Tolnai Népújság, 1992. január (3. évfolyam, 2-26. szám)

1992-01-11 / 9. szám

4 »ÚJSÁG TOLNA ES KORNYÉKÉ 1992. január 11. Aki nem kezdheti a pályát Neve: Nagy Anita. Kora: 19 év. Foglalkozása: munkanél­küli. — A tolnai gimnázium szakmunkásképzőjében végez­tem, '91 június 7-én vizsgáztam, s azóta vagyok szövő-szövetké- szítő szakmunkás, de valójában egy percet sem dolgoztam a szakmámban! - kezdi a beszél­getést Anita. — Azon a nagy napon közölték valamennyi­ünkkel (tizenöten vizsgáztunk), hogy a gyár nem tud vállalni minket, mert nincs munka! Ké­sőbb visszavettek 3-4 volt tanu­lót, de egyiket sem a szakmájá­ban alkalmazták, hanem előké­szítőnek vagy raktári munkás­nak! De azóta már ők is mun­kanélküliek! — Mit jelent ez neked, hogy munkanélküli? — Egy fene nagy ten- gés-lengés. Szorongás! Úgy ér­zem, hogy nincs rám szükség! Felesleges vagyok! Főleg akkor érzem ezt, amikor látom a buszra igyekvő, vagy a buszról haza siető embereket. Pedig igyekszem lekötni magam. Az egyik szomszédunk, Juci néni, egyedül* él. Neki gyakran segí­tek. Szénát, szalmát ledobni a padlásról, meg napszámba is hív. Mikor Szigetvárra ment lá­togatóba, én etettem a jószágait. Szüreteléskor a kombinátnál ti­zenhárom napon át kaptam Szedresen az 1991-es esz­tendő közepén-végén egymást érték a kiállítások. A település­nek „jót tettek" a változások. Soha nem látott mértékű pezs- dülés, fellendülés, kulturális „mozgalmasság" volt tapasz­talható. Végre valami történik! - lel­kesedtek a falu lakói. De nem­csak lelkesedtek, hanem vásá­roltak is. Az ínséges idők, a ne­héz körülmények, a munkanél­küliség, az infláció ellenére, pénzt áldoztak a kultúrára. Mert ezek a kiállítások olyan kiállítások voltak, melyeken az alkotásokat megvásárolhatták. munkát. S azóta megint semmi! — Szüleid? — Anya dolgozik csak. Kaj- mádon szőlőmunkás. Apa au­gusztustól munkanélküli, 5422 forinttal, több mint harminc évi munkaviszony után. Decem­berben indult el a leszázaléko- lási eljárása, mert beteg. — Miből élsz? — Mint pályakezdőnek, a munkanélküli segélyem 4665 forint. Ezért havonként kell je­lentkeznem a szekszárdi kiren­deltségen, ahol aláírják, lebé­lyegzik a kiskönyvemet. Most arról beszélgetnek, pusmog­nak, hogy állítólag márciustól az eddigi segély ötven százalé­kát fogják csak megkapni a munkanélküliek! Ruhát egy da­rabot sem tudok venni! A társa­ság, a diszkó, a szolid szórako­zás már nem ismert szavak ná­lam. Pedig próbálok a helyze­temen segíteni, böngészem a megyei lap hirdetéseit. írok a hirdetőknek, de sehol semmi. Levélbeni értesítést ígértek. De nem írtak, nem hívtak. Pedig vállalnék mindent, az udvar­söpréstől az istállók trágyázá­sáig, csak dolgozhassak! Kará­csonykor sem a vendégek, ro­konok körül járt az én gondola­tom, hanem azon, hogy vissza­kerülhessek a textilgyárba, a tanult szakmámba ... Komád László Horváth Miklósné, a műve­lődési ház alkalmazottja szol­gált egy kis összesítéssel. E sze­rint Beda László festőművész májusi tárlatának 28 képéből 12-t vettek meg a helybeliek. Ódryné Horváth Krisztina ke­ramikus 43 alkotása közül 37 kelt el. És Stekly Zsuzsa tűzzo­mánckészítő 31 munkájából is megvásároltak hármat. (Plusz még vagy 50 apróbb ékszert, karácsonyi ajándék gyanánt.) Fényesen bizonyítják ezek az adatok, hogy kell a művészet az embereknek falun is. Csak kö­zel kell vinni hozzájuk ...-Wy­Alulinformáltság. Ez jel­lemző az átmeneti időszakra. A „fent" kigondolt újítások késve, vagy késve sem, jutnak el az al­sóbb szintekre, oda, ahol al­kalmazni kellene őket. Ez a véleménye dr. Andróczi Ferencnek, Tolná városi főor­vosának is, az ő szakterületén most bevezetendő változtatá­sokról. A háziorvosi rendszerre való átállás gyakorlatáról be* szélgettünk. — Körzeti orvosként dolgo­zom. A területen (Tolna, Mözs és Fácánkert tartozik ide) hat körzet található, s van még két gyermekorvosi, három fogor­vosi és egy üzemorvosi ren­delő. Több mint 14 ezer ember ellátása a feladat. Egy orvoshoz jelenleg körülbelül kétezer be­teg tartozik. — S a szabad orvosválasztással megindul a nép? Lesz, akinek nem marad betege, lesz, akihez kétszer ennyien járnak? — Nagyon remélem, hogy nem lesz nagy mozgolódás. Remélem, hogy minden orvos jól végzi a munkáját, kedves a betegeihez, s nem pártolnak el tőle. Végülis eddig is létezett szabad orvosválasztás, ha va­laki nagyon akart, átmehetett másik körzetbe. Hozzám is jár négy, nem itt lakó család: bará­tok, ismerősök. — Van valamiféle plafon, hogy egy orvos hány beteget vállalhat? — Ezt nem tudjuk még. A tá­jékoztatás nagyon gyatra. Egy­szer, egy fórumon elhangzott egy 1600-as szám, de még hiva­talosan nem erősítették meg. Mi, orvosok is csak annyit tu­dunk, amennyit a médiákban látunk, hallunk, olvasunk. Nem volt a kezünkben még, nem lát­tunk, olyan biztosítási kártyát sem, amit majd a betegektől ve­szünk át. — Mégis: hogy alakulhatnak Tolnán az „erőviszonyok"? Van­nak kedvelt, és kevésbé kedvelt kör­zeti orvosok? — Szerintem nem lesz nagy vándorlás. Tételezzük fel, hogy a betegek elégedettek az orvo­sukkal. Ez azt eredményezi, hogy - mivel a körzetét min­denképpen el kell látnia - túl sok pácienst máshonnan át­venni nem tud az illető. Nem­csak azért, mert nem fizetik meg (egy bizonyos határon túl nem áll egyenes arányban a be­A kiállított tárgyak megvásárolhatók Kell-e a művészet falun? Környékbeli események Pótszilveszter Január 13-án a tolnai nyugdí­jasklub tagjai pótszilvesztert tartanak. A helyi művelődési házban megrendezendő ese­mény 16 órakor kezdődik. Iskolaszék Nagy vihart kavart Bogyisz- lón az iskolaszék felállításának kérdése. Ez egy, az oktatási in­tézmények társadalmi ellenőr­zését végző testület (lenne). Tagjainak egyharmada peda­gógus, egyharmada szülő, egy­harmada önkormányzati dele­gált (lenne). Az önkormányzat azt vallja, hogy ha pénzt ad az iskolának, nem is keveset - mi­vel az állami támogatás messze nem elég az oktatás finanszíro­zására -, szeretné látni, mire fordítják azt az összeget. A ta­nárok viszont féltik a függet­lenségüket. Az érvek és elle­nérvek nagyjából azonos súly- lyal esnek a latba. Ezért úgy döntöttek a felek, hogy*megvár- ják az oktatási törvény megszü­letését, rendelkezéseit. Cigányfórum Tolnán, a művelődési házban ismét cigányfórumot tartanak. A rendezvény január 15-én délután 4 órakor kezdődik. A téma az etnikai kisebbség '92 évi feladatainak megbeszélése lesz. Tini disco Indul az iskola, indul az élet, indul a tini disco. Első alka­lommal ma (január 11-én 16 órakor) táncolhatnak a táncolni vágyók Tolnán, a művházban. Belépés csak diákigazolvány­nyal! Kisérettségi A tolnai 2-es Számú Általá­nos Iskolában január 9-én fél­évzáró kémia vizsgát tartot­tak. A nyolcvankilenc nyol­cadikos közül hetvenen vet­tek részt ezen a szóbeli erő­próbán. Tudáspróba, de nem ám a régi, megszokott mó­don! A gyerekek az érettségi vizsgához hasonlóan tételt húztak... — A-módszert tavaly ve­zettük be kísérletképpen - mondja az iskola igazgatója, Solymos Pétemé. — Célunk az, hogy ezzel a felkészüléssel a gyerek összegezze tudását, s ismerkedjen a vizsgáztatás módszerével. Azért kezdtük a kémiával, mert sokak szerint ez a legnehezebb tantárgy, a 1 későbbiekben más tárgyakat is sorra veszünk. Fizikából ja­nuár 30-án, majd tavaszi szü­net előtt biológiából, április végén pedig földrajzból lesz „kisérettségi". — Ismert ez a módszer máshol is? — Csak nálunk és Bogyisz- lón vezettük be tavaly - mondja Boda Zoltánná kémia szakos nevelő. — A bogyisz­lói általános iskola kémiata­nárával, Brázai Gáborral indí­tottuk közösen ezt a számon­kérési formát. Kölcsönösen részt vettünk a vizsgákon. Most egy mözsi és egy Bara­nya megyei kollégát várunk. Náluk még nincs bevezetve ez a módszer, tájékozódni szeretnének. Tavaly kísérleti jelleggel a négyes-ötös tanu­lók vizsgázhattak, most pedig a középiskolákba jelentkezők esetében kötelező. De mások is részt vehetnek, s akinek gyengébb jegye van, és itt jól szerepel, az a félévi kémia osztályzatán javíthat. Tavaly megtörtént, hogy az egyik gyerek kettesre állt, s a kisé­rettségi után négyest kapott. Ez olyan lendületet adott a diáknak, hogy a második fél­évben megtartotta a jobb je­gyet. Mindenesetre itt jobbat várok tőlük, mint órán, ide biztosan készülnek, órára nem mindig. Különösebb fel­készítés nem volt, menet köz­ben kérdezhettek, a többi a szorgalmukon múlott. Most már csak egyik vizs­gázó, Herczig Dóra 8. b-s, szavai: — Nagyon izgultam. Ahogy belépek, a kémiatanár és a vizsgáztató bent ül, az osztályfőnök is, akinek jelen­léte fontos, hisz ha ránézünk, tekintete bátorít... Nekem jól sikerült, de azért az írásbelit jobban szeretem.- stier ­Egy arc - egy mesterség kumentációról meg jobb nem is ^ ^ ^ beszélni. Azt, hogy egy sze­mélyt táppénzes állományba veszünk, három helyen kell nyilvántartani. — Mi lesz jobb az új rendszert követően? Csökken az adminiszt­ráció? Eltűnik a hálapénz? — Aki jól csinálta a munká­ját, az eddig is szinte házior­vosként tevékenykedett. Alap­vető változásokat ezért nem jó­solok. A hálapénz sem fog el­tűnni, arra sincs semmi jel, hogy az adminisztráció csök­kenne vagy ésszerűsödne ... Most csak a név fog megvál­tozni. Más kérdés az, hogy ránk bíznak olyan feladatokat is, ami eddig nem az alapellátás dolga volt. Nekünk kell megállapí­tani, hogy valaki alkalmas vagy nem lőfegyver tartására, s előbb-utóbb a jogosítvány-en­gedélyezés, -hosszabbítás is a mi feladatunk lesz. Mindez nem haladja meg a képessége­inket, nem nehéz munka, csak időigényes, mert egy csomó adminisztrációval jár. — Ha újra kezdhetné, megint­csak orvos lenne? • _ — Valószínűleg igen. Hat- gyermekes családból szárma­zom, ráadásul édesapám rok­kant volt, s elő-előfordult, hogy hiába kértem enni... De nem­csak ez vezérelt, hogy „jobban élhetek", hanem közrejátszott a választásban egy gyermekkori betegség is. Három hónapig fe­küdtem izületi gyulladással a nagykanizsai kórházban. Az ot­tani főorvos lett a példaképem. Jól tanultam az egyetemen. Egyrészt azért, mert kellett a kiemelkedő ösztöndíj - más pénzforrásom nem lévén —, másrészt azért, mert sok szak­mát elég kettesre tudni, de ezt nem. Elégségesen gyógyítani? Amikor elvégeztem az egyete­met, először a szekszárdi kór­házhoz kerültem, majd '76-ban Tolnára. A feleségem itt óvónő, van egy egyetemista lányom és egy gimnazista fiam. — Megszerette Tolnát? — Jól érzem itt magam. A munkámat komolyan vészen, a rendelést mindig pontosan kezdem. Ez nálam egy ifjúkori fogadalom: rám beteg ne vára­kozzon! Wessely Fotó: Ótós R. Dr. Andróczi Ferenc, Tolna városi főorvosa tegszám az anyagiakkal), ha­nem azért sem, mert a mennyi­ség óhatatlanul a minőség ro­vására megy. Napi 60-70 beteg­gel senki sem lehet kedves. De ideje sincs az érdemi munkára, mert egy-egy páciensre tíz perce sem jut. Az ideális szám 40 lenne: maximum 40 beteg, egy orvosnak, egy napra. — Hol tart most, milyen stádi­umban, a háziorvosi rendszerre való átállás? — Említettem az informáci­óhiányt ... Ismereteim szerint a lakosság majd - postán vagy valahogy - megkapja a külde­ményt, leadja a kiszemelt or­vosnak a biztosítási kártyát, s ezzel egyidőben átesik egy úgynevezett „éves szűrővizsgá­laton". Hát mikor tudom én kétezer embernek akárcsak a vérnyomását megmérni, így, dömpingszerűen? Ezt megint olyanok találták ki, akik nem valószínű, hogy megkérdezték a körzetben dolgozókat. A kár­tyák kiosztása egyébként, a mostani elképzelések szerint, az első negyedévben történne, s a korábban január elsejével meghirdetett szabad orvosvá­lasztás július 1-től indulna be. — Jól tudom, hogy kétélű a fegyver, mert nemcsak a szabad orvosválasztás, de a szabad beteg­választási is kezdetét veszi? — Szabad betegválasztás annyiban lesz, hogy a más kör­zetből hozzám jelentkezők kö­zül „válogathatok". De az adott körzetben lakó beteget az ottani orvos köteles ellátni akkor is, ha neki nem szimpatikus. Tudo­másom szerint most az a terv, hogy a páciens kártyája egy évig marad abban a körzetben, ahova bejelentkezett, s egy év után változtathat háziorvost. Hamarabb nem érdeiúes, mert kevesebb idő nem elég arra, hogy kialakuljon egy normális orvos-beteg kapcsolat; hogy megismerjék egymást. Ha vi­szont olyan komfliktus alakul ki, amely egyik vagy mindkét fél számára tűrhetetlen, kérhető egy évnél hamarabb is a változ­tatás, a tisztiorvosi hivatalon keresztül. De az üyesmi eddig is ritka jelenség volt, s vélhe­tően ezután is az lesz. Az embe­rek nemcsak azért ragaszkod­nak a régihez, mert az „olyan jó", hanem azért is, mert félnek az újtól. — És az orvosok félnek-e az új­tól? — Nem félünk, inkább az a bajunk, hogy keveset tudunk róla! Szinte semmi konkrétu­mot. Persze, ez csak zavar ben­nünket, a munkában igazán nem gátol, mert tudjuk, hogy a magyar egészségügy nem fog ezáltal egyik napról a másikra megváltozni. Mi nem hasonlít­hatjuk magunkat mondjuk a finn példához, ahol egy orvosra jut 10-12 jólképzett középkáder (ápolónő, védőnő, asszisz­tensnő), akik önálló feladatvég­zéssel bízhatók meg, s a bete­gek jórésze úgy jön-megy-gyó- gyul, hogy az orvos nem is látja őket... Nálunk, országos át­lagban, orvosonként két-három segítő „adatik", és azok sem azt csinálják, amit kéne, hanem adminisztrálnak. Borzasztó do­log, hogy az adminisztratív munka egyre bonyolódik, és soha nem egyszerűsödik. Egy receptre most már csak egy gyógyszer írható, tehát mind­egyikhez külön-külön ki kell tölteni a fejrészt is. A pecséte- lési mód is változott: egy vényre mostmár három bé­Mözsi városképek A városrész központja, télen Vannak rendezettebb lakókörzetek... __és vannak kevésbé rendezettek, olyanok, a hol az idei költségvetés sem ígér burkolt utat f

Next

/
Thumbnails
Contents