Tolnai Népújság, 1992. január (3. évfolyam, 2-26. szám)

1992-01-18 / 15. szám

1992. január 18. HÉT VÉGI MAGAZIN »ÚJSÁG 9 Téli estéken . Kötött jégzokni A zokninak különböző színű szintetikus fonalmaradékokat használhatunk fel. A mintánk­hoz pirosból 5 deka, fehérből és sötétkékből 2-2 deka szükséges. A csíkok sorrendje: 10 piros kör, + 2 fehér, 2 sötétkék kör + négyszer ismételjük, majd 2 fe­hér, 10 piros, 2 fehér, 2 kék, 2 fehér, 2 kék, 2 fehér, 16 piros kör, + 2 fehér, 2 kék +, négyszer ismételjük, 2 fehér kör. A lábfej­részt piros fonallal fejezzük be. •T A zoknit 56 szemmel kezdjük és körben kötjük. Egy tűre 14 szem kerül. 14 cm magasság­ban a 2. és 3. tűt (28 szem) füg­gőben hagyjuk. Az 1. és 4. tűn nyitott sorokban kb. 4 cm-t kö­tünk, 18 sort, simán - ebből ké­szül a sarok - majd a szemeket három részre osztjuk. Középen 10 és mindkét oldalon 9-9 sze­met hagyunk. Az első 9 szemet lekötjük, a középső 10 szemből 9 szemet lekötünk, és a 10. sze­met a következő 9 szem 1. sze­mével együtt simán lekötjük és megfordulunk. Az első szemet leemeljük, s a sort fordítottan a középső csoport utolsó szeméig kötjük. Az utolsó szemet a szé­lén lévő -9 szem első szemével együtt fordítottan lekötjük és megfordulunk. Az együtt lekö­tött szemek mellett kétsoron- ként a középső részen 1 szemet felveszünk, mire az oldalrészek elfogynak, a középrészen a 10 szem 18 szemre szaporodik. Amikor a kötéssel a képen 9 látható részig elértünk, akkorra tehát 28 szem van két tűn, füg­gőben , a sarok alján 18 szem maradt, a sarok oldalaiból fel­szedtünk 9-9 szemet. A 64 szemmel ismét körben kötve haladunk tovább. A 28 szemet - a szár folytatását - tovább is pa­tent részhez kétsoronként jobb­ról és balról hozzáfogyasztjuk (4x1 szemet), így 56 szem lesz a tűkön. A kisujjig kötjük a haris­nyát, onnan a felső részét is si­mán kötjük, és ott kezdjük a fo­gyasztást, egy-egy oldalon a két fogyasztás között három sze­met hagyva. Egy körben négy szemet fogyasztunk. A megma­radt nvolcat együtt kötjük le. Káposztás gombóc véres hurkával Hozzá valók: gombócpor, 25 dkg savanyúkáposzta, 1 alma, 20 dkg véreshurka, 1-2 dkg zsír. A gombócporból 6 gombócot készítünk a használati utasítás szerint. A gombócok belsejébe savanyú káposztát töltünk. Sós vízben kb. 20 percig főzzük. Az almát megtisztítjuk, kimagoz­zuk- és felszeleteljük. A véres­hurkát felkarikázzuk, az almá- 0 val kevés zsiradékban megsüt­jük. A gombóccal tálaljuk. Igen ízletes, gyors és olcsó vacsora. Kis fogyókúra-történelem Miről ismerni fel a szerelmes nőt? . A Cosmopolitan című női magazin szerint a következő apró jelekből vehetjük észre, hogy barátnőnk, feleségünk, munkatársnőnk szerelmes. Smink: Munka után azonnal hazarohan, hogy felújítsa sminkjét. Órákat tölt el azzal, hogy minél természetesebben nézzen ki. Öltözködés: Fogalma sincs, mit vegyen föl. Új dolgokat vá­sárol, mert semmivel sincs megelégedve, amiket pedig mindezidáig szívesen hordott. Cigaretta: Arra vár, hogy Ő adjon tüzet neki. Egyedül in­kább nem gyújt rá. Család: Anyját hirtelen kibírhatatlannak találja, inkább ap­jával próbálja megértetni magát. Barátnők: Dicsekedni akar új barátjával, kíváncsi arra, mi­lyennek találják a barátnői a kiválasztottat. Ha véletlenül épp becsönget, nem nyit ajtót. Ajándékok: A Tőle kapott ajándékot olyan helyre teszi a la­kásban, hogy aki belép, azonnal észrevegye. Szabadság: Nem utazik el, ha ő nem veszi ki ugyanakkor a szabadságát. Telefon: Órákig ül a telefon mellett. Ha viszont csörög, nem veszi fel. Fénykép: Mindenkinek mutogatja barátja fénykpét és azt hajtogatja, hogy a valóságban sokkal jobban néz ki. A férfiról készült összes fotót látni akarja. Evés: Nincs étvágya és fantáziája sem, előfordul, hogy egy hét alatt kétszer is ugyanazt főzi. Ferenczy-Europress Gasztronómiai kalandozások Megmegüti a fülemet egy szlogen: - fogyasszon Fogyit! Méregteleníti a fizikumát, fo­kozza az ellenállóképességét, és fogyaszt! Nem szavatolok az idézet pontosságáért, de hát ez itt nem a reklám helye, hanem az ismeretterjesztésé. Mostanában ismét fellángolt a fogyniakarás. De vajon mióta vált a nők mániákus vágyál­mává a nádszáltermet? A divat mindig változik, mostanában gyorsabban, mint azelőtt, ügyet sem vetve az anyagi helyzetre. Közismert jel­lemzője a divatnak, hogy lenézi a praktikumot, csak a hóbortot szolgálja, általában és több­nyire. Világszerte publikált fotói és reprodukciói jóvoltából aligha­nem a legismertebb nőalak a Willendorfi Vénusz. Mentsé­gére legyen mondva, a nőt ere­detiben egyikünk sem látta, a szobráról készült fotók és raj­zok tették világhírűvé. Jobb is így. Igaz, ahhoz képest, hogy legalább harmincezer éves, még jól tartja magát, de ez a forma nem rúgna labdába egy szépségkirálynő-választáson. Máris ugrottunk egy óriásit az időben. Mi mindenen ver­gődött át a női nem, amíg elju­tott a jelenkori nádszálkarcsú nőideálig? Sok családi fényképgyűjte­ményben még akad néhány el­sárgult fotó: dédik, ómamák deli szépasszonyként, formájuk akár egy homokóráé. Érthetet­len, honnan gyűjtötték be a luftballonszerű alsó és felső idomokat. Valószínűleg tetőtől talpig dundik voltak, a többit megtette a „gyakran súlyos el­változásokat okozó" halcsontos míder. Deréktól le-föl terelték hájtöbbletüket, így állt elő a da- rázsderekú, dús keblű, impo­záns hásó fertályú alak. Ám az utóbbit tömérdek textília fel­halmozásával, turnűrrel is dú­sították. Ez már enyhülés a rokokó­hoz képest, amikjor nem eléged­tek meg a rafináltan ke- resztbe-kasul alkalmazott fod­rok, ráncok, raffolások által kel­tett terebélyhatással, mindezt fokozták drótból készült kosár­szerű abronccsal, melynek praktikus szerepe is volt: a tit­kos széptevő alkalomadtán alatta lelt menedéket. A mintegy kétezerháromszáz éves Milói Vénuszt foghatjuk fel abszolút normaként, csodá­latosan arányos elosztású ido­maival. (Más kérdés, hogy mai ruhába öltözve alighanem trampli benyomását keltené.) Hogy mikor és kiknek a fejé­ben fogant meg a történelem­ben első ízben a mesterséges alak-alakítás, mindenekfelett a fogyás ötlete? Rávághatnám ta­lálomra, hogy ilyen őrületre csak női agy képes, de máris he­lyesbítek: egy nőgyűlölő férfi lehetett. Az mindenesetre két­ségtelen, hogy a vasaló­deszka-termet az első világhá­ború utáni vívmány volt. A szüfrazsett-mozgalmon felser­dült hölgyek minden nyűgtől felszabadultak, beleértve a hal­csontos fűzőt, meg a saját ido­maikat is. Ez idő óta vált a túl­súlyosnak minősített nők örök rémévé és vágyálmává a fo­gyás, a sokasodó fogyótornák, diéták, életmódmetódusok se­gedelmével. Rossz hír: a bánat is hizlal olykor! Napjainkban tobzódhat az erre vágyó nő az egyedül üd­vözítő módszerekben, elixírek- ben, ráolvasó csodadoktorok­ban, fogyasztótornákban, he­lyi-fogyasztó zsírszobrászmű­vészekben. De mert habókos nőkről van szó, mindez nem zárja ki a stearin és egyéb prak­tikák alkalmazását az itt-ott dú- sulni vágyók esetében. Az immár csaknem hetven esztendeje téret hódító nádszál­termet nővilágot terrorizáló teljhatalmát a filmnek köszön­heti. Amióta a film-, dizőz- és diszkócsillagok karcsúnál kar­csúbb vonulata uralja a film­vásznat, a tévéképernyőt és a videót, azóta egyhuzamban sa­nyargatják magukat a nők, hogy mindinkább hasonuljanak a világdivathoz, legalább kilók és centik tekintetében. S ha sikeresen fogyókúrázó nőt élőben nemigen látni is, de­geszre hízott briftasnijú-pocakú fogyókúra-maestrót annál töb­bet. Pereli Gabriella Ha Olaszországra gondo­lunk, mindenkinek csak a tészta és a pizza jut eszébe, pe­dig az olasz konyha sokkal vál- toztosabb, mint például a ma­gyar. Az előételként fogyasztott főtt tésztát rostonsült húsok, halak követik, melyekhez a mediterrán éghajlat számtalan ízes zöldségfélét kínál és min­den étkezéshez dukál a „quartg", a negyedliteres könnyű vörösbor. Kiválóak a sajtjaik is. Az étkezést sajt, vagy igen édes, mandulás-mézes sü­temény zárja le, no és az elma­radhatatlan espresso, a piciny csészében felszolgált, ám annál erősebb feketekávé. Egységes olasz konyháról be­szélni nem lehet. Dél felé ha­ladva erősödik a mediterrán jel­leg: vaj helyett kizárólag olíva­olajjal főznek, az északi Pó-sík- ságon termesztett rizst és kuko­ricát, illetve a belőle készült hí­res polentát (puliszkát) pedig felváltja a tészta és a pizza. Elképzelhetetlen variációk­ban kerül az asztalra a pasta as- ciutta, azaz a főtt tészta, sokfé­lesége zavarba ejti a külföldit, hisz' mindegyiket más névvel illetik. Az étrend összeállítása szokatlan a közép-európai em­ber számára, hiszen az ebédet nem levessel kezdik, hanem ál­talában olyan tartalmas előétel­lel, ami nálunk egy könnyebb étkezésnek felel meg, ilyen pél­dául a különböző módokon ízesített főtt vagy rakott, sült tészta. Az északi tartományok­ban ezt gyakran rizs, vagy pu­liszka helyettesíti. A tésztafélék - beleértve például a krumpli­gombócot és a galuskát is - szinte soha nem szerepelnek köretként, igaz, nem is magá­ban szolgálják fel. Ezt követi a hús, vagy hal sa­láta, vagy párolt zöldség kísére­tében. Levest, illetve annak nevezett nagyon sűrű, tartalmas, tész- tás-zöldséges-sajtos egytátételt kizárólag este fogyasztanak. Piros Christa - FEB Energiát az energiatakarékosságra Mosás, világítás A villanyszámlák végösszegének alakulásá­ban nem kis szerepet játszik a háztartási gépek fogyasztása és a világítás. Érdemes tehát meg­szívlelni néhány jó tanácsot, amelyek külön-kü- lön és együttesen is sokat segíthetnek az áram- fogyasztás mérséklésében. A mosógépek többségébe ma már úgynevezett energiatakarékos programot építenek be. Aki nem alkalmazza, vegye elő a használati utasítást, mert ilyen módon - ha nincs sok mosatlan ruha - fél programmal is használható a gép. A prakti­kus eljárás tehát az, hogy vagy töltsük meg telje­sen a gépet vagy kapcsoljuk az energiatakarékos programra. Különben fele annyi ruhát kétszer annyi energiával mosunk ki. Vasalásnál érdemes figyelembe venni, hogy minden ruhaféle más-más hőfokot igényel. Ennek megfelelően először a vékonyabb anyagú ruhadarabokat ve­gyük sorra, amelyekhez elég 60 fokra fölfű teni a vasalót, s csak a vastagabb anyagok kisimításá­hoz kapcsoljunk magasabb fokozatba. Az oda-vissza szabályozás nem kifizetődő, mert a vasaló fémtestének fölmelegítése minden alka­lommal újabb energia-adagot igényel. A világító berendezések általában a kis étvá­gyú áramfogyasztók közé tartoznak. De sok kicsi sokra megy, mert rendszerint sok lámpát hasz­nálunk a lakás különböző helyiségeiben, s job­bára huzamos időn át. A takarékosság első számú lehetősége tehát az, hogy fölöslegesen a lakás egyetlen szegletében, helyiségében se égessük a villanyt. Spórolhatunk azzal is, hogy mindig a célnak megfelelő lámpát használjuk. Olvasáshoz megteszi az olvasólámpa is. A kié­gett körték pótlásakor feltétlenül gondoljunk arra, hogy az üzletek választékában ott vannak már az úgynevezett kompakt izzók. Fogyasztá­suk csak egyötöde régebbi társaikénak, azaz 100 wattos teljesítményt nyújtanak 20 watt áráért. (domi) Ferenczy-Europress Szószban, szósszal Gyógyító, egészségkárosító só Marhanyelv, madeira borral Hozzávalók: 1 sózott marha­nyelv, 2 fej hagyma, 3 mogyo­róhagyma, babérlevél, szekfű- szeg, fehérbors, feketebors, vaj vagy margarin, tejföl, 1 pohár madeira bor, 8 dl vörösbor. Egy sózott marhanyelvet fa­zékba teszünk, hozzáöntünk annyi vizet, hogy ellepje és fel­tesszük főni egy fej hagymával. Hozzáadunk 2 babérlevelet, 1 szekfűszeget, egy kávéskanál szemes fehérborsot. Kb. két és fél órán át főzzük, amíg a nyelv megpuhul. Majd kivesszük és fél centi vastag, ferde szeletekre vágjuk. A szósz elkészítéséhez meghámozunk egy fej hagymát és 3 mogyoróhagymát, felszele­teljük, és egy kávéskanál vajban vagy margarinban aranysár­gára pároljuk, egy pohár made­ira borral ízesítjük, és tovább főzzük. Majd 8 dl vörösbort ke­verünk hozzá és felfőzzük. Tö­rött fekete borssal és kevés tej­föllel ízestíjük. A nyelvdarabo­kat ebben felmelegítjük. Sertéssült, zsemlegombóccal, Hozzávalók: 75 dkg sertés­tarja, 1 fej hagyma, 1 sárgarépa, negyed zeller, 1 csomag zsem­legombócliszt, 4 alma, paradi­csompüré, kakukkfű, babérle­vél, 8 dl húsleves, petrezse­lyem, vörös áfonyalekvár, olaj, só, bors, kömény. A sertéstarját megmossuk, sóval, borssal, köménnyel fűszerezzük. A hagymát, a sárgarépát, a zellert meghámozzuk, feldaraboljuk, és 2 evőkanál olajat a gyorsfő­zőben (kuktában) felmelegí­tünk, a húst ebben megsütjük, majd kivesszük. A zöldséget 2 percig sütjük, egy kávéskanál paradicsompürét, egy csomag kakukkfüvet, egy babérlevelet adunk hozzá, elkeverjük, és 8 dl húslevest hozzáöntünk. A húst csonttal együtt a fazékba tesz- szük, lefedjük, kb. fél órán át sütjük. Egy csomag zsemle­gombóclisztet előírás szerint apróra vágott petrezselyemmel összekeverünk, kelni hagyjuk, és tovább feldolgozzuk. Az al­mákat félbevágjuk és kimagoz­zuk, cukorral beszórjuk, 10 per­cig sütjük. Vörös áfonyalekvár­ral megtöltjük. A szószt a zöld­séggel (főzelékkel) átpaszíroz­zuk. Szűzpecsenye szósszal Hozzávalók: 15 dkg (3 szelet) szűzpecsenye, 1 kávéskanál olaj, fél kávéskanál porpaprika, 2 evőkanálnyi húsleves (leves­kockából), 1 evőkanál sajtkrém, só, bors. A hússzeleteket olajjal megkenjük, sózzuk, borsozzuk, és teflon edényben mindkét ol­dalán megsütjük. Majd a serpe­nyőből kivesszük, és melegre helyezzük. A húsleveleshez porpaprikát szórunk és forral­juk. Krémsajttal besűrítjük, a hússzeleteket beletesszük, és mégegyszer felforraljuk. Salátát készítünk fél uborkából, melyet felszeletelünk, és 2 kávéskanál ecettel, kaporral, hagymada­rabbal, apróra vágott petrezse­lyemmel, sóval és borssal salá­talevet készítünk hozzá. A tengerek sós vízében kez­dődött az élet. Itt képződtek azok az első kis egysejtű mik­roszkopikus élőlények, melyek megjelenésével elkezdődött földünkön az élet nagy ka­landja. Évmilliók folyamán fej­lődtek ki a többsejtűek, és a fej­lődés bizonyos fokán elhagyták a sós vizet, és meghódították a szárazföldet. Az ősidőkben élő elődeinkre való emlékezést szervezetünk ma is magában hordozza. Vé­rünkben meghatározott meny- nyiségű sónak kell lennie ah­hoz, hogy sejtjeink életképesek legyenek. Ezzel magyarázható az is, hogy az ember a sós vízben jól érzi magát. Már évezredekkel ezelőtt felfedezték az emberek a tenger gyógyító hatását, és már nagyon régen tudják, hogy a sós vizű forrásokban való für­dés fájdalomcsillapító hatású. A só tartalmú forrásvizek ivó­kúrákra is alkalmasak, a sós in­halálás pedig csillapítja a köhö­gést. Tudnivalók a sóról A konyhasó tulajdonképpen nátriumklorid, amely nátrium és klór kötődéséből keletkezik. Az általában használt sóban más ásványi anyagok is megta­lálhatók, például kalcium, magnézium, kálium, melyek szintén fontos építőkövei a szervezetnek. A konyhasók fajáti a követ­kezők: kősó, tengeri só, jódos só, diétás só és fűszer só. A konyhasók közül a kősó a legel- terjedteb, amely föld alatti só­bányákban található. Ezek a sóbányák őskori beltengerek maradványai. Konyhasóinknak körülbelül 30 százaléka tengeri só, melyet a tengervíz elpárologtatásával nyernek. A tengeri só a nátri­umklorid mellett kis mennyi­ségben más sókat, ásványi anyagokat és nyomelemeket is tartalmaz, mint például: káli- umkloridot, magnéziumklori- dot, foszfort, jódot, vasat stb. A kereskedelemben kapható úgynevezett jódos só is. Ez jód­dal dúsított konyhasó. A jód nagymértékben befolyásolja pajzsmirígy működését. A jód- hiány strummás megbetegedé­sekhez vezethet. Diétás sóban a nátriumot rendszerint káliummal helyet­tesítik. A diétás só íze eltér a normál sóétól. A fűszersó, mint neve is mu­tatja, a konyhasó és a külön­böző fűszerek keveréke. Ne fogyasszunk sok konyhasót! Korábban az volt az általános felfogás, hogy a túlzott sófo­gyasztás elősegíti a magas vér­nyomás kialakulását, amely szív- és érrendszeri megbete­gedésekhez és infarktushoz ve­zethet. Legújabb kutatások azonban bebizonyították, hogy túl kevés só fogysztása és a tel­jes sóelvonás káros kövtkez­ményekkel járhat. Kísérletek pedig azt igazolták, hogy a ma­gas vérnyomás kialakulásában a só fogysztásának kevés sze­repe van. Az emberi szervezet sószükséglete egyénenként vál­tozik. Sajnos, napjainkban még nem ismerünk olyan egyszerű eljárást, amivel a szervezet ká­rosodása nélül fogyasztható só­szükséglet meghatározható lenne. Általános szabályként el­fogadható: a napi sófogyasztás mennyisége 5-7 gramm (egy te­tézett kávéskanál) legyen. Sajnos, nem egyszerű ezt a szabályt betartani, mivel táplá­lékunk nagy része iparilag már előre feldolgozott élelmisze­rekből áll, melyek már tartal­maznak sót. Néhány sós tanács- Ne tegyünk sótartót az asz­talra, ha az ételt a konyhában már megsóztuk.- Az ételek készítésénél hasz­náljunk sok fűszert, ezzel he­lyettesíthetjük a sót.- A konzervfőzelékek általában már sózottak, ezeket ne sózzuk meg utólag.-Nem kell megsózni a rizst, a tésztát, a krumplit, vagy a főze­léket, ha fűszeres szósszal tálal­juk.- És mit tegyünk, ha elsóztuk a levest? Helyrehozható, ha a le­vesbe vastag burgonyaszelete­ket teszünk, és együtt főzzük. A horgonya magába szívja a sót. Ha kész a leves, a burgonyasze­leteket kivesszük belőle. * i« *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents