Tolnai Népújság, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-22 / 45. szám

4 »UJSAG

TOLNA ES KORNYÉKÉ

1992. február 22.

Ki, kiket képvisel Tolnán?

4. számú választókerület: Dudái Ferenc

Területe: Batthyány utca, Béri Balogh Adám utca, Csokonai utca, Deák Ferenc utca, Eötvös utca, Sport telep, Széchenyi utca

Fogadóideje: minden hó első hétfőjén 14-16 óráig, a városházán.

Környékbeli események

Faddi fórum

Kihelyezett testületi ülést tartanak a faddi képviselők február 24-én, 16 órakor. A rendezvény ezúttal nem a községházán, hanem a művelődési házban lesz. Napirenden - többek között - a zárszámadásról szóló rendelet megalkotása és az érdekegyeztető fórum tagjainak megválasztása szerepel.

Az ülést követően, 18 órától, lakossági fórumot tart az ön- kormányzat a művelődési házban. Ezen tájékoztatást kap a lakosság a szövetkezeti átalakulással és a kárpótlással kapcsolatos legfrissebb kérdésekről, rendelkezésekről.

Testületi ülés Tolnán

szükségessé. A választás dátumát is ezen az ülésen közük.

Bátyus bál Mözsön

Február 28-án, 18 órakor bátyus bált rendez a mözsi nyugdíjas klub a helyi művelődési házban.

Szeretetmühely

A zeneiskola színháztermében tartják Tolnán, a Szeretetmühely következő foglalkozását, február 27-én, 18 órai kezdettel. Meghívott vendég dr. Papp István gyermekpszichológus lesz.

Hadifoglyok találkozója

A városházán február 24-én, délután 3-kor kezdődik a tolnai képviselő-testület soronkövet- kező ülése. Beszámolót hallgathatnak meg a jelenlevők az 1991-es pénzügyi tervek végrehajtásáról, szavaznak majd az 1992. évi költségvetésről, és tájékoztatást kapnak arról is, hogy az idén tovább folytatódó gázprogramban, ki és melyik utcákban építi tovább a vezetékrendszert. Az 5. számú körzetben - az ottani képviselő, Szilák Mihály lemondása miatt - időközi választás kiírása vált

Tolna és Tamási körzetéből várnak vendégeket a volt hadifoglyok találkozójára, a tolnai művelődési házba. A rendezvény február 29-én, 9 órakor kezdődik, díszvendége dr. Pálos Miklós államtitkár lesz.

Testületi ülés Bogyiszlón

A tavalyi zárszámadás és az idei költségvetés megtárgyalása szerepel a bogyiszlói képviselők soros testületi ülésének napirendjén. Minderre február 28-án, este 7 órakor kerül sor, a községházán.

Kárpótlás (2.)

Börtönnapok

— Ahogy hazaértem - hét kilométeres gyaloglás után a tárgyalásról - már jócskán sötét volt. Éktelenül verik ám az ablakot. Tudtam, hogy csak a rendőr lehet. Nem is csalódtam. Jött ellenőrizni az udvart. Zseblámpával járta körül a trágyadombot. Hümmögött, hammo- gott, végül azt a kifogást emelte, hogy nem eléggé látszik meg a vesszőseprű nyoma. Ezért ott helyben hatszáz forint büntetést szabott ki. Ekkoriban ez egyhavi fizetést jelentett. Tudomásul vettem, már nem izgatott a dolog.

— Az utolsó otthon töltött éjszakát átvirrasztottam. Hajnalban megint dörömbölt a rendőr: indulás az állomásra, a börtönbe, ö kerékpárral, én gyalog. Annyira azért „rendes" volt, hogy nem felügyelt rám, mint őr, sem a vonaton, sem a városban. A börtönkapuban átvett egy fegyőr. Olyan helyiségbe vittek, ahol már tartózkodott két asszony. Ahogy bementem, csak álltam, csak álltam, s éreztem, hogy elhagy az erőm, rosszul lettem. A társak leültettek, lefektettek az egyetlen szalmazsákra, ablakot nyitottak, s ahogy cserélődött a levegő, úgy tértem észhez. Reggel aztán mindhármunkat vittek a saját utunkra. Egy új cella lett az „otthonom". Itt már voltak vagy húszán. Még meg is ijedtem, úgy rontottak nekem, s egyre csak azt kérdezték: „Lesz

amnesztia?" „Mit hallani, mikor lesz amnesztia?" Én meg csak álltam, nem tudtam sem jót, sem rosszat mondani, mert nem is ismertem ezt a szót. Lassan kezdtem megszokni a bezártságot. A konyhára mindig kértek segítséget, amikor lehetett, én mentem. Egyszer ver- buváltak-kirendeltek asszonyokat gyapotszedéshez. Én is köztük voltam, hogy olvasták a neveket. Nem tudom, - hogy honnan vettem a bátorságot, de odamondtám: „Engem ülésre ítéltek, nem pedig munkára!"

Egy másik alkalommal meg Tamásiból jött egy foglár, hogy rabokat vigyen át, mert ott kevés a létszám. Szerencsére megúsztam. Olyan messzire nem is tudott volna eljönni utánam a lányom, Juliska. A sűrű vasráccsal ellátott beszélőben így is csak tíz percig lehettünk együtt...

— A szobák támla nélküli padjain hátfájdító volt az ülés, hát még a bolhával teü szalmazsákokon. Lefekvés előtt mindig „bóhászkodtam", de az utánpótlás csak nem akart kifogyni. Még ettől is nagyobb gondot jelentett a tisztálkodás. A cellában összezárt húsz asz- szonynak naponta kettő vödör víz járt, tisztálkodásra, ivásra, mosásra. A szívélyesebb őröktől, délben is kapott ajándékként egy vödör vizet a szoba ...

(Folytatása következik.)

Komád László

Ezidáig a páratlan évszámok hoztak változásokat a tolnai művelődési ház életébe. 1983-ban került az intézmény élére Schmidt Józsefné, 1985-ben adták át az épület új szárnyát, a könyvtárral, 1987-ben készült el a sportcsarnok, aminek köszönhetően már nagyobb tömegeket megmozgató pódiumműsorokat, koncerteket is szervezhettek a városi népművelők, 1989 pedig arról nevezetes, hogy csökkenni kezdett a nézőszám, érezhetővé vált a pénztelenség, a gazdasági mélyrepülés hatása, a kultúra területén.

Most viszont egy páros évszám, 1992 várható történéseiről beszélgettünk az igazgatónővel.

— Az intézmény egészen mostanáig kettős fenntartású volt - mondta. — Részint az MSZOSZ (korábban SZOT), részint az önkormányzat (korábban tanács) pénzelte. Ez járt bizonyos előnyökkel is, de gondot jelentett, hogy „igazi" gazdánk nem volt. Most a polgár- mesteri hivatal kezdeményezte a művelődési ház egykézbe, önkormányzati tulajdonba kerülését, ami várhatóan március 1-je után meg is történik. így remélhetőleg sajátjának érzi majd a város a házat, s mód lesz a közös elképzelések, közös megvalósítására.

— Ön kilenc éve -került az intézmény élére. Hogyan kezdte itt a munkát?

— Bajáról először Faddra kerültem, gyakorló pedagógusként, majd a záróvizsgám után Mözsön kezdtem tanítani. '56-tól '83-ig dolgoztam a mözsi általános iskolában, s azután lettem kultúrházigazgató TolEgy arc - egy mesterség '

szól a dolgaiba az önkormányzat?

— Szabad kezet kell hogy kapjon! De ugyanakkor együtt 1 kell lélegeznie a várossal, ismernie kell >az emberek, az üzemek, a dolgozó kollektívák igényét, tudnia kell, hogy kit látnának szívesen a színpadon. Fontos az is,' hogy az önkormányzat mellett működő kulturális bizottsággal jó kapcsolata legyen a művelődési ház vezetőjének, s együtt töprengjünk el azon: mit tehetünk a városért.

