Tolnai Népújság, 1992. január (3. évfolyam, 2-26. szám)

1992-01-04 / 3. szám

1992. január 4. HÉT VÉGI MAGAZIN NÉPÚJSÁG 11 Gt Cis-----4­m eráció llfli isági ol da Torzonborzongások (Ifjúkorom naplója, 1983-84-ből) Egy iskolai dolgozat Az én szülőfalum z én szülőföldem nagyon Ma “kultúrház, filmter Az én szülőföldem nagyon messze innen, Dunán, Tiszán és Maroson túl, Erdélyben van. Szülővárosom Arany János szülővárosa, Nagyszalonta, de szülőfalumnak Arpádfalut tar­tom, mivel itt nevelkedtem, s gyermekkorom legszebb emlé­kei Jde kötnek. Áprádfalu nevét állítólag Ár­pád vezérről kapta, aki kersz- tülvonult hadával a falun - így mesélték a régi öregek. Milyen­nek is látom én a szülőfalumat? Bármerre járok, s kerülök, a legszebbnek. A falu a Körösök vidékén terül el, így alföld. A forró nyarakon a végeláthatat­lanig aranyló színben ringó bú­zamezők váltják a zöldellő ku­koricaföldeket. Forróak és hosszúk a nyarak mifelénk, és hidegek a telek. Emlékszem olyan telekre, hogy reggelre akkora hó esett, hogy a sapkám bojtja látszott csak az elsöpört ösvények fölött. Ez a hó aztán megmaradt sokáig. A falut keresztülvágja egy ér, a Csicsér, az be szokott télen fagyni. A délelőtti tanítás után aztán egész gyereksereg járt rá csúszkálni. A falu büszkesége a jó pár évszázados ódon kastély, Tisza gróf öröksége. filmterem, óvoda található benne, sportpá­lya és egy erdő tartozik hozzá. Ide jártam óvodába, aztán dél­utánonként a pajtásaimmal itt játszottunk. Ismertem minden bokrot, minden ösvényt. Akár­milyen meleg volt is, az évszá­zados fák alatt kellemes, hűs volt a levegő, s mi gyerekek szinte minden szabad időnket itt töltöttük. Szülőfalum lakói egyszerű, dolgos, falusi emberek. Nyáron, reggelente sokszor ébredtem arra, hogy fenték a kaszát, vagy kalapálták a kapákat, készülőd­tek ki a határba dolgozni. Aztán a falu csordása fújta a kürtjét, ezzel terelte ki az állatokat a le­gelőre. A faluba vezető kanyar­gós utat kétoldalt sugár nyárfa­sor szegélyezte. Mikor legutóbb mentünk haza, szomorúan láttam, hogy tőből vágják ki őket. Hulladozik az ősrégi kastély vakolata, de nekem most is a régi: földalatti titokzatos pincéjével, s a park­ban lévő évszázados fáival, su­sogó sétányaival. Sokszor elfog a honvágy e falu után, ahol minden embert ismertem, szerettem és tisztel­tem. Fodor Csilla Várdomb, 7. oszt. tan. Guns 'n Roses story A Use Your Illusion ikrei hisz­térikus pletykatömeg méhlepé­nye után jöttek a világra. Megje­lenésük óta eltelt egy-két hónap és ma már csak néhányan el­mélkednek azon, hogy megér- ték-e a pénzüket. A válasz: igen és nem. Mert ezeken az albu­mokon itt-ott felbukkan a fen­séges nagyszerűség, az ara­nyat püfölő kalapács, amely a Gunst a világ majdnem minden bandája fölé emeli, másutt azonban csak egy los-angelesi banda játszik a sok közül. Vi­szont sikereik között szerepel, többek között, a Terminátor II. című film zenéje is. Aki szereti a zenéjüket, mostani lemezükben sem csalódhat. Arany Zs. 1984. április 25. Pók melózik a sarokban. Nem szentségei. Az csak az ember sajátossága, hogy dol­gát idegesen, káromkodva, kel­letlenül végzi. Tiszajenőn kapá­lok. Lakik itt egy fácánpár. Az éjszakák még hidegek, így fent alszanak a tanyával szembeni akácfán. (Persze, lehet, hogy nyáron is fent szunyáinak - ró­kaveszély stb. ki tudja, hogy van ez, fácánéknál?) A gólyák is visszatértek. Vince bátyám szerint már kotlik a tojó. A fűz­és nyárfavesszőim megered­tek. Indul az élet. Április 26. A kislányról (nagylányról) még nem is ejtettem szót. Itt él a szomszéd tanyában, egy ki­ságyban. 25 évesnek mondják. Külsőre olyan, mint egy tízéves­forma, csúnyácska, hosszú­kezű kamasz. A lábait még soha sem láttam. Fekszik beta­kargatva, s ha átmegyek vala­miért, mosolyogni és beszélni próbál. Szavakat nyögdécsel az istenadta: „Anyuka nincs ... anyuka nincs itt...” - így vala­hogy. Olyankor téblábolok. Ma­radnék is, hogy meg ne sért­sem, menekülnék is, mert va­lami gyalázatos viszolygás fog el. Alig merek ránézni. Meny­nyire vehetem emberszámba? Április 27. A legkedvesebb virágzó meggyfám alatt álltam, és a méheket figyeltem. Széplelkű­nek gondoltam magam. Tökéle­tességemhez már csupán a fi­zikai szépség hiányzik - elméi­Heti cáfolat Nem igaz, hogy oros2, uk­rán, belorusz és kazah sza­kértők utaznak az Egyesült Államokba, hogy jelen le­gyenek az USA atomfegyve­reinek leszerelésénél, mert, mint mondják, akkor érzik magukat biztonságban, ha saját szemükkel látják, hogy a tömegpusztító fegyvereket megsemmisítették, s azok nem kerülhetnek illetéktelen kezekbe sem belföldön, sem a fejlődő országok piacán. Tiniteszt A fejeddel vagy a szíveddel szeretsz? Ha meg akarod ismerni sikereid és kudar­caid hátterét, szembe kell nézned a választá­sod hátterével is. Mikor döntöttél észérvek és mikor a szív szava szerint? Válaszolj a kérdé­sekre és amivel egyetértesz, jelöld meg! 1. A természet hangjaiból melyiket kedve­led? a. a szél süvítését b. a Balaton hullámverését c. az eső kopogását 2. Ha egyszerre két fiút (lányt) szeretnél, hogy éreznéd magad? a. bizonytalankodnál, de tulajdonképpen örülnél b. úgy éreznéd, hogy választanod kell c. kényelmetlenül 3. Vesztes nálad, aki nem divatosan öltö­zik? a. igen, reménytelenül b. talán igen, talán nem c. nem, erre nem adsz 4. Mennyi ideig tart a nagy szerelem, sze­rinted? a. rövid ideig b. sokáig c. egy egész életen át 5. Ha le kellene adnod pár kilót, mit válasz­tanál? a. kemény diétát b. tornát, sportot c. talán kényelmes diétát 6. Melyik kijelentéssel értesz egyet? a. egy átható pillantás izgalmasabb lehet, mint egy csók b. a csók olyan, mint a számsor: egyik a másikat követi c. minden kihagyott csók egy-egy hervadó virág. 7. Hogy ítéled meg a veszekedő-kibékülő szerelmeket? hogy a. lenyűgözőnek és szenvedélyesnek b. nehéznek c. ezek nem igazi szerelmek 8. Amikor vége, eltűnődsz azon, „ugyan mit szerettem rajta”? a. igen b. olykor-olykor c. sohasem, elmúlt, vége 9. Milyennek képzeled a békességet? a. fehér felhőnek a kék égen b. tiszta folyónak c. lombos fának 10. Szerelem és féltékenység: szerinted? a. összetartoznak b. igazi szerelem nincs féltékenység nélkül c. aki féltékeny, nem igazán szeret □ Értékelés: Az „a” válasz 5, a „b” 3, a „c” 1 pontot ér. 40 pont felett: Elmondhatod, hogy a szíved­del szeretsz. Igaz, indulatokkal és kételyekkel telve. Gyakran változik a hangulatod és ez fel­lángolásokkal jár. A szív parancsa mellett jó lenne, ha olykor az ész érveire is hallgatnál. 20-39 pontig: A fejedet és a szívedet egya­ránt használod. Vagyis igyekszel őszintén,vi­selkedni. A realitásra való törekvés adottságai élnek benned. Azonban ügyelj arra, hogy az észérvek ne vezessenek oda, hogy elbízd magad: a csalhatatlanság inkább vélt tulaj­donság. Inkább számíts arra, hogy a szere­lemben csalódni is lehet. 20 pont alatt: A földön jársz, ez biztos. Ta­lán az is igaz, hogy sohasem veszíted el a fe­jedet, még akkor sem, ha a szíved tiltakozna ez ellen. Azonban tudnod kell, hogy a felelőt­lenség nem érzelmi következményekkel jár elsősorban. Igyekezz közvetlenebb lenni, ta­lán úgy, hogy kompromisszumot kötsz - a szíved érdekében. kedtem egy olyan röpke időin­tervallumban, melyben az el­mélkedés lehetősége megada­tott nekem. Hát igen: a test. Ál­lagom romlik, vagy hamarosan romlásnak indul. Alkatrészeim bejáródtak, összeszoktak, mos­tanában érik el teljesítőképes­ségük maximumát. És aztán: fokozatos hanyatlás. Nem egyenlő mértékű szerveim igénybevétele, így öregedésük is különböző. A péniszem még tini. Április 28. Remélem, hisz bennem az Isten! Remélem, vannak sze­retnivaló tulajdonságaim, érté­keim, melyek felfedezése bol­doggá tesz majd egy nőt. Re­mélem, vannak még olyan cso­dáim, olyan belső, rejtett, érle­lődő gyümölcseim, melyek fel­fedezése, megízlelése majd engem tesz boldoggá. Remé­lem, hisz bennem az Isten, jó tulajdonságokkal ruházott fel, s pozitív hősként szerepeltet drámájában. Remélem, nem akar időnap előtt kiirtani, mint holmi gazt, hogy a többi egyed- nek kedvezőbb feltételeket te­remtsen. Remélem, hisz ben­nem az Isten, elhelyezett a vi­lágában, akkor is, fia én, egye­lőre nem tudom Őt elhelyezni az enyémben. Április 29. A rohanás korunk kábító­szere. Nem érünk rá semmire. A problémáinkra sem, a prob- lémázásra sem. Struccpolitika. Hogy élsz? Mért nem raksz rendet magadban, magad kö­rül? Még nem volt időm ezen elgondolkodni, még nem volt időm ezen töprengeni! Nem érek rá! Nem érek rá filozofál­gatni, évődni, lelkizni! Akkor mivel foglalkozol? Dolgozom, gyerekeket nevelek. Miért? Ho­gyan? Kinek? Minek? Hülye kérdések! Magamnak! A jövő­nek, a vőnek ... vagy amit akarsz! Nem mindegy? Április 30. Időtlen - vagy idős - idők óta, mióta az eszemet tudom, két dolog harcol bennem: a kitűnni vágyást, és a feltűnéstől való ir­tózás. így fogalmazhatnám meg legtömörebben mozgató elemeimet. Persze vannak ki­sebb ellentéteim, egyszerűbb harcaim, mini szeretem-nem szeretemjeim is. Odavagyok például a dilis emberekért, de gyűlölöm az izgágákat. Szere­tem a nagy betegeket, a haldok­lókat, a férfiasán szenvedőket, de ki nem állhatom a jajgatókat, panaszkodókat, folyton folyvást sápítozókat. Tisztelem a halált, a gyászt, de megvetem a ha­tásvadász siratókat, a szen­velgő szenvedőket, az együtt­érzést turbékolókat. Május 1. Demonstráció, ünnep, este családalapítási kísérletek a Ti- sza-liget rejtekén. Politikusáé­ban, aktívabban! Nem megy egykönnyen, ami nehezen megy. Átsétálok a Tisza-hídon, bámulok a szembe jövők pofá­jába. Néha köszönök. Vissza­sétálok a Tisza-hídon, bámulok a szembe jövők pofájába. Néha visszaköszönök. A 20 évvel ez­előtti és 20 évvel ezutáni május elsejékre gondolok. Minden más volt és lesz, és az jó volt és lesz, csak most, most valahogy rettenetesen közepes minden. Persze az én hangulatom még nem közhangulat. Május 2. Egy lány, valahol az éjszaká­ban, teljesen magányosan sün­dörög a péniszek körül. Szép lány, kívánatos, de már híre van. Várnia kell, míg berúg az, míg kedvet kap az, aki elviszi. Mindegy ki. Régente még udva- roltatott, hagyta, hogy felcsíp­jék, meghódítsák, ma már kí­nálja magát. Nem kell. Egye­lőre. Inkább mégegy feles. De azért maradjon. Talonban. Csak hogy a társaság élcelőd- jön vele. De jól szórakoznak, de jól szórakoznak! Szívesen sze­retne valakit, de már senkit sem szerethet, mert mindenkit sze­retett. Nehéz nekem nélküle nagyon. Május 3. Időnként szeretnék valakihez tartozni. (Már anyámon kívül.) De férfiúi büszkeségem azt dik­tálja, inkább hozzám tartozzon valaki. Józan eszem pedig azt: egymáshoz tartozzunk. Képte­len vagyok eligazodni bizonyos földi, emberi dolgokban. (Még talán az égi emberi dolgokkal vagyok így.) Képtelen vagyok elhatározni magam, elindulni - sikertelen szerelmeket, barát­ságokat is vállalva -, mert meg­tagadom magamtól a tévedés lehetőségét. Keresgélek, válo­gatok, pedig nem létezik egy-igaz út, egy-helyes irány. Mitévő legyek a tétlenségem­mel? S nem elképzelhető-e, hogy ez a tökörészés szá- momra-helyes megoldás? (Folytatjuk.) LÁP PÁL Koloh Tamás sze­ret hor­gászni. És verset írni. A szek­szárdi Ga­ray gimná­zium har­madik osz­tályos ta­nulója. 16 éves. Jö­vőképe még bi­zonytalan - mint ebben a korban minden­kinek de, mint mondta, humán vonalon szeretne tovább tanulni, s humán pályán elhelyezkedni. Lapunk amatőr költők számára kiírt ver­senyén a harmadik helyet szerezte meg. Talán Talán, ha vége már, És nem kíván Magányos éjszakán Letűnt remény után Rohanni tétován Nyugtalan szíved Mikor már nincs tovább, És forró homlokát A késő éji vágy Nem küldi már hozzád, S nem érzed friss tavasz szagát: Megnyugszik szíved. És ha csillagfényt látsz, Vagy sárguló kalászt, De nem érted szavát, És nem hív messze már, Valahol vár a révész rád: Meghalt már szíved. Honnan, hová? Mi is vagyok valójában? Hol a helyem a világban? Megdöbbenten megszülettem, Talán többször sírba mentem. Próbáltam már szerencsémet, Értem sokszor gyászos véget. Szerettem és feledtem, Vágyódtam és térdre estem. Barátaim mind elhagytak, Helyükre újak akadtak. Mintha negyven éves lennék, Máskor tíz se telt nekem még. Változók és változók, De ugyanaz maradok. Mi is vagyok valójában? Jeltelen pont a parányban. Kapricco Vérvörös ágak nyúlnak az égbe, Jeleket festve az esti sötétbe. Levelét vesztett bodzafa búvik, Éjjeli ködben csillagfény gyúlik. Hajnali fényfolt rebbenve száll fel, Idők istene mellettem térdel. Álom Körülvesz négy fal, És én a négy falat, De kívül is négy fal áll, S mondják: az út szabad. Képzelek nyílt utat, Hm ... De valaki Gyorsabb volt nálam, S már nem hagy álmodni. Maradok bezárva Álmaimba újra, Falakat építek, S lebontok hajnalra. * Sámán-tánc Ősmagyar istenek gyertek elém Kifestett arccal idézem a múltat Dzsungel dobokban lüktet az ének Most újra - mint ők -, én is elhívlak. Bálvány pogányok áldozati estje, Kábító füstök húzzák szét agyam, Gyertek csak gyertek gonoszak és rosszak, Hívom a telketeket, mint hívtátok hajdan. Madárdíszű törzsek szállnak az égen, Minden varázsló rég meghalt már, De a sivatagi ember lejti a táncot, Énekli a tüzet és esőt vár. Dübörög az erdő, gunnyad a vad. Sóhajtól terhes az éjjeli lég, Lám eljöttetek mégis, nem hagytatok cser­ben: Segítsetek, hogy élhessek még! Nyersbőr ruhájú pusztai kobzos Titáni erődet add nekem át Makacsságod örök, lantod a régi, Új idő szégyent nem hozhat rád. Hellasz népének őrzői gyertek, Lenge ruhában lebegjetek fel. Könnyeden öltök, adtok vagy vesztek, De életetek örök, s azt nem vehetik el. Sóhajtól terhes az éjjeli lég. Érzem, hogy indultok ismét az útra. Kihúnyt a tűz, üszők már a láng, S új kedvvel éled bennem a munka!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents