Tolnai Népújság, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-14 / 63. szám

6 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. március 14. Egy tanácskozás margójára A palánki Csapó Dániel me­zőgazdasági szakközépiskolá­ban kísérleti jelleggel speciális ötéves képzés indult ebben a tanévben. Eltelt egy félév, las­san körvonalazódnak a tapasz­talatok. Az elmúlt héten egy ta­nácskozást tarott az iskola erről az új rendszerű oktatásról. Az ország huszonkét szakközépis­kolájából érkeztek vendégek, és a két napos esemény után mind a huszonkét intézmény bejelen­tette csatlakozási szándékát. Sebestyénné Miklós Julian­nával, a palánki szakközépis­kola megbízott igazgatójával ennek a tanácskozásnak a ta­pasztalatairól beszélgetünk. — Kérem foglalja össze olvasó­ink számára, mi is ennek az újfajta képzésnek a lényege. — Abból indultunk ki, hogy a hagyományos oktatás tan­terve túlspecializált, ezért iga­zából csak nagyüzemi körül­mények között hasznosítható. Mi például szarvasmarhate­nyésztésre képeztük a diákja­inkat, de mennyivel többet ér mondjuk, ha általában értenek az állattenyésztéshez. Ahhoz, hogy jó állattenyésztők legye­nek, ismerni kell a takarmány­termesztés alapjait, de a ter­mesztés munkálataihoz szük­séges gépeket is. Ezt az eszme- futtatást annak bemutatására szántam, hogy milyen komplex feladatok megoldására van szüksége azoknak, akik a me­zőgazdaságban dolgoznak. Erre kívánjuk felkészíteni a di­ákjainkat. — Mielőtt belefogtunk a kí­sérleti tanterv kidolgozásába, kérdőíveket küldtünk szét ter­melőüzemeknek, volt diákja­inknak, és kértük, számoljanak be igényeikről, tapasztalataik­ról. A tanterv kidolgozásakor ezeket is figyelembe vettük. A következő lépésben pályá­zat útján engedélyt kaptunk a kísérleti képzésre, 4+1 éves formában. A mezőgazdaság va­lamennyi ágába betekintést kapnak a tanulók, és olyan ala­pokat, amire a későbbiek során építhetnek. Nemcsak a mi isko­lánkban indult a kísérlet, mel­lette még Kaposváron, Békés­ben és Orosházán, összesen mintegy százhúsz gyerekkel. — Mit jelent a 4+1 év, és mi­lyen végzettséget szereznek azok, akik ezt a képzési formát választ­ják? — A negyedik év végén érettségi vizsgára kerül sor. Aki folytatja az ötödik évet, szak­vizsgát tesz, és a technikusi végzettésggel egyenértékű bi­zonyítványt szerez. A tanács­kozáson felmerült még igény­ként egy úgynevezett szint­vizsga gondolata is, ez a 2. év végén lenne, és eldöntené, ki alkalmas arra, hogy tovább ha­ladjon ezen a tantervi vonalon. Sebestyénné Miklós Julianna Aki esetleg kiesik, folytathatná a hagyományos osztályokban. Ez természetesen akkor igazán szükséges, ha sokan jelentkez­nek a speciális osztályokba. Ez­zel a szintvizsgával kapcsolat­ban arra az álláspontra jutot­tunk, hogy iskolánként kell el­dönteni, akarják-e, vagy sem. — Milyen ötletek, igények me­rültek fel még a tanácskozáson? —- Például a tankönyvek kérdése. A fő alapozó tantár­gyak a kémia és a biológia. Nincsenek megfelelő tanköny­vek, segédanyagok. A tan­könyvek egy részét most írják. Addig is azonban tanulni kell valamiből. Végül is abban álla­podtunk meg, hogy valameny- nyi, eszerint a speciális tanterv szerint dolgozó iskola javasla­tot küld a Földművelésügyi Minisztériumba a tankönyvek­kel kapcsolatban. — Az is furcsa helyzet, hogy a kísérleti oktatás esetében az a szabály, hogy a tankönyveket, segédanyagokat a saját pénzé­ből kell megoldania az intéz­ménynek. Azt kértük, hogy le­galább hozzájuthassunk mi is a doltált tankönyvekhez, ha már más segítséget nem kapunk. Vagy itt a tangazdaság kér­dése. Ennek semmilyen szabá­lyozása nincs arra vonatkozóan hogy milyen legyen, mi legyen benne feltétlenül, stb. Teljes egészében az igazgató hatáskö­rébe utalják. Ez persze bizo­nyos szempontból jó, de akkor is kellene valamiféle, keret, vagy fogódzó az iskolák szá­mára. — Mi mondható el a tanácsko­zásról, összességében? — Nagyon jó hangulatú, építő jellegű volt ez a két nap. Sikeresnek is nevezhetem, hi­szen nem véletlen, hogy az ösz- szes vendégiskola csatlakozni akar ehhez a tantervhez. Ez a fajta képzés közelebb áll az át­alakulóban lévő mezőgazdaság igényeihez, nagyüzemben ugyanúgy hasznosítható, mint egy esetleges magángazdaság­ban. — Mi nemcsak dolgozni akarjuk megtanítani a gyereke­ket, hanem a munka megszer­vezésére is ki akarjuk képezni őket. Maradtak még nyitott kérdések, de ilyen rövid idő után nem is lehet azt várni, hogy minden eldőljön. Folytat­juk a kísérletet, természetesen figyelembe véve a menetköz­ben felmerülő igényeket, és el­végezve a szükséges korrekció^ kát. Venter Marianna Egynyári növényeket palántáz Tamási Gabriella és Szerednyei Ida A nyulakról gondoskodik Székelyi Krisztián és Mondovics Vince Fotó: Ótós Réka Irodalomtörténet emberközelben Kortárs írók és művészek levelei Csányi Lászlóhoz Ünnepi kötet abból az alka­lomból, hogy Csányi László - folyóirat- és napilap-szer­kesztő, iró, hajdanvolt költő, irodalomszervező, és történész - az idén hetven éves. A kötet szerkesztője, és az alapos bevezető tanulmány írója dr. Vadas Ferenc, a kiadó Wosinsky Mór Megyei Mú­zeum igazgatója. A levelek címzettjéről írott tanulmánya a szélesívű, de ebben a terjede­lemben, vázlatos pályakép mel­lett minden tényt, adatot rögzít a mai olvasó és az irodalomtör­ténet számára. Csányi László éppen negy­ven éve él Szekszárdon, s bár ez itt kétségkívül nem az önrek­lám helye, de húsz éve ismerjük egymást. Ennek okán a szer­kesztőről, az emberről lenne személyes mondanivaló is, de a kötet olvastán, azért, hogy má­sokat is erre buzdítson, két kér­dés merül fel. Mit mondanak el a levelek azok szerzőiről, s rej­tetten a címzettről? Valamennyien figyelmesek, udvariasak, s odafigyelnek a többiek munkájára. Mostanra - úgy tűnik - ezek az emberi, művészi attitűdök úgy eltűn­tek, hogy hajdani létezésük fel­tűnést kelthet. » Bárdosi Németh Jánosról, és Lovász Pálról, akik még ismer­ték őket tudják, hogy meleg­szívű, szerény és kedves embe­rek voltak, a pécsi irodalmi élet szervezői. Csorba Győző hihe­tetlen műveltsége, meg nem al­kuvó, világos gondolkodás- módja, a fogalmazás pontos­sága ezekben a személyes hangú levelekben is tükröző­dik. Féja Gézát tájékozott, min­denre odafigyelő, esendő em­bernek mutatják be a dokumen­tumok. Illyés Gyula, Keresztúri Dezső, Martyn Ferenc, Takács Gyula ismertebbek annál, mint­sem meglepetés lehessen amit és ahogy magánleveleikben ír­nak. Emberarcúkhoz adalékok a levelek. Várkonyi Nándor itt is az, ami a Szíriát oszlopaiban, szuverén gondolkodó és alkotó, aki