— Mennyi pénzből gazdálkodnak?

— Tavaly 1,4 milliót kaptunk a polgármesteri hivataltól, és 1 milliót az MSZOSZ-től. A szakszervezet ezt az összeget az idén. is adja, bár márciustól elválnak útjaink, a város pedig, mint mostantól egyedüü gazda, remélhetőleg többet is áldoz a házra, mint eddig.

— További terveik?

— Mivel ebben az évben töltöm be az 55. évemet, adott a terv: nyugdíjba megyek. Az igazgatói állást nyilván meghirdeti az önkormányzat, de én 1 ezen a pályázaton már nem indulok. Persze nem fogok otthon ülni a négy fal között, hisz mindig jövő-menő, szervező ember voltam. Továbbra is részt veszek például a mözsi Bartók Béla Női Kar munkájában, és szívesen segítek az utódomnak is, hisz ma a népművelés nehezebb, mint valaha. A társadalmi problémák egy része itt csapódik le. Újabban kikapcsolódni, szórakozni nemcsak pénzük, de kedvük sincs az embereknek. Wessely

Fotó: Kispál M.

Schmidt Józsefné művelődési ház igazgató

nán. A pedagógia és a közművelődés rendkívül közel áll egymáshoz, mégis tartottam egy kicsit a váltástól. Mözsön ugyan jó kapcsolatom alakult ki a szülőkkel, a gyerekekkel, de mi lesz itt? Kulturális életet a város lakói nélkül nem lehet csinálni. Nekik is „benne kell lenni", részt kell venni a köz- művelődési munkában. Szerencsére rövid idő alatt, igen jó kapcsolat alakult ki az intézmények, üzemek vezetői, dolgozói között, és köztem. A kezdeti célom, ami meg is valósult, az volt, hogy átvegyem és folytassam azt, amit az elődöm elkezdett, tegyem minél nyitottabbá a házat, otthonossá, ahová örömmel jönnek be az emberek, fiatalok és idősebbek egyaránt.

— A színészek, művészek szívesen lépnek fel Tolnán?

— !gen/ legutóbbi sztárvendégünk, Gergely Róbert is nagyon dicsérte a helyet is, a közönséget is. A kisebb rendezvényeket a házban tartjuk - maximum 200 nézőt fogad be a színházterem -, a nagyobbakat a sportcsarnokban. Ilyenkor a „küzdőteret" lefilcezzük, a bordásfalakat eltakarjuk, tényleg a szívünket is beleadjuk az előkészületekbe. De sajnos a mai világ nem kedvez nekünk. A gázsik egyre magasabbak - egy nevesebb együttes már 60-80 ezer forintot kér -, s közben az emberek pénztárcája egyre laposabb.

— A művelődési ház igazgatója

Nagy a vállalkozási kedv a vendéglátásban

Halászcsárda a város szívében

Konkurensek között is bátran belevágtak

Ha Tolnán befordulunk a Damjanich utcába, rögtön szembe tűnik egy jól megtervezett, zöldre festett, nagy épület, amelyen a régi időkre emlékeztető cégtábla hirdeti, hogy itt halászcsárda várja a vendégeket. A tolnai emberek nagyon szeretik a halételeket. Sokan vesznek halat, főleg hétvégén, és otthon elkészítik a család szája íze szerint. De járnak-e majd a csárdába? Megkérdezem a tulajdonost, Kiss Istvánt, hogyan jött az ötlet, hogy Tolnán ilyen vendéglátó egységet nyisson.

