Tolnai Népújság, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-04 / 29. szám

4 KÉPÚJSÁG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1992. február 4. A városházán hallottuk Tények és mesék Megszokhatta már, kedves olvasónk, hogy a városházán mindig hallunk valamiről. Nem volt ez másként az elmúlt na­pokban sem. Legutóbb arról ér­tesültünk legelőször, hogy ké­szítik az 1991. évi költségvetés végrehajtásáról szóló beszámo­lót, vele párhuzamosan pedig az 1992. évi költségvetés kon­cepciójának az összeállítása is folyamatban van. Ez utóbbi in­tézményi egyeztetés és bizott­sági előkészítések után kerül a februári testületi ülés elé. A végleges költségvetés márci­usra várható. Bizottsági előkészítése folyik több megyei közüzemi vállalat - vízmű, temetkezési, mozi, tü­zeléstechnika, kommunális szolgáltató - átalakulásának és vagyonátadásának. Velük kap­csolatban majd a februári testü­leti ülés foglal állást. A szövetkezetek átalakulása kapcsán az átmeneti törvényből adódó önkormányzati felada­tok megbeszéléséhez és az egy­séges jogszabály-értelmezéshez Földművelődésügyi Minisz­térium szakértői segítségét kér­ték a környező önkormányza­tok. A február elejére tervezett szakmai fórum koordinálását a megyei önkormányzat vállalta. Rákérdeztünk, hogy mennyi igazság van a városi termálfür­dőről terjedő mendemondák­ban. Tény, külföldi érdeklődő jelentkezett az üzemeltetésére és a részletek egyeztetése jelen­leg is folyik. Amint konkrétu­mok lesznek, azonnal tájékoz­tatják a közvéleményt - la­punkból, a Tolnai Népújságból is értesülhetnek majd erről ol­vasóink -, de a jelenlegi hely­zetben - a külföldi partner ké­relmére, érthető üzleti megfon­tolásból - több információval most nem szolgálhattak. Sok-e a kevés? A múlt héten jeges úton jár­tunk Varsádon és nem véletlen ezért, ha György Ferenc pol­gármesterrel beszélgetve lege­lőször azt hoztuk szóba, hogy télen nem leányálom Gyönk környékén közlekedni. Síkos­ságmentesítés csak a kanyarok­ban és a nagyobb lejtőkön van, ezért igen veszélyes a közleke­dés. A többszörösen hátrányos helyzetű települések így még- inkább hátrányba kerülnek. Úgy hisszük, nem lenne sza­bad elfelejteni az illetékeseknek azt, hogy ezekben a községek­ben is élnek emberek, akik vár­ják a kenyeret, a tejet, a mentőt, a munkahelyre vagy az SZTK-ba vivő autóbuszt és még sorolhatnánk. Ezen a téren azonban úgy látszik, semmi nem változott. Akadt azért jó hír is Varsá­don. Szerencsére. Először arról hallunk, átadták a régen várt községi vízmüvet, s a százöt­venhárom házi bekötés azt je­lenti, a község lakóházainak ki­lencven százalékában egészsé­ges ivóvíz van. A kivitelezőnek kisebb pótlási munkákat még el kell végeznie - ha az időjárás is úgy akarja, meg is teszi -, ám megnyugtató a vízmű ténye, ugyanis a vízdíjak alakulása miatt nem biztos, hogy az idén létre jött volna a társulat. A var- sádiak egyébként három évig, havonta 1270 forintot fizetnek a vízműért. Elkészült a község költségve­tése - mondta a polgármester - és meg is tárgyalták. Úgy tűnik, hogy a tavalyinál egymillióval többel gazdálkodhatnak, de ha az inflációt és az áremeléseket figyelembe vesszük, akkor ez azt jelenti, hogy körülbelül a tavalyi szinten vannak. Ennek megfelelően alakítot­ták aztán az elképzeléseiket. Most készíttetik a temetőbe ve­zető út tervét, s a beruházást még az idén be akarják fejezni. Úgy döntöttek, a kivitelezőket versenyeztetik, mert ez bizo­nyára megtakarítást jelent majd a községnek. A ravatalozó vil­lamosítása szintén idei felada­tok közé tartozik. A megrende­lést már elküldték a DE- DASZ-hoz, most a visszajelzést várják. Tervezik Varsádon a község vezetői azt is még, hogy az óvodások étkezési költségté­rítéséhez hozzájárul az önkor­mányzat. Ennyi a terv, sajnos, többet, pontosabban szólva nagyobbat nem tudnak lépni Varsádon. Hogy sok-e ez vagy kevés, azt egy kívülállónak nehéz eldön­teni. Csak a helyiek tudják ugyanúgy, mint azt is, hogy mekkora az a bizonyos takaró. Varsádon ugyanis addig nyúj­tózkodnak, ameddig az ér. Az elmúlt héten már megírták a gázpisztolyos rablást, de azért még tartogattunk az önök és az olvasók számára egy - igaz, korábbi, de - érdekes ügyet. Január 22-én dél­után Farkas Dénes vadászmester bejelentette, hogy valaki rálótt Kisszékelyben, a Jäger réti vadász­háztól ötven méterre. Amikor hely­színre mentünk, a vadászmester elmondta, látott egy piros melegí­tés alakot, akiről azt hitte, bujkál. Felszólította, jöjjön elő, mert lőni fog. Lőtt is egyet, mire a melegítés is hasonlóan cselekedett. A helyszínről elindítottuk Bri- xet, a másfél éves kutyát, aki két-két és fél kilométer megtétele után hóban, szántáson - Gyene István, Kisszékely, Kossuth utca 330. szám alatti lakos kertjének Az ügyes kutya: Brix Nágele Ferenc alhadnagy hátsó kapujához ment. Ott volt Gyene István és nagyon agresszí­ven fogadott bennünket. Kitöltöt­tük a házkutatási papírokat és a padláson szénába rejtve találtunk egy kanadai gyártmányú, Win­chester márkájú, egycsövű, tizen­hatos kaliberű, sörétes vadászpus­kát és 91 lőszert. Kiderült, a fegy­vert 1976-ban hozta Norvégiából, s az most azért került elé - feleségé­vel együtt munkanáküliek -, hogy ennivalót szerezzen a családjának. Elmondom még azt is, hogy a bizonyítási kísérletnél kiderült, a vadászmester nem sebezhette volna meg Gyenét, nem lőtt rá és Gyene István esetében sem lehet megálla­pítani az emberölési kísérletet, ijed­tében lőtt, hogy el tudjon mene­külni a helyszínről. De lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés miatt majd felelősségre vonják. Egy percre Csak egy percre álljunk meg, kérem, és gondoljunk arra, hogy egy éve indult el a Tamási és környéke összeállítás. Nem, nem az ünneplés miatt írjuk ezt - arra nem is szolgáltunk rá, van bőven adósságunk -, ha­nem azért, hogy megköszönjük segítségüket, tanácsaikat, kriti­kájukat és kérjük további támo­gatásukat. Aztán meg azt is el akarjuk mondani, mi a mun­kánkat továbbra is szolgálatnak tekintjük, Továbbra is olvasó­ink örömeiről, gondjairól, sike­reiről, kudarcairól, önről és ön­nek kívánunk írni. És ebbe bele­fér az, hogy néha hibázunk is. Ezt - mivel nem tudatos -, kér­jük, nézze el nekünk. A hang­súly azon van, hogy ezután is önt akarjuk szolgálni, kedves olvasónk. Hisszük: megérdemli. Négy nyelvet tanulhatnak Az elmúlt héten a gyönki Tolnai Lajos Gimnáziumba lá­togattunk el, ahol Petz Péter igazgatót arról kérdeztük, mi­lyen lehetőségeik lesznek azoknak a 8. osztályt végzett gyerekeknek, akik az intéz­ményben kívánnak továbbta­nulni. Két első osztály indul - tud­tuk meg elöljáróban -, az egyik általános, a másik kéttan- nyelvű, vagyis magyar-német tanítási nyelvű. Ebbe az osz­tályba kerüléshez - országos beiskolázási körű - már lezaj­lottak a központi és a helyi fel­vételik, s ezek alapján harminchatan kezdik meg szeptemberben tanulmányai­kat. Az általános tantervű osz­tályokba a jó tanuló végzős 8. osztályosokat várják. Ha az idegen nyelveket nézzük, el­mondható, németet, oroszt, spanyolt és korlátozott mérték­ben angolt tanulhatnak a diá­kok és ezek közül kell kettőt kö­telezően választani. A gimná­ziumban mindig szerveznek úgynevezett nyelvi haladó cso­portot, ami azt jelenti, hogy az egyik nyelvet nagyobb óra- , számban tanulják - például heti öt órában - és szeretnék eljut­tatni arra a szintre a tanulókat, hogy 2. vagy 3. osztályban kö­zépfokú nyelvvizsgát tegyenek. Ha ez sikerül, akkor jeles az em­lített nyelvből az érettségijük és a felszabaduló idejüket másra fordíthatják. A németet német anyanyelvű tanárok közremű­ködésével oktatják. Bővülnek a lehetőségek fel­sőbb évfolyamokon. Fakultá­ciós tantárgy 3-4. osztályban a gépjárművezetés és szállítási ügyintézői ismeretek. Ez végbi­zonyítvánnyal jár és közleke­dési, szállítási területeken könnyíti meg az elhelyezke­dést. A tanulmányi munka mellett lehetőség van a kikapcsoló­dásra, szórakozásra, sporto­lásra, a tanórán kívüli tehetség- gondozásra is. A kézilabdázást versenysportszerűen űzik, atle- tizálhatnak, sakkozhatnak, tol­laslabdázhatnak, úszhatnak is, a német nemzetiségi tánccso­porttal pedig a hazai tájolás mellett évi egy-kettő-három külföldi fellépésre nyílik lehe­tőség. Elkapott pillanat a gyönki gimnázium folyosóján Nem tudják, mit kell lépni Biztosan hallottátok ti is, hogy a megyei közüzemű vállalatok átala­kulásával, átadásával foglalkoznak az önkormányzatok, így mi is itt Regölyben. En megértem, kérlek szépen, a vízmű leadást, de nincs Az emlékmű avatása egy hónapot késik majd perspektíva. A megyei temetkezési vállalat gyenge volt, aztán jött a Panteon - olcsóbban. De most az is drága! Maradjunk azonban a víz­nél. A Magyar Közlöny idei 2. számában olvasható, hogy 36,80-ra van beszabá­lyozva a vízdíj Tolna megyében a vízmű által. Na most, kérdezem én, ha elbocsáta­nak negyven em­bert és annyival kevesebb lesz a munkabér, akkor mennyi á víz ára és mennyi a ha­szon? Egyébként a kormány 60 százalékos eme­lést jelentett be, de a gyakorlat mást mutat, hi­szen 21,70 volt régen a vízdíj. Ha belegondo­lok, kérlek szé­pen, akkor azt mondom, olyan képviselő-testü­let, aki élni akar, annak szubjekti­ven kell dönteni. Nincs kimutatva ugyanis, hogy a vállalatot mű­ködtető vagyon hogyan oszlik meg. A nettó értékkel nem me­gyünk semmire sem. A képvi­selő-testület kész tények elé van ál­lítva. A megyei közgyűlésen ezt a témát én decemberben felvetettem és a döntést el is napolta a testület. A következő ülésen azonban vissza kell vonni, mert törvénysértő. Ta­mási a helyi és a környékén lévő vízmüvet működteti, de mi Gyönkhöz vagyunk kapcsolva és most naponta járunk tanácskozni, ám nem találjuk az utat. Nézzétek, lehet, hogy valós a mostani költség, de arról ki dönt, hogy ne legyen ráfizetéses a tamásig, meg a gunarasi fürdő? A legna­gyobb probléma: az önkormányza­tok önállóságát ezzel a lépéssel ve­zették be és most nem tudjuk, mit kell lépni. Alapos számítás kellene, aztán meg összefogni, koordinálni valakinek. Nem elég a gondunk, akkor még tetőződik is, kérlek szépen. Most kaptam ezt a levelet, hallgassátok csak! „Sajnálattal értesítjük, hogy a kiválasztott kő rejtett hiba miatt a szállítás napján mozgatás közben eltörött. Hasonló méretű tömbkö­vet várhatóan 1992 január végéig biztosítani tudunk. Pannon Rt Süttő bányaüzem." így a II. világ- háborús emlékművünk avatása áp­rilisról várhatóan egy hónapot el­csúszik . . . Elmondta Fehér Kálmán polgármester Nyugdíj - tejre, kenyérre A keszőhidegkúti vasútállo­mással szembeni büféből egy kék köpenyes, sapkás, ősz hajú, botozó férfi lép ki, baljában ke­nyérrel, tejjel megrakott sza­tyorral. Szóba elegyedünk. — llcsik Imrének hívnak, itt a vasútállomásnál lakom - kezdi -, '73 óta nyugdíjas vagyok. Előtte a Bakonyvidéki Vendéglátóipari Vál­lalatnál, dolgoztam Fűzfőn csapos­ként és felszolgálóként, de koráb­ban kocsmáros voltam Szakadáton, terményfelvásárlóként is tevékeny­kedtem, aztán meg ezt a büfét is vezettem - mutat a háta mögé. — Ön akkor némi kitérő után hazatért Hidegkútra? — Dehogyis! Felvidéki vagyok, onnan telepítettek ki bennünket és Szakadátra kerültem. Aztán az el­mondott körök után pedig ide. Ötezer forint a nyugdíjam - tud­ják, a vendéglátónál nem volt ma­gas fizetés a borravaló miatt -, a feleségem pedig kap egy kis házas­társi pótlékot. — Mire elég ez? — Kenyérre és tejre. — Aztán hogyan telnek a nyugdíjasnapok Hidegkúton? — Dolgozgatok. Fát vágok, tü­zelek és gondolkodok. Mert, tudják, úgy volna jó, ha nekem is annyi jö­vedelmem lenne, mint a miniszte­reknek. Akkor a fejem se fájna. De mivel nincsen, folyton azért ri- mánkodok, hogy le ne értékeljék a forintot. Búcsúzunk. Megszorítja ke­zünket, szemünk közé néz, az­tán annyit mond: — Remélem, rosszat nem írnak rólam, mert akkor ha legközelebb erre járnak, kiszúrom a gumijukat. Nem viccelek ám! - nevet. llcsik Imrének hívnak Kevés pénzből élünk Ezt a büfét is vezettem egy alkalommal

Next

/
Thumbnails
Contents