Tolnai Népújság, 1992. január (3. évfolyam, 2-26. szám)

1992-01-09 / 7. szám

1992. január 9. MEGYEI KORKÉP KÉPÚJSÁG 3 l Festőművész kiállítása A Simon tornyai Vármú­zeumban kiállítás nyílik csütörtökön délután. Január 9-én, csütörtökön, délután négy órakor dr. Désy Ivánné Simontornya polgármestere nyitja meg Szilágyi Béla szatmárnémeti festőművész kiállítását a Vármúzeumban. Véradás Kapos­szekcsőn Kaposszekcső községben január 7-én, kedden véradó napot szerveztek. Ezen Kaposszekcső és Já- gónak községből százhar- mincheten jelentek meg. Ezenkívül az elmúlt hónap­ban - behívás alapján - negyvenen adtak térítés- mentesen vért. A körzeti főorvost és a szervezőket dicséret illeti a végzett munkáért. Új szolgáltatás Tolnán A szekszárdi Volán NÍVÓ Kft. teherfuvarozási rész­lege profilja bővítéseként felvevő irodát nyitott de­cember közepén Tolna köz­pontjában. Az iroda irányításával a városi és a belföldi szállítta- tásokat és az utaztatást szervezik. A lakosság szol­gálatában harmincféle bil­lenős, szállító és egyéb te­herfuvarozási gépek állnak. Erdélyiek találkozója Szekszárdon, a Babits Mihály Művelődési Ház márványtermében január 11-én, szombaton, délelőtt 10 órai kezdettel tartják ta­lálkozójukat az Erdélyi Ma­gyarok Tolna Megyei Egye­sületének tagjai. Az összejövetelen Szép­laki Kálmán: Erdélyi tájak címmel diafilmet vetítenek. A téma: a háztartási tisztítószerek Gyönkön, a művelődési házban szerdán a háztartási tisztítószerekről tartottak előadást, használatukról ér­dekes tájékoztatást hallgat­hattak az érdeklődők. Az Életművészet, csalá­dért klub szervezésében tegnap este hat órakor a ha­gyományos és foszfátmen­tes háztartási tisztítószerek használatáról adott tájékoz­tatást Jákob Györgyné, a he­lyi háztartási bolt vezetője, és Hum János. Ami beleillik a faluképbe Bátaapátiban az elmúlt évben két kilométernyi utat láttak el szilárd burkolattal, így a községben az utak ki­lencven százaléka szilárd burkolatú. Az idei évben tervezik, hogy a falu központjában ta­lálható mintegy ötszáz négyzetméternyi területet kerttervező szakember be­vonásával rendezi, parko­sítja az önkormányzat. Mindennapi kereskedelmünk A téma, akárcsak Vajda János Annája -, örök. December 3-a, az 1992-es év első pénteki napja, Szekszárd, Bartina ABC, 18 óra 30 perc. A jobb oldali bejárati ajtón tábla: nem működik. Hogy is mű­ködhetne, állapítja meg a be­térő, ha belülről be van laka- tolva. Az üzletben két kósza vevő, négy kereskedelmi alkalmazott. Pakolnak. A húsos, kenyeres pultnál senki. A két potenciális vásárló tudja a rendet, szépen sorban állnak, várnak. Közben a polcon lévő kettő darab ke­nyeret nézik. A város élelmi­szer boltjainak felében leltároz­nak, a másik felében erről nem tudva, ugyanannyi kenyeret rendeltek. Persze, hogy elfo­gyott. Vevő már volt több he­lyen, kenyér sehol. Itt legalább van. Megnyugodva várnak. Elunva a dolgot a zöldséges pultnál rakodó fiatal, szőke el­adónőt fixírozzák, hátha fel­tűnnek neki. A kis szőke nem zavartatja magát. Dobálja a krumplikat, míg az egyik vevő meg nem kérdezi, hogy ugyan mái van itt a kenyeres részleg­nél valaki? Hogyne, szól a szőke és mindenféle kézmosás nélkül átlibben és máris csoma­golja az egyik kenyeret. Kuko­ricás, mondja először, majd 33 forintot ír rá és kijelenti, hogy mégsem kukoricás, hanem in­kább erzsébeti. Vevő bizalmat­lan. Kicsomagolja, forgatja, nézi a sötétbarnára sült, kifejezetten keményhéjú kenyeret. Hiába nézi, címke sehol.’ Vásárlói gyakorlata viszont van. Ha ez a kenyér erzsébeti, vagy akárcsak kukoricás is, akkor én vagyok a Schwarzenegger, kommentálja a láttottakat. Márpedig ez er­zsébeti, ha nem tetszik, nem kell elvinni -, szól fölényesen a kis szőke. A kérdésre, hogy honnan olyan biztos ebben, ka­pásból rávágja, hogy a súlyáról. Ha 45 dekás a kenyér, az akkor erzsébeti, lett légyen az a bar­nánál is barnább, a keménynél is keményebb, vitának itt helye nincs. Vevő mit tehet mást, elviszi az erzsébetinek keresztelt és ilyen áron vett kenyerét, mi­közben megállapítja, hogy pár éve a barna kenyér volt ugyan­ilyen. Később otthon, kenyérszele­telés közben konstatálja, hogy nem volt igaza. Ez a kenyér meg sem közelíti az egykori barna kenyér minőségét. Az áráról nem is szólva. F. Kováts Éva A Szerencsejáték Alapról A szerencsejáték szervezés­ről szóló törvény alapján a kormány Szerencsejáték Alapot hozott létre egészség- ügyi, szociális, kulturális, if­júsági és sport célú támogatá­sokra. Az alapból pályázat révén le­het részesedni, ebből - meg­határozott célokra -, vissza nem térítendő, illetve ked­vezményes pénzügyi feltételű támogatás nyújtható. A tá­mogatásban bel- és külföldi természetes és jogi személyek részesedhetnek. Az államtitkár válaszol A Kereszténydemokrata Néppárt Tolna Megyei Szervezete november 13-án nagygyűlést szervezett, amelyre hívott min­denkit, akit a mezőgazdaság sorsa érdekel. A sikeres rendezvé­nyen Sárossy László a Földművelésügyi Minisztérium államtit­kára válaszolt, de még többre idő hiányában nem térhetett ki. Ezekre írásban küldte meg válaszait, amelyeket naponta jelent­kező sorozatunkban teszünk közzé. Kérdés: Ki koordinálja és milyen módon lesznek a kö­zeljövőben a növény- és állat­egészségügyi előírások újra­szabályozva, figyelembe véve, hogy ezek az export-importot könnyítsék és ne akadályoz­zák: például élőállat importnál a magyar állategészségügyi hatóság cseh és magyar nyel­ven kér igazolást, hogy a hí­zómarhák olajjal fertőzött le­gelőn nem tartózkodtak. Válasz: A növényi export, import és tranzitforgalommal kapcsolatos növényegészségü­gyi rendelkezéseink gyakorlati­lag megegyeznek az Európai Közösség országaiban érvényes előírásokkal. Ha ez nem így lenne, akkor vizsgálati módszereink és iga­zolási rendszerünk már ma sem tenné alkalmassá mezőgazda- sági termékeink karantén szempontból igényes országok piacain történő értékesítését. Ennek jogi hátterében az ENSZ FAO Nemzetközi Növényvé­delmi Egyezményben vállalt kötelezettségek és az európai régióban koordináló feladatot ellátó EPPO szervezeti tagsá­gunk kötelezettségei állnak. Hazánk nem önkényesen támaszt egyre szigorúbb köve­telményeket az exportáruk nö­vényegészségügyi minőségével szemben, hanem az importőr Országok előírásait érvényesíti. Ugyanakkor az európai nor­mák változásával összhangban szükségszerűen a belföldi előí­rásoknak is szigorodniuk kell. Egyrészt nem engedhető meg, hogy hazánk piaci gyűjtőhelye „kereskedelmi kukája" legyen más országok növényegész­ségügyi szempontból gyenge minőségű termékeinek. Ez rendkívül károsan befolyásolná mezőgazdaságunk termésbiz­tonságát és ágazati jövedelme­zőségét. Másrészt hazánknak valódi piacgazdaságra kell törekednie, vagyis hosszútávon nem létez­hetnek eltérő minőségű belföldi és export árualapok. Tehát a hazai és a külföldi fogyasztó között az áru minőségében nem lehet diszkriminációt fenntar­tani. Ez egyben akadálya is lenne a világpiaci kereslet gyorsan változó lehetőségei hatékony kihasználásának. A minőségi­leg polarizált árualapok ugyanis nem mobilizálhatók. Él kell oszlatni azt a téves el­képzelést, hogy a kereskedelem liberalizálása azonos a minőség liberalizálásával. A különböző kereskedelmi csatornákon kül­piacokra kerülő gyenge minő­ségű áruk közvetetten agrár- termelésünk színvonalának kedvezőtlen világpiaci megíté­lését is indukálja, ezért az ilyen tendenciákat meg kell akadá­lyoznunk. Az állategészségügyi jogsza­bályok átalakítása, korszerűsí­tése folyamatban van. A kö­zelmúltban lezajlott első állat­orvos kongresszust követően a szakma teljes vertikumát kép­viselő társadalmi bizottság ka­pott megbízást az új állategész­ségügyi törvény előkészítésére. A bizottság a munkát befejezte, az ilyenkor szokásos egyezteté­Sárossy László sek (minisztériumon belül és a tárcák között) folyamatban vannak. Az így meghatározott felada­tok végrehajtására vonatkozó szabályzatok korszerűsítése a törvény megjelenését követően kezdődik. Ezzel szemben a későbbiek­ben életbelépő törvény vagy a korszerűsített szabályzatok sem tartalmazhatnak a nemzet­közi gyakorlattól eltérő szak­mai kompromisszumokat, pél­dául az export-import tekinte­tében. Az üyen előírásokat eddigi exportunk érdekében mindig is követtük, jogszabályainkat, al­kalmazott igazgatási gyakorla­tunkat ezért tartotta egyenérté­kűnek a legfejlettebb országok elvárásaival is a nemzetközi ér­tékítélet. Az élőállat és állati termék nemzetközi forgalmazásának hosszú évtizedek alatt kialakí­tott gyakorlata van, amely két­oldalú egyezményekre és a nagy gazdasági integrációk (pl. EGK) szakmai elvárásaira épül. A feltett kérdésben igényelt „könnyítések" tehát a jövőben sem jelenthetnek elvi enged­ményeket annál is inkább, mert a piac által motivált jogkövető magatartás a jövőben feltehe­tően még nagyobb szerepet kap. Befellegzett a betörőknek? Riasztórendszer a paksi rendőrségen Az ijesztően szaporodó betö­rések elleni harcban a riasztó- berendezést az egyik leghatá­sosabb fegyver. Az ameri­kai-magyar vegyesvállalat, a Rimi MS Security Kft és a Paks Városi Rendőíkapitányság együttműködésének köszönhe­tően január végétől a paksi kör­zetben a csúcstechnológiát is a vagyonvédelem szolgálatába állítják. Köllő Imre százados, a paksi városi rendőrkapitányság bűn­ügyi osztályvezetőjének tájé­koztatása szerint területükön kiépítik a 24 órás figyelőszolgá­lattal ellátott rádiós rendszert. Ez a rendszer folyamatosan fi­gyeli a védett intézmények, vál­lalatok, lakások rádióadóit. Be­törés esetén kódok érkeznek a kapitányságon működő ügye­letre, ahol a számítógépek a másodperc töredéke alatt kiér­tékelik a jelzést és beindítják a szükséges folyamatot. Sőt, a ve­szélyeztetett létesítmény pon­tos helyét is megjelölik. A szó- banforgó technika nemcsak a hivatlan látogatók érkezéséről tájékoztat, hanem tűz, víz, gáz és mentőhívás jelzések fogadá­sára is képes. Ezután az ugrásra kész akciócsoport perceken be­lül a helyszínen van, a tettené­rés már nem okozhat gondot. Különösen csendes riasztás ese­tén nem, hisz üyenkor az ille­téktelen „vendég" nem is sejti, hogy a berendezés működésbe lépett. A társaság által kínált vagyonvédelmi technika elle­náll a légköri zavaroknak, to­vábbá a már kiépített riasztási rendszerekhez is csatlakoztat­ható. Mindez nagyon örvendetes, de ki fedezi a rendszertelepítés költségeit? Nos, a paksiaknak az egész egy fillérjébe sem ke­rül, hisz a társaság ingyen adja a berendezéseket és a beszere­lésről is gondoskodik. Már csak egyetlen feltétele van az üze­meltetésnek: legalább ötven in­tézmény, magánszemély csat­lakozzon a rendszerhez. Ha a megrendelők a kft.-vel szerző­désben álló biztosító társaság­gal lépnek kapcsolatba, a telepí­tési költségek 25-50 százalékát elengedik. A korszerűsítés a rendőrség számára még így sem olcsó mulatság, hisz figye­lőszolgálatot, akciócsoportot kell felállítani. A tapasztalatok szerint sokszorosan megtérülő befektetésről van szó. -km­Vasúttal utazni élvezet, ha van! i Megbeszélésre invitálta a környék érintett önkormányza­tainak képviselőit a Magyar Ál­lam Vasutak Pécsi Igazgató­sága, ezen a héten kedden, a tamási városházára. A műszaki igazgatóhelyet­test hallgatva óhatatlanul a Moldova által közismertté vált mondás jutott eszembe: nyáron a vasutat a gaz, télen a fagy tartja össze! Kevés jóról és sok gondról értesülhettek a megje­lentek. A jó hír, hogy az idén befejeződik a Tamási-Keszőhi- degkúti vonal utolsó szakasza, így a pálya végig járható lesz 21 tonna tengelynyomással. A problémák felsorolása jóval na­gyobb terjedelmet igényelt. Közismert, hogy a Dombó­vár-Tamási szakaszon 1990. áp­rilisa óta „ideiglenesen szünetel a forgalom", helyette vonat­pótló autóbuszok járnak, egyébként közmegelégedésre. A végzet most, úgy tűnik, hogy elérte a Tamási-mezőhid- végi vonalat is, hiszen már a csökkentett - 30 km-es! - sebes­ség esetén sincs „forgalombiz­tos állapotban"! Ráadásul az utas és a terherforgalom is alig egyharmadára esett vissza az öt év alatt, így igen gazdaságtalan lenne a további fenntartása, nem beszélve a további sebes­ségkorlátozás - 20 km-re! - szükségességéről. A műszaki igazgatóhelyettes két lehetőséget vázolt fel. A je­lenlegi színvonalú fenntartás­hoz is kb. 10 milliós önkor­mányzati támogatás válna szükségessé, ami ugye azok pénzügyi helyzetét ismerve nem igazán valós alternatíva! Az esetleges teljes felújítás - jelenlegi árakon - kb. egymilli- árdba kerülne, és miután a MÁV 1992. évre országos ösz- szesben — írd és mondd - 14, azaz tizennégy kilométer köz­ponti pályafelújítást tervezett, így erre sem sok szót volt ér­demes vesztegetni! Maradt a másik lehetőség, a forgalomszüneteltetés és vo­natpótló autóbusz. A jelenlévők kifejezték azon véleményüket miszerint egyeérteni nem tud­nak, de kénytelenek elfogadni a jelenlegi helyzetet. Végezetül néhány gyakorlati kérdésről esett szó, pL menetrendegyez­tetés a VOLÁN-nal stb. A meg­beszélésről kifelé menet az egyik polgármester megje­gyezte, hogy mostanában már fél minden értekezlettől, mert állandóan csak rossz hírelcről értesül. Több mint száz kocsi vesztegel Párinál Vakvágány - Anno '92 Együttműködés magyar és német iparosok között Kevés a kis- és középvállal­kozás Magyarországon - jelen­tette ki keddi budapesti sajtótá­jékoztatóján Hans Eberhard Schleyer, a Német Kézműipari Központi Szövetség főtitkára. Véleményét az elmúlt két év­ben hazánkban szerzett tapasz­talataira alapozta. Ismertette a magyar és német iparosok kö­zötti együttműködés eddigi eredményeit is. Tavaly 10 szakmában 127 magyar szak­embert képeztek németországi oktatási központokban és 13 szakmában készítettek tan­könyv-koncepciót. Mindezek költségeit a Német Szövetségi Gazdasági Együttműködési Minisztérium, illetve a Kézmű­ipari Szövetség fedezte. Három év alatt - 1991, 1992, 1993 - mintegy 8 millió márkát szán­nak erre a célra a német partne­rek. A képzésben azok vehet­nek részt, akik vállalják, hogy hazatérve átadják tudásukat magyar iparos társaiknak, il­letve tanulóiknak, segédeiknek. Ferenczy-Europress

Next

/
Thumbnails
Contents