Tolnai Népújság, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-21 / 69. szám

4 KÉPÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1992. március Tisztelt Olvasó! Természetesen nem válik pártcsatározások küzdőterévé a tolnai oldal. Több oka van annak, hogy a közelmúltban helyet adtunk, s az elkövetkező két-három hétben még helyet adunk bizonyos „nem egészen pártatlan írásoknak". Egyrészt: meg­született Tolna város ezévi költségvetése. Ami - ha igaz döntő mértékben befolyásolja a település történéseit, az itt élők hangulatát, a most következő közel egy évben. (Megalko­tásakor bonyodalmak, különféle jelzőkkel minősíthető viták kerekedtek - ezekről szólnunk kellett, illetve szót kellett ad­nunk a feleknek.) A pártsemleges írások háttérbe szorulásának másik oka az, hogy közeleg az időközi választás. Április 5-én, a visszalépett Szilák Mihály helyére utódot választanak a körzet lakói. (Ha sikeres lesz az első forduló.) A jelölteket, a pártok által állított vagy támogatott személyeket, be kell mutatnunk, mulattat­nunk, s köztudott hogy a korteskedés nem valami langyos, udvariaskodó sétagalopp. S az esélyegyenlőség meg nem adásáról harsog mindig - a vesztes. Tisztelt Olvasó! Jó volna, ha mihamarabb visszazökkenhet­nénk az eredeti kerékvágásba. Hisz a lap, így a tolnai oldal célja is az, hogy az előfizetők tízezreit szolgálja, ne pedig ma­roknyi csoportok igazságbizonygatási fóruma legyen. Azon kívül az is vitathatatlan, hogy ezen az oldalon nemcsak „a vá­ros", hanem a környező kistelepülések problémáival is illik foglalkozni, mégpedig ugyanolyan súllyal. De azt is be kell látni, hogy a fenti események - költségvetés, választás - igen jelentősek, ezért azokról kissé részletesebben kell(ett) tudósí­tanunk. Végezetül, elnézést kérve azoktól, akik még politikusabb cikkeket várnának, még inkább szeretnének bele látni az ön- kormányzat kártyáiba, még több részletét meg akarják is­merni a helyi törvényalkotási folyamatnak, javaslom, hogy» fogadják meg Takács István képviselő tanácsát: olvassák el a testületi ülések közszemlére kihelyezett, részletes jegyző­könyveit, a városi könyvtárban! Wessely Gábor (az oldal szerkesztője) A tolnai Széchenyi utca ele­jén két cégtáblával találkozik az arra járó, amelyek az automati­zálás és a távközlés tevékeny­ségi körére utalnak. E két szak­terület társítása meglehetősen szokatlan - főleg Tolnán - vál­lalkozási formában. Társulásuk létrejöttéről, az indulásról és a jelenről faggatom Károlyi Ist­ván üzletvezetőt. — 1982-ben alakultunk, élve az akkori lehetőségekkel. Szak­embergárdánkat a távközlés, az irányítástechnika és az erősá­ramú villamosság területéről toboroztuk. Kezdetben ipari és mezőgazdasági üzemek villa­mos- és vezérléstechnikai be­rendezéseit javítottuk, illetve újítottuk fel. A későbbiekben már ezeket a berendezéseket meg is terveztük, legyártottuk és üzembehelyeztük. — Megjelenéseteket a piacon az akkori vállalatok hogyan fogadták? — Eleinte bizonyos ideoló­giai szempontok miatt adódtak problámáink. Ezt a légkört ér­zékelve, a minőségre még na­gyobb gondot fordítottunk, így vált a „hátrányos megkülön­böztetés" előnyünkre. — Mára ez a légkör mennyiben változott meg? — Szerencsére az elmúlt évek változásai a vállalkozáso­kat előtérbe helyezték, így az egykori elképzeléseink egyre inkább valóra válhatnak. A ver­senyképességet elsősorban a Egy arc - egy mesterség ■. ■ / ■ Károlyi István, vállalkozó MlllllilllllBlllllilllll» piaci viszonyok és a minőség határozza meg. — Kissé szokatlan ez az opti­mista hang, elégedett vagy? Összességében igen. Vállal­kozásaink többletjövedelmével, a bennünket is sújtó gazdasági nehézségek ellenére, talpon tu­dunk maradni. Ez a tény bíz­tató a jövőre nézve is. Bármi­lyen nehéz ma megélni és gya­rapodni, az ezen való szüntelen kesergés nem vezet sehová, il­letve csak a lemaradáshoz, a lemorzsolódáshoz, pesszimis­tán sem vállalkozni, sem jól élni nem lehet! — Szíveskedjél néhány szóban szakmai pályafutásodat bemutatni! — 1963-ban kezdtem a GÉM egykori elődjében, rádió- és te­levízió-műszerészként. Öt év múlva a távközlés területén he­lyezkedtem el, egy mikrohul­lámú rádióállomás vezetője voltam, ez idő alatt mellékfog­lalkozásként néhány gazdál­kodó egységnél energetikusi feladatokat láttam el. Majd a BHG szekszárdi gyárában dol­goztam, ahol a telefonközpon­tok ellenőrzését szolgáló auto­matikus berendezések javítását és karbantartását végeztem. Ezt követte a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, amely a mai napig is munkahelyem. Feladatom különböző vízmű­vek optimális működésének biztosítása, elsődlegesen az au­tomatikus rendszerek kiépíté­sével. — Úgy tudom, hogy már több találmányodat is bejegyezték! —- így igaz. Találmányaim egy viszonylagosan új rendszerelmélet, a Local Hybrid Intelligence System alapján készülnek. Ez szab fordításban a természeti fob matokhoz szorosan kapcsoló irányítástechnikát jelenti. — A tolnai önkormány megbízása alapján tagja vagy Holt-Dunaág helyreállítását eló szító bizottságnak. Szakmai pasztalataidat ezen a területen dod-e hasznosítani? — Bízom benne, hiszen ez is vállaltam el a megbízatást, helyreállítás ma már csak m terséges beavatkozással leh séges, de ez sajnos sosem főj az eredeti állapotot tükrözni, helyreállítás folyamatát mii több szempont figyelembe vé lével kell irányítani. Ezi igyekszünk e munkába jói hány vízgazdálkodási és ki nyezetvédelmi szakembert szervezetet bevonni. — A tolnaiak szívügye ez Dunaág, hogyan látod a jövőjét? — Ä tolnai Dunát önmaj; ban kezelni nem célszerű, megoldást a három egymásh közeleső holtág (faddi, tóin bogyiszlói) együttes helyreál tása jelentheti. Ehhez sokrél lehetőleg mindenre kiterjei érdek- és szakmar egyeztetés szükségesek, ez alapfeltétele konkrét munkák megkezdés nek. — Elképzeléseid megvalósít sához sok sikert kívánva, köszöni a beszélgetést. Takács Istvi Fotó: Ótós Rét Csurgó Sándor életreformer előadás-sorozatának következő témája: Fitoterápia (gyógyítás gyógynövényekkel). Ä rendez­vény a tolnai zeneiskola szín­háztermében lesz, március 25-én, 17 órakor. Szeretetműhely „Éhes voltam és ennem adta­tok, szomjas voltam és innom adtatok..." Ez - a Biblia „szo­ciális" tanítása - lesz a megvita­tandó téma a tolnai Szeretet­műhely következő foglalkozá­sán, a zeneiskolában, március 26-án este 6-kor. Vezeti: Arnold Fülöp világi lelkész. Közös? Tavasz a Kossuth utcában Faluszél Reza néniék színes tévét szeretnének az öregek otthonában Látogatás Az ember sorsa az, hogy megöregedjék, békességben és szeretetben. Rohanó világunk­ban nincs szívszorítóbb érzés a magányos, mindenkitől elha­gyott öregembereknél. Ezért tölti el az ember szívét meleg­ség, amikor a tolnai Öregek Napközi Otthonába lép. Az udvar szépen gondozott, a vi­rágágyásokban tavasztól őszig virágok illatoznak, mert napsü­téses időben az idős emberek szeretnek kint ücsörögni a pa­dokon és gyönyörködni a ter­mészetben. A folyosón, az ab­lakokban végig cserepesvirá­gok garmada, nyíló amaryllisz, fokföldi ibolya, frézia. .A szo­bákban régi bútorzat de min­denütt rend, tisztaság, kedves­ség, jó meleg. A ház vezetője Fülöp Vil- mosné, Ibolya elmondja, hogy míg az előző években a túlzsú­foltság jellemezte házukat - mindig több mint harmincán voltak most 21 körüli a lét­szám, de 10-12 házigondozottat is ellátnak, naponta meleg ebé­det visznek és elvégzik a szük­séges teendőket. A napköziotthon nemcsak naponta háromszori étkezést biztosít - a nyugdíjhoz viszo­nyított olcsó áron -, hanem he­tente kétszer orvosi ellátást, szakszerű gondozást, ezenkívül családias melegséget, törődést is nyújt. A vezetőn kívül még egy gondozónő és egy fő kisegítő látja el a mindennapok ügyes-bajos dolgait. Akár egy nagy családban, tennivaló bő­ven van. Ibolya és a gondozó­nők nem fukarkodnak a ked­ves, türelmes szavakkal. Tud­ják, hogy az idős emberek lelke sérülékeny, az élet nem kímélte őket, és az évek elkoptatták, megviseljék már testüket, ideg- rendszerüket. Jó hangulatban diskurálnak, elmondják, kinek hol fáj, hogy aludt az éjszaka, milyen az új tévésorozat. — Csak egy színes tévé! - sóhajt egyikük, Reza néni - azt nagyon szeretnénk! Mert ez az egyetlen szórakozásunk. Burlász Magdolna Programok Fitoterápia Ősparkot a hősöknek! Túl a vitán - Medinán Hej, ha minden ablak alatt lenne... Városképformáló antennák a városképformáló házon Fotó: Kövesdi /. Vita volt-e, vagy a szükség hozta-szülte azt a helyzetet, amiből végül is felépült Medina költségvetése? Annyi biztos, hogy elkészült, jóváhagyták a 22,5 milliós kalkulációt. Hőger János jegyző az alábbi tájékoz­tatást adta: — Van Medinán egy va­dászkastély, a kastély-iskola udvarában. Ezen építmény egyik végén volt a mindenkori uradalmi gépész „szolgálati" lakása, aztán következett há­rom vagy négy cselédlakás, majd a másik végében az a bi­zonyos vadászkastély. A testü­let úgy döntött, hogy a „műem­léknek" is számítható épület tel­jes tetőzetét felújítják, új léce­zés, új cserép kerül reá. Felve­tődött olyan elképzelés is, hogy esetleg szolgálati lakást, laká­sokat lehetne itt kialakítani, ne­tán helyet kapna egy torna­szoba, vagy az iskola vizesb­lokkja kerülne kialakításra! Ez utóbbinak már a tanulmány- terve is megvan de az épület állagmegóvása a lényeg, s aztán jöhet a második lépés! Közvilá­gításunk megfelelő, csupán egy lámpahellyel akarjuk bővíteni, mégpedig a Damjanich utcá­ban. Minden évben visszatérő téma a közutak kátyúzása, és a megrongálódott, megsüllyedt járdák javítása. Szőlőhegyen két út sármentesítése van terv­ben. A katonaságtól kapott sa­lakkal és tégla-cseréptörmelék- kel akarjuk megoldani, mert csak bizonyos szakaszról van szó. Százötvenezer forintot szánunk a zártkerti árkok tisztí­tására, karbantartására. Vala­mivel többet az autóbusz-várók felújítására, korszerűsítésére. Éppen a napokban értesülte arról, hogy a dögkút födém megrokkant. Javítani kell azt és karbantartani a hozzá veze utat. Az óvoda északi oldali k rítése is megérett a cserére, szükséges néhány oszlop és drófonat már megvan, s a szí lök közös összefogása, segi sége kell, hogy megvalósuljon kivitelezés. Terveink szerint ; iskola is, az óvoda is kap tel font. Az iskola is és az óvoda ( kap színes televíziót. Azonn megvesszük, ha olyan típus készüléket sikerül kifogni, am lyent szeretnénk. Az információk adattárolás a nyilvántartás teszi szüksi gessé, hogy a hivatalt számíti géppel szereljük fel. Ugyancsa számítógépet tervezünk az o vosi rendelőbe, a betegnyilvái tartás, a táppénzes napok gyo sabb regisztrálása érdekébe: Ehhez központi támogatást várunk. Külsőleg felújításra kerül a j( lenlegi ifjúsági klub, a hajdai közös iskola. A nyílászárók és tetőszerkezet kerül cserére, i letve felújításra, javításra, v; lamint a csatorna egyes része kell cserélni. A parkosítás a Hőskertre és Petőfi utca végén lévő kis téri korlátozódik. Elsősorban fák i zöldsövények telepítésére kéri sor. A Hőskertben lánckorlát! is akarunk létesíteni. Tervein szerint mindezt társadaln munkában tesszük, sőt a játszi tér áthelyezésével a valamiko: csendet és nyugalmat, a hősö iránti tiszteletet árasztó őspai kot szeretnénk újból „visszave rázsolni"! Konrád Lászl Képek Harcról (Kispál Mária falujáró sorozata) A szedrest templom téglái A néhai Elemér atya feljegyzései Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyer­nek! A templomépítést még nem fejeztük be, így annak történe­tét sem. Lássuk, mi történt az­után. Az Állami Egyházügyi Hiva­tal megbízottainak - hogy jósá­gos Öreg Püspököm egy jelen­téktelen, de nekem annál ked­vesebb helyre, Püspökpusztára küldjön -, már semmi kifogá­suk nem volt. Püspökpuszta Mohácshoz tartozott. Mo­hács-szigeten épült kb. 20 kilo­méternyire a várostól, a sziget túlsó partján a Dunaág mellett. Püspöki uradalom volt. Ennek a központját képezte. Van temploma, plébániája, iskolája. Csak az uradalom nincs már meg. Mikor megvolt bérbe ad­ták Kornfeld bárónak, aki az uradalom gyümölcsöséből kifi­zette az egész bérletet. Gyö­nyörű piros Jonatán alma terem ebben a gyümölcsösben. Az is­kola közelében, a templom mö­gött, meleg ártézi vízben lubic­kolnak kicsinyek és nagyok. Ha meg nagyon meleg van, akkor a templom előtt, szelíden folyó Dunaág hűs vizében. A gyer­mekek valóságos' kergetőcskét bújócskát játszanak benne. Mindnyájan tudnak úszni és nem emlékeznek rá, hogy egy is bele fúlt volna. A vízpartján ha­talmas, toronynál magasabb platánfák fúródnak a ragyogó kék égbe. Szorongva gondol­tam ezekre a gyönyörű fákra, talán már ki is vágták őket, de akkor milyen kietlen, kopár, igazán puszta lehet a puszta, még elképzelni is fáj... Igen, mert mind kedves ismerőseim voltak, hiszen 1939 őszétől, 1940 tavaszáig, itt voltam káp­lán, ide helyezett Öreg Püspö­köm, mert egy nagyon súlyos betegség után nem akart mind­járt nehezebb helyre tenni. Itteni gazdám, Balogh Józsi bácsi, esperes, kormánytaná­csos, azóta már meghalt. Vele majd csak a Puszta temetőjében fogok találkozni, ott nyugszik Ő a templom-kápolna mellett. Ő is épített egy templomot, Laskafalun. A templom képét bekeretezve őrizte, a plébánia falán, mint én a szedresiét. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents