Tolnai Népújság, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-28 / 75. szám

6 MÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. március 28. Ez a parlament nem képviseli az ország akaratát Szekszárd 2000 A konzervatív liberálisokhoz állok közelebb- Milyen ma egy ellenzéki kép­viselő politikai közérzete?- Nem tudom mi az a poli­tikai közérzet, de mint szabad demokrata képviselőnek nem túl jó a közérzetem. A dolgok nem úgy alakulnak, ahogy a vá­lasztások előtt elképzeltük. Nincs lényeges elmozdulás a gazdaságban, ami történt, a/ meg mind elmaradhatott volna. Lehet, hogy koncepciók vannak azok mögött a tendenciák mö­gött, amik látszanak, ezt én nem tudom, de hogy a kor­mányzat nem tud mit kezdeni a gazdasággal, azt látom. Földrajzilag persze, hogy itl vagyunk Európában, de az eu­rópaiságtól igen-igen messze. Éppen az ellen tesz lépéseket a koalíció, amit hirdet. Az Európához tartozást nem lehet hazafiaskodó érzelmek sulykolásával bizonyítani. Ret­tenetesen unom, hogy percen­ként kellene bizonyítanom ma­gyarságomat, s ráadásul külső­ségekben. Ez tőlem teljesen idegen, hiszen én magyar va­gyok, és ez egyáltalán nem szo­rul bizonyításra. És akkor még nem is szóltam az általános, és a parlamentben is megnyilvá­nuló politikai vitakultúra szint­jéről.- A kívülálló úgy látja, komoly válságban van az SZDSZ, mi­lyennek látszik ez belülről?- Az SZDSZ sok hibát köve­tett el. Nem mindig figyeltünk fel időben a koalíció politikájá­ban megjelenő ártalmas ten­denciákra, vagy ha igen, akkor rosszul reagáltunk rá. Nem mindig sikerült ráhangolód­nunk a közvélemény, illetve a társadalmi közérzet változása­ira. Előfordult, hogy a frakció vélt képek alapján hozta meg döntéseit. Kész ténynek fogad­tuk el, hogy Magyarországon polgári demokrácia van, holott ez még nem kialakult parla­mentarizmus, mert a másik ol­dalnak eszében sincs betartani a játékszabályokat. Mindez persze következik ennek a par­lamentnek az összetételéből. Nagyon sokan vagyunk ott botcsinálta politikusok, éppen ezért kellene kikérnünk a pro­fik tanácsait. A hozzászólásaink mind igazak voltak, de ha er- edénytelen, akkor nem jó a po- litkánk. Márpedig az ellenzék nem tudott eredményt elérni.- A párton belül melyik áram­lathoz sorolja önmagát?- Formailag nem csatlakoz­tam egyik platformhoz sem. Részt vettem a PAX csoport szervezésében, aminek az lett volna a célja, hogy mondjuk ki, fogalmazzuk meg nyíltan az egymás iránti kritikákat, mert csak így érhető el ismét az egy­ség. Ez a reményeket nem vál­totta be, s ha platformmá akar szerveződni, akkor már nem veszek részt benne. Tartalmilag mindkét plat­form nézeteivel egyetértek, amennyiben liberálisak, de kö­zelebb áll hozzám a Tamás Gáspár Miklós nevével fémjel­zett konzervatív liberalizmus, mint a Pető - Magyar Bálint féle szociálisan elkötelezettebb irányzat. Más kérdés, hogy a tevékenységükkel nem mindig értek egyet. Szerintem jobb volna, ha először a párton belül vitatnánk meg a nézeteket, nem pedig a sajtó nyilvánossága előtt. Már csak azért is, mert akkor kiderülne, hogy az adott elgondolásnak valójában mek­kora a a támogatottsága.- A politizáló közvéleményt foglalkoztatja példáiul az a kérdés is, hogy Zétényi-Takács törvény szavazásánál miért nem mondott nemet a frakció, hiszen korábban hangosan ellenezték az MDF Jus- ticia tervét?- Hoszas vita előzte meg, s kompromisszum eredménye volt. A kilencven képviselő kö­zül 10-15 támogatta volna, a többi pedig nem. A tartózkodás egy gyenge nem, s így akik igennel akartak szavazni, nem kényszerültek az ellekezőjére. Zétényi Zsolt emberi magatar­tásában bosszúvágyat érzek, amit nem tudok és nem is aka­rok követni. Takács hamar kompromittálódott, és ez a tö- vényjavaslat valahogyan na­gyon jellemző rájuk. Én magyarázzam el a koalí­ciónak, hogy a kereszténység egyik legszebb értéke a megbo­csátás? A jogbiztonság a polgári demokráciában sokkal fonto­sabb, mint bármi más. Akit még felelősségre lehetne, vagy lehe­tett volna vonni, azok ellen nem indult eljárás. Az egész törvény beleillik abba a sorba, aminek a lényege fátyol az emberek szeme elé, hogy ne lássák olyan élesen a valóságos gondokat. Ide tartoznak a kárpótlási és az ideológiai törvények, amelyek­kel a kereszténységet akarják bevinni a társadalom minden területére. A Németh-kormány megkezdett gazdasági munká­ját meg nem folytatják.- A következő ilyen szakító­próba az abortusztörvény- Erről megint sok vita lesz, és csak erről lesz vita, nem a gazdasági törvényekről. Az abortusz fontos, de lekiismereti kérdés. A szabad demokraták beterjesztettek erről egy mérsé­kelten liberális törvényterveze­tet, amivek egyet tudok érteni. Szerintem ebben a kérdésben az adott párnak kell döntenie, de a végső szó mindenképpen a nőké. Semmiképpen sem egy férfitöbbségű, és az ismert ko­rösszetételű parlamenté, még­hozzá meghatározott ideológiai alapon. Éz a parlament, véleményem szerint sajnos nem képviseli az ország akaratát. Ilyen kérdés­ben az állam szerepe semmi­képpen sem lehet a tiltás, csakis az, hogy biztosítsa a nem kívánt terhesség megelőzésének felté­teleit, például felvilágosításai, a szülési kedvet pedig szociális intézked ésekkel.- Milyennek látja az SZDSZ esélyeit, most a választások közötti félidőben?- Szerintem elég idő van még arra, hogy fel tudjuk mu­tatni a liberális kormányzati al­ternatívát, de ehhez még na­gyon sokmindent kell átagon- dolni mgszüntetni, vagy újraé­píteni. Ihárosi Ibolya Fotó: Gottvald Károly • • Ökumenikus egyházi naptár Április 1. Szerda nagyböjt IV. vasárnapja után Napi igék: Kát.: íz 49,8-15, Jn 5,17-30. Ref: Hoz 14. Jn 17,12-19. Év: Jób 9,14-23,32-35. Jn 16,29-33. A katolikus naptárban Szent Hugó püspök hitvalló emléknapja. Hugó 1132. április 1-jén halt meg, s már halála után két évvel szentté avatta II. Ince pápa. Beteges volt, de munkáját fejfájósan is maradéktalanul elvégezte, ő lett a fejfájósok patrónusa. A magyar ortodox egyházban Nagyböjt III. vasárnapja utáni szerda, egyben Szentéletű Egyiptomi és Szent Prokópiosz ünnepe. A Április 2. Csütörtök nagyböjt IV. vasárnapja után Napi igék: Kát.: 2Móz 32,7-14. Jn 5,31-47. Ref: Jn 17,20-23. Ev: 5Móz 8,2-3 Jn 17,1-5. A katolikus naptárban Paulai Szent Ferenc hitvalló emléknapja. Ő megállapította a „Legkisebb Testvérek rendjét", de nem sokáig nyugodhatott sírjában, mert a vallásháborúk idején testét kihantolták és elégették. A magyar ortodox egyházban nagyböjt III. vasárnapja utáni csütörtök és Szentéletű Cso­datevő Titusz emléke. ✓ Április 3. Péntek nagyböjt IV. vasárnapja után Napi igék: Kát.: Bocs 2,12-22. Jn 7,1-2 10,25-30. Ref: Joel 2. Jn 17,23-26. Ev: Zsid 7,1-3,16-177. Jn 17,6-8. A katolikus naptárban Szent Richard püs­pök hitvalló emlékezete. A magyar ortodox egyházban nagyböjt III. vasárnapja után péntek és Szent Nikitász hit­valló emléknapja. Jóm kippur kátén. Újhold előtti nap, ame­lyen a zsidó vallás hívei délig böjtölnek és bűnbánó imákat mondanak az abban a hó­napban elkövetett bűnök engesztelésére. Nem láttam csodát Amerikában Az amerikaiak érdeklődése kis hazánk iránt több mint megtisztelő. Tanulni tőlük nem szégyen, nem elfogadni meghí­vásukat - ami névreszóló volt - botorság. Baranyai Kálmán, az MTESZ megyei titkára is amerikás volt. Ä CNI projectjét a polgári mozgalmak segítésére hozták össze a tengerentúliak, s kísérleti jelleggel a szekszárdi polgármesteri hivatallal vették fel a közvetlen kapcsolatot. Két alkalommal járt is a megyénk­ben egy ötfős amerikai delegá­ció, „szondázták" a terepet. Kapcsolatuk az MTESZ-szel régi keletű, rajtuk keresztül amerikai egyetemi professzo­rok is oktattak már Szekszár- don. Mivel nem újkeletű pol­gári mozgalmat kívántak segí­teni az amerikaiak, az is termé­szetes, hogy az önkormányzat melleit, a már meglévő és mű­ködő érdekképviseleti szférát célozták meg, vagyis az emlí­tetteken kívül az IPOSZ-t, a KISOSZ-t és a KISZÖV utód- szervezetét. Baranyai Kálmán tapasztalataiból gyűjtöttünk csokorba néhányat. * — A műszaki értelmiség ér­dekképviseletét a magunk módján mi fölvállaljuk. Ezt te­szi a maga módján az összes említett szervezet. Van Szek- szárdon mérnök kamara, (mi is átalakultunk kamarává) meg­van a hagyományos kereske­delmi kamara a megyében, s mindegyik próbálkozik, s egyik sem tudja betölteni a neki szánt szerepet. Hisz nincs kamarai törvény, így az egyesületi játék- szabályok alapján próbálkoz­nak segíteni. Mindenki külön. Sem a gazdasági, sem a politi­kai környezet nem teszi lehe­tővé a markáns érdekképviselet lehetőségét. Ennek ellenére is e bázisra építkezve képzeli el a jövőt ez az amerikai project. Összefogott működésük éppen a polgármesteri hivatal közre­működésével képzelhető el. Az emberi, baráti kapcsolat mellett a hivatali kapcsolataink szinte a nullával egyenlőek. Ezt Kocsis Imre Antal Amerikában elő­adásában meg is erősítette, s ki­fejtette, éppen a project ad mó­dot a hivatalos találkozásokra. — Azért az félelmetes, hogy erre rájöjjünk, nekünk még mindig egé­szen Amerikáig kell zarándokol­nunk. .. ■— Rájöttünk mi erre itthon is, de mélyen a szemünkbe nézve az amerikaiak mondták ki: ez így nem jó, nem működőképes! Mutattak is olyat, ami példának megfelelő. A szigetpolitika - hogy mindenki maga próbál­kozik a területén - nem vezet eredményre, járhatatlan. Ame­rikában egy tipikus kisvárossal ismerkedtünk. Több nemzeti­ség él közösségükben, köztük van szlovák, zsidó, ukrán és rá­akadtunk egy bonyhádi sváb kolóniára is. Nincs nagyipar, elsősorban kereskedelemmel foglalkoznak, igaz, az IBM ott székel, s a lakosság hetven szá­zalékát foglalkoztatja. A poli­tika determinálja ott is a válasz­tásokat, bár a lakosság választ polgármestert - közvetlenül. A politika mellett külön áll az üz­leti szféra, a nagyvállalattól a vállalkozókig terjedően, és a harmadik pólus a társadalom. A maga nőegyleteivel, ifjúsági csoportjaival, klubjaival, egy­házaival. Itt viszont nincs elszi­getelődés, önálló kezdeménye­zés, e három csoportosulás ösz- szehangoltan és együtt éli nap­jait. A polgármesteri hivatal igen sok lehetőséget biztosít az üzleti élet számára, s viszont sok az általuk tálalt politikai eredmény, immár a hivatal számára. Lehetőségeket kínál­nak fel, azt megvalósítják, pro­fitot szereznek és ennek ered­ményei visszahatnak. Nincs munkanélküli, van bevásárló- központ, épül baseball stadion. Az embereknek kenyéren kívül cirkuszra is szükségük van. A politika sem hálátlan, mert helyzetbe hozza az üzleti életet. Oda-vissza működik ott min­den. — Ebből a legjobb a hazai ber­kekre adaptálhatót elhozni, lega­lább elmélet szintjén. — Az üzleti életnek is van energiája a civil társadalomra odafigyelni. Tanulni mentünk, s volt mit hozni a tarsolyunk­ban. A CNI projectnek is a lé­nyege: azért vittek ki bennün­ket, hogy lessük el a tanulhatót. Ne másoljuk le a mintát, hanem adaptáljuk - szólt a tanácsuk. A hivatal és a különböző érdek­körök együttműködése itthon is megközelítően eképp kell prosperáljon. Szoros együtt­működési fórumot kell létre­hoznunk, ez lehet a Szekszárd 2000 szerveződés. Célja azok­nak az érdekköröknek a megta­lálása, akik e körbe tartoznak, s egymásra találásuk szinte köte­lező. Lásd nagyvállalatok, és kisvállalkozók, vállalkozói központ és kamarák közös ér­dekköre. Kétezerre olyan kisvá­rost tudjunk magunkénak, ahol érdemes élni és dolgozni. — Ehhez elsőként komoly gaz­daságpolitikai változásokra lenne szükség. Netán még a jóléti társa­dalom kialakulására is. — A jóléti társadalomhoz ve­zető úton nekünk kell előrejut­nunk. Elkötelezettség, jó ötlet és kitartás kell, nem várni a majd­csak bekövetkező csodára. So­kat kell együttműködve dol­gozni, nem az ország közgaz­dasági, vagy akár politikai kö­zegének megváltozását lesni. Mi például nem is ismerjük a polgármesteri hivatal műkö­dési elvét, gyakorlatát, bizott­ságainak elképzeléseit. Mikor, miről tárgyalnak ezek a bizott­ságok? Megkockáztatom, akár egy környezetvédelmi prob­léma megbeszélésén, a Séd-pa­tak lefedésének tárgyalása előtt az MTESZ mögött álló szakem­bereket sem ártana meghall­gatni. A gazdasági bizottság kérdezősködhetne mondjuk a helyi adók kivetése előtt, lega­lább az értelmezés, a nyelvezet lenne félreérthetetlen. Ha tud­juk mi vonatkozik az adóból a kft-re, már nem derül ki belőle, mi lesz az rt-vel? Szakmai in­tegrációs munkára lenne szük­ség, a meglévő szellemi kapaci­tás kihasználására. Amerikában a hivatal melett például külön csapatot hoztak létre a régió távlati terveinek elkészítésére. Ha tudod a fejlesztés irányát, ismered a prioritásokat, kö- nyebb a jövőd. Ma e téren is szigetek működnek, külön dön­tenek, széttöredezett, parciális érdekek érvényesülnek, nincs integráció. Itt is létre kell hozni ezt a szervezetet. Játszottunk már sok évtizeden át bizottsá- gosdit, társadalmi munkásos- dit, le is járattuk ezeket, mégis játsszuk tovább. Laza szerve­zeti sémával kellene létrehozni a csoportosulást, melynek szer­vezeti-működési formáját az adódó feladatok fogják megha­tározni. A hivatal költségvetése ma nem bírná el finanszírozá­sát, itt jöhetne a társadalmi jel­leg. Ez pénzügyi lehetőségeket is teremthet magának. — Eddig gyalog mentünk a Bu- ickok után, most rollerrel tesszük ugyanezt, s ők nem fognak lassí­tani.-^Amerika nem sokban kü­lönbözik Magyarországtól. Az emberek lezserek, a munkafe­gyelem sem egetverő, helyen­ként szemetesebb a város mint Szekszárd, és láttam üres kira­katot is. Nem láttam csodát Amerikában, de láttam az em­berekben óriási együttműkö­dési készséget. Mi egymás eredményeit nem erősítjük, ha­nem egymással szembedolgo­zunk. Pesszimista világképben éldegélünk. Ott fölszabadultan kacagnak az emberek, folyik a könny a szemükből, ha kell rö­högnek! Örömeik, bánataik és hétköznapjaik éppen olyanok mint a mieink. Anyagiasabb társadalom, melyben megvan a munkának is az értéke s a pénznek is. Figyelmesek, spóro­lósak. Nem láttam a csodát. Jobb szervezéssel megközelít­hetjük őket. Megkockáztatom, a mi átlag IQ tesztünk jobb eredményt hozna mint az ame­rikaiaké. Az európai ember szé­lesebb látókörű. Náluk a specia- lizáció jellemzőbb. A munká­nak, a teljesítménynek nem ala­kultak ki az értékei. Nincsenek jó értékrendjeink, s ezen kell először változtatni.-Szabó Sándor­Szakértői csoportok dolgoznak Nem csitulnák a közoktatási törvény körüli viták - s aligha­nem ez is közrejátszott abban, hogy a minisztérium a legille­tékesebbek - a pedagógusok, a szülők és a diákszervezetek - képviselőiből alakult szakértői csoport tagjait arra kérte: te­kintsék át, újólag véleményez­zék az oktatásügy „alkotmány- tervezetét", tegyenek javaslato­kat jobbítására. (A vitaalap az 1991. november 5-i törvény vál­tozat.) E grémium egyik pedagó­gus-tagjától, Gál Ferenctől, a budapesti Tömöri utcai általá­nos iskola igazgatójától kérdez­tük: lát-e esélyt olyan törvény- tervezet kimunkálására, amely megnyugvást hoz az oktatás­ügy körüli szenvedélyes, kiéle­zett vitákban? — Erre ma még nehéz hite­lesen válaszolni. A miniszté­rium képviselői már a megbe­szélések kezdetén közölték, hogy ragaszkodnak a törvény- tervezet bizonyos pontjaihoz: a nemzeti alaptantervhez, a terü­leti oktatási központokhoz, az iskolakötelezettség 16 éves korhatárához, az egyéves isko­laelőkészítő óvodához, vala­mint a vizsgarendszer megha­tározásához. Ezek kapcsán tar­talmi változások ugyan lehet­ségesek, de a törvényből egyik sem maradhat ki. A feladat te­hát az, hogy az adott keretek között találjuk meg a legjobb megoldásokat. — Az Önök javaslatai mi­lyen súllyal esnek latba? — Ez is kérdőjeles. Nem tud­juk, hogy a végletes szövegterv elkészítésekor egyáltalán hasz- nálják-e majd anyagainkat, tá­maszkodnak-e elgondolása­inkra és mérlegelik-e érveinket, amelyeket - megbízatásuk sze­rint - június 30-ig írásban te­szünk le az asztalra. — Szakértői csoportunk ed­dig a nemzeti alaptanterv, a vizsgarendszer és az iskola- rendszer kérdéskörét vitatta meg. Véleményét, elgondolá­sait ki-ki önállóan papírra veti, megjelölve, hogy miket tart a holnap iskolája szempontjából a legjobb megoldásnak. Mi te­hát, ha úgy tetszik, személyes álláspontunkat fogalmazzuk meg - a diák-, illetve a szülői szervezetek képviselőivel, akik megbízóik véleményét tolmá­csolják. Természetesen mi is minden „forduló" után tájékoz­tatjuk tárgyalásainkról azokat, akik e felelős feladatot ránk ru­házták, s akik - egyet nem értés'

Next

/
Thumbnails
Contents