Tolnai Népújság, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-11 / 35. szám
4 »ÚJSÁG TAMASI ES KORNYÉKÉ 1992. február 11. A városházán hallottuk Hatosztályos gimnáziumi oktatás Az elmúlt héten már írtunk arról, milyen lehetőségei lesznek azoknak a diákoknak, akik a gyönki Tolnai Lajos Gimnáziumban kezdik meg tanulmányaikat, de a témát most is elő kell venni. Örömmel tesszük ezt, hiszen jó hírrel szolgálhatunk olvasóinknak. Petz Péter igazgató leveléből értesültünk arról, hogy 1992. szeptemberében 6 osztályos gimnáziumi oktatás indul. A kis- gimnazisták az általános tantervi képzés mellett intenzív előkészítést kapnak német nyelvből. Az első két év után - elért eredményeik alapján - általános, vagy kétnyelvű, vagy nemzetiségi képzésben folytathatják tanulmányaikat egészen az érettségiigAzokat a jelenleg 6. osztályosokat - szeptemberben 7.-et kezdőket - várják, akik legalább 4,5-es tanulmányi átlagot értek el az 5. osztály végén és a 6. osztály félévében, akiknek magyar nyelvtanból, történelemből, matematikából, fizikából jó vagy jeles osztályzatuk volt. Német nyelvi előtanulmányok nem feltétlenül szükségesek. Várják azokat is, akik német nemzetiségi származásúak és az előbb említett tanulmányi eredményt érték el. Az intézményben felvételi elbeszélgetést tartanak majd - erről lapunkból is értesülhetnek -, ahol a tanuló képességeiről, szándékairól szeretnének meggyőződni. Általános tájékoztatót 1992. március 21-én 9 órakor tartanak a gyönki Tolnai Lajos Gimnáziumban a szülőknek, a tanulóknak és az érdeklődőknek. Úgy értesültünk, a Pénzügyminisztérium nem fogadta el a Gemenc Volán által javasolt tarifaemelések mértékét, ezért a hivatal új javaslatot kért és végül kompromisszum született. A vonaljegy 18 forint (marad), az egyvonalas bérletjegy ára 380 helyett 360, az összvonalas Fontos döntések bérlet a javasolt 500 helyett 440, a tanuló és nyugdíjas havi beriet 125 helyett 110 forintba kerül majd, amennyiben a februári képviselő-testületi ülés elfogadja. Az OTP helyi fiókjának ügyfélforgalma kinőtte a jelenlegi helyét és miután bővítése nem oldható meg, így új fiók létesítésén gondolkodnak az illetékesek. A helyszín kiválasztásához az önkormányzat segítségét kérték, s úgy hallottuk, a szóba jöhető ingatlanok tulajdonosaival egyezkednek. Arról is értesültünk legutóbb, hogy több rendelet előkészítése van folyamatban szakigazgatási, illetve bizottsági szinten. Átdolgozzák a város környezetvédelmi rendeletét, a megnövekedett feladatok miatt aktualizálják a közterület-felügyelet szabályozását, illetve az évek óta napirenden lévő városi díszpolgári cím és a városi kitüntetés szabályainak kidolgozása is napirenden van. . Nemcsak a közélet iránt érdeklődők, hanem a város minden polgára figyelmébe ajánljuk a következő információt: a februári képviselő-testületi ülést 17-én délután 17 órakor tartják a városháza dísztermében. Az érdekesebb témák közül az 1991. évi költségvetés végrehajtásáról szóló beszámoló, az 1992. évi költségvetés koncepciójának megvitatása és (várhatóan) elfogadása, illetve az önkormányzati vagyont érintő több fontos döntés szerepel majd a testület napirendjén. Várják az érdeklődőket. Jobb időkre várnak Magán ABC Szakadáton Úgy vitték be néhány évvel ami egyaránt vonatkozik a be- ezelőtt a köztudatba, hogy Sza- rendezésére és az árukészletére, kadáton egy minta ABC van, Ezért volt aztán meglepő, amikor azt hallottuk: Schüszler Já- nosné kibérelte az önkormányzattól a volt pártházat és egy Mini ABC-t nyitott januárban. A vállalkozásra nem más serkentette, mint az, hogy a munkanélküli fiának a megélhetését biztosítsa. Amikor a fiú, Schüszler Zoltán is hajlott arra, hogy bolt legyen, befektették a megspórolt pénzüket - önerős a vállalkozás, hisz másfélszeres fedezetet kellett volna leadniuk, hogy^ kapjanak kölcsönt - és megindultak. A nyitás óta kialakult vevőkör a szövetkezetinéi alacsonyabb áraknak köszönhető. Több céggel kötöttek szerződést, s így majd folyamatosan bővítik az üzlet profilját. Schüszlerék szándéka nem más: a vevő elégedetten távozzon az ABC-ből. Talpalatnyi piac Iregszemcse központjában, parányi területen két nő áll, előttük, mögöttük különféle portéka. A boltba, illetve boltból igyekvők megállnak egy kis időre, mustrálják a portékájukat - van, aki vesz is belőle -, aztán mindenki megy a dolgára. Az egyik, a gazdagabb árukészletet csendben kínáló a lengyel, a mellette lévő, gesztikuláló, érthetően hangosabb a honi árus. Amint a közelükbe érünk, megszólal: — Vegyenek, fiatalemberek, paprikát. Száz forint fél kiló, kétszázért adom kilóját. Ruha van százért és nyolcszázért is. Vegyenek, válasszanak! Miközben végigpásztázzuk a földre rakott kínálatot, egy magas férfit hallgatunk. — Ez, a másik lengyel. Tavaly egész nyáron itt voltak hegben és vásároltak az emberek tőlük. Tíz forintért adtak egy zsebkendőt, ötvenért egy bugyit. Hol adnak üzletben ennyiért, mondják meg? - kérdezi. — Nézze, uram, mi van erre a nyugdíjszelvényre írva! - háborog a magyar árus. Igen, 5412 forint. Ebből képtelenség megélni. Menjek a polgármesteri hivatalba, vagy a két lányomhoz, akik szintén segítségre szorulnak? A mai árak mellett még a tízezer forint sem volna sok nyugdíjnak. Látja - mutatja fogsorát -, ezt sem tudom megcsináltatni. Rákényszerül az ember, hogy áruljon. Felment a tejtermékek ára, a közlekedésé, a gyógyszeré és majd megy többféle dolog ára is. Most cserebere világ van. Én harminc évet dolgoztam, s ebből huszonkettőt Tolnán, a selyemgyárban, de ez nem pénz. Ez szégyen. Azt mondom, könnyű azoknak, akik most ott vannak a parlamentben, mert mi már felépítettük ezt az országot - szól, s búcsúzik, mert vevő van a láthatáron. Négy éve költözött Hajdú- Biharból Magyarkeszibe Gábor Sándor és felesége azzal, hogy gazdálkodnak majd. Aztán a gazdálkodásból nem lett semmi. A férj balesetéig - három hónapig - a szakmájában, erdészként dolgozott, utána egy évig asztalos mellett, a feleség pedig közgazdász végzettséggel a tanácsnál. Hogy végül is az ipar mellett kötöttek ki - Gábor Sándor faárukészítő -, annak egy tanács volt az „oka". E szerint a mező- gazdasági termékekre most nincs kereslet, különben pedig a paraszt mindig is szegény volt - mondta nekik valaki. Á háromszázezer forint újrakezdési támogatásból gépeket vásároltak '89-ben és feleségével együtt reszelőnyelet kezdtek gyártani. Tavaly nyárig volt erre kereslet, ám a vállalatok fizetésképtelensége miatt kénytelenek voltak abbahagyni. Utána következett két hónapi munka a keszi erdőn - gyérítés -, majd felvették egy daránypusztai kft-vel a kapcsolatot és raklapot kezdtek gyártani. Március 31-ig van a szerződésük a MAS- SIVE-val, de mivel magas a készletük, nem kell. Mi lesz ezután? — Befejezzük a lakást és nem csinálunk az idén semmit - közli Gáborné, majd kis szünet után megtoldja:- Bejelentettük a szüléinknek, akik tárt karokkal várnak bennünket. Persze, ebben a semittevés- ben van egy csomó tréfa is, hiszen Gáborékról nehéz elképzelni, hogy télen melegedjenek csak, nyáron pedig süttessék a hasukat a napon. Március 31-ig kell átadniuk a polgármesteri hivatalnak a játszótér fából készített játékait, be akarják fejezni a lakás átalakítását - a férj nagyon sok munkát elvégez -, és gondolkodnak a falusi turizmuson is. A Szabad Földben megjelent pályázatra jelentkeztek, aminek az elnyerése 100 ezer forint vissza nem térítendő hitelt jelent, s ennek fejében öt évig üdültetni kell. Gábor Sán- dornénak túravezetői múltja van, s az a véleménye, a jó levegőjű, gyönyörű táj a szív, il- letve légzőszervi betegségben szenvedőknek gyógyulást nyújthat, de az idegileg fáradtak is pihenést találhatnak Ma- gyarkesziben. Már csak azért sem lesz Gáboréknál semmittevés, mert decemberben vettek ^ fel 400 ezer forintot 35 százalékos kamatra, és úgy gondolkodnak, az lesz a legnagyobb üzlet, ha az éves hitelt gyorsan vissza tudják fizetni. Az élelmet megtermelik, emiatt nem keseregnek, mindenféle fából készíthető termék gyártására tudnának vállalkozni és nem is akarják abbahagyni, csak jobb időre várnak. „Az a legnagyobb üzlet, ha az éves hitelt vissza tudjuk fizetni" Egy könyv Pincehelyről Egy újsághirdetés kellett ahhoz, hogy megtudjuk, Hegedűs Gyula megírta Pincehely nagyközség történetét és népszokásait, s a kiadvány megjelent, korlátozott példányszámban van még belőle a szerző birtokában. Tamásiban, a Kereskedelmi és Hitel Bankban, munkahelyén kerestük meg Hegedűs Gyulát és néhány kérdést feltettünk neki. — Az emberek egy része ragaszkodik szülőföldjéhez, igyekszik, ameddig lehet, kötődni ahhoz. Mi késztette arra, hogy megírja Pincehely történetét? — Elsősorban a szülőföld szeretete, a történelem iránti ér' deklődés vezetett abban, hogy mindazt, amit tudok, megosz- szam másokkal, a köz javára cselekedjek. Kellett ehhez egy csomó szabadidő és megszállottság is. Húsz év gyűjtőmunka van mögöttem - ebből tíz év a sűrűjét jelenti -, és azt tudom mondani, ilyenre egy ember ne is vállalkozzon, mert nem képes rá. Mielőtt elhangzana a kérdés, elmondom, értékes anyagként szolgáltak szüleim visszaemlékezései, mellette pedig nagyon sok segítséget kaptam Horváth Annától, volt tanárnőmtől, Bakonyi Józseftől, Halmai György apáttól, Szebényi Sándor és Ma- tolcsi István esperesektől, Kárpáti Andrásnétól, a megyei levéltár munkatársától és Sóhajda Andrástól, a pincehelyi Vörösmarty Tsz elnökétől, aki céltudatosan és jó szívvel támogatta a könyv megjelenését. Mellettük jelentős volt a TOT támogatása is. — A könyv - ez az előszavából is kiderül - olvasmányos formában került a pincehelyiek kezébe. — Igen. Az vezetett, hogy lehetőleg kevés statisztikai adat szerepeljen, mert az száraz, inkább olvasmányosan tálalt tények és sztorik legyenek benne. Rengeteg olyan latin fordításom van, ami a plébánia és a falu története is. Ezek érdekesek. Nem marad el azonban a statisztikai rész sem, de az hátul van. — Most, hogy készen a mű, milyen érzés és hogyan tovább? — Nagyon jó érzés, mert a többség felismerte benne az értéket. Van folytatása. A község nyelvjárásával kapcsolatos gyűjtésemet a nagykónyi származású nyelvész, dr. Szabó József lektorálja, a népzenei rész pedig jelen pillanatban a Magyar Tudományos Akadémia Népzene- kutató Intézetében bírálat alatt van. — Köszönjük a tájékoztatást és kívánjuk, hogy haszonnal forgassa a könyvet, minden pincehelyi. „Ezt a bikát azért nem vette át a görög, mert fríz" Kezünk-lábunk megkötve Kit keresnek? Németh Ist- vánékat? Melyiket? Mert itt Szokolyban van több is. Aki bikákat szállított nemrégiben, az ebben a házban lakik, én vagyok a felesége. Jó helyen járnak. Nem jól hallották: csak egy bikát nem vett át a görög azért, mert azt mondta: fríz. Azt kérdezik, mióta nevelünk állatokat? Huszonkét éve, mióta összekerültünk az urammal, azóta foglalkozunk állattartással és most eljutottunk oda, hogy mindent, amit megtermelünk, annak gond van az értékesítésével. Kezünk-lábunk megkötve. A bika kilójáért 75 forintot ad a húsipar, ennyiért nem szabad a 640 forintos kukoricát beleetetni. Mondom, foglalkoznánk mi mindennel nagyban is, ami megéri, amivel tudnánk a családnak a kenyeret biztosítani - nézzék, van disznó, bika, tehén, ló - , de nincs piac, aztán meg ha nagy nehezen elviszik, nem fizetnek azonnal. Egy hónap, hat hét a várakozás ideje. így vagyunk a tejjel is: a január havit február utolsó napjaiban fizetik majd. Hiába van birkánk,, ha a gyapjút nem tudjuk eladni. De hiszen ezt maguk is tudják biztosan. Az előbb említettem már maguknak, hogy bikákat szállítottunk. Hármat elvittek, egy maradt. Képzeljék, az árukból 200 forintot lefogtak adóra. Nagy jövőt, reményt, mit látunk? Semmit. Semmit az égvilágon. A beteg férjemnek 6020 forint a nyugdíja, a lányom munkanélküli szakács, a fiamnak alkalmi munkája van, a házunk nincs befejezve. Ilyen bizonytalanságban nem tudom, hogyan taníttatom majd ki a kisebbik lányomat, aki pályaválasztás előtt áll. Mondják meg, hogyan? Csak az a biztos, amit minden hónapban a postás hoz. Németh Istvánná
