevőt is vizs­gálok, arra a következtetésre kell jutnom, hogy ennyire vol­tunk képesek. Mindent egy­bevetve nem osztályzatot ad­nék, hanem inkább szóban ér­tékelnék, röviden csak így: megfeleltünk. Szeri Árpád Érdekegyeztető fórum Madocsán Hogy béke legyen a faluban (Folytatás az 1. oldalról) A kárpótlásra való felkészü­lést mi már hónapokkal ez­előtt elkezdtük, amikor még csak az igényeket kellett be­nyújtani. Igyekeztünk abban segíteni, hogy a fejekben rend legyen. Tardi Mihály, a me­gyei kárrendezési hivatal munkatársa járt ki hozzánk és elmagyarázta, mi van a tör­vényben, azt hogyan kell ér­telmezni. Mi így próbáltuk biztosítani az esélyegyenlősé­get. — A határterület felosztá­sában voltak-e viták az érde­keltek között? — A fórum tagjai sérelmez­ték, hogy a 25 ak értékű föl­dekből 60-70 hektárt jelöltek ki. Megelégedtek volna ala­csonyabb ak értékű földdel is, hiszen a művelés során ezek valós értéke jóval magasabb, mint a megjelölés idején, ugyanakkor az alcsonyabból többet lehet kimérni. A módo­sítás lehetőségét újból meg­tárgyaljuk, hiszen a közösség érdeke az, hogy béke legyen a faluban. Sok a nyitott kérdés, nem tudjuk, hogy valójában mennyi az az igény, akik tény­leg gazdálkodni kivánnak, azt sem tudjuk, hogy hányán vannak, akik csak a kárpótlási jegyüket akarják felhasználni, életjáradékra, lakásra, de nem földre, és kik azok, akik kérik a földet, de önállóan nem ki­vánnak gazdálkodni. — A tsz-vagyon nevesíté­sét hogyan kívánja megoldani a tagság? — Munkahelyi közösségi üléseken már több esetben is megvitattuk az elképzelése­ket. 420 nyugdíjasunk és 240 aktív dolgozónk van. Az úgy­nevezett behozott vagyon után (iovak, vetőgép, egyéb eszközök) az öszvagyon 40 százalékát az eszközérték arányában osztjuk szét. — Hogyan tudták a tagok igazolni, hogy 30-40 évvel ez­előtt mit vittek be a tsz-be? — Kérdőívet kellett min­den érdekeltnek kitöltenie, amin megjelölte a bevitt esz­közeit. Ebből indultunk ki, majd levéltárban próbáltunk a nyomára bukkanni az iratok­nak. Ezután összeült a „vének tanácsa", akik tisztázni pró­bálták, hogy mi mennyit ért. A listát kifüggesztettük egy hó­napig. Egy évvel ezelőtt a vagyon­rész felét, a maradékot pedig az évek és a kereset arányában osztottuk szét. — Mennyire ismerik az emberek itt a faluban az új szövetkezés lehetőségeit? — A tapasztalat az, hogy kevésbé. Mind a 3 törvény, a kárrendezési, az átmeneti és az új szövetkezeti, a jelenlegi privatizációs törekvések ré­sze. Megkezdődött a tulaj­donviszonyok újrarendezése, aki most kimarad, lépéshát­rányba kerül. Éppen ezért na­gyon nehéz döntés előtt állnak az emberek, kiválni a tsz-ből és önállóan gazdálkodni, vagy maradni? De mi lesz, ha ma­rad a tsz-ben, de a munkájára nem tartanak igény? Ezek olyan kérdések, melyekre mindenkinek önmagának kell válaszolni. A múltkoriban az Alföldön jártam, az egyik kis faluban annyi vállalkozás, annyi ötlet fogott meg, hogy szinte irigy­kedtem. Mi is próbálkoztunk itt gazdakör indításával, min­denkinek tetszett, de senki nem tett érte semmit. Próbál­tunk kedvet csinálni külön­böző vállalkozásokhoz, palac­kozóhoz, tejfeldolgozóhoz, gabonafeldolgozóhoz, de mindig megakadt az első ne­hézségek után. Itt valahogy minden lassabban megy, mint más faluban. Az embereket zavarja, hogy dönteniük kell, ehhez nem szoktak hozzá. Nem látnak előre, néha kevés az információ is, de minden­hol így van ez. Mauthner Ilona „Az embereket zavarja, hogy dönteniük keli." Szép keblek mögött széplelkek Szűcs Judith (h-val a vé­gén) énekelte jó tíz évvel ezelőtt örökbecsű dalában, hogy „igen, ilyen ma egy lány", mármint az, aki diszkóba jár. Úgy tűnik, a diszkóláz mára legfeljebb enyhe hőemelkedéssé sze­lídült, legalábbis erre le­hetne következtetni a Miss Universe szépségverseny hazai döntőjébe benevezett lányok múlt heti megható tévés bemutatkozása után. Persze, még örülhetnénk is, hogy hazánk legszebb lá­nyai két perces önvallomá­sukban az időtöltésről szólva a diszkót gyakorlati­lag nem is említették: nem, az ilyesfajta léha szórako­zásnak nem adják át ma­gukat, sokkal inkább a tar­talmas elfoglaltságnak. Ezek közé tartozik pél­dául a természetjárás, méghozzá szigorúan nyá­ron. Lányaink egyszerűen imádnak az újjáéledő ter­mészetben, a friss levegőn tartózkodni, kedvelik a nö­vényeket, a virágokat. A virágoknál jobban már csak kedvenc háziállataikért ra­jonganak, főként a macs­kákért, de a lehető legjob­ban a kutyákért. A nemes­lelkű lányok persze ember­társaik - tegyük hozzá gyorsan, a nyílt, egyenes természetű embertársaik - iránt is megkülönböztetett figyelemmel viseltetnek. Ugyanakkor nemcsak a növényeket, a macskákat és a kutyákat imádják, ha­nem - s ez tiszteletreméltó és méltánylandó pedagó­gusi hajlamokra vall - a gyerekeket is. Legszebb lányaink szor­galmatosak és igényesek is: fürge ujjakkal művelik a szabás-varrás tudományát, erre szükség is van a diva­tos öltözködés végett. Ugyanis elenyésző kivétel­től eltekintve szeretnék magukat bedolgozni - ter­mészetesen távlati célként - a manöken vagy a fotó­modell szakmába. Ehhez, persze, elengedhetetlen a jó alak folyamatos karbantar­tása, amit - igazi sportem­berekhez illően - vízisíelés­sel, szörfözéssel és vitorlá­zással lehet elérni. S ha esetleg valami oknál fogva nem sikerül - ismét hang­súlyozzuk, természetesen távlati célként -, a manö- kenség tövisekkel, de virá­gokkal is koszorúzott út­jára rálépni? Nos, akkor sincs nagy probléma, hi­szen a frissen érettségizett lányok többsége főiskolára jelentkezik - valamennyien reménykednek a sikeres felvételiben - , vagy kita­nulja az idegenvezetői szakmát. A sok egyéb nél­külözhetetlen információ mellett a nézők még azt is megtudhatták, hogy leg­szebb lányaink jórészt a szülők (avagy nagyszülők), illetve a barátok szenvedé­lyes rábeszélésére, az érvek súlya előtt meghajolva vál­lalták a megmérettetést. A győztes fejére azóta már fel is került a korona, s Ma­gyarország Szépe méreteit szemügyre véve megálla­pítható, hogy a zsűri helye­sen döntött: a szép ... lel­kek elől joggal hárul el az akadály. Szeri Árpád

Next

/
Thumbnails
Contents