Tolnai Népújság, 1992. január (3. évfolyam, 2-26. szám)

1992-01-07 / 5. szám

4 »ÚJSÁG TAMASI ES KORNYÉKÉ 1992. január 7. Teszik a dolgukat A városházán hallottuk Ha valaki azt gondolná, év eleji „uborkaszezon" van a vá­rosházán, azt megnyugtatjuk, téved. Téved, mert január 2-án folytatódott a munka, s hogy ez nincs másként ma sem, igazolja az a tény, hogy éppen ma ültek Rövid a takaró Igen, Újiregben is rövid a ta­karó, ezért nem tudnak nagyot nyújtózni - mondta Bács Ot- tóné jegyző. így - bár igény lenne - beérik kevéssel. A lé­nyeg azonban a nyújtózkodá­son van és nem annak nagysá­gán. Erről adtak számot de­cember 30-án a közmeghallga­táson, ahol száznál többen vet­lek iéoz,t. Eidtrktrlte ctz, embtritr­két az elért eredmény, a tele­fonhálózat fejlesztésének lehe­tősége - már van húsz jelent­kező - és felvetették, hogy szeptembertől tanuljanak ott­hon az 1. osztályosok. Iskola céljára adott az óvoda melletti szolgálati lakás, az állást pedig meghirdetik. Mindez azért szükséges, mert Iregben nem tudják megoldani a gyerekek felügyeletét (!) a tanítási óra vé­gétől az autóbusz indulásáig terjedő időben. Még egy dolog­ié tárgyalni a Pécsi Vasútigaz- gatóság vezetőivel az érintett önkormányzatok képviselői. A téma nem más, mint a Dombó- vár-Tamási-Mezőhidvég kö­zötti vasútvonallal kapcsolatos feladatok, lehetőségek számba­vétele. Az eredményre vissza­térünk majd. Miután több megvalósítási, sőt, törvényességi aggály is felmerült az Építőipari és Vá­rosgazdálkodási Üzem átalaku­lása kapcsán, ezért a testület - a körülmények tisztázásáig - de­cemberi rendkívüli ülésén ko­rábbi döntését felfüggesztve úgy határozott, hogy 1992. ja­nuár 1. napjától önkormányzati vállalatot hoz létre. Az új évben is hallat magáról ról, a templomépítésről is szó esett a közmeghallgatáson. Át­húzódó beruházás lesz, a ter­vek készen vannak, csak a költ­ségvetés kell, no és a pénz a la­kosságtól, a püspökségtől és külföldi adományokból. A községházáról kijövet kö­rülnéztünk a faluban. Rende­zett, tiszta porták, füstölgő ké­mények, éthordóval siető idős a Rászoruló Gyerekekért! ala­pítvány kuratóriuma. Január 17-én jótékonysági bált rendez­nek, aminek a bevétele az ala­pítvány tőkéjét gyarapítja. E he­lyütt agitálnék mindenkit, hogy ha teheti, segítse e nemes cél megvalósítását. Maradt egy jó hír az írás vé­gére is. A Páriban létesítendő üdülőfaluról van szó. A szak­emberek elkészültek az ezer méter mély kút fúrásával és az eredmény felülmúlta a várako­zást: körülbelül hetven fokos melegvizet találtak. Az a hír járja a városházán, január kö­zepén érkeznek egy külföldi cég képviselői, hogy a további feladatokról tárgyaljanak az il­letékesekkel. emberek tűntek a szemünkbe. Ácstori József névéi álltunk meg néhány szóra. — Én hetvennyolc vagyok, a férjem most fordult nyolcvan­kettőbe, mind a ketten betegek vagyunk - mondta. - Nem Írat­tunk volna másként ebédet. Most 26 forintért adják, de hogy mennyi lesz ezután, azt nem tudom - gondolkodott el. - A nagyzolás miatt szegényedik le az ország. Amíg beszélgettünk, Kaszab Alajosné és Turcsányi Emánu- elné érkezett. — Nem tudjuk, mi az ebéd, csak beadjuk az éthordót, bele­teszik, aztán elhozzuk - állítot­ták. Ami