— Én a Czikk halkereskedőnél vagyok alkalmazásban, mint halárusító, másodállásban pedig mint géplakatos dolgozom. Tehát teljesen mást csináltam eddig, mint amit ezután szeretnénk. Tolnán és környékén nem volt lehetőség eddig arra, hogy egy halászcsárdába el tudjanak menni az itteniek, pedig szerintem van rá igény. Hozzáláttunk hát a feleségemmel együtt, s felépítettük a csárdát. Hogy milyen sikere lesz? Én bízom benne, hogy a vendégek megszeretik majd az éttermünket. Megfogadtam, hogy a másodosztályú szintet, amivel indultunk, tartani fogjuk. Itt nem lesz „elkocsmáso- dás". Sajnos jellemző Tolnára, hogy a vállalkozók közül sokan nem tudják megtartani a kezdeti szintet, s visszaminősítik harmadosztályúvá az egységüket.

— Mennyibe került a vállalkozás?

— Nagyon sokba. Először is nekem le kellett bontani és a földdel egyenlővé tenni a háromszobás családi házamat, annak a helyére épült a jelenlegi halászcsárda. Természetesen vettünk mi is igénybe kölcsönöket, így a Start-hitelt, ami egymillió forint volt. Építési kölcsönt is kaptunk és a szülők is sokat segítettek.

— Nem tart a konkurenciától? Hiszen a csárda közelében nagyon sok italmérő, vendéglátó egység van.

— Egyáltalán nem. Bízom abban, hogy az emberek keresik azt a lehetőséget, azt a helyet, ahol színvonalas környezetben és körülmények között tudnak szórakozni, s ahová nyugodtan elvihetik a családot, a rokonokat egy ízletes vacsorára. Biztos vagyok benne, hogy aki hozzánk betér, az kellemesen fogja magát érezni. Az itt játszó Méhn Gvula (Cula)

orgonamuzsikája is segít majd a jó hangulat megteremtésében.

— Eltalálja a tolnaiak szájízét a halfőzésben?

— Gyermekkorom óta főzök halat. A Duna mellett nőttem föl, sok halász ismerősöm van, akiktől nagyon sokat tanultam. Tehát olyan kínálatunk lesz, amely mindenki tetszését elnyeri.

— Hány személyt tudnak fogadni?

— Éttermünk jelenleg ötven személyes. Ha ez kicsinek bizonyulna, akkor megnyitjuk a szuterin-éttermet, ami szintén ötven személyes. Nyáron pedig a kerthelyiségben további hetven főt tudunk fogadni. Tehát összességében 170 személy elfér nálunk. A konyhafelszereltségünk modern és jó minőségű, ezért bízom benne, hogy kényelmesen ki tudunk szolgálni.

— Voltak-e buktatók?

— Köztudott, hogy az életben minden buktatókkal jár. Voltak nekünk is, de akadt segítség is. Gondolok itt a helyi OTP dolgozóira, a barátokra, akik valóban barátként álltak mellénk és segítettek. Ilyen helyzetben derül ki, hogy ki az igazi, önzetlen, áldozatkész barát.

— Mit szól mindehhez a feleség, a vállalkozó társ?

— Remélem, hogy beválik az üzlet. Most már én is optimista vagyok, nem úgy mint kezdetben. Kicsit nekem szokatlan ez a munka, hisz örök életemben irodista voltam. Az emberekkel mindig szerettem bánni. Szeretek a fiatalokkal beszélgetni, és bízom benne, hogy egy jó halászléért be fognak térni hozzánk. Közétkeztetést is vállaltunk, 30 főre. Étrendünk főleg a halételekből áll (halászlé, halpörkölt, rántott ponty stb), s ezen kívül mivel nem mindenki halevő, a megszokott ételek (brassói aprópecsenye, rántott szelet, cigánypecsenye, pörkölt stb).

— Egy szakács alkalmazottunk van, a többi munka kettőnkre vár. A feleségem felszolgál, én pedig ha befejeztem a halárusítást, jövök ide és segítek. Nem adtam fel az előző munkahelyemet. Kell a pénzt, sok az adósság, a kamatok. Szóval muszáj! De a végtelenségig biztos, hogy nem fog menni. Valamelyiktől meg kell válni, és azt hiszem, hogy a halászcsárda fog megmaradni.

Irta és fényképezte: Kövesdi János

*

Az épület külső képe

Kiss István és felesége