Tolnai Népújság, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-11 / 35. szám

1992. február 11. MEGYEI KÖRKÉP KÉPÚJSÁG 3 M * r Kiállítás Földváron Skultéty Erzsébet grafiká­iból nyílt kiállítás Duna- földváron, a városi könyv­tárban. Az ART 999 tagjá­nak művaiből rendezett tár­lat március elejéig várja a lá­togatókat. Testületi ülés Bátaszék Önkormányza­tának Képviselő-testülete bizottságaival közösen tartja ülését szerdán, 12-én délután három órakor. Ezen a fő napirend a költségvetés elkészítése lesz. Várhatóan ezen a napon nem fejeződik be a munka, így csütörtökön délután 2 órától folytatódik a megbeszélés. A napirend ezen a napon bővül azzal, hogy sor kerül a szociálpoli­tikai rendelet elfogadására is. Tanfolyam­zárás Az önkormányzatok va­gyonának, tulajdonának hasznosítása tárgykörében február 14-én, délelőtt fél ki­lenctől folytatódik a pécsi JPTE Jogi Kar Közigazgatási Jogi Tanszéke, valamint a Megyei Közigazgatási Ka­mara Tolna Megyei Tago­zata által szervezett tanfo­lyam. Ekkor a vállalkozásfej­lesztési koncepció együttes kidolgozására kerül sor. Szó lesz a politikai pártok és egyesületek helyéről, szere­péről a helyi gazdaságfej­lesztési stratégia kialakítá­sában. Testlapokat, adatlapokat, kérdőíveket dolgoznak ki közösen a vállalkozással foglalkozó szakemberek ki­választásához. A tanfolyam előadója dr. Kiss László egyetemi docens lesz. Ezen a napon a tanfolyam befeje­ződik, s ebből az alkalomból a résztvevőknek okleveleket adnak át. Uszodába mennek A Dl AB Tolna Megyei Egyesülete szombaton, feb­ruár 15-én tartja soron kö­vetkező klubfoglalkozását. Ebből az alkalomból dél­előtt 9 órakor a szekszárdi uszodába látogatnak el a gyerekek. Beszámoló taggyűlés A szekszárdi postás n Nyugdíjasklub február 28-án, pénteki napon, dél­után három órakor tartja éves beszámoló taggyűlését. Ezen a klub vezetője, Hor­váth Mihály számol be a nyugdíjasklub elmúlt évi munkájáról, majd ezt köve­tően bejelentések hangza­nak el. A taggyűlés után ba­ráti beszélgetésre kerül sor. Műsoros cigány bál Szekszárdon, a Tanító­képző Főiskola étterme ad otthont a február 15-én este hat órától tartandó, hagyo­mányos, műsorok cigány­bálnak. A bálon fellépnek a szolnoki Barna Gyöngyök és a Kalyijág együttesek. A hagyományokhoz híven éj­félkor bálkirálynő-választás lesz, majd reggelig folytató­dik a táncmulatság. A tárgyalóteremből Drága bűnözők Három tizenkilenc éves fia­talember egy szép estén szó­rakozni érkezett Dombóvárra autóval. Mindhárman szak­munkások, csak egy van kö­zöttük, aki már kétszer ösz- szeütközésbe került a tör­vénnyel, de egyik ügy sem volt.nagy „karambol". Ittas vezetésért kellett fizetnie, a szó szoros értelmében is, s egy év négy hónapra eltiltot­ták a gépjárművezetéstől. Ezt követően egyszer részegen ismét nem tudott ellenállni autózási vágyának, s azon­mód felfeszített egy autót. Úgy látszik, annyira nem tu­dott magáról, hogy nyilván körül sem néztett, mért a tu­lajdonosa a közelben tartóz­kodott, s krimibe illő hajsza után még a helyszínen elkap­ták. Ennek a következménye egy év próba. Úgy tizenegy óra tájt az if­jak úgy vélik, hogy múlhatat­lan szükségük lenne egy magnetofonra. Mivel ilyen későn bolt nincs nyitva - bár nagy kérdés, mit tennének, ha volna -, hát elhatározzák, hogy „szereznek" egyet. A döntést legott tett követte. Mivel éppen a Teleki utcában tartózkodtak, egy ott parkoló Ladából az ablakot betörve kiemelnek egy magnetofont, és hogy zene is legyen, egy-két kazettát, mindössze­sen hatezer forint értékben . Továbbhajtanak, de a Nép- köztársaság útján a tulajdo­nos vesztére megpillantanak egy szimpatikus Zastavát , s abból is elvisznek egy magne­tofont. Ha egyszer egy üzlet beindul, nehéz leállítani, bár nem lehetetlen, mint ahogyan ezt a továbbiak bizonyítják. Nem mentek messzire, ami­kor egy szerencsétlen Ford akadt az útjukba, de ez eset­ben megzavarták őket, így azt csak feltörték, de kirabolni már nem maradt idejük. A fő szervezőt, aki koráb­ban is volt már büntetve, a Dombóvári Városi Bíróság halmazati büntetésül tízhó­napi börtönre ítélte, két évre felfüggesztve. A többiek en­nél olcsóbban úszták meg a dombóvári kalandozást. Jó lenne hinni, hogy tanulságos volt számukra az eset, s leg­közelebb a szórakozás más módját választják. S, hogy mi ebben a drága? Nekik sem volt olcsó a mulat­ság, de képzeljük el, hogy hány jól képzett szakember hány napot dolgozott a há­rom fiatalember esti kalandja miatt. A nyomozóknak ki kel­lett deríteni, hogy ki döntött, ki tört, ki emelte ki a magne­tofonokat. A kihallgatások­hoz minden esetben leveleket kellett írni a tetteseknek, a sértetteknek. Az ügyész vá­dat emelt, a bíró ítélt, a sza­kértő szakértett, ismét csak te­temes levelezési és gépírási költséggel. És akkor még nem szóltunk a sértettekről, akiknek meg kellett csináltatni az autókat, biztosítóhoz járni, ahol isnét emberek dolgoztak az ügyön. A tárgyalás idején mindenki kiesett a munkából, ami me- gintcsak társadalmi kár. Még szerencse, hogy a mag­netofonok megvoltak, azokat tulajdonosaik visszakapták. Mindezek költségeit, végső soron mi magunk, az állam­polgárok fizetjük meg. Ihárosi Tombol a politikai alvilág „Megtámadják akár a pontos időt is" Interjú Győrify Miklóssal, a rádió munkatársával (Folytatás az 1. oldalról) Nagy gondba került - egyéb­ként az MSZMP KB tagja volt -, láttam rajta, hogy maga is meg van döbbenve az ítélet indoklá­sán. A vita végén azt mondta: „Tudom én, hogy maga legszí­vesebben rehabilitálná Nagy Imrét". Erre én azt válaszoltam, igazából akaratomon) kívül: „Persze". Nekem ez volt a for­dulópont. — Ugorjunk négy évet, és a következő kérdés máris aktuá­lissá válik. Ön is leváltaná a rádió elnökét? — Dehogy váltanám le, nem ettem meszet! Eszem ágában sem lenne! Először is megkér­dezném azoktól, akik a leváltá­sát követelik: miért nevezték ki egy évvel ezelőtt? Mindenki pontosan megállapodott ebben, benne látták a párttatlan tájé­koztatás zálogát. Mi történt azóta? — Remek kérdés ... — Azóta más lett mindegyik párt, a kormánykoalíció is. Egé­szen más szelek fújnak. Onnan. És nem a rádióból. A rádióban nem történt semmi. Nevetséges dolgokba kötnek bele, ostoba­ságokat beszélnek. Nagyon rosszat tesznek saját maguknak is mindazok, akik ezt követelik. A rádiónál már rosszat tettek. Itt is, mint mindenütt a világon, emberek, átlagemberek dol­goznak. Mindenhol vannak ab­szolút gerinctelenek, így a rá­dióban és a televízióban is. Nem azok, akikre a kormány gondol, egész mások! Azok, akik ma a kormány híveinek mutatják magukat, de ők való­jában a mindenkori kormányt követik. Most elérkezettnek lát­ták az időt sokan, akiknek az életük sikertelenségben telt el - tehetségtelenségük, és nem az elnyomatásuk miatt! -, hogy bevitorlázzanak az oldalvize­ken. Hirtelen az egyik evangé­likus lesz, a másik unitárius, a harmadik már kisgyerek kora óta katolikus. Nem a vallás el­len szólok, jó lett volna, ha az elmúlt időkben is lehetett volna szabadon gyakorolni, csakhát ezen az oldalvízen beevezni... — Mostanában már nem hallani a 168 óra ügyről. — A vizsgálat már rég lezá­rult, mielőtt elindult volna az utolsó támadás. Tudomásom szerint - bár én csak szerény bedolgozója vagyok a műsor­nak - semmiféle törvénybeüt­közőt nem találtak. Ez megint egy propagandahadjárat volt, egy manőver. Mindenkit meg fognak támadni, a sportot is, ha kell, a pontos időt is, ha kell. A támadás már a támadásért van. Egyetlen cél vezérli: valamilyen módon a kormány szócsövévé tenni a rádiót és a televíziót is. Mikor Berecz János azt mondta, hogy ellenforradalmi fészek a rádió. Hát hogyan változott meg ennyire?! Tessék még­nézni, ki mit mondott a rádió­sok közül öt évvel ezelőtt! — Vannak még illúziói, vagy voltak egyáltalán? — Azért, mert itt ilyen a / % * hangnem, ilyen nemtelen a po­litikai árnyékvilág és itt a poli­tikai alvilág tombol pillanatnyi­lag, ettől még itt demokrácia van. Demokrácia is lesz, ebben biztos vagyok. Én a szakmám becsületét és a félretájékoztatott publikumot féltem. Ma, ha va­laki tudni szeretné, mi van eb­ben az országban, el kellene ovasnia hat napilapot, egy­szerre kellene figyelnie a rádió és a tévé összes csatornáját. Hát, ez nem megy. Marad a So­kol rádió a kapálás közben, és ha ez az egy csatorna valakinek is a kezébe jut... KRZ Fotó: Csontos Péter Otthonra lel a KOLPING Szakiskola 1991.szeptemberé- ben indult Szekszárdon, a 14 év feletti korosz­tály képzését vállalta német minta alapján. Kétéves speciális képzést adnak, az általánost végzettek az iskola befejezése után házveze­tőnői és házi betegápolói végzettséget kap­nak, az érettségizettek pedig, az úgynvevezett modellcsoport, háztartás-vendéglátói okleve­let, valamint egy középfokú nyelvvizsgát an­gol vagy német nyelvből. Az iskola eddig a Gyermekek Házában működött, ám mint azt az iskola igazgatójától, Köntösné Rajnai Annamáriától megtudtuk, március harmadikán, az elkészült tankonyha a KOLPING felszentelésével egybekötött ünnepélyes ta­névnyitót tartanak a modellcsoportnak immár saját épületükben, a Pázmány tér 4. szám alatt. A szentelést Mayer Mihály pécsi püspök végzi, és az azt követő állófogadáson felszol­gált ételeket az iskola diákjai készítik majd el, bemutatva ezzel, mit tanultak szeptember óta. Nemcsak a minta német, a teljes felszerelést és a tananyagot is Németország adja. A Páz­mány téri épületet a város bocsátotta rendel­kezésükre. A tankonyhát például a bútort elő­állító cég szakemberei szerelték be. Érdekes­ség, hogy a húsz fővel induló modellcsoport tagjai között nemcsak lányok, fiúk is akadnak. Húszéves a Gemenc-Plast A siker titka: hatékonyság és friss szemlélet A jegyzők, a gyakorlat és a tanfolyam haszna Vállakozni az tud, akinek pénze van A szekszárdi Gemenc-Plast műanyagfeldolgozó rt. a cég 20 éves fennállását ünnepli. Né­hány adat termelésükről: évi 3000-4000 tonna anyagot dol­goznak fel, árbevételük megkö­zelíti a 400 millió forintot. A mintegy 200 főt foglalkoz­tató üzem ötszázféle terméket gyárt. A talponmaradás titkát Bal­tavári István ügyvezető igaz­gató a jó üzleti megérzésekben, a feladatok precíz tervezésében, a jól kidolgozott technológiák­ban és a közvetlenül bonyolított kül- és belföldi értékesítésben látja. A jövő terveihez tartozik többek között a hazai piacról kelet felé való terjeszkedés, kö­zös vállalatok alapítása Len­gyelországban, Csehszlovákiá­ban valamint Romániában. A hazai piacról sem mondanak le természetesen, hogy pozíciói­kat tartani, illetve növelni tud­ják, új termékeket készülnek forgalmazni, valamint a világ második legnagyobb csőgyártó­jával, az UPONOR-ral közös vállalati formában polietilén gázcsőgyár kialakításán dol­goznak a telephelyen. Az elmúlt héten folytató­dott a megyei önkormányzati hivatalban szervezett tanfo­lyam, melyen Tolna megye településeinek jegyzői vettek részt. Németh Györgynét, Ozora jegyzőjét arról kérdeztük, mi­lyen segítséget jelentenek munkájukban a tanfolyamon hallottak. — Legjobban a gyakorlati tanácsokat és tapasztalatokat tudjuk felhasználni. Hasz­nosak a kapott különféle minták, például amit kon­cessziós szerződések megkö­téséhez, alapítvány létreho­zásához kaptunk, valamint a különféle módszertani se­gédanyagok. Gyakorló jegy­zőként mindannyian sok gonddal küszködünk, hi­szen a jogi szabályozás egy­részt hiányos, másrészt me­rev, nehéz értelmezni, eliga­zodni közöttük. Az önkor­mányzatok mozgástere meg­lehetősen szűk. Ahhoz, hogy ebben a helyzetben eligazodjunk, és helyesen alkalmazzuk a sza­bályokat, nagy szükség van ilyen tanfolyamokra. — Mi a véleménye, a vál­lalkozó közigazgatás, amely­ről itt hallott, a gyakorlatban is megvalósulhat? — Az önkormányzatok­nak elsősorban a települések intézményeit kell működ­tetnie. Ezek olyan feladatok, amelyeket mindenképpen meg kell oldani, és a költ­ségvetés jelentős részét erre fordítjuk. Ahhoz, hogy az önkormányzat vállalkozhas­son, mindenek- előtt sokkal több pénzre lenne szükség, ez viszont például nálunk, egy kétezer lelkes község­ben, nem áll rendelkezésre. Azt hiszem, realitása ennek csak a városokban van jelen­leg. Az önkormányzatok most sok olyan dolog tulaj­donosává válnak, amely ed­dig nem tartozott hozzájuk: csak egy példa, mondjuk a községi vízmű. Az önálló működtetésben nincs gya­korlat, a megfelelő jogi for­mát még nem találták meg. Nagyon fontos lenne, hogy a jogi szabályozás stabil és át­tekinthető legyen, mert ne­hezen tudunk dolgozni, és ezt a lakosság úgy érzékeli, hogy az ügyei nem intéződ­nek. — A tanfolyam során, az előadások között, után meg­beszélték-e egymással a ta­pasztalataikat? — Természetesen, és ezek a spontán tapasztalatcserék is nagyon sokat jelentettek, hiszen munkánk során mindannyian hasonló gon­dokkal küzdünk, és itt jó megoldásokat hallottunk egymástól. Hasonló meg­gondolásból hoztuk létre Ozora és a környékbeli tele­pülések részvételével a jegy­zőklubot. A szakmai tapasz­talatcsere ugyanis rendkívül fontos. Ennek a tanfolyamnak is nagy hasznát látjuk, még akkor is, ha sok ötletet, ja­vaslatot csak később tudunk majd a munkánk során fel­használni. -vm-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents