Tolnai Népújság, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-31 / 77. szám
1992. március 31. MEGYEI KORKÉP KÉPÚJSÁG 3 Vegyszeres gyomirtás a MÁV-nál A MÁV Kiskunhalasi Pályafenntartási Főnökség április 1-jétől 14-ig vegyszeres gyomirtást végez állomásain, valamint esetenként a nyílt vonalon is. A helyszíneken a következő vegyszereket használják: az Arsenalt a Báta- szék-Bácsbokod között, a Hungazin 440 SW-t, a Di- kamin „D"-t, valamint az Agropont a Solt-Duna- földvár közötti szakaszon. Kiállítás a Völgy ségi Múzeumban A bonyhádi Völgységi Múzeumban április 1-jén, szerdán délután négy órakor nyitják meg az „Emlékezés Széchenyi Istvánra" címet viselő kiállítást, mely június 1-jéig tekinthető meg naponta 10-18 óra között. A kiállítást a bonyhádi Széchenyi kör elnöke, dr. Bajusz Viktor nyitja meg. Emlékest Tamásiban Tamásiban, a városi könyvtár olvasótermében április 7-én, este hat órai kezdettel Móricz-emlékes- tet tartanak. Az emlékesten Czine Mihály irodalomtörténész, kritikus lesz a vendég. Hírek Udvariból A Kapos-Koppány Völgyi Vízitársulat munkásai immár harmadik hete dolgoznak Udvariban, a Köztársaság utcában. Az 510 méter hosszú és 3 méter széles betonutat építik. A több mint kétmillió forintos önkormányzati beruházás körülbelül másfél hét múlva készül el, ezután kerülhet sor a műszaki átadásra. Az önkormányzat a gyönki Agrammal készíttette el az utcai szemét- gyűjtő ládákat, mely 20 ezer forintba került. A tizenkét szemeteskosarat a napokban helyezik ki az intézmények elé. Levelezőtársak kerestetnek Zdravko Gospodinov, a Kelet-Európai Levelező Pajtások elnöke küldött egy angol nyelvű levelet az Új-Dunántúli Napló Szerkesztőségének - s így jutott el szerkesztőségünkbe is -, melyben levelezőtársakat keresnek és kínálnak Kelet- és Nyu- gat-Európából, szerte a világról. Magyarok részére a tagság ingyenes. További felvilágosítást a következő címen nyújtanak: East European Pen Pals, P.O. Box 111, Varna-9003, Bulgária. A már említett levél angol szövege: „Penfriends available, East and West Europe, all the world. De- tails-East European Pen Pals, P.O. Box 111, Varna-9003, Bulgariea. Free membership for Hungarians." A tárgyalóteremből Az erőszakos előző A tanúk tisztessége Az agresszív autóvezetők ellen csak közös erővel léphetünk fel. S nem is eredménytelenül, ezt példázza az alábbi történet. Korunk hőse, Sz. Róbert érettségizett, foglalkozásnélküli szombathelyi lakos Gyuláról tartott hazafelé Volkswagen Golf gépkocsijával. Az útja igen sietős lehetett, mert szerette volna megelőzni a négy-öt gépkocsiból álló sort, ám sikertelenül. Az Audival közlekedő sértett egyszer már korábban fékezni kényszerült azért, hogy be tudjon sorolni az ámokfutó. Nem nyugodván bele a kudarcba, Sz. Róbert a du- naföldvári hídon a záróvonalon át előzte meg az Audit, és előtte úgy fékezett, hogy megállni kényszerítette. Nyomadaf estéket nem tűrő szavakkal bírálta a budapesti sértett vezetési stüusát, majd belerúgott az az autó sárvédőjébe. Az ajtót visszaszorítva a vezetőt nem engedte kiszállni a kocsiból. A szóváltás után to- vaszáguldott. Az országutak ingerült rémei általában meg is úsz- szák tetteiket, de ez eseben nem ez történt, mert Gy. Zoltán nagykőrösi lakos már bent a városban jelzett a sértettnek, s miután megálltak, nemcsak felháborodottan tárgyalták meg az esetet, hanem utasával együtt vállalták a tanúskodást is. Ez nem kevés áldozatvállalást jelent - hiszen az ügyet első fokon a Paksi Városi Bíróság tárgyalta -, még akkor sem, ha az utazási költségeket az állam megtéríti. De, ha az állampolgárok nem vállalják a vétséget elkövetők elleni fellépést, akkor tovább romlik a közlekedési morál az utakon. A körülmények úgy alakultak, hogy az útitárs nem is tudott megjelenni a tárgyaláson, de kimentette magát. A vádlott védekezésében merőben másként adta elő az esetet. Szerinte az audis akadályozta őt hosszabb távon az előzésben, majd amikor ezt kérte tőle számon, úgy megütötte, hogy elesett a dunaföldvári hídon, s az ő autójában is károk keletkezetek a konfliktus következtében. Tanúja természetesen neki is volt utitársa személyében, aki persze nem látta az autórongálást, viszont azt sem, hogy társa elesett volna. A bíróság az ügyben teljesen érdektelen, más városban élő tanú valllomását fogadta el, és tekintette előadásában az esetet életszerűnek. Ezért a Tolna Megyei Bíróság dr. Csáky Árpád vezette büntetőtanácsa az első fokú ítéletet helyben hagyta. E szerint az erőszakos előző - tekintettel büntetlen előéletére, mint enyhítő körülményre - tartozik megfizetni 120 napi tétel pénzbüntetést: nyolcezer ötszáz forintot, a sértett autójában keletkezett 12 ezer forint kárt és a polgári peres eljárás illetékét, 720 forintot. Ha mindezt nem tenné, százhúsz napot kell börtönben töltenie. Az ítélet jogerős. Ihárosi Mit tesz a kormányzat, s mit tesz az egyén? „A Magyar Demokrata Fórum a munkások érdekében dolgozik" Interjú Lezsák Sándorral, az MDF alelnökével — Alelnök úr! Kónya Imre frakcióvezető szerint az MDF politikájának a lényege: ugyanazt, de határozottabban. Ön is így vélekedik? — Ehhez nehéz bármit is hozzátenni. Hadd említésem például az MDF 1988-as kis- kunmajsai fórumának megállapításait és programelemeit a földkérdésről. Érdemes ezt újból áttanulmányozni. Ezek alapján is azt kell mondjam, hogy ugyanazt, de határozottabban. S ehhez meg is van a belső tartalékerő az MDF-ben. Élmény számomra, hogy a háttérbe húzódott tagjaink közül az elmúlt háromnegyed évben sokan újból munkába álltak. Ez biztonságot ad számunkra. — Gyakorta lehet manapság hallani, hogy bár szavakban sok párt vállalta a munkások érdekeinek képviseletét, ez a törekvés mégis elsikkad. Az MDF tevékenységét ön szerint mi jellemzi ezen a téren? — Nagyon határozottan szeretnék fogalmazni. A Magyar Demokrata Fórum a munkások érdekében dolgozik, ahogyan a kormányzat is. Ez nem azt jelenti, hogy adjunk a semmiből, s olyan szociális programot hirdessünk, ami megvalósíthatatlan. Mindenekelőtt meg kell teremteni annak az elemi feltételeit, hoyg tudjunk miből megfelelő életkörülményeket biztosítani. Ugyanis nem akkor lesz az MDF vagy a kormányzat munkásközpontú, ha ígérget. S tények bizonyítják, a gazdaság fejlődése sokkal határozottabban megindult, mint ahogyan azt szakértői szinten várták volna tőlünk. Persze, ehhez a fejlődéshez kellett többmillió ember, akik elviselték és elviselik a gazdasági műtéteket. S bizony, sokan rossz kedvűek emiatt, de azért gyógyulófélben vagyunk. — A politikusok általában türelmet kémek azoktól, akik megszenvedői a változásoknak. Ön ezen túl mit mondana azoknak, akik eddig még türelemmel tűrnek? — Egyrészt ahogyan ez történik is, mozgósítani kell minden tartalékot, s keresni kell a szűkebb környezetben a lehetőségeket, melyek benne vannak az új törvényekben. Egyik barátom szinte a minimális ismeretanyagból kiindulva háromnegyed éves, nagyon küzdelmes, idegfeszítő munka után jutott el oda, hogy elkezdi szervezni a vágóhidat. S ma már eligazodik a jogszabályok és rendeletek között, megtanulva az új rendszert. — Az ilyen jó példák bemutatására kétségkívül szükség van. De aki egész életében a szalag mellett dolgozott, nem biztos, hogy rögtön vállalkozásba kezd, már csak egyéb okok miatt sem ... — Tény, hogy ismét a nagypapák és a nagymamák viselik a legnagyobb terheket, mint egyébként minden korszakváltáskor. S idetartoznak azok is, akik habitusuk miatt nem képesek arra, hogy megkeressék a saját magukra vonatkoztatható lehetőségeket'. A munkanélküliségi segély valóban nem megoldás, de azért valljuk be őszintén: mindenki tud a környezetéből olyan embert, aki munkanélküli, és mégsem keresi az újbóli elhelyezkedés lehetőségét. Ehelyett kiegészítő tevékenységgel megtetézi jövedelmét, s három év múlva fel lesz háborodva amiatt, hogy kevesebb, vagy éppenséggel semekkora segélyt sem kap kézhez. Tehát nemcsak azt kellene nézni, hogy mit tesz a kormányzat, hanem azt is, hogy mit tesz az egyén. — Alelnök úr, ön mint pedagógus, a kormányzat eddigi tevékenységét értékelve, milyen jegyet írna be a képzeletbeli osztálynaplóba? — Azt hiszem, hogy az egész ország számára kellene kiállítani a bizonyítványt. Bármennyi összetevőt is vizsgálok, arra a következtetésre kell jutnom, hogy ennyire voltunk képesek. Mindent egybevetve nem osztályzatot adnék, hanem inkább szóban értékelnék, röviden csak így: megfeleltünk. Szeri Árpád Érdekegyeztető fórum Madocsán Hogy béke legyen a faluban (Folytatás az 1. oldalról) A kárpótlásra való felkészülést mi már hónapokkal ezelőtt elkezdtük, amikor még csak az igényeket kellett benyújtani. Igyekeztünk abban segíteni, hogy a fejekben rend legyen. Tardi Mihály, a megyei kárrendezési hivatal munkatársa járt ki hozzánk és elmagyarázta, mi van a törvényben, azt hogyan kell értelmezni. Mi így próbáltuk biztosítani az esélyegyenlőséget. — A határterület felosztásában voltak-e viták az érdekeltek között? — A fórum tagjai sérelmezték, hogy a 25 ak értékű földekből 60-70 hektárt jelöltek ki. Megelégedtek volna alacsonyabb ak értékű földdel is, hiszen a művelés során ezek valós értéke jóval magasabb, mint a megjelölés idején, ugyanakkor az alcsonyabból többet lehet kimérni. A módosítás lehetőségét újból megtárgyaljuk, hiszen a közösség érdeke az, hogy béke legyen a faluban. Sok a nyitott kérdés, nem tudjuk, hogy valójában mennyi az az igény, akik tényleg gazdálkodni kivánnak, azt sem tudjuk, hogy hányán vannak, akik csak a kárpótlási jegyüket akarják felhasználni, életjáradékra, lakásra, de nem földre, és kik azok, akik kérik a földet, de önállóan nem kivánnak gazdálkodni. — A tsz-vagyon nevesítését hogyan kívánja megoldani a tagság? — Munkahelyi közösségi üléseken már több esetben is megvitattuk az elképzeléseket. 420 nyugdíjasunk és 240 aktív dolgozónk van. Az úgynevezett behozott vagyon után (iovak, vetőgép, egyéb eszközök) az öszvagyon 40 százalékát az eszközérték arányában osztjuk szét. — Hogyan tudták a tagok igazolni, hogy 30-40 évvel ezelőtt mit vittek be a tsz-be? — Kérdőívet kellett minden érdekeltnek kitöltenie, amin megjelölte a bevitt eszközeit. Ebből indultunk ki, majd levéltárban próbáltunk a nyomára bukkanni az iratoknak. Ezután összeült a „vének tanácsa", akik tisztázni próbálták, hogy mi mennyit ért. A listát kifüggesztettük egy hónapig. Egy évvel ezelőtt a vagyonrész felét, a maradékot pedig az évek és a kereset arányában osztottuk szét. — Mennyire ismerik az emberek itt a faluban az új szövetkezés lehetőségeit? — A tapasztalat az, hogy kevésbé. Mind a 3 törvény, a kárrendezési, az átmeneti és az új szövetkezeti, a jelenlegi privatizációs törekvések része. Megkezdődött a tulajdonviszonyok újrarendezése, aki most kimarad, lépéshátrányba kerül. Éppen ezért nagyon nehéz döntés előtt állnak az emberek, kiválni a tsz-ből és önállóan gazdálkodni, vagy maradni? De mi lesz, ha marad a tsz-ben, de a munkájára nem tartanak igény? Ezek olyan kérdések, melyekre mindenkinek önmagának kell válaszolni. A múltkoriban az Alföldön jártam, az egyik kis faluban annyi vállalkozás, annyi ötlet fogott meg, hogy szinte irigykedtem. Mi is próbálkoztunk itt gazdakör indításával, mindenkinek tetszett, de senki nem tett érte semmit. Próbáltunk kedvet csinálni különböző vállalkozásokhoz, palackozóhoz, tejfeldolgozóhoz, gabonafeldolgozóhoz, de mindig megakadt az első nehézségek után. Itt valahogy minden lassabban megy, mint más faluban. Az embereket zavarja, hogy dönteniük kell, ehhez nem szoktak hozzá. Nem látnak előre, néha kevés az információ is, de mindenhol így van ez. Mauthner Ilona „Az embereket zavarja, hogy dönteniük keli." Szép keblek mögött széplelkek Szűcs Judith (h-val a végén) énekelte jó tíz évvel ezelőtt örökbecsű dalában, hogy „igen, ilyen ma egy lány", mármint az, aki diszkóba jár. Úgy tűnik, a diszkóláz mára legfeljebb enyhe hőemelkedéssé szelídült, legalábbis erre lehetne következtetni a Miss Universe szépségverseny hazai döntőjébe benevezett lányok múlt heti megható tévés bemutatkozása után. Persze, még örülhetnénk is, hogy hazánk legszebb lányai két perces önvallomásukban az időtöltésről szólva a diszkót gyakorlatilag nem is említették: nem, az ilyesfajta léha szórakozásnak nem adják át magukat, sokkal inkább a tartalmas elfoglaltságnak. Ezek közé tartozik például a természetjárás, méghozzá szigorúan nyáron. Lányaink egyszerűen imádnak az újjáéledő természetben, a friss levegőn tartózkodni, kedvelik a növényeket, a virágokat. A virágoknál jobban már csak kedvenc háziállataikért rajonganak, főként a macskákért, de a lehető legjobban a kutyákért. A nemeslelkű lányok persze embertársaik - tegyük hozzá gyorsan, a nyílt, egyenes természetű embertársaik - iránt is megkülönböztetett figyelemmel viseltetnek. Ugyanakkor nemcsak a növényeket, a macskákat és a kutyákat imádják, hanem - s ez tiszteletreméltó és méltánylandó pedagógusi hajlamokra vall - a gyerekeket is. Legszebb lányaink szorgalmatosak és igényesek is: fürge ujjakkal művelik a szabás-varrás tudományát, erre szükség is van a divatos öltözködés végett. Ugyanis elenyésző kivételtől eltekintve szeretnék magukat bedolgozni - természetesen távlati célként - a manöken vagy a fotómodell szakmába. Ehhez, persze, elengedhetetlen a jó alak folyamatos karbantartása, amit - igazi sportemberekhez illően - vízisíeléssel, szörfözéssel és vitorlázással lehet elérni. S ha esetleg valami oknál fogva nem sikerül - ismét hangsúlyozzuk, természetesen távlati célként -, a manö- kenség tövisekkel, de virágokkal is koszorúzott útjára rálépni? Nos, akkor sincs nagy probléma, hiszen a frissen érettségizett lányok többsége főiskolára jelentkezik - valamennyien reménykednek a sikeres felvételiben - , vagy kitanulja az idegenvezetői szakmát. A sok egyéb nélkülözhetetlen információ mellett a nézők még azt is megtudhatták, hogy legszebb lányaink jórészt a szülők (avagy nagyszülők), illetve a barátok szenvedélyes rábeszélésére, az érvek súlya előtt meghajolva vállalták a megmérettetést. A győztes fejére azóta már fel is került a korona, s Magyarország Szépe méreteit szemügyre véve megállapítható, hogy a zsűri helyesen döntött: a szép ... lelkek elől joggal hárul el az akadály. Szeri Árpád
