Tolnai Népújság, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-28 / 75. szám

4 MÉPÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1992. március 2 Jelöltek Április 5-én Tolnán, az 5. számú körzetben önkormányzati képvi­selőválasztás lesz. A Perczel Mór utcai kisegítő iskolában szavaz­hatnak a környéken lakók reggel 6-tól este 6-ig, a három induló valamelyikére. Most a jelöltek bemutatása illetve bemutatkozása következik, ábécé sorrendben. Imre Attila, független (az SZDSZ által támogatott) — Imre Attilával, a tolnai 5. számú önkormányzati képvi­selő-választókörzet független jelöltjével beszélgetünk, akit az SZDSZ támogat. Nagyon sok ember kiábrándult a politiká­ból, a közéletben szerepet vál­lalni mostanában hálátlan fel­adat. Te mégis elvállaltad a je­löltséget, miért? — A felkérés meglepett, ugyan­akkor megtisztelőnek éreztem. Ne­hezen szántam rá magamat, de vé- gülis úgy éreztem, nem állhatok félre. Nagyon sok ismerősöm, barátom van a körzetben, és a város egé­szében is. Nap mint nap rengeteg emberrel találkozom, beszélgetek, töb­bek között a város ügyeiről is. Sokan bíznak bennem, és ha lehetőségem adódik a bizalmat tettekkel igazolni, úgy ezt kötelességem vállalni. — Megválasztásod esetén elsősorban milyen ügyeket képvi­selnél? — Bármit is akarunk csinálni, annak alapja a gazdaság, a gazdálko­dás. Nemcsak a város szintjén, de országosan is a gazdaság alapja a vál­lalkozó ember, a jól működő vállalkozások. Magam is voltam vállalkozó, ezért ismerem a terület gondjait, és szeretném, ha a város, lehetőségeihez mérten támogatná a gazdasági fellendülést. A másik terület, ami szívü­gyem: a sport. Majd húsz évig fociztam Tolna csapatában, a mai napig is, ha tehetem, teniszezek, focizok. Úgy gondolom, hogy a sportba befek­tetett pénzek feltétlenül megtérülnek az egészségügyi kiadásoknál. Na­gyon fontosnak tartom az ifjúsági és a tömegsport támogatását. A har­madik szívügyem is egészségünkhöz és jövónkhöz kötődik, ez a környe­zetvédelem. Ha belegondolunk, a város egyetlen igazi kincse a Duna holtága. Ma még talán megmenthető, és vele együtt az ivóvíztartaléka­ink is. De természetesen a legfontosabb feladatom a körzet polgárainak képviselete lesz, ha elnyerem bizalmukat. M. B. Károlyi István, független (az MDF által támogatott) — Mint tudjuk, Szilák Mihály, a körzet választott képviselője munkahelyével kapcsolatos elfog­laltsága miatt lemondott. Becsü­löm gesztusát, bár más a politikai és a szakmai karakterem. A közel­múlt választásai során tapasztal­tam, hogy a lakosság esetenként a jelöltek ismeretének hiányában ne­hezen, vagy egyáltalán nem tudott dönteni. Kérem önöket, olvassák el bemutatkozó soraimat. — 1942-ben születtem, több­generációs tolnai család gyermeke­ként. Az általános iskolát az Eötvös utcai iskolában, a középiskolát a tol­nai gimnáziumban végeztem. Gyermekkorom és ifjúságom nagy része, Perczel Mór utcai lakos lévén, a volt „külső iskola" vonzáskörzetéhez tartozik. Ez, felnőttként, ma is igaz. Nős vagyok, nejem Tolnán nevelke­dett. Leánygyermekünk - nem titkolt büszkeségünkre - két gyermek bol­dog édesanyja. Ma a Széchenyi utcában lakom. Szakmai pályámat 1963-ban a mai GÉM egykori elődjében kezdtem. Közel harmincéves gyakorlat eredményeként rálátásom van az erősáramú technika, az elekt­ronika, a távközlés és műsorszórás, az automatizálás és a folyamatirányí­tás szakterületeire. A két utóbbi szakterületen több bejegyzett és bejelen­tett találmányom van. Tájékozódni tudok gazdasági, politikai folyama­tokban, ismerem azok összefüggéseit. Meggyőződésem, hogy a város la­kossága nálam mérhetetlenül többet tud környezetéről, a felmerülő prob­lémákat személyes megélése alapján véleményezi, javaslatai, kész ötletei vannak. Szeretnék - mély tisztelettel kérve a választópolgárok bizalmát - városunk, tágabb környezetünk, mindennapi életünk jobbítása érdekében önökkel együtt tevékenykedni. Nem vagyok tagja egy pártnak sem - ez azonban nem politikai passzivitást jelent. Meggyőződésem, hogy jövőnk egyetlen lehetősége: a gazdasági, technikai elmaradottság felszámolása, ki kell törnünk az középszerűségből! Mint az önkormányzat gazdasági és költségvetési bizottságának tagja, a testületi üléseken, tanácskozási jog­gal, rendszeresen részt veszek. Több esetben személyesen éltem meg, hogy létfontosságú témákban a döntés frakcióharcok miatt nem született meg, vagy elodázódott. Ha a városrész megtisztel bizalmával, egyik fő feladatomnak tekintem a pártok közötti feszültség oldását. Beszélgetések során meggyőződtem arról, hogy személyemet a képviselői munka ellátá­sára a város polgármestere, a képviselők jelentős többsége alkalmasnak tartja. Kérem - szabad akaratuk megtartásával - döntésük során e véle­ményeket is vegyék figyelembe! Károlyi István Mayer Károly, független — A tolnai GÉM kereske­delmi osztályvezetője Mayer Károly, nős, két gyermek édes­apja, 37 éves. Eredeti szak­mája villamosmérnök, a Buda­pesti Műszaki Egyetemen szer­zett diplomát, 1979-ben. Párt­támogatás nélkül indul a vá­lasztásokon, miért? — Szerintem nem világpoliti­káról van itt szó, hanem egysze­rűen arról, hogy ki képviselje a körzet lakóit-a testületben. Ha so­kan ismerik a jelöltet, és bíznak benne, rá szavaznak. Az önkor­mányzati testületet egyébként nem egy olyan helynek tartom, ahol „poli­tizálni" kell, nem a pártérdekeket kell képviselni elsősorban, nem a pártok nevében kell szólni, hanem az emberekért, a városért. — Mit várhatnak a választók Mayer Károlytól, ha ő lesz az új képviselőjük? — Meglehetősen vegyes híreket kaptam az önkormányzati testületről. Mégis bízom abban, hogy lehet ott normális munkát végezni, lehet tom­pítani az ellentéteket, akkoris, ha egyesek - akik korábban jó barátaink, ismerőseink voltak - teljesen megváltoztak, miután bekerültek. Megvá­lasztásom esetén én a helyi érdekek szószólója szeretnék lenni. A tolnaiak maradjanak csak tolnaiak, és ne legyenek szabaddemokraták vagy MDF-esek, ha egy iskoláról vagy egy útépítésről vitatkoznak! - Wy ­Egy arc - egy mesterség Egy kedves, sokoldalú gim­nazista lányt mutatok be az ol­vasóknak: Mármarosi Annát. Anci a tolnai Földvári Mihály Gimnázium IV. B. osztályos ta­nulója. — Úgy tudom, nagyon sok mindennel foglalkozol, azonkívül, hogy eminens tanuló vagy. *nr Legkedvesebb hobbim a gitározás. Van egy négytagú együttesünk Pécsett, a Nervous Play-grund, minden vasárnap próbálunk, kemény rockot ját­szunk. Nemrég vettem erősítőt és torzítót. A gitárom annyira vonz, elég, ha ránézek, azonnal játszanom kell, képes vagyok egész éjjel gitározni. Valamikor a lágyabb zenét kedveltem, 6 évig zongoráztam, bár azt ki nem állhattam. — A sport is kedvenc foglala­tosságaid közé tartozik? — Igen. Ping-pongoztam 2 évig, majd teniszre váltottam, aztán 1 évig kajakoztam, jelen­leg naponta futok, biciklizem, hetente kétszer aerobicozom és kétszer járok konditerembe. — Az újságírás is foglalkoztat? — Igen. Á gimnáziumban Pámer Jakab tanár úr vezetésé­vel szerkesztünk egy ifjúsági lapot, a tolnai I., II., a mözsi és bogyiszlói iskola diákságának újságját, számítógép és szöveg- szerkesztő segítségével. — A zenén, sporton, újságírá­son kívül mivel szeretsz még fog­lalkozni? — Nagyon szeretek fotózni, két jó fényképezőgépem is van, a múltkor az egyik elromlott, 8 órai szereléssel sikerült megja­vítanom. A családi ünnepeket, eseményeket mindig én fotó­zom. Ezenkívül esküvőkön, ke­resztelőkön szavalok. — Már meg se merem kérdezni, Anci, hogy még mit szeretsz csi­nálni, hátha újabb jó tulajdonsá­god derül ki. — Nagyon szeretem az álla­tokat, 4 kutyánk van, 2 vadász és 2 németjuhász, velük is sze­retek foglalkozni, de sokat segí­tek anyukámnak is, aki ugyan­ilyen tevékeny, mint én, tőle örököltem ezt az energiát. Anyukámnak kiváló gasztro­nómiai érzéke van, és én szíve­sen részt veszek a konyhai munkában. A hidegtálak készí­tésében már önálló „alkotásra" is képes vagyok.-— Anci, úgy hallottam, má­soknak is szívesen és gyakran segí­tesz, például a tanulásban. — Most egy társamat német nyelvvizsgára készítem fel, én tavaly már letettem a középfo­kút, mert a nyaramat végigdol­goztam a Balatonon, és tol- mácskodtam. Az iskolai buli­kon pedig természetes, hogy műsort állítok össze, jelmezt készítek, és el is játszom. Ezek a rendezvények nagy visszhan­got keltenek a suliban, az elis­merő kacajok még hetekig hal­latszanak mindenfelé. — jut idő barátokra, barát­nőkre? — Rengeteg barátom és ba­rátnőm van. Optimista, életvi­dám ember vagyok, ezenkívül vegetáriánus és környezetvédő. —• Nem félsz attól, hogyha ilyen iramban haladsz, 30 évest híres leszel? — Nem. Szeretnék hírt lenni, de csak zenei téren, a g tározás által, valahogy. — Példaképeid vannak? — Elég hősködőnek tartom történelmi alakokat, inkább zenészek között akadnak oly: nők, akiket el tudok viselr Abszolút példaképem a VO VÖD. Otthon azzal kelek, ázz: fekszem. — Maholnap felnőtt vagy, mi véleményed a felnőttek világáról? — A felnőttek világa hazu; ságon, képmutatáson alapszi kegyetlenek, csak az anyagia számítanak, azzal mérnek mii dent, a legundorítóbb azonba a politika. Talán nem növök í soha! — És a fiatalokról általában r, a véleményed? — Bosszant, hogy igényteL nek, annak örülnek, hogy ne: kell tanulni, inkább hülyék m. radnak. Bár itt, a gimiben va egy szint, amit el kell érr egyébként is ez a jó suli, bensi séges, jó a viszony a diákok ( tanárok között. — Merre tovább? — Mindenképpen tanuk akarok. Felvételizek a közga: daságtudoányi egyetemre. — És ha elvégezted? — Olyan munkát szeretné ami mozgalmas, hajlandó v, gyök és képes, 10-12 órát is de gozni naponta, ha van érteim és szeretem. Fő szempoi azonban, hogy a gitározási mindig legyen időm és péi zem. Burlász Magdolr Fotó: Kövesdi fám A szedresi templom téglái A néhai Elemér atya feljegyzései m Azonban sokkal szerényebb volt, mert mindig azt mondo­gatta, hogy azt a templomot a tehenek építették. Ezen ne üt­közzék meg senki, mert való­ban így is volt, inkább tisztelet­tel és hálával nézzen ezekre a derék állatokra, mert Öreg gaz­dám szövetkezetbe tömörítette őket és a tejszövetkezet jöve­delméből építtette a laskafalui templomot. Erre büszke volt, de nem a kormányfőtanácsosi címére, mely nem tudta beteg­ségét meggyógyítani, sem öreg napjait meghosszabbítani. Ha feljöhetne sírjából, bizonyosan az volna az első dolga, hogy ezeket a szavakat lekaparja sír­keresztjéről. De hagyjuk a ha­lottakat pihenni és jöjjünk visz- sza az élők világába. Eszembe jutott sok kedves emlék . . . Az első önálló horgá­szat, amikor egyedül próbál­koztam a plébánia előtti Duna- ágban, hiszen csak egy kocsiút választotta azt el a plébániától. A késő esti órákban horogra akadt életem legnagyobb har­csája: mint a félcsónak. Könnyű volt fölbecsülni, mert odahúz­tam közvetlen a csónak mellé, de nem mertem kézzel hozzá­nyúlni, mert azt hittem, hogy ragadozó lévén, leharapja a ke­zem. A merítőháló meg nem volt nálam, így csak anélkül próbáltam beemelni a csó­nakba. A horognyél meghajolt, a horgászzsinór megfeszült, a horog a nagy súlytól kiszakadt a harcsa szájából, az nagyot koppant a csónak orrán, aztán sietve és röhögve távozott a csónak másik oldalán. Ez nem tréfa, hanem szomorú valóság! Hej! Ha azt tudom, hogy be lehet nyúlni a szájába, sőt, csak így lehet megfogni! No, de hol­tig tanul a jó pap, most már tu­dom, de úgy látszik, ők is tud­ják, mert azóta egy sem ka­paszkodott a horgomra - pedig egy jó pár év elmúlt azóta -, legfeljebb horgászbosszantó törpeharcsa. Hát az ottani szilveszteréj! Amikor kimentünk Főmajorba, az egyik intézőhöz, és teli pezsgős poharakkal köszön­töttük az érkező új esztendőt. Az intézőék érvénytelen házas­ságban éltek, de mindenkihez nagyon jók voltak, ezért szeret­ték őket. Gyermektelenek vol­tak. Az intézőnének az a jó szo­kása volt, hogy minden kará­csonyra felnevelt 300 pulykát, ezeket értékesítette és minden főmajori gyermeknek egy öltö­zet ruhát vett karácsonyi aján­dékul. Jutalma nem is maradt el. Ö volt a katolikus fél, a férje más vallású. Sikerült házasá­gukat Rómán keresztül gyöke­rében orvosolni. Elképzelhetjük örömét, mikor 20 év után ismét áldozhatott! Őket azonban már nem találtam ott, sem azt a két idősebb napi áldozó leányt, akik közül az egyik annak ide­jén, egy gyönyörű szép gobelint adott emlékül. Az Úr-Jézust ábrázolja az utolsó vacsorán és szobámnak most is egyik leg­főbb ékessége. Természetesen ezeket már csak akkor tudtam meg, mikor odaérkeztem. Pe­dig odautazásom egyáltalán nem tartozott az unalmas uta­zások közé. Ezt mindneki el fogja hinni, ha megtudja, hogy Püspökpuszta a határsávban van, ahová belépési engedély kell, nekem meg nem volt. Nem volt pedig azért, mert senki nem mondta meg, hogy erre is szükség van. Baján szálltam fel a Dávod felé közlekedő vo­natra. Ez az utolsó állomás. Itt majd le kell szállnom, aztán gyalog megyek át és akkor egé­szen bizonyos, hogy Herceg- szántón, a határrendőrségen kötök ki. Természetesen, ehhez aztán semmi kedvem nem volt. (Folytatjuk.) Programok Testületi ülés Faddon Március 30-án 16 órakc tartja következő ülését a fad< képviselő-testület. Szó lesz tö! bek között a település közpon jában lévő szabad területe hasznosításáról, a rendszeri nevelési segélyezettek köréne felülvizsgálatáról, és Dombo III-as számú strandjának (a P tex üdülő mellettinek) a fejles tésével kapcsolatos elképzel sekről. Csurka István Tolnán Az MDF országos alelnök Csurka István - pártja hel szervezetének meghívására április 3-án Tolnára látogat, művelődési házban, 18 ór kezdettel, előadást tart „M gyár rendszerváltás - Tömegt jékoztatás" - címmel. Animato bál A közkedvelt Anima együttes nosztalgiabálja ápril 4-én este 8-kor kezdődik a te nai kulturházban. Mozgássérültek klubja A háziorvosi ellátásról ha hatnak tájékoztatást a mozgá sérültek klubjának tagjai és ; érdeklődők a tolnai művelődé házban, április 1-jén, fél 3-kor Tavasz A minap Tolnára beszökött a tavasz, a friss és élénk szellő végigsuhant a szemetes utcá­kon, töredezett járdákon, és ki­söpörte a mogorva tél utolsó foszlányait is. Ä tavasz tündére, mint Botticelli gyönyörű Pri- maverája, végigcirógatta a csu­pasz faágakat és nyomában ha­talmasra duzzadtak a rügyek, kinyíltak a kék ibolyák, sárga nárciszok. A természet törvé­nyei örökérvényűek, szemben az emberalkotta tiszavirágéletű törvényekkel. A fáradt és rosszkedvű em­berek, akik nemrég még szí­vükben dédelgettek egy jobb korról szövött álmot, lassan fel­eszmélnek. Mára már immu­nissá váltak a körülöttük zajló értelmetlen és érthetetlen ese­mények iránt. János bácsi mondta a minap: — 14 forintom van nyugdíjig, de nem baj, mert van otthon krumplim és hagymám, majd azon elélek pár napig. Csak a fiamékat sajnálom, mindketten munkanélküliek, ott a két gye­rek, a múltkor már én segítet­tem ki őket 200 forinttal. Tavaly még a kamatadó sok­kot okozott, de az idei áremelé­seket, a további büntető elvoná­sokat - kötelező biztosítás, súlyadó -, már rezzenéstelen arccal vette tudomásul min­denki. Aztán jött az adóbeval­lás, ami csodálatosan egybee­sett a csillagászati tavasz első napjával. Véget ért a 40 évig tartó nyűgös paternalizmus, most mindenki kézbe veheti sorsát: elkészítheti adóbevallá­sát. Itt a tavasz. B. M. Konkurencia Új újságos pavilon nyílt Tolnán, a Radnóti utca sarkán. A városban ez „immár" a második.

Next

/
Thumbnails
Contents