hihetetlen műveltségét akár egyetlen mondatba is sűríteni képes. A címzett egyéniségéről pe­dig szóljanak az idézetek. Csorba Győző: „Okvetlenül meg kell dicsérnem igen-igen. szép, elegáns, hajlékony stílu­sodat, nyelvedet, s azt a rop­pant igényes intellektuális mó­dot, ahogyan témáidat megkö­zelíted, s kezeled. Talán-talán egy kicsit kevesebb olvasmány­anyagot szerettem volna találni könyvedben." Féja Géza: „Na­gyon örülök, hogy találkoz­tunk, s néhány órát tölthettem Nálatok, ahol egykor életem egyik legnehezebb szakában annyi szívbéli melegséget kap­tam". Lovász Pál: „Fia buzdító szavakat, tetteket nem kaptam volna Tőled, már elhallgattam volna." Martyn Ferenc: „A Du- natáj - úgy gondolom - reme­kül szerkesztett a „szűkebb ha­zából" országos jelentőségű /sőt azon túl/ folyóirat, meg­tisztel azzal, hogy közli a Fülep portrét." Illyés Gyula: „Az imént kaptam, s már el is olvas­tam szép tanulmányodat. /Ba­bits és Szekszárd a szerk./ Sie­tek gratulálni hozzá. Számomra is most tárult ki Babits őseinek világa, hitelesen, épp ezért éle- tesen. A legmegbízhatóbb do­kumentumok közé teszem munkádat." A válaszok kíváncsivá teszik az olvasót. Érdekes lenne ol­vashatni Csányi László leveleit is - kortárs írókhoz és művé­szekhez. lhárosi Ibolya Ökumenikus egyházi naptár Szent József Kajdacs krónikájához Az altábornagy feltámadása Március 19. A Dávid király nemzetségéből származó József, az ács, Mária jog szerint való hitvese és Jézus nevelőapja volt. Mária még egy­bekelésük előtt várandós lett. József tudta, hogy a magzat nem tőle való, de nem akarta a törvény szigorú előírásának alávetni Máriát (a törvény a házasságtörést halállal büntette), hanem úgy határozott, hogy titokban fogja elbocsátani feleségét. Amikor az Úr angyala álmában közölte vele, hogy Mária a Szentlélektől van áldott állapotban, magához vette őt. Egy éjjel álmában ismét meg­jelent neki az angyal és felszólította, hogy meneküljön a gyer­mekkel és anyjával Egyiptomba, mert Heródes király a gyermeket meg akarja ölni. A hagyomány szerint még Jézus fellépése előtt, Jézus és Mária karjai között halt meg. Ezért a keresztények a jó ha­lál atyjának is tartják. Tisztelete a X. században bontakozott ki, ál­talánossá azonban csak a XVII. században vált. Március 19. (Adár) Purim A zsidó vallás örömünnepe annak emlékére, hogy a perzsa bi­rodalomban élő zsidók megmenekültek a megsemmisítéstől. Az ünnep eredetét, történeti hátterét az Észter-könyv beszéli el. Esze­rint egy Amán nevű főember Ahasvéros perzsa király előtt hami­san bevádolta a zsidókat, aki ezért rendeletet adott ki, amelynek értelmében az egész birodalomban ki kell irtani őket. A zsidó Esz­ter és nagybátyja, Mardokeus közbenjárására azonban a király el- állott gyilkos tervétől, sőt azt is megengedte, hogy fegyverrel tá­madhassanak ellenségeikre, akik fölött fényes győzelmet arattak. A győzelem napját vidám örömünneppé tették és purimnak („sors ünnepének") nevezték el, mert kiirtásuk napját sorsvetéssel állapították meg. Március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony Máriával úgy találkozunk az evangéliumok lapjain, mint szűz­zel, aki József jegyeseként a galileai Názáretben élt. Egy alkalom­mal elküldte hozzá Isten Gábor angyalt, aki köszöntötte őt és hí­rül adta neki, hogy foganni fog és fiút szül, akit Jézusnak kell ne­veznie, s aki megkapja Istentől Dávid király trónját, azaz ő lesz a Messiás. Mária tudomásul vette a híradást, és így válaszolt. „Az Úr szolgálója vagyok, teljesedjenek hát be rajtam szavaid." Ezt az eseményt vagy hittitkot - a megtestesülés titkát - mind a keleti, mind pedig a nyugati egyház ősidők óta megünnepli, mégpedig előbb Jézus, majd Mária ünnepeként tartják nyilván. Az új egyházi naptár ismét Jézus ünnepévé tette és az „Úr meg­testesülésének hírül adása" ünnepének nevezte el. Gecse Gusztáv (FEB) Hrabovszky János altábor­nagy neve nem ismeretlen Tolna megyében. Vagy mégis? A megyei lap több alkalommal tudósított rövidebb-hosszabb terjedelemben az altábornagy kajdacsi érdekeltségéről, de igazán e település lakói sem foglalkoztak életének romanti­kus történetével. Lengyel János polgármester­nek és Fodor Zoltánnak, az álta­lános iskola igazgatójának tár­saságában éppen arról esik szó, hogy milyen pedagógiai mód­szerekkel lehet megismertetni nem csupán a kajdacsi ifjúság­gal Hrabovszky János életét. Az emlékére emelt kopjafa - Par- raghy Zoltán nyugdíjas tanító alkotása - első lépcső, jelző ezen az ismeretterjesztő úton. Az említett három kajdacsi fér­fiú neve mellé kívánkozik egy negyedik: Bencze László törté­nelemkutatóé, aki Hrabovszky János altábornagy életét egy dolgozatban meg is örökítette, éppen Lengyel János polgár- mester kérése nyomán. Talán semmilyen diszkréciót nem sér­tünk, ha idézünk a tudós leve­léből, amit a polgármesternek címzett a dolgozatát postázó küldeményben: „Szíves elnézésedet kérem, hogy a Hrabovszky életrajzot csak most küldöm. Égyszerű az oka! Ahhoz, hogy teljesen hite­les történetet adjak, alapkutatá­sokra volt szükségem. Bécsben a Hadi Levéltárban (Kriegs Ar­chiv, a Qualifikationslisten) minősítési anyagok állagban ta­láltam rá Hrabovszky pályafu­tásának, előléptetéseinek és ki­tüntetéseinek összefoglalására. Ezen kívül természetesen más forrásokat is használtam. Fon­tosnak tartom megjegyezni, hogy a minősítési lap szerint nem református volt, hanem katolikus. Amennyiben egy anyakönyvi lap az ellenkezőjét bizonyítaná, akkor lehetne csak kimondani, hogy a bécsi Ud­vari Haditanács által jóváha­gyott személyügyi anyag ezen bejegyzése téves .. Tisztelettel és barátsággal: Bencze László." Hrabovszky János altábor­nagy sírja Kajdacson van. Ah­hoz, hogy közelebbről is meg­ismerjük őt magát, legegysze­rűbb, ha Bencze László dolgo­zatába lapozunk, mielőtt ma­gunk is kutatóútra indulunk a helyi levéltárba. Győrött született 1777. május 5-én Hrabovszky János, aki az 1848-as forradalom idején elő­ször Horvátország és Szlavónia királyi biztosa, majd budai fő- parancsnok volt. „Köznemesi származású, katonatiszt apja a katolikus hitre keresztelte. A fiú szülővárosában folytatott tanulmányokat, majd az érett­ségi letétele után, szülei baráta­inak támogatásával 1795. ja­nuár 23-án a magyar nemesi testőrség kötelékébe lépett, al­hadnagy i rangban." Megtudhatjuk róla, hogy tel­jes megelégedéssel voltak iránta, hiszen fess megjelenésé­vel, szorgalmával - vívni, lova­golni, francia, német nyelvet tanulni nem volt rest - így fel­hívta magára a figyelmet, a legmagasabb társaságokban is. Nem kegyeletsértő ha megje­gyezzek - katonai iskolát nem végzett, a tiszti feladatokhoz szükséges tudását autodidakta módon, könyvekből és részben gyakorlatból szerezte. Azt is le­jegyezték róla, hogy roppant munkabírású és temperamen­tumos fiatalember volt. Mindez nemeslelkűséggel és becsüle­térzéssel párosult. Ha leírjuk, évszámmal jelez­zük életének ezen szakaszát, akkor a Napóleon elleni háború idejét adjuk. Ekkor - 1797. jú­nius 21-én ő a 34. győri gyalo­gezred állományába lépett, fő­hadnagyi rangban. Graz, majd Dalmácia következett, olasz vá­rosok egy-egy csata helyszínei­ként: Milano, Cassano ... 1801. február 9-én megkötött béke után, rajzkészsége miatt a Ka­tonai Térképészeti Intézetnél kapott feladatokat egészen az újabb háború - 1805 - kitöré­séig. Mi sem bizonyítja jobban, hogy felettesei elismerték munkáját: 1805. augusztus 27-én Hrabovszky János száza­dossá lépett elő. E helyütt nincs mód arra, hogy az utókor számára kalan­dosnak tetsző életének legfon­tosabb mozzanatait is közread­juk. Akit részleteiben is érdekel, Lengyel János kajdacsi polgár- mester készséggel szolgál in­formációval. Amint az a hivatását szerető és magas fokon művelni képes embereknél lenni szokott, Hra­bovszky János esetében is így történt: a hősies cselekedeteiért a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjét kapta, később a Lipót Rendet, aztán a porosz ki­rálytól és az orosz cártól a „Pour le mérité"-t illetve a „Szent György Rend" nagyke­resztjét, amit az orosz, brilián­sokkal díszített Szent Anna Rend kitüntetése követett. Né­hány év leforgása alatt az itáliai államok uralkodóitól és a pápá­tól ugyancsak kapott néhány figyelmet érdemlő kitüntetést Mindezek után a bárói címet is jelentő elismerést is magáénak mondhatta. Némi ellenérzést kelthet egyesekben, hogy az 1848-as forradalomban - (idézzük Bencze László tanulmányát:) „ . . . mint Horvátország és Szlavónia katonai parancsnoka, majd királyi biztosa, V. Ferdi- nánd magyar király utasításai­nak megfelelően elismerte a magyar kormányt és végrehaj­totta parancsait. Így amikor Karlovácon összeült a szláv kongresszus, amely megta­gadta a király által kinevezett magyar kormány rendeletéinek végrehajtását, sőt fegyveres fel­kelést hirdetett ki ellene, csapa­taival szétkergette a gyülekeze­tei és megadásra kényszerítette a várost birtokba vevő felkelő­ket. A nyár végén a budai főpa­rancsnoki tisztet vette át és sze­repet játszott a honvédség szer­vezésében. Ferenc József 1848. decem­beri trónralépését követően, mivel katonai szolgálatának kezdetén az uralkodónak tett katonai esküt, nem vett részt a szabadságharcban. Szilárd jel­leme arra kötelezte, hogy eskü­jét megtartsa, de ha jót nem is tehetett, rosszat nem akart tenni honfitársainak. 1850-ben egy osztrák hadbíróság mégis halálra ítélte, amelyet Ferenc József kegyelemből tízéves vár­fogságra változtatott. Bünteté­sét Olmütz erődjében töltötte." Másfél évig raboskodott az idős Hrabovszky János e bör­tönben. Haldoklott már, amikor 1852 szeptemberében kegyel­met kapott. Egy hétig élt szaba­don. Földi maradványai itt Tolna megyében, Kajdacson a katolikus templom tövében vannak. E faluhoz való kötő­dése újabb fejezet lehet a kajda­csi krónikában. Decsi Kiss János

Next

/
Thumbnails
Contents