Tolnai Népújság, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-31 / 77. szám
4 KÉPÚJSÁG TAMASI ES KORNYÉKÉ 1992. májcius 31. Érdekegyeztetés és vagyonátadás A városházán hallottuk- A város termelőszövetkezetei megküldték a földalap elkülönítésének tervezetét a helyi érdekegyeztető fórumoknak. Azok a törvényben meghatározott módon véleményezésre kerülnek, majd - egyetértés esetén - jóváhagyás végett megküldik a megyei kárrendézési és kárpótlási hivatalnak. Véleményeltérés esetén újabb egyeztetési forduló következik.- Megtörtént a vagyonátadás, így hivatalosan is az ön- kormányzat tulajdonába került a helyi Építőipari és Városgazdálkodási Vállalat (a jogelőd által alapított volt költségvetési üzem) vagyona. A gazdálkodó szervezet január óta önkormányzati vállalatként végzi az építő és a kommunális szolgáltató tevékenységét.- A testületi döntéssel véglegesen „zöld fényt" kapott a Budapest Bank Rt. helyi székház-ügye. A pénzintézet a Szabadság u. '53-55. sz. ingatlanon - a városrendezési tervvel egyezően - kíván egy háromszintes, esztétikus megjelenésű létesítményt építeni, amelynek átadását 1993-ra ígérik.- Az önkormányzat és a rendőrség közötti jó együttműködés eredményeként a budapesti rendőri ezred tűzszerészei „aknamentesítik" a volt szovjet lőtér területét. Ez a polgári hasznosítás előfeltétele. A munka megkezdődött, amelynek eredményére természetesen még visszatérünk. Gratulálunk! Feltűnően sok és szép írás érkezett mesepályázatunkra a Tamási 1. Számú Általános Iskolából. Kellett ehhez a gyermekek tehetsége, de kellettek azok a pedagógusok is, akik mindezt felismerték, gondozták, akik szívügyüknek tekintik az anyanyelvi nevelést, akik szeretik a szakmájukat és a gyermekeket. Gratulálunk Pásztor Istvánnak, az iskola igazgatójának és a gyerekeket felkészítő tanároknak, nevezetesen An- dokné Fekete Zsuzsannának, Szép Ferencnének, Renczes Bélánénak, Pestiné Balogh Rózsának: Talán mások is elgondolkodnak azon, hogy a hétköznapokon is észre kellene venni az értékes embert nevelő pedagógust. Nagyszokolyi hétköznapok A megyehatár széléhez közel, az arra járó városlakó számára már eldugott helynek tűnik Nagyszokoly. Az ember azt hinné, munka utáni kikapcsolódásra, szórakozásra nincs is lehetőségük az itt élőknek. Az asszonyklub meghívására mentünk Nagyszo- kolyba. Megalakulásuk történetét készségesen mesélik a hölgyek. Tizenhat évvel ezelőtt néhány férj, megelégelve a hosz- szú őszi-téli esték nyugalmát, úgy döntött, egy kis színt visz a falu életébe, megalakították a nősek klubját. Válaszul a feleségek az asszonyklubot, így 25 házaspár időről időre találkozott, és ehhez még különösebb alkalom sem kellett, egyszerűen jól akarták érezni magukat. A kiadós vacsora és a jó zene mellett remek alkalom nyílt arra is, hogy megbeszéljék egymás és a körülöttük zajló hétköznapok problémáját is. Egyik alkalommal beszédtéma volt egy paksi kisfiú, aki súlyos leukémiában szenved. A segítőkész társaság úgy döntött, hogy jótékonysági bált rendeznek a kisfiú helyzetének a megkönnyítésére. A kezdeményezés az egész falut megmozgatta, még azok is váltottak 100 forintos belépőt, akik a bálba nem tudtak elmenni. Az asszonyklub tagjai saját kezűleg készítették el a tombola nyereményeit. — Sokan panaszkodnak, hogy az emberek közömbösekké, befeléfordulókká váltak. Úgy érzem, egy közösségen sok múlhat, hogy ebből az érdektelenségből kimozdítsuk egymást. Pedig higgye el, nekünk sincs sok okunk a vidámságra. Ez a térség súlyos gazdasági helyzetben van, a termelőszövetkezeten kívül nincs is más munkalehetőségünk. Még belegondolni is rossz, mi lesz, ha ott sem lenne ránk szükség. De a nehéz helyzetben is sokat ér, ha számíthatunk egy-egy jó szóra. Nagyszokoly megtartotta összetartó erejét - mondta egyik beszélgetőtársam. -mauIregszemcsei változások Nagyon gyakran konzultálunk a környező településekkel - mondja Hintenberger Károlyné, az iregszemcsei ön- kormányzat jegyzője. Ebben az évben is megbeszéléseket folytattunk a vízmű üzemeltetéséről, az építési társulásokról, a hétvégi orvosi ügyeletek megszervezéséről, a rendőri állomány bővítéséről és ma is konzultálunk a szövetkezetek átalakulásával kapcsolatos közös teendőkről. Sokmindenben egymásra vagyunk utalva. Alaposan előkészítették az ezévi költségvetést is: a pénzügyi ellenőrző bizottság és az önkormányzat testületé is két-két fordulóban tárgyalta, közben közmeghallgatáson kérték a lakosság véleményét. Nem kis büszkeséggel mondja a beszélgetésbe kapcsolódó Túrós László polgármester, hogy elfogadott költségvetésük van, miszerint 66 millió 700 ezer forinttal gazdálkodhatnak ebben az esztendőben. Mi mindent kell megoldaniuk? Mindenekelőtt az iskola mellett épülő tornaterem befejezését és ezzel egyidőben az általános iskola központi fűtését. A saját erő nem lenne erre elegendő, ezért, hasonlóan az elmúlt évhez, pályázatokkal szeretnék kiegészíteni az anyagiakat. A volt presszót könyvtárrá alakítják, erre 400 ezer forintot szánnak. Útépítésre, járdaépítésre és -felújításra is csaknem három miilót fordítanak. Bíznak abban is, hogy a telefonhálózat fejlesztésére szánt 700 ezer forintnyi hozzájárulást is fel tudják használni. Az orvosi rendelő gépeire, műszereire tervezett 300 ezer forintot szintén pályázattal szeretnék félmillióra gyarapítani. Növekednek a szociális és gyámügyi gondok itt is. A tavalyi év hasonló időszakához képest két és félszer többen kértek szociális segélyt. Nő a munkanélküliek száma, jelenleg az itt élők 5-6 százaléka került ilyen szomorú helyzetbe. Az önkormányzat jelenleg 4 főt foglalkoztat közhasznú munkásként a park- fenntartásban, a szemétszállításban, a járdafelújításoknál segédmunkásként, munkájukkal igen elégedettek. Április 1-től további 5 közhasznú munkást foglalkoztatnak. Két falugyűlésen készítették elő a helyi adó bevezetését. Talán ennek is köszönhető, hogy március közepéig, szinte az adó bevallásával egyidőben a lakosság 40 százaléka már befizette az 1500 forintot. Takarékosan élünk - mondja végezetül a polgár- mester. Egy éven belül 17 fővel csökkentettük az önkormányzat és intézményeinek létszámát, a képviselőtestület tagjai pedig kezdettől hallani sem akarnak semmiféle, közéleti tevékenységükhöz kapcsolódó tiszteletdíjról és költségtérítésről. MEMENTÓ Szombaton éjjel Ozorán a gázcseretelepet törte fel és vitt el hat gázpalackot két felnőtt és egy fiatalkorú. Nem volt szerencséjük a betörőknek, mert a gyakorlatlan gépkocsi- vezető a helyszíntől nem messze egy útszéli fának ütközött, így gyorsan lefülelte őket a rendőrség. Megszaporodtak az ilyen jellegű betörések, mondta Kököny András, a Tamási Rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője, hiszen könnyű préda a gázcseretelep: általában lakott területtől távol, dróthálóval bekerítve szinte „kínálja" magát a betörőknek. Nagyszabású, hat órás közlekedési akció volt csütörtökön Tamási környékén, amelyben a faddi, megyei továbbképzésen résztvevő állomány működött közre. Az eredmény: három személy ellen bűncselekmény alapos gyanúja miatt eljárást indítottak, többszáz áthaladó személyt igazoltattak, több ittas vezető ellen tettek feljelentést, rendszámtáblákat vettek le, mivel elmulasztották a tulajdonosok gépkocsijukat átíratni. Április 1-től Regszemcsén a példás együttműködés eredményeként az önkormányzatok által finanszírozott három rendőrrel 8 főre bővül a körzeti megbízotti csoport. A három rendőr munkabérét a járulékos költségekkel együtt, amely több, mint 2 miliő forintot tesz ki, az iregszemcsei, a magyarkeszi, a felsőnyéki, a nagyszokolyi és az újiregi ön- kormányzat állja egy esztendeig, s ezt a tagság arányában anyagilag is támogatja a takarékszövetkezet, a KOP-KA Áfész, az iegszemcsei, a magyarkeszi és a felsőnyéki termelőszövetkezet. Az iregszemcsei önkormányzat ezen túl vállalta mintegy 200 ezer forint értékben a helyiség kialakítását és egy gépkocsi vásárlását, a Tamási Rendőrkapitányság pedig gondoskodik a berendezésről és a felszerelésről. Gizi és Gizella Csak áll a márciusi napfényben Ertényben Bognár Gyuláné, Gizi néném, mellette szatyorral a karján Pálfi Istvánná, Gizella néném és beszélgetnek. Úgy, mint ahogy azt a falusi ember megszokta. Nem, nem acsarognak egymásra, mint az új politikai elit a parlamenti manézsban, csak mondják a magukét. Gizi néném a Szigetváron működő orvos fiát emlegeti fel, akit - mint e sorok íróját is - messze vitt az élet a szülői háztól, s akivel mindig' elkerüljük egymást otthon, pedig szeretnénk találkozni. Na majd legközelebb - mondjuk ilyenkor, s hisszük, így is lesz. Gizi néném mondja, Gyuszi - a doktor fia - nemrég volt otthon, s vágtak neki a hűtőbe egy disznót. Kell az a városba sza- kadtnak támogatásul, no meg aztán az értényi ember úgy van, hogy addig mindig ad - még ha nehezen is a mai világban -, amíg csak tud. Amikor már nehezére esik a munka, akkor is ad, de az csupán szeretetből áll. Az emberfia azonban beéri ennyivel és próbálja meghálálni. Gizi néném a vagyonnevesítést is szóba hozza, meg a kárpótlást. Mondja, intézi mindkettőt, de azt kérdi, a néhai férje fogságban eltöltött idejéért járó pénz folyósításáról mit tudni. Sajnos semmit - válaszoljuk és beszélgetőtársát hallgatjuk máris. Gizella néném arról szól, hogy farsangi bálban járt a tamási nyugdíjas klubban, aminek a tagjaival már elég sok ünnepségen vett részt, aztán arról beszél, köszöni a meghívást a klubtagoknak és az új vezetőnek, Topái Lász- lónénak. Most sem ment üres kézzel Tamásiba - meséli -, vitte a saját verseit. Igen, Gizella néném így, kétszer hetesen, 77 évesen is jól tartja magát, örömét bánatát versbe önti, lakodalmi köszöntőket farag, sok-sok embertársával levelez, éh a nyugdíjasok tevékeny életét. Mondaná is még a sok-sok élményt, de tudja, sietnünk kell. Csak áll Bognárék vaskapujában Gizella és Gizi néném a meggyfa alatt, s a falusi ember jó szokása szerint beszélget, így talán nem is jut eszükbe, hogy több mint száz özvegyasszony van a hatszázvala- hány lelkes faluban . . .- ékes SU(T)TYÓLAP Mindig örömmel adunk hírt új, vagy megújuló diáklapokról. Most is erről van szó: megjelent a Tamási 1. Számú Általános Iskola, stílszerűen a SU(T)TYÓLAP nevet viselő újságjának legújabb száma. Tizenéves kollégáink igazi szenzációval is szolgálnak: a Szent Jupát kapitányával készített interjú mellett Fa Nándor kézírásos üzenetét is közlik, amit talán felnőtteknek sem haszontalan elolvasni, netán megszívlelni: „Tudnotok kell, hogy a világ nem áll meg! Tetszik vagy nem, fel kell venni a napirendbe azokat is, amik nem biztos, hogy élvezetek csupán." Reméljük, sikerül a lap további megjelenését biztosítani! Ott hever a kereszt a szakályi határban, a Kistavai dűlőben ripityára zúzva. Friss a törés és friss a barbárság is, mert nem valószínű, hogy a szél tette mindezt, sokkal inkább az „ember". Az, aki fel sem fogja tettének súlyát. Fekszik az útszéli fűben a darabokra tört kereszt és emlékeztet, jelez, jelent, vár, s a felfordított Krisztusfej most mégjobban szenved . . . Emberek, nem kéne tenni valamit?