van, megesszük. — Csak a nyugdíj volna több - sóhajtotta Kaszabné. — Árról nem beszél a par­lament, hogy mi lesz velünk - bosszankodott elmenőben Tur- csányiné. Szívesen megvigasztaltam volna őket . . . Javítják a közérzetet A címben foglalt állítás az ér- tényi községházán került elő, amikor Hadaró Sándor jegyző­vel beszélgettünk. A többségé­ben idősek lakta településen az anyagiak ismeretében mi más lehetne a cél, mint az, hogy apró, de jelentős lépésekkel csökkentsék a világtól való le­maradást és javítsák az embe­rek közérzetét. Az első ilyen tett a vezetékes ivóvízzel kap­csolatos. A kutat kompresszo- roztatták, így most 200 litert ad percenkét, elkészült a vezeték is a leendő tározóig, aminek az építése az idei feladatok közé soroltatott. Úgy tervezik, 1992 első félévében végre megoldják a község vezetékes ivóvízzel való ellátását, de az csak úgy megy, ha megkapják az igé­nyelt 4,8 millió céltámogatást. Örök téma az iskola, bár nem az elsődleges feladatok közé tartozik. Ugyanis nincs szolgá­lati lakás, pedagógusok is kel­lenének, pénz is. Az egyház kérte vissza jogos tulajdona­ként, ám nem biztos, hogy ösz- szegyűlik annyi perselypénz, amennyivel rendbe lehetne tenni. Se nem javíttatják, se nem mondanak le róla, így aztán csak a faluképet rontja és várja romhalmazzá válását. Kiváncsi leszek, kit okolnak majd akkor, ha romokban hever az épület. Azt mondja Hadaró Sándor, minden a nyakukba szakadt, csak a pénz nem. Pedig elkelne belőle néhány zsákkal, hiszen van mire elkölteni. Rendőr kéne a faluba és annak lakás, de a védőnőnek is jó lenne a lakás. Elkészült a járda a Jégveremi ároktól a temetőig, most ellen­kező irányban akarják bővíteni, megépítik a Béke térig. A télen egyébként szakemberekkel felméretik a járdák állapotát és amennyi pénzük lesz, annyit készítenek majd. Hiányzik még négy kilométernyi szilárd bur­kolatú út és sok minden más. Rendben vannak viszont az ár­kok, tiszták a közterületek, a Szentháromság szoborhoz és a községháza elé tujákat ültettek, elkészült a községházán az elő­tér és egy iroda burkolása. A legjobb érzést mindezek mellett az váltja ki az értényi- ekből, hogy megalakult a 52 tagú önvédelmi csoport és CB rádióval felszerelkezve éjsza­kánként három személy járő- röz. Az önkormányzat vezetői azon gondolkodnak, benzinnel támogatják őket, hogy a tanya­feltörések és a terménylopások ellen is védekezhessenek. Takaros, de csendes utca Újiregben Kaszab Alajosné és Turcsányi Emánuelné hazaviszi az ebédet Negyven telefon - kilencszáz seprű Csak annyi az összefüggés a kettő között, hogy mindegyik Ozorával kapcsolatos, de szó sincs kilencszáz boszorkányról és negyven telefonról és nem is a szerelők boszorkányos ügyes­ségét akarjuk dicsérni. Nem, másról van szó. Az egerek „jó­voltából" küencszáz ciroksep­rűt adtak el az új esztendő első munkanapjának délelőttjén az Uniform üzletben, ötven forin­tos egységáron. Ha azt vesszük, negyvenöt forintba kerül egy nyél, akkor bizony még ha egérrágta is a seprű, azért nem drága. Tízesével vették, vitték, mondván, jó lesz ez még a gaz­dasági udvarban a por tetejét elkotorni. S ha ezt mondták, bi­zonyára meg is teszik. A másik hírt a telefonról hal­lottuk. December 23-án negy­ven úgynevezett önerős telefon szólalt meg a községben. Dicsé­ret illeti ezért Branauer Jánost, a a szervezőt, akinek a pályáza­tával 518 ezer forintot nyertek az Állami Fejlesztési Intézettől, így - leszámítva a visszaigé­nyelhető közműfejlesztési hoz­zájárulást és a letelefonálható 15 ezer forintot - egy telefon húszezer-egyszáz forintba ke­rült. Kétszáz érpárt építettek ki és az ozoraiak Pincehelyen ke­resztül kapnak vonalat, hely­ben viszont közvetlenül hívhat­ják egymást. Azt mondják, ha Pincehely kapna egy, a jelenle­ginél nagyobb telefonközpon­tot, akkor Ozorán százhúsz ké­szülék üzembe helyezhető lenne még, a jelenleginél ked­vezőbb feltételek mellett. Fel­szereltek egy nyilvános telefont is a postával szemben, egy se­gélykérőt pedig Tótiban. Seprűről és Bell találmányá­ról beszéltünk eddig egy év végi és egy év eleji hírben, vált­sunk azonban most át más té­mára. Elkészült Illyés Gyula mellszobra, Gulyás Lajos bu­dapesti művész alkotása és je­lenleg „bronzöntés alatt áll". A Művészeti Alap százezer forin­tos támogatása mellett több helyről várnak adományokat, ígéretek erre vannak. Jó szolgálatot tesz a nyilvános készülék Kicsit egérrágott, de jó lesz port söpörni Képeslapból csomag Bárcsak a kormány is olyan érzékeny lenne a szociálpoli­tikára, mint a simontornyai önkormányzat, mert akkor jóval kevesebb gond volna, és az úgynevezett szociális há­lónak is látszanának legalább a darabjai. Ne higgyék, ké­rem, hogy túlzás mindez, s egyfajta dicséret, meg elma­rasztalás. Nem. Realitás. Lás­sunk erre néhány példát! Mióta a községházán rendbe tették a szociálpoliti­kai munkát, azóta egymást követik a jó ötletek. Először arra gondoltak, képeslapot küldenek a gyönki szociális otthonban élő tíz simontor­nyai öregnek, de azután láto­gatás, ajándékozás lett a vége. Á polgármester, dr. Dési Ivánné két munkatársával, Várni Istvánnéval és Kon­domé Miklós Judittal felke­reste az idős embereket és megpróbálta erősíteni a köz­séghez kötő, egyre véko­nyodó szálakat. Tették ezt azért, mert tudják, ha egy öreg elmegy a szociális ott­honba, akkor lezárja saját éle­tét. Ugyanis az árván maradt vagy eladott házhoz nem köti semmi. Mindezek ismerete és a gyönki beszélgetések is meggyőzték a nagyközség vezetőit, hogy lépni kell. Ta­valy egymilliót nyertek két pályázattal és úgy gondolják, ráköltik az öregek napközi otthonára: bútort cserélnek, korszerűsítik a fűtést. Hetes otthont szeretnének belőle, de nem állandó lakókkal és a hétvégéket is meg akarják ol­dani. Tervezik a nagyközség szociális térképének az elké­szítését - nem akarnak bele­szólni a családok életébe mert tudják, a jövőben a szo­ciálpolitikának nagyobb hangsúlyt kell kapnia. Úgy döntöttek, támogatás­ként készpénzt csak úgyne­vezett katasztrófa-helyzetben adnak, helyette azt teszik, amit legjobban elfogad a la­kosság. Tavaly egyformán adtak gyereknek és felnőttnek a különböző alkalmakkor, nem nézték, milyen módúak a szülők. A tapasztalatokat figyelembe véve januárban megtartják a szülők fórumát, amikor az iskolaigazgató, Várni István az oktatási tör­vényről ad tájékoztatót, a polgármester pedig megkér­dezi, mit szólnának ahhoz, ha 1.-től 4. osztályig mimden gyerek ingyenes ebédet kapna. Természetesen a szü­lők véleménye döntő lesz. Mivel kezdjem, uraim? Az autó­feltöréssel, a diófalopással, vagy mással? Sajnos, bő a választék. Jó, kezdjük az elsővel. December 15-ról 16-ra virradó éjszakán - hét vége volt - Bati Tamás őrmesterrel járóröztünk Medgyestől Felsőnyé­kig, s a boltok, a vendéglők, az OTP mellett a gépjárművek elle­nőrzése volt a fó feladatunk. Elő­ször este negyed tízkor láttuk a számunkra gyanús autót, elment Siófok felé. Jellegzetessége az volt, a bal hátsó sárvédót matt alapozó­val fújták le. Amikor negyed egy­kor visszaérkeztünk Felsőnyékről, akkor lent állt az említett kocsi itt, Iregszemcsén a Kossuth téri parko­lóban. Tudják, itt a központban. Üres volt, a motorháztető pedig meleg. Körülnéztünk, hol lehetnek. A társam elment a vendéglő felé, én pedig az autónál marad­tam. Miután az őrmester eltűnt a Fehér Galamb udvarába vezető ka­pualjban, a tengődi út felől hárman szaladni kezdtek az említett sze­mélygépkocsihoz. Két méterre le­hettek attól, amikor felszólítottam őket, hogy igazolják magukat. A három tamási fiatalember közül Zsolnai Zsolt és Pálinkás Zoltán elővette papírjait, de a fiatal korú H.L.-nél nem volt semmi irat. A ruházatuk átvizsgálásakor kesztyű és két spájszer került elő a kabát alól. Tamásiból járórsegítséget kér­tünk, átnéztük az autót, azután pedig az összes boltot ellenőriztük. Az abc hátsó ajtaján látszott, hogy feszegették. Bevitték a fiúkat Tamásiba, ahol eszköz és nyom azonosítása alap­ján beismertek hat(!) tamási betö­rést és az iregit. A vizsgálat folyik, a fiatalok szabadlábon védekeznek majd. Karácsony éjszakáján Magyar- kesziben egy nyugdíjas vízbe ful­ladt, ott biztosítottuk a helyszínt. Mentünk vissza az autónkhoz, s láttuk, valaki kerülgeti, feszegeti azt. Amikor meglátott bennünket a helyi lakos, ifi. Barcza József, azt mondta: tudom igazolni magam, tudom igazolni magam. Elment, y aztán nemsokára hallottuk, ellop­tak egy 1300-as Jjidát. Ismerősünk tette, harmincezer forint kárt okozva. Bicskát, ácskapcsot, part­vist, spájszert, baltát használt, konzervként nyitotta ki a kocsit. Ezzel még nem ért véget az év. December 29-én lakossági bejelen­tésre Kelemen Sándor, Frank Nor­bert törzsőrmesterek és Barna Ti­bor őrmester kilenc Kaposvár, il­letve Dombóvár környéki úriem­bert csípett nyakon, akik a helyi Egyetértés Mgtsz területén, Avas­pusztán huszonnyolc diófát vágtak ki illetéktelenül, úgy háromszáze­zerforint értékben. Ez itt van most lefoglalva a termelőszövetkezet te­rületén. Elfogásuk estéjén a főnö­kük eljött keresni őket, és akkor a kollégáim azt mondták neki, ha be­szélni akar velük, Tamásiban kell őket keresni. A főnök ezután eleget tett a rendőrség invitálásának. A „favágók" Takács Dezső tengődi lakos információja alapján jutottak el Avaspusztára. Ha tanácsolhatok valamit, azt mondom: jobban figyeljenek az emberek a saját maguk és a társaik vagyonára. Ne azt szégyelljék, hogy tanúskodni kell egy ügyben, hanem azt vegyék figyelembe, hogy azzal segítik a rend, a nyugalom helyreállítását. Az is tény, a hall­gatással bűnpártolást követnek el. Vecsési Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents