Tolnai Népújság, 1992. január (3. évfolyam, 2-26. szám)
1992-01-31 / 26. szám
4 »ÚJSÁG BONYHÁDÉS KÖRNYÉKE 1992. január 31. A Botond cipőnek nincs párja! A címben jelzett kitétel reklámozását ezúttal ingyen és bérmentve magunkra vállaljuk. E részrehajlásunk oka feltűnően hétköznapi: ugyanis a Botond cipőnek valóban nincs párja! Mindezt kérem szíveskedjenek most szó szerint érteni, mert a cipőgyár üzletében darabonként 100 Ft-os egységáron valójában pár nélküli cipőket kínálnak megvételre. Ezek az úgynevezett modell cipők - melyekből jobbára csak egy készül - így aztán páratlanul kelletik magukat. A páratlan ötlet megvalósítóit dicsérő tényként könyvelhető el azonban, hogy ezeket a cipőket veszik az emberek. Higgyenek nekem kérem. Ugyan általában sem színben, sem méretben nem találnak egy valamire való párat, de azért megveszik. Tán a magas szőke férfira gondolnak, aki Párizsban korzózva hasonló lábbelikben páratlan sikert ka- szírozhatott be, mások megint esetleg gyermekkori stresszhatás terhe alatt, a mai napig képtelenek voltak megjegyezni melyik is a bal, s melyik a jobb lábuk, s nehogy lépést, illetve irányt tévesszenek, a balosra pirosat, a jobbosra hűvös kéket vásárolnak? Több szintéren az Elektroszinter A három fő profil: az ipar, a kereskedelem és a turizmus Az utóbbi évek sikeres vállalkozásainak egyike a bonyhádi székhelyű Elektroszinter Kft. A néhány esztendővel ezelőtt csupán merész gondolatnak és légvárnak tűnő elképzelés mára olyannyira valóság lett, hogy a cég ma 120 embernek nyújt munkalehetőséget és megélhetést, s egyedül több adót fizet be az államkasszába, mint a völgységi vállalkozók együttesen, mely nagyságrendjét is érzékeltetheti egyben. A három ügyvezető igazgatóval, Knipl Károllyal, Sparas Gáborral és Polák Tiborral beszélgettünk a közelmúltról, cégük jelenéről a várható jövőről. Nevetve mondták: míg más normális ember kapja magát és megveszi a végóráit élő, halódó cégek egyikét, vagy meglévő pénzét kamatoztatva lép előre, addig ők állandóan azon törik a fejüket, miképp tudnának (akár a meglévő erő időnkénti kockáztatásával is) előrelépni, tovább erősödni. A dolog előtörténetéhez hozzátartozik, hogy annak idején a vállalkozó szellemű szakemberek a Bonyhádi Vasipari KTSZ-el karöltve szerették volna megalapozni jövőjüket, ám végül az elképzelésekek nem követte „házasság". — Akadt olyan szemlélet akkor, miszerint mi tönkretesz- szűk, kiraboljuk a céget, s mindent magunknak söprűnk be. Ezeket meghallva persze el is váltunk. Ha nem kellett volna a nulláról kezdve, egy volt szeméttelep szélén építkezni, mára jóval előrébb tartanánk. Nem hittek nekünk. Erre azt mondElektrosztatikus porfestékszórás - ma a legkorszerűbb hatjuk, hogy részben hála Istennek, részben mégis sajnos, mert ha fejlesztésre fordíthattuk volna mindezt az erőt... Nem sopánkodtak, hanem összefogtak. A menedzser típusú elektromérnök, a műszaki mérnök és a jogi- kereskedelmi vénájú közgazdász szellemi tőkéje és meglévő anyagi ereje mára 11 közös cég birtokosává tette őket. A cégek mindegyike természetesen más és más érdekeltségű. A rendszeren belül három fő irány körvonalazódik. Mégpedig az ipari tevékenység, a kereskedelem és a turizmusra épülő üdültetés. E három fő vállalkozási irányvonal képez az Elektroszinternél egységet. Az ipari részleg kimondottan festőberendezések tervezésére és gyártására szakosodott, s olyan cégeknek lettek szállítói mint az Opel, a Csepel-Swinn, vagy legutóbb a Suzuki magyarországi autógyára. Ez utóbbi annál is érdekesebb, mivel maguk a japánok keresték fel a bonyhádiakat. Amikor az első tárgyalásokat kezdték, a mai műhelyek és irodák helyén még szemétdomb volt, mégis ők nyerték a versenytárgyalást, s a Suzuki autókat az ő berendezéseikkel fogják Magyarországon festeni. Mint elmondták, ha anyagilag nem is éri meg olyan hej de nagyon az üzlet, a szakmai presztízs oldalát tekintve maximálisan megtérülő beruházásról van szó ez esetben. Európa piacára való kijutásuk egyik állomásaként könyvelik el ezt a japánokkal kötött megállapodást. A japán üzletemberektől sokat lehet tanulni - mondták, amit a valóságban akképp tapasztaltak, hogy sokszor, mikor már azt hitték, hogy tudnak valamit, kiderült, a több évtizedes lemaradás keserű pirulája erősebb e tudásnál. Sosem adták föl, amit az is bizonyíthat, hogy az üdülés- üdültetés területén 150 millió forintos egész országra kiterjedő üdülőhálózati beruházás építésébe fogtak. Május 27-én fogadják az első vendégeket,(természetesen nyugati turistákról van szó) s az épületek jelentős része ma még nincs tető alatt. Ez azonban csak a kívülállók szörnyülködését váltja ki, mert aki ismeri a céget az állítja, ezen a A Suzukinak ilyen fényező-szárító fülkéket szállít az Elektroszinter napon minden és mindenki -a helyén lesz. A beruházás jelentős része egyébként nyugati érdekeltségből származik, s az Elektroszinter erejét jelezheti: a nyereség nem a bevitt tőkearányban osztódik fel. A Kentaur vendégházak sora a falusi turizmust, a vízmelleti pihenést, vadászatot, lovaglást, fittness és sportszolgáltatásokat kínálja a Balatontól az Alföldig, Me- cseknádasdtól a Duna kanyarig mindenütt. S hogy az építés ésszerű is legyen, a tönkremenő félben lévő Komplex Kisszövetkezet szakembergárdájának színe-javából létrehozták a Komplex-Statik Építőipari kft.-t, melynek feladata éppen ezeknek az üdülőtelepeknek a megépítése többek között. Európai üzlethálózatukban román, csehszlovák, osztrák, svájci és természetesen német partnerek szerepelnek. A Lu- kopol svájci cégben is részes az Elektroszinter. Azt vallják, nem egy osztrák vagy német cég közvetítésével kell eljutni olyan nyelvterületekre, ahol a magyart is beszélik. A piacnyeréshez sokmilliós reklámáldozatokon keresztül vezet az út - állítják, s ennek megfelelő szinten és arányban jelentős anyagi erőt is fordítanak a tevékenységre. Ez a piac 50-100 millió forintos nagyságrendű munkák összehozására hivatott. A há- ' rom stabil tevékenységi kör mellett nyugati cégek felkéréseinek eleget téve gyártattak is többféle terméket. A jövőben maguk fognák gyártani is. A Tolnai GEM-nek ajánlott házasságból sem lett semmi, így döntöttek egy 50 milliós beruházás elindítása mellett. Gyártósort és csarnokot építenek, s az eddig kiadott munkát saját részlegükben végzik el. A beruházások futamidejer»a panziólánc esetében tíz esztendő, az üzleti vonalon három, míg a gyártósoron nyolc év. Miközben más megszabadul a termelőeszközöktől, ők befektetnek/'fejlesz- tenek. Akik örülnek a „beépített téglának” Égnek a vágytól a téglaégetők Nosztalgia-buli Azok a szép napok A privatizáció során egy dolog a szándék és egy maga a valóság. S mondható mindez annak ellenére is, hogy országos szinten összéségében jó üteműnek ítélik meg az átalakulást. A Baranya-Tolna Megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat bonyhádi téglagyárában (közismertebben azért mégiscsak Hidason) a tél csendjét azért időnként teherautók zaja töri meg. A porhó alatt a Keller-tá- rolók ugyan üresen ásítoznak, de az udvar téglakazlakkal teli. "Viszik az újabb akciós téglát. Olcsóbban. A vállalat két lehetőséget lát a jövőre nézve: egyik a privatizáció, melyre a szekszárdi Tischler János személyében mutatkozik lehetőség, a másik pedig a kft.-vé alakulás, melybe esetleg bevonnák a dolgozókat is. Ez persze legfeljebb akkor megy, ha az emberek megkapják a törvényekben foglalt vég- kielégítést, amit, mint vagyonrészt bevihetnének az újjáalakult cégbe. Már legalábbis az, >aki hisz mindennek a jövőjében. A téglagyárak egyébként sem szoktak ilyenkor telente dúskálni a komoly bevételekben, így a sűrű fillért jobb vendégnek tekintik akció idején mint a ritka forintot. A lehetőség adott arra, hogy a vállalkozó átvegye a gyárat, s mint hírlik nem csupán téglaégetéssel kívánja biztosítani a jövőt. A vállalat esetleg két-három kisebb gyára összeállva alkot egységet, de mindez ma még a jövő zenéje. Ami tény: az ötven emberből néhányan nyugdíjba mentek közös megegyezéssel, mások rokkantnyugdíjasok lettek, négy égetőmester korkedvezményes nyugdíjat vehetett igénybe ( mindegyik több évtizede dolgozott már itt), a többiek viszont sajnos utcára kerültek és a munkanélküliek keserű kenyerét eszik. A gyárvezető, Gyulánszki József azt vallja, a piac farkastörvényei mindkét átalakulási forma esetén döntőek lesznek, mert aki túl akarja élni ezt az időszakot az olcsóbban és jobbat kell a társaknál nyújtson. Ugyanakkor raktárkészletre termelni ma már képtelenség, csak az eladhatót szabad kihozni a kemencékből. Ha két-három gyár összeáll, esetleg Dombóvár és Villány jöhet szóba. A téglás múltat nem lehet feledni, ehhez értenek, ez volt a múltjuk, s ez kell legyen a jövőjük - mondják. A kft. lehetőségei: 25 fővel gazdaságosan működni, 3,5 millió téglaegységet kiégetni ez évben. A piac eny- nyire vevő. Hideg falhoz kell támasztani a felforrósodott homlokokat, mert az országos terítés mára utópia, olyan hatalmasra duzzadtak a szállítás költségei. A túlkínálat harcot hoz. A vevőért fognak harcolni. .. Meg a jövőjükért. A hetvenes évek beat együtteseinek egyik legmarkánsabb képviselője volt az ANIMATÓ. A mára zenekarrá szelídült, nagyszerű srácokból álló gárda képtelen megtagadni önmagát, múltját és érzéseit. S ez így van jól, mert annak a bizonyos közös színpadnak a másik oldalán mi állunk, s időnként táncolunk, énekelünk, üvöltünk, ugrálunk és kidobózunk. A meghívás nosztalgia pótszilveszterre szólt. Az EX együttes - mert stílusosan ez a mai nevük - várt bennünket, s mi is alig vártuk, hogy újra együtt legyen a nagy csapat! A lányok a szokásosnál is gondosabban készülődtek. Sminkeltek, több blúzt is fölpróbáltak, kérdezgették szinte csak úgy a levegőbe dünnyögve: - Te, ez nem öregít engem? S mikor választ sem kaptak, mert a férjek enyhén őszülő (egy francokat, piszokul ősz) szakállukat igazgatva csak hümmögtek, rögtön másik ruhát kotortak elő ama bizonyos csodaszekrény mélyéből. Addig semmi gond nem volt, amíg az ember nem érezte a rég nem tapasztalt múltbéli bizsergést a talpában, a torkában, a porciká- iban. Addig a fiúk is szelíden, igaz boldogsággal pengették a gitárt. Az orgona és az ének összhangját nagyon jó volt hallani. Szóval csak úgy szolidan, de nagyon jól éreztük magunkat. Aztán egyszerre csak feledve az enyhe pocakokat, a szemkörnyék apró szarkalába- jit, az elővilllanó, s jól megcsináltatott műfogakat és a csikorgó ízületeket - fölnéztünk, s megláttuk a régi fényében csillogó szempárokat. Összenéz- tünk, csak annyit láttunk, mást is elkapott a hév, a régi dalok szövege szinte magától tolult az ember ajkára. A színpad feléledt, égni kezdett/s vele gyűltünk föl mi is. A negyvenesek. A párok lassan köröket alkottak, s magunk sem igen hittük, de elég volt oldalt pillantanunk, hogy lássuk, a régi Fred Aste^ rek, a nagy párosok újra előkerültek. A zene magával ragadott, a ritmus őrjítően klasszul vitt előre, s te énekeltél. Épp úgy mint én. Az ANIMATÓ valahogy még klasszabbnak tűnt mint húsz éve. Mintha semmit sem változtak volna, mintha fölöttük nem is szálltak volna el. az évek. De mi az, hogy fölöttük?! Fölöttünk. Mert ott és akkor én csupa fiatalt, a tinikorból alig kinőtt megátalkodott zene- és táncrajongót, egy összetartó és félelmetesen klassz csapatot láttam csak. Aztán a reggeli, hajnali faggyal együtt haza kellett menni. Elől mentünk mi, s mögöttünk ott ballagott az ANIMÁTÓ. Udvariasan elköszöntünk, kezet ráztunk. S a következő, húsvéti nosztal- gia-bulüg mindannyian visszatértünk a kissé megöregedett valósághoz! Kék-fehér híreink A hiszékeny valutázó Ma már senki nem kérdezi az emberektől, hogy honnan és mennyi valutája van. Ugyanakkor aki mindezek ellenére is előnyben részesíti a törvényes utat, annak vélhetően nem fáj a feje sem egy-egy balul elsült valutavásárlási eset nyomán. Nem így van ez azzal az úrral, aki egy valutaügyekben kifejezetten szakállasnak számító trükk áldozata lett. Megegyezett a két teljesen ismeretlen fiatalemberrel a márka árfolyamában, és a beváltandó mennyiségben. A valutaüzér ki is számolta szeme láttára a kívánt márkamennyiséget, majd amíg kuncsaftunk azzal volt elfoglalva, hogy az érte járó forint különbözetet akkurátusán leszámolja, a fiatalember félelmetes gyorsasággal kicserélte a pénzköteget, s már olyat adott át a póruljárt vásárlónak - aki mellesleg szívességből másnak igyekezett valutát szerezni - melyben a gumival átkötött kötegben csupán a legfelső volt 50 márkás. A többi jófajta magyar húszforintos. Emberünk majd egy órán keresztül keresgélte üzletfeleit, természetesen mindhiába, majd ezt követően ment el a rendőrségre feljelentést tenni ismeretlen személyek ellen. Kiderült: csak igen gyenge személyleírást tudott adni, elmondta, vélhetően szerbekről lehet szó, akik törve beszélték csak a német nyelvet. Emberünk mégis megbízott bennük egy gyors vásárlás erejéig. Végeredményként a nála lévő valutát (már amennyit egyáltalán kapott) is lefoglalták, mi több a baráti szívesség ilyetén formájáért szabálysértési eljárást is indítanak ellene. A kár körülbelül 70 ezer Ft. Másik esetünk sem tanulság nélküli. Az illető éppen csak egy percre szaladt be a lakásba valamiért, miközben az utcán hagyta járművét, járó motorral. Mikor kiért, csupán annyit látott, hogy egy fiatalember viharzik el kedvenc autójával. A kocsit a sióagárdi elágazóban megtalálták. Az autóbusz-pályaudvaron az idős néni egy fiúval társal- gott, s észre sem vette, hogy a zsebes hajlamú srác megszabadította a táskájából kikandikáló pénztárcájától. Ezt egy éppen szolgálaton kívüli rendőr vette észre, a 15 éves fiú után eredt és elkapta. A néninek minden vagyona a tárcában lévő 1800 Ft volt, amit ezúttal visszakapott.
