Tolnai Népújság, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-15 / 39. szám

1992. február 15. HÉT VÉGI MAGAZIN WÚJSÁG 5 Gyakorlóterep lehetne szociális munkásoknak Nyomortanya a város szívében Ök nem tehetnek semmiről Világosbarna családi ház Szekszárdon, a Mátyás király utcában. Az úttest szélén roncs­telepre való nyugati autó, a má­sik oldalon lovaskocsi roskado­zik, időtlen idők óta. Első pil­lantásra a ház olyan, mint a többi. Ám a járókelők rögtön érzékelik a különbséget, ha a szaglószervükre hagyatkoznak. Barnás színű lé csordogál az udvarból, a kapu előtt sárten­ger. Az ablakmélyedésekben üvegdarabok, fóliával és papír­ral védekeznek a metsző hideg ellen. Orrfacsaró bűz köszönti a betoppanó vendéget. A folyo­sóra nyíló, freskóval díszített vízöblítéses WC az anyagcsere utolsó fázisát idézi. Az udvaron is gyomorfordító illatok terjen- genek, ám a friss levegőn mégis fellélegzek. A pincében felhal­mozódott trágyadomb az állat­tartás nyomaira emlékeztet, mellette döglött kutyák teteme. A mélyből röfögés hallatszik, a kilenc család által felhalmozott hulladék a disznóknak átlagon felüli életszínvonalat biztosít. A trágyadomb a vita tárgya Az első szobába belépve csa­ládi idill fogad. Fülsiketítő hangzavar, szól a tévé. Szódá­val kínál a házigazda. A csa­ládfő, Lakatos Márton már rá­szolgált a pihenésre, vége a műszaknak. Reggel öt órakor ébresztő és irány a munkahely, a városszéli szeméttelep. Való­ságos aranybánya a szemetes­kocsiból kibukó friss hulladék. A szomszéd szobában idős, töpörödött cigányasszony. Már hónapok óta az ágyat nyomja. Az asztalon ételmaradék, mel­lette szennyes fehérnemű. Az alamizsnáért esedező asszony­nyal régebben gyakran talál­kozhattunk a városi forgatag­ban. A 72 éves Lázár Rozália (Sanda), a rendszeres szociális segéllyel és a közgyógyellátás­sal együtt havonta több mint ötezer forintot kap kézhez. A hozzátartozók nem is engedik szociális otthonba utalni az öregasszonyt. Ezenfelül ha­vonta 300 forintos tejjegyet is kap, bár nem a tej a kedvenc itala. Az önkormányzat cigá­nyügyi előadóinak bizony fel­adta a leckét néhányszor: oly­kor pucérra vetkőzött a hiva­talban, míg máskor saját mocs­kában fetrengett a folyosón. Többé nem okoz botrányt, már nem tud ártani senkinek, hisz magatehetetlen. Sápitozó han­gon motyog maga elé, folyton vizet kér. Kolompár Márton jókötésű, tagbaszakadt fiatalember. A házban az asszonyok vannak többségben, így hát nagy becs­nek örvend itt a férfiember. Az erősebb nem képviselői egy nap alatt rendbetehetnék házuk táját, ha nem kötné le idejüket a semmittevés, az egymásramu- togatás. Annál is inkább, mert valamennyien munkanélkü­liek. — Képzelje, milyen járvány­veszély van itt nyáron - mondja a családfő. - Ráadásul az iskolai szünetben az udvar tele van gyerekkel. Mindenkinek csak a saját portájára kellene ügyelni. Én egy darabig rendben tartot­tam az udvart, de magamra maradtam. Elment a kedvem az egésztől. Sokszor azért sem tud­juk a szemetet kivinni, mert nem hoznak kukát. Mi ragad a gyerekekre? Solymosi Lajosnét elhagyta az ura, egyszem fiával, Kriszti­ánnal egyedül bajlódik. Az ő szobája rácáfol a környezetére: a szegényes berendezés a taka­ros háziasszony kezemunkáját dicséri. Azzal indokolja rend- szeretetét, hogy évekig magya­rok között dolgozott. Közben a kandallón fortyogó jóízű ha­lászlé is elkészül. Mi sem ter­mészetesebb, minthogy a szomszédokkal együtt lát hozzá az elfogyasztásához. Va­laki meg is jegyzi, hogy olyan itt, mint az ősközösségben. Azon tűnődöm, hogy aki itt élte le a fél életét, az már aligha változik. De a gyerekek, akik csínytevéseikkel rettegésben tartják az egész környéket, ta­lán még kiragadhatok ebből az ámyékvilágból. Száz méterre innen a gyakorló óvoda kony­hakertjét már tönkretették. A vásott kölykök a pincéből származó döglött patkányokkal is riogatták már a járókelőket. Bármilyen hihetetlen, a házból valamennyi gyerek jár iskolába. Valami csak rájuk ragad a tu­dásból, de sajnos, otthon is ra­gad rájuk valami. Kovács Ibo­lya férje néhány éve meghalt, áramütés érte. Azóta három gyermekét egyedül neveli. A fiúk éppen megjönnek az isko­lából. Tiszták, jólöltözöttek. A legkisebbik, Jónás Henrik ver­set mond, nemrég szavalóver­senyt nyert. Idegenforgalmi nevezetesség Körös-körül idős emberek laknak, sokan közülük magate­hetetlenek, és tehetetlenek a hajnalig tartó nyári dáridózá- sokkal szemben is. A Mátyás király u. 8. mellék- helyiségei gyakran szinültig telnek, a lakók nem egyszer a főiskola konyhájának tőszom­szédságában engednek a testi kényszernek. A körzeti orvos már többször jelezte a leselkedő járványveszélyt. Közben a főis­kolai hallgatók tankönyvből igyekeznek felkészülni a szociá­lis munkásként rájuk váró fel­adatokra. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat rend­szeresen bírságolja a lakókat, a büntetést ki se fizetik. A Kadarka, Bartina és a Rákóczi utcai szükséglakásokban ha­sonló a helyzet. Az önkor­mányzat körvonalazódó elkép­zelései szerint a város szélén esetleg szociális célú bérlakáso­kat építenek a rászorulók részére. Bár a szóbanforgó nyomor­tanyát talán már vétek lenne felszámolni, hisz lassanként az idegenforgalmi nevezetesség rangjára emelkedik: nyáron a környező parkolókban pihenő nyugati túristák videofelvéte­leket készítenek róla.- kesjár - Fotó: Kispál Mária Egybemosódnak a hetek, a hónapok KORszerü jegyzetek (2.) Történelmi (és földrajzi) lecke Egyes kikötőkben, nemzeti zászlajuk felvonásával és himnuszuk eljátszásával üd- vözlik a befutó hajókat. De az utóbbi időkben objektív aka­dályokba ütközik ez a törek­vés. Az „új" országok zömé­nek ugyanis még nincs, vagy nem ismert a himnusza. # Mije legyen egy független államnak? Saját pénze. De sok. Saját, „népszerű" nyelve. Saját címere, zászlaja, himnu­sza. Saját alkotmánya, tör­vényrendszere, történelme. És saját földrajzi területe. Ponto­san kijelölt határokkal, me­lyek jogosságát - se cinikus szavakkal, se diszkrét gép- puskatűzzel - nem vonja két­ségbe senki. ❖ Érdekes megállapítások ol­vashatók a Reformban. Egy román történész, Alexandru Pele, kiderítette, hogy az egy­kori dák birodalom nyugati határa, a mai USA közepén húzódott. Magában foglalta Észak- és Dél-Dakotát is, hisz a dakota elnevezés, tulajdon­képpen a „dákok országát" je­lenti, a közismert ódák nyel­ven. Azt, hogy a 2500 éves dákoromán állam keleti ha­tára hány bércen, folyón, kon­tinensen túl kanyargóit, a tör­ténész szerző az olvasó fantá­ziájára bízza. Áz elmélet hitelességében természetesen senki sem ké­telkedik. Megelőzték Kolum­buszt, övék volt a Föld, Gre- enwich-től a vasárnap-hétfő vonalig, és vissza. Csak majd a szerbekkel kell vigyázni, mert nekik is vannak hasonló - saját múltbeli nagyságukat hirdető -, bizonyítékaik! De ez még semmi! Hétvé­gén a tévében megszólalt Al­bánia is. Kosovo is része volt, s része lesz a Nagy-Albániá- nak, hangsúlyozták a meg­kérdezettek. O egek! Mennyi, mennyi birodalom, szárazon és vízen! Hát nem furcsa, hogy min­den nép azt a történelmi idő­szakot szeretné visszaállítani, amikor fénykorát élte az or­szág? Azt tartja igazságosnak. Amikor bőven termett a fű, végeláthatatlan volt a tarto­mány, és mesés adók gazdagí­tották a kincstárat. De ne menjünk messzire! Mi is azt a kort emlegetjük legszíve­sebben, amikor három tenger mosta Magyarország határait. Nagykövetek jönnek-men- nek. A Szovjetunió utódálla­maiba is kell küldenünk vagy egy tucatra valót. Beszél ná­lunk egyáltalán valaki lett, litván, észt, ukrán, grúz, ör­mény, kazah stb. nyelven? És ott magyarul? Vagy nem ez lesz kiválasztásuknál a leg­fontosabb szempont, hanem a - csúnya szó: - megbízható­ság? # A nyári olimpia, az igen! Az egy nagy show-nak Ígérkezik. Rengeteg újdonságot láthat, hallhat majd az ember. Két dologtól azonban mind- örökref?) búcsút kell ven­nünk: Nem játszák el többé a dobogó legmagasabb fokán állónak a „Szövetségbe forrt szabad köztársaságok" dal­lamát, és nem ékesíti senki mellkasát a legendás CCCP felirat. Átfestik a mezeket, rongygyűjtő kispajtásoknak adják, vagy nyugati árverése­ken értékesítik őket? # Szaporodnak az országok, örvendeznek a diákok. Csök­ken a tananyag. Először csak a történelem tűnt „átértékelen­dőnek", most a földrajzon a sor. Kevesebb lesz a tétel, mert a régi adatok, elvek, ösz- szefüggések már nem, az újak még nem taníthatók. Módosí­tani kell a top-listákat is. Ki lesz ezután a világ első kuko­rica és mangánérc termelője? Hol gyárják majd a legtöbb mosógépet és fekete-fehér te­levíziót? # Egyes kikötőkben üdvözlik a befutó hajókat. Révkalauz vezeti őket a partközeli vize­ken, ahol a legnehezebb ma­nőverezni. Máshol másmilyen a hozzáállás. „Köss ki, ha tudsz!" - vetik oda, amúgy foghegyről. Persze az érkezők mindegyike sem angyal. Nem hagyják magukat „irányít- gatni". Úgy viselkednek, mintha megérdemelnék a szá­razföldet, a friss cipót, és a dokk környéki kacér lányok csókját. Mintha viszontagsá­gos útjukért, önmegleckézte- téseikért, szenvedéseikért, té­velygéseikért, nekik mindez járna. Sokáig hordozzák még magukban a viharvert matró­zok vad, érthetetlen szabad­ságát. Wessely Gábor f 0 Az ember egyik alapvető igénye önmagával szemben, hogy produkáljon, karriert csináljon, elérjen valamit, egy­szóval valamivé váljon saját maga és mások szemében. A kiegyensúlyozott egyén szem­pontjából alapvető az önbiza­lom és a hozzáértés érzése. Éle­tünk során azonban, többször is kerülhetünk kritikus hely­zetekbe, betegség, válás, halál vagy akár munkanélküliség miatt. Az, hogy ki, hogyan tud kilábalni ebből a válságos ál­lapotból, sokban meghatá­rozza gyermekkori nevelte­tése, kialakult szokásrend- szere is. Sajnos Magyarország világ­első az öngyilkosok számának tekintetében. Évente 3500 em­ber hal meg saját elhatározá­sából, de ennél ötször több a próbálkozások száma. Vajon a fiatalabb korosztály mennyire veszélyeztetett, a kérdésről dr. Papp Istvánnal, a szekszárdi Gyermek- és Ifjú­sági Ideggondozó főorvosával beszélgettünk. — Főorvos úr, mi a véleménye a mai gyermekmesék, mint a Tom és Jarry, a Gyalog kakukk, a Csipet csapat szituációi, mennyire befo­lyásolják a gyerekek halállal kap­csolatos elképzeléseit? Arra gondo­lok, hogy a hősöket egyik pillanat­ban feldarabolják, agyonütik, a má­Szégyen nélkül egy tabu témáról Kiáltás a segítségért sik percben pedig már újból életvi­dámak. — Az említett mesék a 7-8 év alatti korosztályra vannak csak hatással, ők a halált átmeneti je­lenségnek képzelik. „Rövid időre meghalok, kicsit ráijesz­tek a mamára és a papára." Pár évvel később ez a szemlélet már megváltozik, hiszen a gyerekek lassan szembesülnek az „igazi" halállal, a dédike, a nagyszülő elvesztésével. — A felnőttek hogyan ítélik meg az öngyilkosság tényét? — Nagyon sokféle elképze­lés van, például elmebetegség­ről, pillanatnyi elmezavarról. Én úgy értelmezem, hogy az öngyilkosság gyűjtő fogalom, nem egy betegség következmé­nye, hanem többféle ok megol­dásaként jelentkezik. Olyan mit a láz, noha ilyen betegség nincs, mégis a baj kisérőjele. Száz éve vizsgálja a tudo­mány az öngyilkosságot, ma már a szakemberek egy részé­nek meggyőződése, hogy nem elmebetegség, nem öröklött jel­lem, nem pillanatnyi elmeza­var, hanem deviáns megoldás. — Tolna megye milyen helyen áll az országos statisztikában? — Középen, százezer la­kosra évente 30-35 „sikeres" öngyilkosság jut. Szekszárdon, amiről tudunk, 20-25 a túlélő, akik később hozzánk fordul­nak. Sajnos az is előfordult, hogy amíg a fiatal a kórházban volt, az iskola, ahová járt, elta­nácsolta, mert a tanárok féltek attól, hogy a példa követőkre talál. Álszent dolognak tűnik a problémák ilyen módon tör­ténő kezelése. De ma Magyar- országon szégyen még pszicho­lógushoz járni is. — Sokan úgy gondolják, hogy az öngyilkossági kísérletekkel csak megijeszteni akarták a környezetet, a hozzátartozókat. Éppen ezért ho­gyan kell megítélni az öngyilkos- sági kísérleteket? — Ezt a kérdést nehéz felüle­tesen szemlélni. Volt olyan or­vos, aki felpofozta a behozott gyereket, mondván: nincs elég dolgom, még te is tetézed! Én úgy gondolom, minden kísérlet megér annyit, hogy szakem­berhez forduljanak az érintet­tek és mindenképpen át kell ér­tékelni a szülő, gyermek kap­csolatát. Sajnos az is gyakori, hogy a család félti a nevét, jó hí­rét, a szülők pozícióját és el akarja tusolni az ügyet azzal, hogy hallgatnak az esetről. — Van-e az öngyilkosságnak előjele? — A gyerekeknél a depresz- sziót nehezebb megítélni, mert látszólag olyanok mint máskor, fütyürésznek, dalolgatnak. A felnőtteknél a beszűkülés, a kapcsolatok elsivárosodása, az értékvesztés feltűnőbb. Nehéz azt a tanácsot adni, hogy fog­lalkozzunk többet a gyereke­inkkel, mert az emberek elfog­laltak, otthon is, munkahelyen is megvan a maguk gondja. De vegye észre a szülő, ha szükség van rá és akkor tegyen félre minden mást! — Miért van az, hogy háború esetén kevesebb még az öngyilkos- sági kísérlet is? — Mert az „én erőket" az életösztön fenntartására moz­gósítja az egyén. A jégtáblán is együtt utazik a róka és a nyúl! Minden egyszerűbbnek látszik mint „normális" állapotban, ott az ellenség, arra kell lőni, nor­mál állapotban pedig van lega­lább tízféle alternatíva. A vá­lasztás pedig zavart okoz, nem ismeri fel a lehetőségeit, majd a gödörből nem tud már kilépni. Minden öngyilkosság előtt, fur­csa, váratlan megnyilvánulása van az embernek. Kiáltás segít­ségért, így mondja a szakiroda- lom. Felkereste édesanyját akit régen látott, pénzt kért köl­csön, pedig nem volt rá szük­sége. Végső kétségbeesés, utolsó kiáltás. Szeretném, ha leírná, ide az idegondozóba is lehet jönni, beutaló nélkül, bármikor. Nem betegként fogadjuk, hanem mint segítséget kérőt. — Ha egy családban volt már öngyilkosságra példa, befolyá­solja-e ez, az utódok életét? — Sajnos, ha egy felnőtt ön- gyilkosságra szánja el magát, azzal is kell számolnia, hogy nem csak kétségbe ejti családját, hanem mintát nyújt, ami 25 százalékban be is válik. Ezért is tartom elfuserált megoldásnak, hiszen semmit nem old meg, nem rendezi el az életet, de nagy lelki terhet ró a családra. — Térjünk vissza a fiatalokra, minden családban gondot jelente­nek a gyerekek önállósági kísérletei, gyakran végleg megromlik a ben­sőséges kapcsolat gyerek és szülő között. Mit lehet ilyen helyzetben tenni? — Sajnos sok a csonka csa­lád, így a problémák válójában mélyebb gyökerűek, hiszen az anya a védő, óvó, gondoskodó, az apa pedig az ösztönző, báto­rító és iránymutató funkciót kellene, hogy betöltse. Egymást nem tudják teljesen helyettesí­teni. Az más kérdés, hogy ka­maszkorban kerül ez felszínre. Ahhoz, hogy a gyermek önál­lóvá tudjon válni, látszólag egy időre megtagadja a szüleit, akiknek a hibáit, gyengéit fel­nagyítja, mert így képes lesza­kadni róluk. Ez gyakran végze­tes félreértés a szülő részéről, aki ezt komolyan veszi és úgy érzi, akkor kapta a legnagyobb pofont gyermekétől amikor a nevelésben már úgy is kezdett megfáradni. „Ezért áldoztam rád annyit?!"- vágja hozzá. Pedig a csoda megtörténik, ha van a szülőnek türelme és főleg humora. Ebben az idő­szakban látszólag minden lepe­reg a gyerekről, pedig csak ki­csit kell kivárni és mindaz az erkölcsi norma amit otthon lá­tott, visszatér a viselkedésében. A szülők ott buknak meg, hogy kishitűek és feladják. Man timer Ilona

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents