Tolnai Népújság, 1992. január (3. évfolyam, 2-26. szám)

1992-01-03 / 2. szám

1992. január 3. PÚJSÁG 3 Vizesblokkot létesítenek Az 1992-es évre is sok feladatot tűztek ki célul Ud­variban, amelyek megol­dásra várnak. Hogy ezekből mi valósul meg, korán lenne még jósolni. A feladatok kö­zött szerepel vizesblokk lé­tesítése a községházához és az általános iskolához. Az önkormányzat szerző­désben van a TOLNA- BER-rel, akik a beruházás terveit fogják készíteni. A helyszíni bejárás már meg­történt, a szakembereket mára, péntekre várják Ud­variba a tervek elkészítése miatt. Az általános iskolá­ban nemcsak a vizesblokk építése szerepel a prog­ramban, hanem a fűtést is korszerűsíteni kívánják. A központi fűtés tervei is ké­szülnek már. Tervek, elképzelések A kaposszekcsői önkor­mányzat két fontos feladat megoldásán gondolkodik. Az egyik: a szennyvíz elhe­lyezése. A kivitelezés még várat magára, hiszen el kell dönteni, melyik a legjobb megoldás, a tisztító építése, vagy pedig a csatornázás. Emiatt az önkormányzat le­vélben megkereste a lakos­ságot is, ismertették a ter­veket, az anyagi lehetősé­get. A jövő héten gyűjtik össze ezeket az íveket, s aztán értékelik testületi ülés keretében. A másik feladat, hogy a lakosság jobb ellátásának érdekében a községben egy fiókgyógyszertárat alakítsa­nak ki. Miért is vetődött fel a fiókgyógyszertár gondolata? A községben széles réteget érint a rendszeres gyógy­szerkiváltás. A gyógyszere­kért Dombóvárra kell utaz­niuk, ami hosszú időt vesz igénybe, utazással, és ter­mészetesen pluszkiadással is jár. Ezért gondoltak arra, hogy célszerű lenne egy fi­ókgyógyszertár, ami időben, és pénzben is megtakarítást jelent. Iskolabővítés Szakoson Szakcson is akad bősé­gesen tennivaló az idei esz­tendőben. A legfontosabb­nak az iskolabővítés befeje­zését tartják. Ennek a mun­kálatait már 1990-ben meg­kezdték, s folyamatosan dolgoznak is rajta. A régi épülethez négy új tantermet építettek, felújították a régi iskolaépület tetőszerkeze­tét, s a nyílászárókat. Ez a beruházás körülbelül 9 mil­lió forintba kerül. 1990-ben 3,5 milliót, 1991-ben 4 mil­liót költöttek a munkákra, míg erre az évre 1,2 millió forint értékű munka van még hátra. Mindezt persze az önkormányzat teljes egészében nem saját kasz- szából fedezi, 2,6 millió ál­lami támogatást és a me­gyei önkormányzattól 1,5 millió forintot kaptak erre a célra. Mivel az iskolának nincs tornaterme - a kultúr- házban tartják a testneve­lési órákat egy 700 négy­zetméter nagyságú sport­udvart terveztek, melyet szi­lárd burkolattal látnak el. Ennek a költsége 800 ezer forintot tesz ki. A sportudvar mellett tervezik, hogy a té­len is kultúrált körülmények között tornázhassanak a gyerekek, ezért egy tante­rem nagyságú tornaszobát létesítenek. Úgy tervezik, hogy 1992 őszén vehetik birtokukba a gyerekek. Mezőgazdaságunk egy nehéz év után Az államtitkár válaszol A Kereszténydemokrata Néppárt Tolna Megyei Szervezete november 13-án nagygyűlést szervezett, amelyre hívott min­denkit, akit a mezőgazdaság sorsa érdekel. A sikeres rendez­vényen Sárossy László a Földművelésügyi Minisztérium ál­lamtitkára válaszolt, de még többre idő hiányában nem térhe­tett ki. Ezekre írásban küldte meg válaszait, amelyeket na­ponta jelentkező sorozatunkban teszünk közzé. A magyar mezőgazdaság a utóbbi negyedszázad legnehe­zebb évét zárta, hivatalos be­ismerés szerint is. Ennek elle­nére minden eddigi csúcsot megdöntött az év során reali­zált 2,2 milliárd dolláros export- bevétel. (Egy évvel korábban az export ennél 300 millió dol­lárral kevesebb volt.) Nyugod­tan állíthatjuk, hogy az agrár­ágazat ezzel a teljesítményével megmentette a nemzetgazda­ságot, amelyre közel 3 milliárd dollár kamatfizetési és részlet­törlesztési teher nehezedett. A keleti piac összeomlását sikerült kivédenünk, és fokozni tudtuk az exportot Nyugat-Eu- rópa irányába. A magyar mezőgazdaság 17-18 millió ember élelmiszerét termeli meg, és Kelet-Európá- ban az egyedüli nettó agrárex­portőr. Agrárproduktumunk egyharmadát tudjuk ma külföl­dön értékesíteni, s ilyen arány­nyal kevés ország dicsekedhet a világon. 1991. nagy értékesítési krízi­sei (sertéshús, gabona, tojás, bor, stb. túltermelés) még min­dig arra kell, hogy emlékeztes­senek bennünket, hogy jobb a feleslegekkel bajlódni, mint a hiány, az éhség rémével, már­pedig néhány közeli régió ma ezzel néz szembe. Néhány összehasonlítás nemzetközi viszonylatban: Egy tehénre jutó tejtermelés 1989-ben ország kg Magyarország 4848 USA 6521 Kanada 5806 Japán 5468 NSZK 4757 NDK 4631 Egyesült Királyság 4694 Ausztria 3802 Dánia 6333 Hollandia 5921 (Európában Magyarország egy tehénre jutó tejtermelését csak Dánia és Hollandia szín­vonala haladja meg.) A napraforgó termésátlaga 1990-ben, kg/ha: ország ' kg/ha Magyarország 1 940 Ausztria 3 043 Franciaország 2 043 USA 1 269 Kanada 1 235 Bulgária 1 731 Jugoszlávia 1 810 (Európában Magyarország az ötödik volt 1990-ben ebben a rangsorban. A búza termésátlaga 1990-ben: ország kg/ha Maqyarország 5 040 USA 2 661 Dánia 7 358 Egyesült Királyság 6 893 Hollandia 7 500 Olaszország 2 776 Amíg az 1980-as évek köze­péig lépést tartottunk a nyugati országok termelési mutatóival, addig az elmúlt utolsó öt évben már érzékelni a megtorpanást, a relatív visszacsúszást. 1979-ben Magyarország búza termlésátlaga például megha­ladta a Közös Piacét, ma vi­szont jelentősen elmarad attól. Persze, nem is ez a fő prob­léma. Leállt a magyar mező- gazdaságban a technikai fejlő­dés, feléljük mindazt, amit az 1970-es években teremtettünk. A jövőben megszülető farmok, újtípusú szövetkezetek, stb. erősen leamortizálódott, el­avult, fizikai állapotát nézve is leromlott eszközparkot fognak átvenni, és emellé kizsarolt tala­jokat. Nem a legjobb belépő­jegy az Európai Közösségbe... Gazdag László Kérdés: A mezőgazdaság jövedelemtermelő képessége a jelenlegi ár-, adó- és hitelvi­szonyok mellett sem bizto­sítja már a termelés szinten- tartását sem. A tervezett adókoncepció - földhaszná­lati adó, társasági adó - to­vább rontják ezt az állapotot. Várhatóan csődeljárások, felszámolások tömegével kell számolni ezek bevezetésével. Fölmérte-e a kormány, hogy mit jelent a költségvetés számára egyrészt az adókból származó bevételkiesés, másrészt pedig a mezőgaz­daságban is nagyságrendben megjelenő munkanélküliek eltartása? Válasz: Az elfogadott kor­mányprogram szerint 1992-ben tovább folytatódik a pénzügyi rendszer átalakítása. Ez a ko­rábbi években megkezdett tá­mogatás-leépítés folytatását és az adórendszer normativításá- nak erősítését jelenti. Ezek a lépések a nemzetgazdaság költségvetési helyzete miatt is elengedhetetlenek, de a változ­tatást az európai rendszerek­hez való igazodás is szüksé­gessé teszi. Kétségtelen, hogy ezek az intézkedések az ága­zatok közül a mező- és erdő- gazdaságot érintik a legkedve­zőtlenebbül. A legnagyobb gondot ugyanis az okozza, hogy a támogatások és adópre­ferenciák megszüntetésére olyan időszakban kerül sor, amikor bel- és külpiaci értékesí­tési lehetőségeink korlátozot­tak, a költségek továbbhárítása sok esetben lehetetlen. Gond továbbá, hogy az általánosan is gyenge és romló likviditás miatt a gazdálkodók termékeik ellen­értékét csak késve kapják kézhez, így a magas hitelkama­tokon keresztül újabb jövede­lemkivonásra kerül sor. Az adórendszer változtatás­nál arra törekedtünk, hogy a módosítás az agrárágazat jö­vedelmének adóterhelését még elviselhető határok között tartsa. A kormány olyan javaslatot terjeszt az Országgyűlés elé, amely szerint:- a földhasználók által fizetett földadó - a növénytermesztés és kertészet kettős adóztatásá­nak elkerülése - a fizetendő jö- vedelmadókból (társasági és SZJA) levonható legyen;- az esetleges veszteségek elhatárolására az általánosan biztosított 5 év helyett 7 éves időtartamra nyílik lehetőség;- a magánszemélyek adózta­tásánál a mezőgazdasági kis­termelésnek is szervesebben kell illeszkednie az általános rendhez (ami a bevételek és rá­fordítások kötelező nyilvántar­tásával is együtt jár), de a tevé­kenység folytatását a javaslat azáltal ösztönzi, hogy évi 150 ezer forint jövedelemhatárig adókedvezményt biztosít. Fentiek mellett - éppen a kérdésben említett munkaerő­megtartás elősegítésére - a kormány úgynevezett reorgani­zációs programot kíván indítani, amelynek célja, hogy a csődbe került, nagyüzemek helyén szerveződő új vállalkozások és más átalakuló szevezetek indu­lását pénzügyileg megköny- nyítse. Emellett arra törek­szünk, hogy az elmaradott tér­ségek agrárgazdálkodói a ter­mőföld hasznosításához, inf­rastruktúra-fejlesztéshez, vál­Sárossy László lalkozás indításához és jövede­lemkiegészítési célú falusi tu­rizmus fejlesztéséhez állami forrásokhoz is hozzájuthassa­nak. Kérdés: A szervezeti, szer­kezeti változásokkal kialakul a nyugat-európaihoz hasonló struktúrájú mezőgazdaság. Ez a változás maga után vonja az érdekvédelem, érde­kegyeztetés új alapokra he­lyezését. Mi az FM álláspontja ebben a kérdésben? Válasz: Az FM elképzelése szerint az érdekegyeztetésnél az önszerveződésen alapuló terméktanácsok lesznek azon szervek, melyek az adott ter­mékek termelését vertikálisan átfogó, végtermék-orientáltak, melyek közvetlen gazdálkodói képviseleten alapulnak. A terméktanácsok alapításá­nak és működésének fő elveit az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény szabályozza. A magánvállalkozói (magán- termelői) érdekképviseleteket szintén támogatja a miniszté­rium, mivel a vidéki lakosság és a családok védelmét képviselik ezen szervezetek (például: pa­rasztszövetség, gazdakörök, stb.). Szeretnénk, ha a mezőgaz­daság nemcsak a szervezeti, szerkezeti változásokkal köze­ledne Nyugat-Európához, ha­nem a korszerű valós érdekvé­delem terén is. Ehhez igyekszik a miniszté­rium lehetőségeihez mérten segítséget nyújtani. Belga tulajdonba került a Az Állami Vagyonügynökség a belga Amylum N.V. cégnek, a CST csoport tagjának adta el 1991. december 30-án a Sza­badegyházi Szolgáltató és Va­gyonkezelő Kft. üzletrészeinek 100 százalékát - tájékoztatta az Állami Vagyonügynökség il­letékese csütörtökön az MTI-t. A Szabadegyházi Szolgáltató és Vagyonkezelő Kft-t a közel­múltban alakította meg az Ál­lami Vagyonügynökség a Sza­badegyházi Szeszipari Válla­„Szeszipari" latból. A korlátolt felelősségű társaságnak Szabadegyházán, Ászáron és Pécsett vannak termelőegységei. Az SZSZV al­koholtartalmú és üdítőitalok pa­lackozásával és értékesítésével foglalkozott. Polgármesteri hivatal Csikóstöttösön Kinevezés Dr. Surján László népjó­léti miniszter január 1-jei ha­tállyal dr. Ungváry Györgyöt az Országos Munka- és Üzemegészségügyi Intézet főigazgató főorvosává: prof. dr. Naszvady Attilát minisz­teri biztossá nevezte ki és egyben megbízta őt az Or­szágos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet fői­gazgató főorvosi teendői­nek ellátásával. A népjóléti miniszter dr. Fodor Miklóst az Országos Háziorvosi Intézet igazgató­jává: dr. Vida Máriát a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Könyvtár és Levél­tár igazgatójává: dr.Ka- pronczay Károlyt a Sem­melweis Orvostörténeti Mú­zeum Könyvtár és Levéltár ügyvezető főigazgatójává, könyvtár és levéltár vezető­jévé nevezte ki. Dr.Szedina Lászlót a Népjóléti Minisztérizm szakképzési főosztályának vezetőjévé: dr. Moro Ákost főosztályvezetői rangban az Egészségügy Átalakításá­val Kapcsolatos Világbanki Projekt Népjóléti Minisztéri­umi Irodájának vezetőjévé nevezte ki a népjóléti mi­niszter - jelentette tegnap a Magyar Távirati Iroda tudó­sitója illetékes forrásokra hivatkozva. Csütörtökön, az új év első munkanapján önálló polgár- mesteri hivatal kezdte meg mű­ködését a Tolna megyei Csi­kóstöttösön. Az alig több, mint kétezer lakosú község hosszú idő után ismét maga dönt a sa­ját ügyeiről, sorsának alakulá­sáról. Annak idején, a tanácsi körzetesítéssel társközség lett és a szabad választások után is még másfél évig Kaposszek- csőhöz tartozott. A nyolctagú képviselőtestület élén tiszteletdíjas polgármester áll, Körmendi József, aki mint Az 1992. január 4-i, szombati lapunk 14. oldalán a mucsfai Kiss Anita, a pusztahencsei Plézer Norbert, a szekszárdi Bangó Viktória, a zombai Reiczi Anita, a dombóvár-szőlőhegyi Gál Nándor, a gerjeni Bráz Szilveszter, a gyönki Egri Csilla, a naki Fülöp Tamás, a dunakömlődi Markó Klaudia, a dalmandi Kutas Ádám, a decsi Novák Évike, a szakcsi Varga Tamás, a szekszárdi Török Krisztina, a paksi Petrovics Klaudia, a tengelic-szőlőhegyi Budai József, a fürgedi Orsós Edina, a paksi Kiss Virág, a bonyhádi Vizin Balázs, a szek­vasuti gépész Dombóváron dolgozik. 0 továbbra is bejár Dombóvárra, viszont a csikós- töttösi lakosságnak hivatalos ügyekben ezentúl ritkán kell vá­rosba utazniuk. Az építési en­gedélyeket például a frissen ki­nevezett jegyző, Bátori Árpád intézi, aki építésztechnikusként dolgozott, mielőtt megszerezte az államigazgatási szakkép­zettséget. A polgármesteri hiva­tal első ügyfele éppen építési engedélyért kereste fel csütör­tök reggel a feljújított község­házát. G.J. szárdi Bogdán Krisztina, a szekszárdi Stölkler Viktória, a szekszárdi Nagy Gábor, a nagydorogi Tóth Roland, a nagydorogi Szakács Márk Ri­chard, a szekszárdi Glósz Niko­lett, a fácánkerti Mészáros Gá­bor, a szakcsi Orsós Erzsiké, a tolnai Bokros Tamás, a szek­szárdi Nagy Flóra, a bonyhádi Ezer Ivett, a sárpilisi Tőkés László, a mucsfai Kiss Attila, a fácánkerti Mészáros Kitti, a zombai Török Bálint, a decsi Szabó Debóra Vanda, a szek­szárdi Kovács Norbert fényké­pét közöljük, a tegnapi szá­munkban jelzetteken felül. Gyermekszépségverseny, 1991. A beszéd alja Tökéletesen egyetértek azokkal, akiknek meggyő­ződésük, hogy sietve ott kell hagyni a törzsvendég­lőnket, törzskávézónkat, amint a felszolgáló elkezd túl sokat beszélni. Amikor véleményt mond politikáról, gazdaságról, anyósáról, egyszóval ráerőlteti magát a vendégre, gondolván, az anyagcsere folyamatok együttjárnak a vélemény- cserével is. Pedig, ha tudná mennyire nincs igaza! So­kan szívesen elücsörögünk akár egy kávé vagy üdítő mellett is, és eszünkbe sem jut arra gondolni, milyen nagyszerű lenne, ha a pin­cér elmesélné gondjait, ba­jait. Hogyisne! Emlékszem, egyik nem­régiben nyílt kisvendéglő­nek a tulajdonosa - isme­retlenül -, ahogy leültünk, odahajolt hozzánk, bizal­masan sustorgott, legfő­képpen nem ránk tartozó ügyeiről. Milyen sok pénzbe került a pult, mi a véleménye a Közös Piac­ról, a szakácsnak pedig mi­lyen aranyos a neje. Jesz- szusom! Lázálom volt, kü­lönösen akkor, amikor már kifogyott a sablon-, köz­helyszótára is, ezután csak bambán - de udvariasnak hitt mosollyal - tekintett ránk. Negyed évig nem mertem odamenni, gondol­tam, addigra csak levonul nála a „mindent megmuta­tok magamból’’ hullám. Legutóbb a megyeszék­hely „Mindigüres” étter­mébe ültünk be barátom­mal. Tekintsünk most el olyan apró kellemetlensé­gektől, mint például a ki­szolgálás csigát lassúság­ban megalázó tempója, a makarónihoz adott kés, a pulton felejtett üdítő... Igazából azon sem lepőd­tünk meg, amikor asztaltár­samat 10 perc múltán arról tájékoztatták, az általa ren­delt gombaleves még sincs. Erre ő megköszönte a hasznos információt, s közölte, nem kér mást, neki gombaehetnékje volt. A felszolgáló hölgy végig­mérte, majd elvonult. Fél percre... Ekkor a követ­kező szavakkal tért vissza: „Egyen már valamit, van jó ragulevesünk”. Ez felért egy terrorakcióval, hiszen erre nehéz úgy válaszolni, hogy ne sértse meg a pin­cérnőt. Barátom azért tartotta magát: „Köszönöm, nem kívánok mást”. „Na, de mégis...” - jött a revans. Kezdett kínossá válni az ügy. Sokan ilyenkor felad­ják, ha a világon a ragule­vest utálják legjobban, ak­kor is kérnek. Kivéve asz­taltársamat ... Miután „szemmelagyonverettünk”, érdekes bosszút állt a hölgy. Akkora adag csülkösba- bot, illetve makarónit kap­tam, amekkorától barátom beható, felejthetetlen él­ményeket szerezhetett a pavlovi reflexről. De már juszt sem evett. Talán, ha békén hagyták volna. KRZ

Next

/
Thumbnails
Contents