Tolnai Népújság, 1992. január (3. évfolyam, 2-26. szám)

1992-01-31 / 26. szám

1992. január 31. MEGYEI KORKÉP KÉPÚJSÁG 3 Segélyt osztanak A Magyar Vöröskereszt Szekszárdi Városi Vezető­sége a városban és környé­kén lakó jugoszláviai mene­kültek részére 1992. február 1-jén, szombaton 8-12 óra között segélyeket oszt az ÁNTSZ (volt Köjál) szék­házban. Az osztás helye az Arany János utcai oldalbejárat felől közelíthető meg. Fórum Simontomyán Dr. Nádori László or­szággyűlési képvviselő feb­ruár 1-jén Simontornyán, a polgármesteri hivatalban 16 órától sportfórumot tart, majd ezt követően dr. Dávid Ibolya és dr. Nádori László közös rendezvényen fogad­ják a község lakóit. Megbeszélés Várdombon Várdombon, a művelő­dési házban február 3-án, hétfőn, 8,30-kor, tizenkét község polgármesterei tar­tanak megbeszélést. Köztük Báta, Bátaszék, Mórágy, Bá- taapáti, Szálka, Ocsény, Decs, Sárpilis, Alsónyék, Pörböly, Alsónána és termé­szetesen Várdomb polgár- mesterei találkoznak és megbeszélik egyrészt kié lesz a vízművek üzemelte­tésének a tulajdonjoga, szű- kebb körben pedig a DU- NATELL telefonos ■ rész­vénytársaság részvételével, a telefonhelyzet javításának a megvalósításáról is tár­gyalnak majd. Kiállítás Bonyhádon Stekly Zsuzsa tűzzománc kiállításának megnyitójára kerül sor február 3-án, 17 órakor Bonyhádon, a Vö­rösmarty Mihály városi művelődési házban. A kiál­lítást Höfler Lajosné nyitja meg. Az ünnepségen köz­reműködnek a Ö. számú Ál­talános Iskola tanulói. A bemutatott anyag feb­ruár 21-ig lesz látható hét­köznap 10-12 és 14-18 óráig. Jóga a mindennapi életben Szekszárdon, a Babits Mihály művelődési házban február első hetétől ismét lesz a Paramhansa Swami Maheshwarananda elneve­zésű jóga, mely a minden­napi életből vett rendszer alapján működik. Ezeket a tanfolyam jellegű foglalko­zásokat kezdő és középha­ladóknak ajánlják, heti egy alkalommal. Robertó a Kadarkában A Tolna Megyei Vöröske­reszt vezetősége gyártatta, és ők is forgalmazzák a Ro­bertó elnevezésű, a gyer­mek kezéhez alkalmazkodó bébietető-szettet. Az ebből származó haszon visszake­rül a vöröskereszt alaptevé­kenységi körébe. Ezt az etető-szettet pró­bálják ki Szekszárdon, ja­nuár 31-én, délelőtt 11 óra­kor a Kadarka utcai bölcső­dében. Rendőrségi sajtótájékoztató, videofilmmel Gyilkosságok karóval, fejszével, fegyverrel Évről-évre növekszik Tolna megyében az életellenes bűn- cselekmények száma, s midezt az a statisztika is bizonyítja, melyet dr. Berta Attila alezre­des, megyei rendőrfőkapitány tárt az újságírók elé a tegnapi sajtótájékoztatón. Három évvel ezelőtt még csak két gyilkosság történt, 1990-ben ez a szám már ötre növekedett, míg tavaly már ti­zenhárom ilyen jellegű cselek­ményről szerzett a rendőrség tudomást. A gyilkosságok el­követésekor - mint már annyi­szor - számos esetben játszott szerepet az alkoholos befolyá­soltság, s ugyancsak nem lehet a véletlen műve, hogy a tettest és az áldozatot kilenc esetben rokoni, baráti, illetve üzleti kapcsolatok fűzték egymáshoz. Különösen rémítő tendencia, hogy a szülő-gyermek viszony konfliktusait az érintettek gyil­kossággal próbálták megol­dani: így fordulhatott elő az, hogy fiú az apjának, fiú az any­jának, lány az anyjának és anya a gyermekének oltotta ki az éle­tét. Az elkövetés eszközei kö­zött egyaránt szerepel konyha­kés, fejsze, villáskulcs vagy ép­pen lőfegyver. Örvendetes tény viszont, hogy a tavaly elkövetett tizen­három gyilkosság közül tizen­egynek a tettesét már letartóz­tatta a rendőrség. Egy ügyben tart a nyomozás, egy esetben pedig az elkövető ismeretlen volta miatt megszűnt a vizsgá­lat, bár természetesen a Tolna Megyei Rendőrfőkapitányság nem mondott le a tettes kézre- kerítéséről. A sajtótájékoztató szemléle­tessé tétele érdekében az újságí­rók számára egy helyszíni szemle képsorait is levetítették a rendőrség munkatársai. Máté Dezső főhadnagy és Gáti Zol­tán őrnagy egy dombóvári gyilkosság részleteit ismertette a videofélvétel segítségével: a tényállás szerint tavaly október 3-án holtan találták szőlőhegyi lakásában az ötven éves Son­koly Jánost, akivel fegyverrel végzett az akkor még ismeret­len tettes. A vizsgálat folyamán kide­rült, hogy a szabályszerű ki­végzéshez hasonlítható gyil­kossággal a magát a holttest fel­fedezőjének feltüntető idősebb Vörös László gyanúsítható, aki beismerő vallomást tett. Meg­döbbentő, hogy idősebb Vörös László fia, ifjabb Vörös László december 31-én ugyancsak gyilkosságot - s amúgy mellé­kesen ezerötszáz forint eltulaj­donításával rablást - követett el: a dombóvári Somogyi János fejét verte szét egy darálóval. Az eset 15 óra 10 perckor tör­tént, s 18 óra 10 perckor már gyanúsítottként hallgatták ki a kezéről a vérnyomokat még el sem tüntető ifjú Vörös Lászlót.-szá­Egész évben ünnep Bátaszék 850 éves Bátaszék az idén lesz 850 éves. írásos doku­mentum 1142-es évszámmal említi először a községet. A kerek évszámok, jubileumok alkal­mat adnak a visszatekintésre, a múlt, a történe­lem megismerésére. Az évfordulót méltóképpen szeretné megün­nepelni Bátaszék. A község alapításának 850. év­fordulóját előkészítő kuratórium egész évet át­ölelő folyamatos rendezvény-sorozatot tervez, melyből kiveszik majd részüket a magánszemé­lyek, üzemek, vállalatok, s a különféle szerveze­tek is. Márciusra várhatóan elkészül a részletes programfüzet, melyet Besigheimbe, a testvérvá­rosba is el kívánnak juttatni. Bátaszék monográ­fiája, története is készül, a 850. évfordulóra öt fü­zetben kerül kiadásra. A Tolna Megyei Levéltár­ral közös munka első, 1945 utáni történeti része jelenik meg elsőként, majd folyamatosan a többi. Az egyház három programmal készül az ün­neplésre, amely rendezvények a monostor alapí­tásához köthetők. Az első a művészettörténeti kiállítás, mely a középkori cikádor monostor em­lékanyagát, a barokk-kori Bátaszék emlékanya­gát, valamint a múlt századvég, a századforduló művészeti emlékeit fogja át. Ez a plébánia kiállí­tótermében nyílik várhatóan húsvétkor. A másik nagy egyházi rendezvény május 23-án az egésznapos egyháztörténeti ülés lesz. A harmadik pedig május 24-én lesz, az alapítás em­lékére ünnepi istentiszteletet tartanak. Erre meghívást kapott a pécsi püspök, a Magyaror­szági Cisztercita-rend Generális Apátja, az ala­pító monostor követsége Ausztriából. Áprilisra nagyszabású borversenyt terveznek, melynek legjobb borait a május végi ünnepségre lepalackoznák, s árusítanák. A tervek szerint 29-én lenne a második világháborús emlékmű felavatása, majd délután két órára várnak 2-300 Németországba került bátaszékit. 16 órakor Szabó Ferenc, a községben élt festőművész, „Az én falum. .." című gyűjteményes kiállításának megnyitására kerülne sor a művelődési házban. Öt órakor a Szekszárdi Big Band - Tomsits Ru­dolf közreműködésével - a Szekszárdi Misé-t adná elő a templomban. Este pedig találkozóra kerülne a sor, mely csendes beszélgetést, kelle­mes szórakozást ígér. Április 30-a fő eseménye: a polgármesteri hi­vatalban a Besigheim testvérvárosi kapcsolat alapító okiratának a szentesítése. Délelőtt nyílik Bertók Dezső, Bátaszékről készült gyűjteményes kiállítása a könyvtárban, illetve ekkortól lesz lát­ható az általános iskolások képzőművészeti al­kotásaiból összeállított kiállítás is. Délután pedig forgószínpadszerű műsort, népi együttesek, néptánc­csoportok bemutatóját tervezik. Az estét községi bál zárná. Április 31-én a gimnáziumnál lévő II. Géza domborművének megkoszorúzására kerül sor, s ekkor avatnak díszpolgárt is. Délután, ezen a napon gyermeknap is lesz, gondoltak a szerve­zők a gyerekekre, az ifjúságra is. A jubileumi év második nagy programja au­gusztus 19-20-a, mely 19-én, a kora esti óráktól kezdődne, táncházzal és a környékbeli együtte­sek részvételével. Ide várják a Ludwigs Au-Tann-i tánccsoportot is. Augusztus 20-án ünnepi misével, majd ke­nyérszenteléssel kezdődne az ünnep. Délután pedig folklór-bemutató tenné színessé a prog­ramot. A testvérvárosból sportküldöttséget vár­nak, s ez a nap nemzetközi sportnap is lenne. A harmadik nagy esemény a Bátaszéki Szüret, melyet október első hétvégéjén tartanának. Szí­nes forgatagot, felvonulást szerveznek. Az ese­mény színpadi műsorral, bállal zárul. Terveznek termékbemutatót a téesz és a helyi gazdák köz­reműködésével. Amit még egyeztetni kell: egy­házi esemény is kapcsolódna az ünnephez, ami­kor hálaadó misét tartanának. Az egész éves rendezvénysorozat anyagi költ­ségeit az önkormányzat előlegezi meg, mely várhatóan 1-1,5 milliót tesz ki. A programok valójában nem ennyibe kerül­nek, hisz a költségek jó része reklámanyagokból, belépőjegyekből, helypénzekből visszatérül. Szponzorokat próbálnak szerezni, s a pályáza­tokból befolyt összeget is erre a célra használják fel majd. Sokat idézett népi megfigye­lés, hogy ha a január nem hoz fagyot, akkor márciusban még kemény lesz a tél. Jóllehet a ma már nyugdíjas Kurt Cunze né­met meteorológus ezt a megfi­gyelést egykor „kávézaccból történő jósláshoz" hasonlította, a meteorológiai feljegyzések mégis azt mutatják, hogy a ké­sőn kezdődő tél nem ritkán hosszúra nyúlik és márciusig is eltart. Feltűnő még ezekben a fel­jegyzésekben az is, hogy a hosszú és kemény telek több­nyire csak februárban kezdőd­nek. Az évszázad egyik leghi­degebb tele, a „jégtél" 1929-ben, amikor a Rajnán olyan vastag volt a jég, hogy körhintát állí­tottak fel rajta, a viszonylag enyhe január után a tél tulaj­donképpen csak februárban kezdődött. 1929. február 12-én a Majna menti Frankfurtban mínusz 21,5, az Odera menti Frankfurtban mínusz 31,2, Felső-Sziléziában pedig mínusz 37,2 fok Celsiust mértek. Az évszázad eddigi leghosz- szabb tele, az ötven évvel ez­előtti, szintén csak január vége felé kezdődött és jóval nulla fok alatti nappali hőmérsékletekkel eltartott egészen 1942. március 16-ig. Ez volt az a tél, amelyen Hitler nyári egyenruhában küldte katonáit az orosz hóme­zőkre. Aki a telet túlélte közü­lük, kitüntetést kapott, amelyet a német katona később gúnyo­san „fagyott hús rendjelnek" nevezett. Hasonlóan hosszú telet a fel­jegyzésekben csak kereken száz évvel korábban találni - 1845-ben Németországban 74 napon át fagypont alatt volt a hőmérséklet, január 9-től egé­szen március 23-ig. De ugyan­így hosszú volt az 1946-47-es tél is, amikor Berlinben a Tiergar­ten fáival tüzeltek a kályhák­ban, éjnek idején tolvajok lop­ták el a házak falépcsőit és a lépcsők fakorlátait, megakadá­lyozva ezzel a felső szinteken tartózkodókat abban, hogy az utcára lépjenek. A január 19-én beköszöntött kemény tél 57 na­pon át tartott, március 16.-án tört csak meg az ereje. A régiek azt tartották, hogy a késői (és ezért hosszú) telek a holdváltozásokkal függenek össze. Ha ugyanis a hagyományos „karácsonyi olvadás" január első teliholdjával nem változik faggyá, akkor a februári újhold hozza meg a hideget. Ebben az évben Németországban január 5-én volt újhold és azóta az év­szakhoz képest túlságosan enyhe az idő. Tartanak tehát tőle, hogy a február 3-i újhold­dal beköszönt a kemény tél. Ezért ennyire mégsem egy­szerű a dolog: újhold ide, új­hold oda - 1894 és 1928 között, vagyis 34 esztendőn át, nem is volt igazi tél Németországban. Ez itt még a tavalyi hó Az életmentő szög története Régen volt! Pontosan 1947-ben, amikor az alföldi me­zőgazdasági középiskola diák­jai között egyaránt voltak 15 évesek és 26-27 évesek is, olya­nok, akiket a háborús esemé­nyek kiparancsoltak az iskola padjaiból. A földszintes kollégiumunk- ' nak - azaz akkor még interná- tusunknak -, három, jórészt ab­laküveg nélküli szobájában 45-50-en voltunk. Délelőtt az iskolapadban ültünk, délután dolgoztunk a kertészetben. Az iskola akkori vezetősége min­dent megtett, hogy legalább a létminimumot biztosítsa táplá­lékban részünkre, de hát az ob­jektív körülmények a legjobb és legszebb igyekezetei is kezdet­leges erőlködéssé halványítot­ták. Bizony sokszor éhesek vol­tunk, amit ha most elmesélek a gyermekeimnek, unokáimnak, el sem hiszik. így volt egy koratavaszi idő­szakban is, amikor a tavaszi „primőrök" - nem egyszer ré­palevél vagy salátafőzelék némi házilag fejt tejjel dúsítva - még sehol nem voltak, de a téli élel­miszerkészletek Is kifogyóban voltak. Megmentett minket a fizikai leromlástól a SZEGFŰ! No, itt nem a szegfű csokorba köthető változatáról van szó, amely szerelmi bánat esetén maga is előléphet életmentő szerepkörbe, hanem arról a jámbor jószágról, amely az is­kolai tehenészetben a poros ka- parékszalmával együtt lenyelte azt a szeget is, ami aztán át­mentett minket a kertészeti és szántóföldi - előbb már említett - tömegélelmezési cikkek idő­szakára. A lenyelt szeg megtette tehát hatását és a Szegfű nevű te­hénke sorsa megpecsételődött, de nem értelmetlenül, hiszen életeket mentett meg. Szándé­kosan nem írom le a nevét, de akkor volt iskolaigazgatónk furfangos ember hírében állt. Sok haragosa volt ezért, hiszen a „csatározásokból", ami az is­kola érdekeit szolgáló üzleti ügyeit illeti, ritkán került ki vesztesen. Én még ma is nagy-nagy tisztelettel gondolok rá azért a furfangjáért, hogy a Szegfű tehén tetemét az utolsó grammig megmentette az isko­lai internátus számára. Jórészét ugyanis be kellett volna szol­gáltatnia a közélelmezés javára, de érve, hogy mi is vagyunk olyan éhesek, mint bárki a kör­nyéken, megcáfolhatatlannak bizonyult. Négy mázsányi tiszta hús, és belsőség! Soha nem látott alap­anyag, nyersen, füstölve, kol­básznak, szajmókának gyúrva, fasírozottnak, meg sok olyan ét­lapokon ugyancsak nem sze­replő táplálékféleségnek elké­szítve: ott volt durva deszkából gyalult ebédlőasztalunkon a hét, a hetek minden napján. Szegfű délben, Szegfű este, Szegfű hétköznapokon és va­sárnap, szóval, a Szegfű foga­lommá vált részünkre. Életet mentő fogalommá! Talán nem is írtam volna le ezt a mai szemmel már banálisnak tűnő kis történetet, ha két évtizeddel később, volt osztályunk érett­ségi találkozóján nem döbben­tett volna meg a hatalmas vál­tozás, ami a régi iskolában be­következett. Hol vannak már a régi kis földszintes épületek? Hová lettek a gyalult asztalok? És hol vannak már a minden­napi betévő falat megszerzésé­ért tornyosuló gondok? Meg aztán nem írtam volna le akkor sem, ha vasárnap a gyerekeim, unokáim nem mondják a mami­juknak, hogy „hát Mami, már megint CSAK marhahúsból van az ebéd?" Ezért nagyon mérges vagyok, mert én azóta is a leg­kedvesebb ételemnek tartom - mindenféle változatában - a marhahúst. Leírtam mindezt azért, hogy tudják meg fiataljaink: nem mindig volt ez így. Sokat kellett azért tenni, hogy a Szegfű élet­mentő története csak, vagy csupán egy kis emlékkép lehes­sen 40-50 felnőtté cseperedett kis- és nagydiák, egykori inter- nátuslakó életében! Szakái László Szerencsére ritkák a hosszú telek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents