Tolnai Népújság, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-04 / 29. szám
4 KÉPÚJSÁG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1992. február 4. A városházán hallottuk Tények és mesék Megszokhatta már, kedves olvasónk, hogy a városházán mindig hallunk valamiről. Nem volt ez másként az elmúlt napokban sem. Legutóbb arról értesültünk legelőször, hogy készítik az 1991. évi költségvetés végrehajtásáról szóló beszámolót, vele párhuzamosan pedig az 1992. évi költségvetés koncepciójának az összeállítása is folyamatban van. Ez utóbbi intézményi egyeztetés és bizottsági előkészítések után kerül a februári testületi ülés elé. A végleges költségvetés márciusra várható. Bizottsági előkészítése folyik több megyei közüzemi vállalat - vízmű, temetkezési, mozi, tüzeléstechnika, kommunális szolgáltató - átalakulásának és vagyonátadásának. Velük kapcsolatban majd a februári testületi ülés foglal állást. A szövetkezetek átalakulása kapcsán az átmeneti törvényből adódó önkormányzati feladatok megbeszéléséhez és az egységes jogszabály-értelmezéshez Földművelődésügyi Minisztérium szakértői segítségét kérték a környező önkormányzatok. A február elejére tervezett szakmai fórum koordinálását a megyei önkormányzat vállalta. Rákérdeztünk, hogy mennyi igazság van a városi termálfürdőről terjedő mendemondákban. Tény, külföldi érdeklődő jelentkezett az üzemeltetésére és a részletek egyeztetése jelenleg is folyik. Amint konkrétumok lesznek, azonnal tájékoztatják a közvéleményt - lapunkból, a Tolnai Népújságból is értesülhetnek majd erről olvasóink -, de a jelenlegi helyzetben - a külföldi partner kérelmére, érthető üzleti megfontolásból - több információval most nem szolgálhattak. Sok-e a kevés? A múlt héten jeges úton jártunk Varsádon és nem véletlen ezért, ha György Ferenc polgármesterrel beszélgetve legelőször azt hoztuk szóba, hogy télen nem leányálom Gyönk környékén közlekedni. Síkosságmentesítés csak a kanyarokban és a nagyobb lejtőkön van, ezért igen veszélyes a közlekedés. A többszörösen hátrányos helyzetű települések így még- inkább hátrányba kerülnek. Úgy hisszük, nem lenne szabad elfelejteni az illetékeseknek azt, hogy ezekben a községekben is élnek emberek, akik várják a kenyeret, a tejet, a mentőt, a munkahelyre vagy az SZTK-ba vivő autóbuszt és még sorolhatnánk. Ezen a téren azonban úgy látszik, semmi nem változott. Akadt azért jó hír is Varsádon. Szerencsére. Először arról hallunk, átadták a régen várt községi vízmüvet, s a százötvenhárom házi bekötés azt jelenti, a község lakóházainak kilencven százalékában egészséges ivóvíz van. A kivitelezőnek kisebb pótlási munkákat még el kell végeznie - ha az időjárás is úgy akarja, meg is teszi -, ám megnyugtató a vízmű ténye, ugyanis a vízdíjak alakulása miatt nem biztos, hogy az idén létre jött volna a társulat. A var- sádiak egyébként három évig, havonta 1270 forintot fizetnek a vízműért. Elkészült a község költségvetése - mondta a polgármester - és meg is tárgyalták. Úgy tűnik, hogy a tavalyinál egymillióval többel gazdálkodhatnak, de ha az inflációt és az áremeléseket figyelembe vesszük, akkor ez azt jelenti, hogy körülbelül a tavalyi szinten vannak. Ennek megfelelően alakították aztán az elképzeléseiket. Most készíttetik a temetőbe vezető út tervét, s a beruházást még az idén be akarják fejezni. Úgy döntöttek, a kivitelezőket versenyeztetik, mert ez bizonyára megtakarítást jelent majd a községnek. A ravatalozó villamosítása szintén idei feladatok közé tartozik. A megrendelést már elküldték a DE- DASZ-hoz, most a visszajelzést várják. Tervezik Varsádon a község vezetői azt is még, hogy az óvodások étkezési költségtérítéséhez hozzájárul az önkormányzat. Ennyi a terv, sajnos, többet, pontosabban szólva nagyobbat nem tudnak lépni Varsádon. Hogy sok-e ez vagy kevés, azt egy kívülállónak nehéz eldönteni. Csak a helyiek tudják ugyanúgy, mint azt is, hogy mekkora az a bizonyos takaró. Varsádon ugyanis addig nyújtózkodnak, ameddig az ér. Az elmúlt héten már megírták a gázpisztolyos rablást, de azért még tartogattunk az önök és az olvasók számára egy - igaz, korábbi, de - érdekes ügyet. Január 22-én délután Farkas Dénes vadászmester bejelentette, hogy valaki rálótt Kisszékelyben, a Jäger réti vadászháztól ötven méterre. Amikor helyszínre mentünk, a vadászmester elmondta, látott egy piros melegítés alakot, akiről azt hitte, bujkál. Felszólította, jöjjön elő, mert lőni fog. Lőtt is egyet, mire a melegítés is hasonlóan cselekedett. A helyszínről elindítottuk Bri- xet, a másfél éves kutyát, aki két-két és fél kilométer megtétele után hóban, szántáson - Gyene István, Kisszékely, Kossuth utca 330. szám alatti lakos kertjének Az ügyes kutya: Brix Nágele Ferenc alhadnagy hátsó kapujához ment. Ott volt Gyene István és nagyon agresszíven fogadott bennünket. Kitöltöttük a házkutatási papírokat és a padláson szénába rejtve találtunk egy kanadai gyártmányú, Winchester márkájú, egycsövű, tizenhatos kaliberű, sörétes vadászpuskát és 91 lőszert. Kiderült, a fegyvert 1976-ban hozta Norvégiából, s az most azért került elé - feleségével együtt munkanáküliek -, hogy ennivalót szerezzen a családjának. Elmondom még azt is, hogy a bizonyítási kísérletnél kiderült, a vadászmester nem sebezhette volna meg Gyenét, nem lőtt rá és Gyene István esetében sem lehet megállapítani az emberölési kísérletet, ijedtében lőtt, hogy el tudjon menekülni a helyszínről. De lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés miatt majd felelősségre vonják. Egy percre Csak egy percre álljunk meg, kérem, és gondoljunk arra, hogy egy éve indult el a Tamási és környéke összeállítás. Nem, nem az ünneplés miatt írjuk ezt - arra nem is szolgáltunk rá, van bőven adósságunk -, hanem azért, hogy megköszönjük segítségüket, tanácsaikat, kritikájukat és kérjük további támogatásukat. Aztán meg azt is el akarjuk mondani, mi a munkánkat továbbra is szolgálatnak tekintjük, Továbbra is olvasóink örömeiről, gondjairól, sikereiről, kudarcairól, önről és önnek kívánunk írni. És ebbe belefér az, hogy néha hibázunk is. Ezt - mivel nem tudatos -, kérjük, nézze el nekünk. A hangsúly azon van, hogy ezután is önt akarjuk szolgálni, kedves olvasónk. Hisszük: megérdemli. Négy nyelvet tanulhatnak Az elmúlt héten a gyönki Tolnai Lajos Gimnáziumba látogattunk el, ahol Petz Péter igazgatót arról kérdeztük, milyen lehetőségeik lesznek azoknak a 8. osztályt végzett gyerekeknek, akik az intézményben kívánnak továbbtanulni. Két első osztály indul - tudtuk meg elöljáróban -, az egyik általános, a másik kéttan- nyelvű, vagyis magyar-német tanítási nyelvű. Ebbe az osztályba kerüléshez - országos beiskolázási körű - már lezajlottak a központi és a helyi felvételik, s ezek alapján harminchatan kezdik meg szeptemberben tanulmányaikat. Az általános tantervű osztályokba a jó tanuló végzős 8. osztályosokat várják. Ha az idegen nyelveket nézzük, elmondható, németet, oroszt, spanyolt és korlátozott mértékben angolt tanulhatnak a diákok és ezek közül kell kettőt kötelezően választani. A gimnáziumban mindig szerveznek úgynevezett nyelvi haladó csoportot, ami azt jelenti, hogy az egyik nyelvet nagyobb óra- , számban tanulják - például heti öt órában - és szeretnék eljuttatni arra a szintre a tanulókat, hogy 2. vagy 3. osztályban középfokú nyelvvizsgát tegyenek. Ha ez sikerül, akkor jeles az említett nyelvből az érettségijük és a felszabaduló idejüket másra fordíthatják. A németet német anyanyelvű tanárok közreműködésével oktatják. Bővülnek a lehetőségek felsőbb évfolyamokon. Fakultációs tantárgy 3-4. osztályban a gépjárművezetés és szállítási ügyintézői ismeretek. Ez végbizonyítvánnyal jár és közlekedési, szállítási területeken könnyíti meg az elhelyezkedést. A tanulmányi munka mellett lehetőség van a kikapcsolódásra, szórakozásra, sportolásra, a tanórán kívüli tehetség- gondozásra is. A kézilabdázást versenysportszerűen űzik, atle- tizálhatnak, sakkozhatnak, tollaslabdázhatnak, úszhatnak is, a német nemzetiségi tánccsoporttal pedig a hazai tájolás mellett évi egy-kettő-három külföldi fellépésre nyílik lehetőség. Elkapott pillanat a gyönki gimnázium folyosóján Nem tudják, mit kell lépni Biztosan hallottátok ti is, hogy a megyei közüzemű vállalatok átalakulásával, átadásával foglalkoznak az önkormányzatok, így mi is itt Regölyben. En megértem, kérlek szépen, a vízmű leadást, de nincs Az emlékmű avatása egy hónapot késik majd perspektíva. A megyei temetkezési vállalat gyenge volt, aztán jött a Panteon - olcsóbban. De most az is drága! Maradjunk azonban a víznél. A Magyar Közlöny idei 2. számában olvasható, hogy 36,80-ra van beszabályozva a vízdíj Tolna megyében a vízmű által. Na most, kérdezem én, ha elbocsátanak negyven embert és annyival kevesebb lesz a munkabér, akkor mennyi á víz ára és mennyi a haszon? Egyébként a kormány 60 százalékos emelést jelentett be, de a gyakorlat mást mutat, hiszen 21,70 volt régen a vízdíj. Ha belegondolok, kérlek szépen, akkor azt mondom, olyan képviselő-testület, aki élni akar, annak szubjektiven kell dönteni. Nincs kimutatva ugyanis, hogy a vállalatot működtető vagyon hogyan oszlik meg. A nettó értékkel nem megyünk semmire sem. A képviselő-testület kész tények elé van állítva. A megyei közgyűlésen ezt a témát én decemberben felvetettem és a döntést el is napolta a testület. A következő ülésen azonban vissza kell vonni, mert törvénysértő. Tamási a helyi és a környékén lévő vízmüvet működteti, de mi Gyönkhöz vagyunk kapcsolva és most naponta járunk tanácskozni, ám nem találjuk az utat. Nézzétek, lehet, hogy valós a mostani költség, de arról ki dönt, hogy ne legyen ráfizetéses a tamásig, meg a gunarasi fürdő? A legnagyobb probléma: az önkormányzatok önállóságát ezzel a lépéssel vezették be és most nem tudjuk, mit kell lépni. Alapos számítás kellene, aztán meg összefogni, koordinálni valakinek. Nem elég a gondunk, akkor még tetőződik is, kérlek szépen. Most kaptam ezt a levelet, hallgassátok csak! „Sajnálattal értesítjük, hogy a kiválasztott kő rejtett hiba miatt a szállítás napján mozgatás közben eltörött. Hasonló méretű tömbkövet várhatóan 1992 január végéig biztosítani tudunk. Pannon Rt Süttő bányaüzem." így a II. világ- háborús emlékművünk avatása áprilisról várhatóan egy hónapot elcsúszik . . . Elmondta Fehér Kálmán polgármester Nyugdíj - tejre, kenyérre A keszőhidegkúti vasútállomással szembeni büféből egy kék köpenyes, sapkás, ősz hajú, botozó férfi lép ki, baljában kenyérrel, tejjel megrakott szatyorral. Szóba elegyedünk. — llcsik Imrének hívnak, itt a vasútállomásnál lakom - kezdi -, '73 óta nyugdíjas vagyok. Előtte a Bakonyvidéki Vendéglátóipari Vállalatnál, dolgoztam Fűzfőn csaposként és felszolgálóként, de korábban kocsmáros voltam Szakadáton, terményfelvásárlóként is tevékenykedtem, aztán meg ezt a büfét is vezettem - mutat a háta mögé. — Ön akkor némi kitérő után hazatért Hidegkútra? — Dehogyis! Felvidéki vagyok, onnan telepítettek ki bennünket és Szakadátra kerültem. Aztán az elmondott körök után pedig ide. Ötezer forint a nyugdíjam - tudják, a vendéglátónál nem volt magas fizetés a borravaló miatt -, a feleségem pedig kap egy kis házastársi pótlékot. — Mire elég ez? — Kenyérre és tejre. — Aztán hogyan telnek a nyugdíjasnapok Hidegkúton? — Dolgozgatok. Fát vágok, tüzelek és gondolkodok. Mert, tudják, úgy volna jó, ha nekem is annyi jövedelmem lenne, mint a minisztereknek. Akkor a fejem se fájna. De mivel nincsen, folyton azért ri- mánkodok, hogy le ne értékeljék a forintot. Búcsúzunk. Megszorítja kezünket, szemünk közé néz, aztán annyit mond: — Remélem, rosszat nem írnak rólam, mert akkor ha legközelebb erre járnak, kiszúrom a gumijukat. Nem viccelek ám! - nevet. llcsik Imrének hívnak Kevés pénzből élünk Ezt a büfét is vezettem egy alkalommal
