Tolnai Népújság, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-15 / 39. szám
1992. február 15. HÉT VÉGI MAGAZIN »ÚJSÁG 7 Pakson is helyreáll a könyvtár autonómiája ggg&iigjfo- ■?- Ux kú -.x- -^-.> *», - "»y -*<v< ■■ <, ,- ■■-' ., .^4^,,', ^ ' 1'/-'''>'''Í|Íi||Í|í '* '* $$$$$$$&$% ' |É 4 ^ fc&|g Beszélgetés Herczeg Ágnessel — Ha erre járva nem állítok be hivatlanul, most szegényebb lennék egy optimizmusra sarkalló élménnyel és egy reménykeltő információval. — Nincs pedig különleges világnap. Közeli jövőnkről beszéltünk ezen a munkaértekezleten, ugyanis válás előtt állunk, a Paksi Városi Könyvtár előreláthatóan márciustól visz- szanyeri önállóságát. Bevallom, tartottam attól, hogy kollégáimba bennszakad a szó, zavarja majd őket egy kívülálló jelenléte és meg se mukkannak. Hál- isten, nem így történt. — Már az első öt percben az derült ki, hogy öröm áll a házhoz az Önökre erőszakolt integráció fölszámolásával. — Az erőszak nem csak a könyvtárügyet sújtotta. Az viszont tény, hogy az integráció tizenöt évvel ezelőtt a művelődési intézmények közül kevés kivétellel a könyvtárakat érintette legfájdalmasabban. Az eltelt idő az akkor megfogalmazott ellenérvek igazát bizonyította be, hiszen úgy jött létre egy irányítási szempontból központilag kívánatosnak tartott szervezet, hogy tisztázatlanok maradtak az integráció tartalmi követelményei. Tehát a lényeg. — Herczeg Ágnes, aki paksi születésű és ekként lokálpatrióta, akkor már a városi-járási könyvtár vezetője volt. Mitől félt? — Attól, ami bekövetkezett, amiről a kollégák is beszéltek. Az integráció tulajdonképpen nálunk is egy jól működő, hagyományokban gazdag intézményt utalt bizonytalanságba. Nem voltunk tovább önálló jogi személy, azt pedig senki se merte belátni, hogy mennyire más egy könyvtár tevékenységének jellege, gazdálkodásának módja, mint mondjuk egy művelődési vagy ifjúsági háznak. — Úgy rémlik, valamikor akkortájt írta le egy író-újságíró kollégám, Ordas Iván, hogy a városiasodó Pakson egyetlen hely van, ahol kultúráltan lehet eltölteni egy ittrekedt utazónak az időt és ez a könyvtár. — Emlékezem én is erre a dicséretre, mert az valahogy mindig természetesnek tűnt, hogy a paksiak szeretik a könyvtárukat, mely szerény lehetőségeit meghaladó módon többel igyekszik szolgálni, mint ami klasszikusnak tekinthető könyvtári szolgáltatás. — Javult valamelyest a helyzet, amikor fönt a Kishegyen, az úgynevezett atomvárosban elkészült a körülünnepelt - véleményem szerint túlméretezett - Munkás Művelődési Központ és Közművelődési Intézmények Igazgatósága néven úgy vette át a marsallbotot, hogy maga is kereste még az útját? — Bővültek, színesedtek, városhoz méltóbbakká váltak a művelődés lehetőségei, de ezek nem igazán tudták feledtetni az önállóság elvesztése feletti könyvtáros aggodalmakat. Megint csak az idő igazolta, hogy ezek az aggodalmak nem voltak alaptalanok, noha nem került sor soha se integráción belül olyan konfliktusokra, amelyeket nem egymás legyőzésére, hanem meggyőzésére törekedve ne tudtunk volna rendezni. De mind szembetűnőbbé vált, hogy fontosságát tekintve hátrébb soroltatott a könyvtárügy. Meg kell nézni a berendezésünket. A lerongyo- lódás képét mutatja. — A munkaértekezlet résztvevői megfogalmazták, hogy hátrányos helyzetűnek tartják a könyvtárat. — Okkal. Mindig is több figyelem jutott közvetlenül a várossá válást megelőzően és utána is a két Paks közül az újnak, ami egy határig érthető, menthető, ami nem az, hogy a városi könyvtár a . több, mint 200 évvel ezelőtt épült zsinagógát „lakja", aminek műszaki állapotára nincs megfelelőbb jelző, mint az, hogy lerobbant. Süllyed, repedeznek a falak, beázik a tető. A városavatásra tatarozták kívülről a házat. Két évvel ezelőtt volt 1 millió a tetőzet felújítására. Nem volt elég, a pénz máshova ment. Tavaly 2,5 milliót szánt erre a célra az önkormányzat, de ekkorra már tudott volt, hogy az alapokkal van baj. Most egy úgynevezett rengésvizsgálat van napirenden, ami tulajdonképpen helyénvaló, mert világosan kiderül, hogy hol kell, mivel elkezdeni a szerkezeti, esztétikai helyreállítást, megoldani esetleg a bővítést is. — Hallottam, hogy a piac szomszédsága sok gondot okoz és még többet, ha a könyvtár melletti átjárót megnyitják. S mi lesz a szomszédos, a valamikori rabbi ház sorsa? Ennek udvari részén három szobában könyveket raktároznak. Nyilván kényszerből és lesújtó körülmények között. Ez az épület annak idején úgy került a könyvtárhoz, mint lehetséges fejlesztési terület. Most viszont hasznosításra hirdeti az ön- kormányzat. — Ezért kérdés, hogy merre terjeszkedjünk, pedig szép álomnak tűnt, hogy idetelepítjük át a gyermekkönyvtárat, a folyóirat olvasót és a zeneműtárat. Álmodtunk aztán arról is, hogy egyszer, valamikor itt épülhet majd egy új könyvtár. — Rövidre fogva, a válás azért jelenti Paks könyvtárügye számára a reménységek új időszakát? — Igen. Meggyőződésem, hogy a hivatásszerű, az ügynek elkötelezett működésen kívül a . visszaosztott gazda szerep megtermi a maga eredményeit. Ha arra gondolok, hogy naponta átlag 183 olvasó fordul meg nálunk, szükség van erre. — Van azonban egy vitatott kérdés, az, hogy mi legyen a városi művelődési központban lévő 1. számú fiókkönyvtár sorsa? Gazdasági szempontból indokolt, hogy a központ ezt meg akarja tartani, a szakmai szempontok viszont azt kívánnák meg, hogy a városi könyvtár négy szolgáltató helye végre szervezeti egységet alkosson. Kinek a javára billen a mérleg? — Hallotta, a kérdésben a mi véleményünk az, hogy az utóbbit kellene érvényesíteni. A döntés joga és felelőssége az önkormányzaté. Mi csak bízhatunk abban, hogy megkapjuk a lehetőséget a szervezeti egység helyreállítására. Nem szívesen mondanánk le erről a fiókintézményünkről, hiszen ha nem kerül hozzánk, a válás nem tekinthető százszázalékosnak. — Gondolom, lenne még miről beszélni, főleg ami az integrációból keletkezett hátrányok fölszámolását célzó terveket illeti, de fejezzük be azzal, hogy ezekről később. Amikor helyreállt a könyvtár lényegéből fakadó autonómiája. László Ibolya Az OTP titkaiból, avagy hogyan csináljunk háromezer forintból kilencet? Ember legyen a talpán aki eligazodik az OTP elszámolásai között, pedig elég részletes útmutatót mellékelnek hozzá, csak éppen nem érthetőt. Aki nem is kíván eligazodni az útvesztőben, az gondol egy nagyot és merészet s átutalási betétszámlát nyit, amit újabban folyószámla betétnek neveznek, megváltozott feltételekkel. Azt hiszi a jámbor, hogy ettől gondjai megoldódnak. Azt még a leghülyébb ügyfél is tudja, hogy körülbelül mikorra jár le a tartozása. Ha van szakértő ismerőse, akkor azt is megtudhatta, hogy körülbelül két- szászezer forint tartozás alatt már érdemes volt tavaly a piaci kamatot választani a kedvezményes kamatozású kölcsönök esetében. Az eredeti részlet és az 1500 forintnyi „kamatadó" nem növeli a végtelenségig a tartozását, sót minél kisebb az összeg, a havi törlesztés annál nagyobb hányada fordítódik a tőketartozás törlesztésére. Ennek következtében csökken a lejárati idő. Van tehát átutalási betétszámla, ahonnét egy ideig szorgalmasan vonják az eredeti ezer forintot, és a pusz 1500-at. Novemberben aztán feltűnik az ügyfélnek, hogy a számláról nem azt a 2500 forintot vonták le, amit szoktak, hanem valamivel kevesebbet. Az állampolgár persze nem azért nyitott átutalási számlát, hogy folyton futkosson az ügyei után, várta a decembert. Akkor viszont semmit se vontak. Ennek már fele sem tréfa, hát utánajár mi történt. Mondtak mindent, hogy visszavonta a megbízatását, hogy lejárt a kölcsön, hogy nem tudják mi lehet. Az illetékes osztályon aztán sikerült elővarázsolni a kompjuterból, hogy lejárt ugyan a kölcsön, de nem annyira, mert még van 2824 forint tartozás. Hogy miért nem vonták le ebből a szokásos kétezer ötszázat, illetve miért vontak előző hónapban kevesebbet, azt nem sikerült megérteni a kisasszonyok egymás közti beszélgetéséből. Az ügyfélnek csak annyit mondtak, hogy fizesse be, és tartozása rendben. Minderre január másodikán sor is került, gyanítva, hogy itt a le nem volt részlet utáni késedelmi kamatot már neki kell fizetnie, akkor is ha ók nem vonták. Az igazi meglepetés erejével az év égi elszámolás hatott. Az elmúlt évre számoltak 24 forint késedelmi kamatot, s a tartozás pedig 5724 forint lett. Decemberben még határozottan állították, hogy ez 2824 forint. Az összeg megjelenik viszont túlfizetésként. Ami megint rejtély, mert azt csak januárban fizette be, a most már egyáltalán nem jámbor, de annál dühösebb ügyfél. A havi részletet megállapítják háromszáz forintban, a lejárati idő pedig az eredeti szerződés szerint 1994. Az ügyfél persze nem képes behatolni az OTP tikaiba, nem érti, hogy most miért nincs az eredeti szerződés szerinti ezer forint részlet, és az 1500 kamatadó? Miért van az, hogy az 5724 forintnyi, már magában is titokzatos tartozás helyett, fizessen harminc hónap alatt kilencezer forintot, amikor tartozása kiegyenlítésére az átutalási betétszámláról már tavaly megbízást adott? „Felszólamlásnak" helye ugyan van, de akkor mi végre maga az átutalás? Ihárosi Dezintegráció Dombóváron Válik a könyvtár a művelődési háztól Egy átvilágítás tanulságai osszú évekig közös igazgatás alatt működött Dombóváron a városi művelődési ház, a városi könyvtár, a Szomszéd Ház (szociális segítő, fejlesztő szolgálat), ezen belül is a hajléktalanok szállása, a Kapos Alapítvány (kórus és tánc- együttes), a városi fúvószenekar, a dombóvár-szőlőhegyi klubkönyvtár és művelődési ház, a volt vasutas művelődési ház, valamint a volt Arany János téri művelődési ház - Művelődési Központ néven. A város képviselőtestületének kezdeményezésére az elmúlt év végén átvilágították a ház tevékenységét, gazdálkodását, majd ezt követően tűzték napirendre a művelődési intézmény átszervezésének kérdését. Mindeközben a ház igazgatója felmondott, más munkakörbe távozott. A vizsgálatok, az átszervezés ténye, az esetleges létszámleépítések jogos és jogtalan félelmeket keltettek a művelődési intézmény dolgozóiban. Tovább fokozta f bizonytalanságukat az az idei, január 16-i testületi ülés, amelyen az átvilágítás eredményét tárgyalták a képviselők. Mindez arra késztette a művelődési központ dolgozóit, hogy megkeressék lapunkat, kérve, foglalkozzunk az üggyel. Az írás elkészült, az érintettek viszont - ki tudja milyen indíttatásból, - visszakoztak, már nem kívánják a nyilvánosságot, mondták. Kérésüket figyelembe vettük, ezért csak a megyei önkormányzati hivatal munkatársainak segítségével készült, a művelődési központ átvilágítását célzó vizsgálat megállapításairól adunk tájékoztatást olvasóinknak. Centralizáció minden áron A dombóvári művelődési központ létrehozása tipikus példája a a hetvenes évekre jellemző voluntarista döntéseknek. A vonatkozó törvények és ^Vendeletek értelmében ugyanis ilyen lélekszámú településen mint Dombóvár, a városi művelődési központ és könyvtár integrálhatatlan, nem működhettek volna egységes szervezetben, legfeljebb a legutolsó évek során közös gazdasági-műszaki ellátó szervezet háttértevékenységét élvezhették volna egyidejűleg. Ehelyett 1979-ben, amikor elkészült az új művelődési központ, egységes szervezetben alapították meg az intézményt, majd érmék mintájára a megyében olyan településeken is kikényszerítették ugyanezt az integrációt, ahol még az épületbeli közös tér sem volt adott. Később bonyolította a helyzetet, hogy a városi galéria tevékenysége, illetve a kábel televíziózás átmenetileg előbb integrálódott, majd leválasztódott a művelődési központtól. Ezt követte, hogy a művelődési ágazathoz tartozó több funkció mellé az intézményt működtető városi tanács vb. jóváhagyó ellenjegyzésével az intézmény eredményesen pályázta meg, - országos kísérlet keretében - egy további népjóléti-szociális funkció integrálását. Szervezeti szabályzat nélkül A művelődési központ példamutató gyorsasággal, elsők között alapított egyesületet, illetve hozott létre alapítványt a ház művészeti együtteseinek működési keretéül. Ezzel párhuzamosan viszont nem tisztázták ennek gazdasági viszonyát és szervezeti kapcsolódását a művelődési intézményhez. így adódott, hogy az átvilágítás idején az eredeti besorolási állapothoz az intézmény szociális funkciókkal kiegészített integrált városi művelődési központ és könyvtár. A helyi köztudatban mindezek gazdasági és műszaki keretükkel együtt „művelődési központ"-ként tudatosultak. A fenntartó és működtető - a városi tanács vb, majd a jelenlegi városi önkormányzat - nem fordított gondot arra, hogy a funkciók terén történő alakulások és bővülések után módosítsák a szervezeti-működési szabályzatot, hogy megfogalmazzák az alaptevékenység keretében ellátandó feladatot és kiegészítő tevékenységet. Épp így munkaköri leírások sem készültek, amelyek alapját képezhették volna a számonkéréseknek. Országos hírnév Az intézmény működése az eltelt 12 évben minden tekintetben a szakma élvonalába tartozó igazgató személyére alapozott volt, ezért az általános helyettesítés és a tagintézmények autonóm vezetésének viszonyát nem törekedtek jogszerűen tisztázni. Valósan elkülönülő egység részjogosultsága csak a könyvtár szakmai vonatkozásában jelent meg. Ugyanígy éveken keresztül nem volt jellemző az alkuszerű terveztetés a munka és a gazdálkodás terén sem. A város autokratikusán döntött arról, hogy mennyit ad az intézmény egészére, ennek fejében a szakmailag nagy tekintélyű vezetésre bízta a tervkoncepció kialakítását. Az intézményvezetés meghatározott alapelve volt a használók igényei szerinti működés, illetve a saját kezdeményezésű legszélesebb szakmai innováció, melynek keretében pályázatok sorával jelentős működési költségekhez jutottak, tehermentesítve a város költségvetését. A dombóvári intézmény részese volt olyan fontos országos kezdeményezéseknek, mint a mentálhigiénés funkcióbővítés, a városkörnyéki falufejlesztési kezdeményezések, művelődési igényközvetítő kalendárium, melyeknek szakmai kivitelezésében nyújtott teljesítményével a hazai városi intézmények körében a központ országos presztízsre tett szert, bár ezek a törekvések jelentősen eltérítették a házat attól az átlagos sémától, amely a régióban a hasonló művelődési intézményeket jellemzi. Talán ezért állt elő az a különös eset, hogy míg a művelődési központnak 1990-ben 39 dolgozója volt, addig kifejezetten népművelői munkát mindössze hárman végeztek, ami igencsak tiszteletreméltó munkát feltételez az érintettek részéről. Védetten E pótforrásoknak köszönhetően a dombóvári intézmény azok közé tartozott, amelyek a piaci elvek érvényesítése nélkül legtovább tudtak dotáltként működni anélkül, hogy több művelődési központhoz hasonlóan a finanszírozhatatlanság és a csőd szélére jutottak volna, bár az intézmény üzemeltetési költségei csakúgy mint költségvetése, tetemesek. Az épületet ugyanis olyan időszakban tervezték és építették, amikor még semmi sem volt túl drága. Ennek eredménye az alacsony színvonalon kivitelezett, örökös beázásra ítélt monumentális épület kihasználatlan, szinte idfűthetetlen légterekkel, rengeteg közlekedővel, színházi előadásokra alig használható színháztermével, északi fekvésű, mesterséges megvilágítás nélkül sötét könyvtárával. Ugyanakkor a népszerű kiscsoportos foglalkozások tartására nincs elegendő helyiségük. Racionalizálni? Az átvilágítás megállapításait számbavéve, a gazdaságosabb üzemelés, nagyobb áttekinthetőség érdekében tette meg javaslatait az átszervezésre a képviselőtestület oktatási-kulturális bizottsága. Az előterjesztés értelmében február 29-i időponttal javasolták a városi művelődési ház és könyvtár integrációjának megszüntetését. Mint elhangzott, a továbblépés érdekében váljon szét, működjön külön egységként, külön költségvetéssel a jövőben a művelődési ház, a könyvtár és a városi televízió. A családsegítő szolgálatot pedig, amely eddig is kísérleti jelleggel működött, meg kell szüntetni, feladatukat ellátja az önkormányzati hivatal szociális-gyámügyi csoportja. Le kell választani a hajléktalanok otthonát is a művelődési háztól, egy ilyen átmeneti szállás működtetése nem tartozhat egy kulturális intézmény feladatai közé. Viszont továbbra is kapjon helyet, méghozzá térítésmentesen, a házon belül a Kapos Alapítvány: a tánckar és a kórus. Ugyanígy a Kamara Táncegyüttes és az Öregek Néptáncegyesülete. Tartozzon a városi könyvtárhoz a szőlőhegyi-klubkönyvtár, de a volt Vasutas Művelődési Házat az önkormányzat vegye kezelésbe. A városi művelődési ház és a városi könyvtár igazgatói állásaira pályázatot írtak ki. Addig is, a feladatok elvégzésre a testület megbízott igazgatókat nevezett ki, Nyers Sándornét a művelődési ház, Koszorús Katalint pedig a városi könyvtár élére. H ogy a dezintegráció milyen eredménnyel jár, milyen hatással lesz a közművelődésre, az majd ezután derül ki. F. Kováts Éva Fotó: Ótós Réka Itt még együtt vannak a népművelők és a könyvtárosok
