Tolnai Népújság, 1992. január (3. évfolyam, 2-26. szám)
1992-01-04 / 3. szám
1992. január 4. HÉT VÉGI MAGAZIN (tolnai) , , tÜPUJSAG 7 „Ringasd el magad" Amikorra eleged lett az okos kommentárokból, miközben néhány kilométerrel odaát szétroncsolt testű kisgyerekek fekszenek az utcákon, amikor körülötted mindenki zseninek képzeli magát, amikor látod, hogy már megint hülyének néztek, megint porig aláztak, amikor a félelmeid miatt képtelen vagy repülni, szárnyalni, amikor a depressziód senkit nem érdekel, amikor az istennek sem jön el az álomarcú lány, a másik viszont most megy el, amikor eleged van az otthoni rituálékból, amikor az egész város kihalt, s a szél kegyetlenül az arcodba vág, amikor toporzé- kolsz a tehetetlenségtől, pedig tombolni, üvölteni, ugrálni, örülni, táncolni, sírni akarsz... nos, akkor fogod magad és elmész egy KONCERTRE. Ótós Réka is ott járt fényképezőgépével. Talán pont téged fotózott le... KRZ Tudományos munka, túl a hetedik ikszen Külföldön elismerik, nálunk kevésbé ismerik Látogatóban dr. Kováts Jenő nyugdíjas igazgatónál „Életpályám során a mindennapi állatorvosi gyakorlat és állategészségügyi igazgatási teendők ellátása mellett kiterjedt tudományos kutatói munkát is folytattam. Ennek során igyekeztem beigazolni, hogy megfelelő munka- és munkaidőbeosztással a fő foglaltság mellett is lehet, sőt kell tudományos tevékenységet folytatni.” A fenti sorokat dr. Kováts Jenő, a Tolna Megyei Állat egészségügyi Állomás nyugal mázott igazgatója vetette pa pírra kandidátusi téziseinek be vezetőjeként. Mindebben a fi gyelemreméltó különlegesség csupán annyi, hogy dr. Kováts Jenő több mint tíz évvel a nyugdíjaztatása után, tehát már túl a hetvenen vállalkozott arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémia színe előtt megvédje disszertációját. — Lehet, hogy komikus lesz a magyarázatom, de csak most volt erre időm - utal válaszában a nem egészen két héttel ezelőtti eseményre a nyugdíjas igazgató, akivel ugyan szekszárdi lakásában beszélgettünk, de életrajzát áttanulmányozva kiderül: korábban nem kevés időt töltött külföldön, elsősorban az NSZK-ban és Ausztriában, többször megfordult Európa szinte valamennyi országában. Mint címzetes egyetemi docens - azaz mostantól mint kandidátus - a mai napig résztvesz a fővárosi Állatorvostudományi Egyetemen a német nyelvű állatorvosi oktatásban. — Egy percig sem hagytam abba a munkát, s ebben az évben jutottam el oda, hogy ösz- szeállíthattam életem nagy munkáját - mutat az asztalon heverő vaskos kötetre dr. Kováts Jenő. — Egész életemben kutattam, az első szakközleményem 1950-ben jelent meg. Mindig olyan témákat kerestem, ami a szakmánkat előreviheti. Dr. Kováts Jenő egy 1986-os helsinki konferencián Míg az igazgató úr az emlékeit eleveníti fel, addig jelen sorok írója ismét átfutja a három oldalas szakmai életrajzot. Ebből kiderül, hogy dr. Kováts Jenő már 1945-ben, katonai szolgálata alatt, illetve azt követően elismerő igazolást kap a Passau-Waldwerke területére vitt magyar lóállomány megmentése és sikeres kezelése eredményeként. Hazatérte után mindennapos munkája mellett hamarosan elkezdi a különböző állategészségügyi munkaterületekkel kapcsolatos kutatásait, de ezenkívül az állatorvoslás történetének feldolgozására is marad ideje. Önállóan három könyvet ír, társszerzőként közreműködik további három könyv és egy egyetemi jegyzet megalkotásában. Szakközleményeinek tucatjai jelennek meg hazai, illetve külföldi lapokban. Kitüntetéseinek felsorolása nyolc sort tesz ki a géppel írt papíron. — Fenn voltam este is, meg nem egyszer éjszaka - folytatódik a visszaemlékezés, amely a vidéki, kisvárosi lét gondjait is sorra veszi. — A vidéket, a tudományos kutatás szempontjából mindenki eleve fenntartással kezeli, s nem is ok nélkül. Itt ugyanis nem áll rendelkezésre megfelelő szakirodalmi háttér, s hiányzik a nemzetközi kapcsolatrendszer is. Személy szerint mégis szerencsésnek mondhatom magam, hiszen már a hatvanas évek második felében eleget tehettem a német akadémia meghívásának. Persze, ehhez már akkor rengeteg munka kellett: a szakirodalom szorgos olvasása, kiterjedt levelezés folytatása és nem utolsósorban a német nyelv kiváló ismerete. Majd még egy rövid visszatekintés a vidéki létformára, de ez alkalommal már kissé keserűbben. Beszélgetőpartnerem ugyanis nem kevés joggal úgy véli, hogy az így is óriási, csak elismerést érdemlő teljesítmény ellenére nem „hozott ki” mindent magából. Annak ellenére nem, hogy van olyan szakmai vizsgálat, amit úttörőként, elsőként kezdett el s fejezett be Magyarországon. — Különösebb visszhangja csak szűk szakmai körben van a tevékenységemnek - állapítja meg dr. Kováts Jenő némi rezignáltsággal. — Nem is tudnak a munkámról. Ha itt, Szekszár- don valakinek azt mondanám, hogy egyetemi docens vagyok, valószínűleg csak nézne rám. Nem is beszélve a kandidátusi címről... A külföld ebből a szempontból sokkal inkább számon tart. Magamban azért mégis érzek egyfajta elégtételt: magyarként egyedül vettem részt a német állatorvosok továbbképző tanfolyamán, ugyanígy a lengyel, jugoszláv és szlovák továbbképzéseken. Beszélgetésünk végeztével dr. Kováts Jenő lengyel származású felesége egy minikönyvet tesz az asztalra. Liszt Ferenc szekszárdi levelezésének magyar nyelvű fordításai olvashatók a kis kötetben. Talán ezek után mondanunk sem kell: a nyugdíjas igazgató a kiadvány egyik társszerzője ... Szeri Árpád Négyen együtt - egy boldog család A Dózsa György úti lakás ajtaján közös a névtábla, két nevet hirdet: Cseke Péter, Sára Bernadette. Ha a közkedvelt színészházaspár további személyi adatai is szerepelnének a névtáblán, a feleségnél az lenne leolvasható, hogy a Nemzeti Színház tagja, a férjnél pedig az, hogy szabadúszó színművész. Majdnem egy évtizedet töltött el Cseke Péter a Madách Színháznál, aztán - új művészi inspirációkat, új rendezőket, új színészpartnereket keresve - átment a Nemzetibe, abba a társulatba, ahol a felesége már régen dolgozott. Nem tudhatta akkor, hogy mindössze egy évre ... Jött a Nemzetiben a rapid (ez a kulturális miniszterhelyettes jelzője) igazgatóváltás, s az új helyzetben egész sereg színész nem újította meg a szerződését, köztük Cseke sem. — Nem okozott ez családi konfliktust - kérdezem a házaspárt nem volt heves vita köztetek a „menni vagy maradni” kérdésben és a választás megokolásában? — Nem - feleli határozottan Sára, és Cseke megerősíti. A színésznő folytatja: - Azért nem, mert nem szólunk bele egymás szakmai döntéseibe. Más a házasság, a család, ahol természetesen közösen kell határozni, és megint más a pálya. Ott is szeretjük és becsüljük egymást, de a döntés egyéni. Örültem, amikor Péter hozzánk jött a Nemzetibe, de azt sem bánom, hogy otthagyott minket. Igazából nem is jó, ha egy színészházaspár közös munkahelyen dolgozik. — Mégpedig azért nem jó, mert nem tudnak eléggé szuverének lenni. Bárki megharagszik egyikünkre, azt automatikusan átviszi a másikra. Persze a jobbik esetben, a barátság kötésénél is így van. Ám a lényeg az, hogy túlságosan „kettőnkben” gondolkodnak, ezért jobb, ha külön-külön, más-más színháznál vagyunk - mondja Cseke. — Nagy viharok és leginkább politikaiak támadtak a Nmezeti Színház Csiszár-Ab- lonczy igazgatóváltása körül. Cseke Péter is politikai okból távozott? — Nem egészen. Pontosabban: úgy éreztem, hogy túlságosan politikai jellegű volt ez az igazgatói váltás, és én sem pro, sem kontra nem kívántam semmiféle politikai küzdelemben részt venni. — És bevált a szabadúszás? — Azt hittem, jó ideig kell majd várnom, amíg feladatot kapok, amíg beívódik a színházi, a szakmai köztudatba, hogy szabadúszó vagyok, megfelelő feladatra bárki hívhat. Sebaj, addig majd a feleségem, Detti húzza erősebben a családi szekeret. Ám kiderült, hogy túlságosan borúlátó voltam, ahogy kiléptem a Nemzetiből, már másnap felhívott Kerényi Imre, a Madách Színház igazgatója, és megkérdezte, elvállalom-e a Liliomfi címszerepét. Boldogan mondtam igent, és azóta is jönnek a feladatok. — Például mi lesz a legközelebbi? — Annak különösen örülök, három okból is. Egyrészt szeretem a darabot, Petr Shaffer Black Comedyie pompás vígjáték. Másrészt Makk Károly rendezi, a nagynevű filmrendezőnek talán ez lesz az első színpadi rendezése. Harmadsorban együtt játszhatom majd a feleségemmel, Detti is feladatot kapott a Black Comedyben. — Hol adják elő? — A székesfehérvári színházban. Én aláírtam a szerződést egy ezt követő munkára is, a Budapesti Kamraszínházban •adjuk elő az osztrák Musil Rajongók című drámáját. Ezt is filmrendező állítja színpadra: Deák Krisztina. — És Sára Bernadette? — Én most a Cseresznyéskert című Csehov darabban játszom a Nemzetiben, már elkezdődtek a próbák egy nagyszerű román rendező, Victor loan Frunza vezetésével. A beszélgetést most megszakítják a gyermekek: a 9 éves Sára és a 6 éves Dorottya. Anyu, hol a pulóverem, kérdi az egyik, a másik a sapkáját keresi, búcsúzkodnak, mennek korcsolyázni a műjégpályára. Ez egy boldog család. — Valami reklámfilmet akartak csinálni mind a négyünkkel. Elvben nem voltam ellene, talán még örülnék is, ha egyszer négyen együtt szerepelnénk, de túl gyenge volt az anyag - meséli Bernadette. Péter pedig hozzáteszi: — Pedig életem legnagyobb gázsiját egy reklámfilmnek köszönhetem. Talán egy, legfeljebb másfél perces volt az egész. Fogpiszkálót reklámoztam. — Ezért ennyit fizetnek? - ámuldozok. — Igen, de nem itt - feleli Cseke -, egy olasz reklámfilmecske volt. — ... és annyi honoráriumot kapott érte Péter, hogy az ösz- szes adósságunkat ki tudtuk fizetni, sőt még egy kis telket is vettünk belőle. Hát ettől idehaza messze vagyunk még, bármilyen közel is hozzánk Olaszország - teszi hozzá a feleség. Barabás Tamás
