Tolnai Népújság, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-15 / 39. szám

6 KÉPÚJSÁG

HÉT VÉGI MAGAZIN

1992. február 15.

A fogyatékosságok ellen, a fogyasztók érdekében

Interjú a megyei fogyasztóvédelmi felügyelőség vezetőjével

— Manapság, amikor alaposan meg kell gondolni, hogy mire adja ki a pénzét az ember, nagyon fontos, hogy legyen olyan szerv, amely hatékonyan segíti és támogatja a fogyasztókat abban, hogy érdekeiket és kifogásaikat megfelelően érvényesítsék. A fogyasztóvédelmi felügyelőségek tavaly augusztusban alakultak szerte az országban, centrális felépítésű szervekként, amelyek a fogyasztóvédelmi főfelügyelőség irányítása és felügyelete alatt dolgoznak. Mi ezen szervek feladata és hogyan tudják a működésüket hatékonnyá tenni? A kérdésre dr. Varga Tibor, a Tolna Megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelőség vezetője válaszol.

— A fogyasztók és érdekeik védelme összetett feladat, amely több szerv együttműködésével és több szempont együttes figyelembevételével valósítható meg. Elsősorban informálni kell a termelő, forgalmazó, idegenforgalmi és különféle szolgáltató szervezeteket azokról a jogszabályokról, hatósági előírásokról, amelyeknek pontos betarásával működhetnek csak megfelelően. Másodsorban a fenti szervezeteket tájékoztatni kell arról, hogy milyen esetleges hatósági előírás-változások, módosítások várhatók, és ezek hogyan érintik kötelezettségeiket. Harmad- sorban nagyon fontos, hogy maguk a fogyasztók pontosan tudják mik a jogaik, ezeket hogyan tudják érvényesíteni, mik az ide vonatkozó eljárási szabályok. Tudniuk kell a vásárlóknak az egyes árucikkek minőségével szemben támasztott követelményekről, a minőség- tanúsítás módjáról, arról, hogy milyen használati utasítást, szavatossági időt stb. ismertető feliratot kell tartalmaznia az áru csomagolásának vagy kísérő okmányainak. Feladatunk az is, hogy ellenőrizzük, a különféle kifogások intézésekor a megfelelő szabályok szerint jártak-e el, tiszteletben tartották-e a vásárló jogait.

— A vásárlónak alapvető érdeke, hogy olyan termék kerüljön a kosarába, ami pénztárcájához szabott, és a minősége is megfelelő. Mit tehet a felügyelőség ennek érdekében?

—Meg kell szerveznünk, hogy olyan információkhoz, ötletekhez, tanácsokhoz jussanak a fogyasztók vásárlás előtt,

vagy közben amelyek objektiven tájékoztatják őket arról, hogy mit, mikor, hogyan és mennyiért tud venni, milyen meghatározott termékek piaci választéka, melyek azok a különbségek, amelyek az egyes gyártók által forgalomba hozott hasonló termékek között felmerülnek. A célunk az, hogy ne károsítsanak meg senkit, minimumra csökkenjenek a mérési, számolási hibák, hogy bizalom alakuljon ki a fogyasztó és az őt kiszolgáló szervezet között. Ha a felsorolt dolgok megvalósulnak, maga a fogyasztó lesz az, aki leghamarabb és leghatékonyabban tudja védeni a saját érdekeit.

— Konkrétan mit tehet a felügyelőség, milyen jogkörrel rendelkezik munkája során?

— Ellenőrzési tevékenysége során jogosult próbavásárlásra, mintavételre, üzelti iratokba való betekintésre, stb. Lefoglalhat dokumentumokat további vizsgálat és ellenőrzés céljára, természetesen jegyzőkönyv felvételét mellett. Szabálysértési hatóságként is eljárhatunk. Ha az ellenőrzéseink során hiányosságokat észleltünk, mód van arra, hogy a kereskedőket bizonyos szabályok betartására

Dr. Varga Tibor

kötelezzük. Termékek forgalmazását és szolgáltatásokat feltételekhez köthetünk, vagy betilthatjuk a további forgalmazást. Lehetőségünk van arra, hogy ha a körülmények úgy diktálják, megsemmitsíttes- sünk, vagy forgalomból kivonjunk árut, hogy ezzel is védjük a vásárlók egészségét. A felügyelőség együttműködik más szervekkel is, például a tisztiorvosi szolgálattal, az élelmiszer minőségellenőrzéssel, stb. Hatékony munkánkhoz szükség van a lakossággal való jó kapcsolattartásra, ezért várjuk az érszrevételeiket, tapasztalataikat. Konkrét problémáikkal is fordulhatnak hozzánk. A székhelyünk a megyei önkormányzat épületében található, Szekszárdon, a Mártírok tere 11-13. szám alatt.

— Köszönjük a beszélgetést.

Venter Marianna

Farsangolás a múltban

Boldogok az emlékezni tudók

Olyan végtelenül nyugodt, hogy szinte zavarba ejti az embert. Élete nyolc kemény évtizedet számlál, panasz mégsem hagyja el ajkát. Oly friss szellemileg, hogy azon még a főorvos úr is elcsodálkozott. Történeteiben egyetlen örök visszatérő témaként a család szerepel. A nagytudású, igen tisztes és szorgos életet élő sváb kisfalusi tanító, a fiútestvér, akinek jogi tanulmányait igazoló okmányok egész sora közül ma is féltő szeretettel veszi elő a szín jeles leckekönyvet. Munkában meggörcsösödött, nehezen engedelmeskedő ujjaival oly lágyan simítja a megkopott, fekete borítójú indexet, mintha öccse lágy szőke fürtjeibe túrna éppen bele.

Kedves jelenség, igazi naíva, aki színielőadáson taníthatná a jóindulat és a szeretet szétosztható pillanatait. Farsang ideje van. S ó mesél a múltról, szava egyszer sem akad el. Sorol szokásokat, fejében nevek sorakoznak, s a fiatalság pírja látszik lassan, de biztosan feléje lopakodni. A tánc, az az imádott repülős tánc, a forgatag, a legények, hej, akik díszes kendőt terítettek a bálszépe vállára ... A zene, a harmónikás... akinek ujjai oly virtuozitással vibráltak a tűzpiros gombos harmonika fehér mezején, hogy az embernek már attól kedve támadt táncra perdülni.

Az emlékek. Közte tolakodnak rémesek is. Azokról a percekről, amikor a ladományi svábság kitelepítése folyt, ami elől a család egyszerűen elmenekült. Azokról a napokról, amikor Szekszárdon, Csatáron csak egy, összesen egy ember akadt, aki befogadta őket kisgyerekestől. A hazalopa- kodásokról, amikor az állatoknak kellett enni, inni adni. A mama még otthon volt, s általa lehetett éjjel tehenet fejni, hegyen át menekíteni a kicsinek ... A nevek olyan tisztán és kitörölhetetlenül maradnak meg az emlékek között, hogy szinte nyomnak.,, - Aranyos, olvastam én, nem kapunk mi semmit. Mit tudnánk mi visszakérni?! Azt ami mára egyenes a földdel?! Ki dolgozná meg a földet?"

Kirakták őket negyvenhétben a házból, s már kilencszázhatvanban új portát vettek. Fillér adósság nélkül. A sváb szorgalmas nép, ha kell a szájától vonja meg a falatot is, de halad. Asszony ide vagy oda, úgy nevelte a bikákat, mint egy évtizedes gazda. A nemzetségpapírt mikor elvették, amikor minden arra ment ki, hogy a családot kiforgassá mindenéből.

Egyetlen lány volt. Apja mindent megtett, hogy megkönnyítse a maga választotta paraszti életet. Ekét vett, boronát, szecskavágót... mindent. Prést, szőlódarálót, hordót. Muszáj volt magyarosítani. Haf- nerról Fazekasra. A férj Glósz volt. Be kellett menni Tudományból Kakasára átíratni a nevet. A nagybácsi által választott Fazekas név aztán jó volt Ilonka néniéknek is. Mindegy az már akkor, bár szebbet is lehetett volna választani - mondja. A szép magyar szót zárdában tanulta, amikor apja katonának ment. Hat esztendős volt. ,

Meséli a múltat az unokáknak. Édesapja iratait, gyöngy betűit mutatja, ami remekművű kis díszládából kerül elő.

Ma sem nyugszik. Bár az orvos eltiltotta az ásózástól, de a vére hajtja, az ösztönei munkálkodnak benne. Igaz, most óvatos, mert fél az agyvérzéstől. Azt mondja, az nagy baj lenne, mert igen csak szeret olvasni.

• Szabó Sándor

Fotó: Ótós Réka

Meddig zsugorodik Földvár?

Nem a geográfián múlik

Beszélgetés dr.

Aki a térképre néz, joggal gondolhatja, hogy Dunaföld- vár fekvésénél jobbat nehéz lenne találni egy város számára. Az észak-déli és a kelet-nyugati útvonalak találkozásánál, a Duna partján fekvő település lélekszáma azonban napjainkban is apad.

Dr. Szalai Károly, a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem székesfehérvári földmérési és földrendezési főiskolai karának tanára - aki kilenc évig dolgozott a földvári gimnáziumban és több tanulmányt is írt a településről - az elmúlt héten előadást tartott a kertbarát körben „Dunaföldvár helye a települések hierarchiájában" címmel. Ennek kapcsán kértünk tőle interjút.

— Mi az oka, hogy Földvár kiváló fekvése ellenére nem válhatott központi településsé, s hogy lélekszáma még ma is csökken?

— Dunaföldvár hatalmas konkurenst kapott a korábbi Dunapentelében. A gigantikus beruházás nyomán létrejövő Sztálinváros - mai nevén Dunaújváros elszívta a munkaerőt a környékről, így Földvárról is. Aztán jött az újabb nagyberuházás a szintén közeli Pakson. Mindez hozzájött a korábbi pénzleosztáshoz, amelyben a kisebb települések „húzták a rövidebbet". Részben a korábbi vezetőkön is múlott, hogy Földvárból az lett, ami, hisz ők inkább a fenti elvárásoknak akartak megfelelni, semmint az itteniek érdekeit képviselték. Nem elhanyagolható az sem, hogy Földvár messze van a megyeszékhelytől. A település annyira Dunaújváros vonzás- körzetébe került, hogy tartva attól, hogy Fejér megyéhez kapcsolják, várakozó álláspontra helyezkedtek Tolnában.

— A lakosság fogyása azonban régebbi keletű.

— Igen. Bármennyire hihetetlen is, volt idő, amikor Földvárnak több lakója volt, mint a mai megyeszékhelynek.

1870-ben 12382 ember élt a településen, 381 emberrel több, mint Szekszárdon. Száz évvel később Földváron már csak alig több, mint tízezer, a székvárosban pedig huszonnégyezer ember élt.

Az említett háború utáni gazdaságpolitikai döntések mellett Földvár sorvadásához az is hozzájárult, hogy előbb nem kapta meg a rendezett tanácsú városi jogot, bár ebben kicsit a polgárok is hibásak voltak, majd mint közigazgatási központ is megszűnt létezni. Földvárra nem építettek vasúti fővonalat, így igazából nem kerülhetett be az ország vérkeringésébe. A hídon ma is csak tehervagonok mennek át.

Aztán 1970 és 1990 között ugyanolyan arányban - újabb 17 százalékkal - csökkent a lakosság, mint a megelőző száz évben. A folyamat még mindig nem állt meg: 1991-ben száz fővel fogyott a népesség a városban.

— Eltűntek Földvárról az iparosok. Hosszú időbe telt, míg újból megjelentek, de már korántsem olyan súllyal mint korábban. Ugyanakkor Ön előadásában - reményre okot adó tényként - említette, hogy Földváron a legmagasabb az egy főre jutó kiskereskeSzalai Károllyal

delmi forgalom a megyében. Úgy gondolom azonban, hogy ez önmagában kevés a kitöréshez.

— Ez így van. A szolgáltatást kellene a városban fejleszteni. Szükség lenne a forgalom megfelelő áteresztésére. Meg kellene végre építeni az elkerülő utat, de úgy, hogy a forgalmat „meg lehessen csapolni". Az átutazókat pedig színvonalas üzletekkel, fogadókkal, a turizmus fejlesztésével lehetne megállítani. El tudnám képzelni egy konferencia terem megépítését, ugyanis nagy előszeretettel rendeznek kongresszusokat, találkozókat különleges környezetben. Erre kiválóan megfelelő lenne a város, hiszen a vár, a Duna-part, a híd, a dombok hangulatos varázsa megfogja, különösen az Alföldről érkezőket.

— Vannak, akik szerint az elmulasztott lehetőségeket nagyon nehéz lesz ellensúlyozni.

— Ez bizonyára nem lesz könnyű. Mindenek előtt az elvándorlást, és a lakosság „természetes fogyását" kell megállítani. A városban ugyanis 1960 óta nem beszélhetünk természetes szaporulatról, hiszen az elvándorlás mellett amiátt is apadt a lakosság létszáma, hogy több volt a halálozás, mint a születés. (Országosan ez a tendencia jóval később jelentkezett.) Ez persze összefügg azzal, hogy a településről nagy számban vándorolt el a szülőképes korban lévő korosztály. Ez a folyamat lassan fordul meg, igazából csak évek múlva érezteti hatását, ha visszajönnek a szülőképes korúak, és itt lesznek gyermekeik.

Jó lenne, ha az ősi mesterségeket sikerülne feltámasztani. A nagy kérdés az, hogy a mezőgazdaság hogyan tud majd talpra állni. Ha ez újabb elszegényedést hoz, akkor igen nehéz helyzetben lesz a város. A szőlő és gyümölcskultúra fejlesztése - aminek itt hagyományai vannak - újabb lehetőség a kitörésre. Az itteniek tudása, szorgalma ezt lehetővé tenné. Az is nyilvánvaló, hogy a mezőgazdaságban jóval kevesebb emberre lesz szükség. Az ott felszabaduló munkaerőnek bizonyára a szolgáltatásban, kereskedelemben, az idegenforgalomban kell megtalálnia számításait. Ez persze hosszú folyamat, rengeteg gyötrelemmel. Ezt az önkormányzat is elősegítheti, ha elágazási pontokat magában foglaló koncepciót készít, amelyben számít - ha számíthat - a stabil vállalkozásokra.-hangyálAmi elválaszt és ami összeköt