Tolnai Népújság, 1992. január (3. évfolyam, 2-26. szám)

1992-01-18 / 15. szám

10 KÉPÚJSÁG

HÉT VÉGI MAGAZIN

1992. január 18.

A pszichológus válaszol

A demokráciához fel kell nőni

Az ember gyermekkorában vagy felnőtt életében beleszokik valamilyen „rendszerbe", és ebből nehéz átlépni egy másikba. (Még akkor is, ha az előbbi rosszabb volt.) Ez vezetőkre és vezetettekre egyaránt vonatkozik.

Egy államot - vagy települést, üzemet, iskolai osztályt, sportszakkört, családot - durva megközelítéssel háromféleképpen lehet vezetni. Parancsuralmi (autokratikus, diktatórikus), ráhagyó (laissez-faire, ejts leszéfer), valamint demokratikus vezetési stílusban.

Kurt Lewin, a híres szociálpszichológus kutató szellemes kísérleteiből már sok évtizeddel ezelőt tudományos bizonyítást nyert (amit a tapasztalat évezredek óta mutat), hogy a demokratikus stílusban vezetett csoportok munkája a leghatékonyabb, és a légkör ebben a legkellemesebb. A demokratikus vezető nem parancsol, nem szab meg aprólékosan minden tennivalót, csak az általános célt jelöli ki, tehát épít a családtagok, munkatársak vagy állampolgárok kezdeményezőkészségére, és hagy nekik önállóságot. Nem egyedül dönt, hanem kikéri (és meg is fogadja) a csoporttagok véleményét. Lehetőleg nem büntet, inkább jutalmazással erősíti meg a kívánt magatartásformákat. Nem tartja rettegésben a környezetét, hanem barátságosan, egyenrangú módon viselkedik velük. A demokratikus vezető családtagjai, beosztottai tudják feladatukat, öntevékenyen dolgoznak, és egymással jól együttműködnek. Vezetőjüktől nem félnek, megmondják véleményüket, bírálni is merik, de alapjában elfogadják őt, bár lehet, hogy megpróbálják „nevelni" is. Távollétében is a megszokott mederben folyik a tevékenység, felelősséggel „helyettesítik".

Látszólag könnyű lenne demokratikus módon élni és dolgozni, a valóságban mégis nehéz.

A beosztottaknak, ha előzőleg „ráhagyó" rendszerben éltek, meg kell szokniuk, hogy ezután nem rágnak a szájukba mindent, és meg kell érteniük, hogy maguk is felelősséggel tartoznak tevékenységükért. Ha pedig idáig diktatórikus

módon irányították őket, akkor most hirtelen felszabadulva a nyomás alól túllőnek a célon, úgy érzik, mindent szabad, és a szabadságot esetleg „rosszra" használják: beleszólnak abba is, ami nem rájuk tartozik, értelmetlenül rivalizálnak, agresz- szívan vagdalkoznak, lényegtelen dolgokat feltupírozva próbálják akaratukat érvényesíteni. (Lásd példának mai közéletünk sok szereplőjé!) Mindig vannak olyanok is, akikben megmarad a régi félelem, és demokratikus lehetőségek közt is passzívan, félénken viselkednek (Lásd népünk nagy részét!)

A vezetőknek, ha előzőleg nemtörődöm módon mindent ráhagytak a beosztottaikra, szintén- nehéz lesz az együttes tevékenység szervezése, a közös felelősség vállalása. Ha pedig idáig egyeduralkodók voltak, akkor rendkívül nehezükre esik lemondani a kiváltságokról, és ezt bizony ezután is legfeljebb tessék-lássék teszik. Ha meg beosztottból váltak hirtelen vezetővé, lehet, hogy most ők próbálják másokon leverni az eddig kapott sérelmeket, és csak jelszavaikban demokratikusak. Visszajelzések híján reális önértékelésük önhittséggé torzulhat.

Minden csoport fejlődésében évekig eltarthat, míg igazán demokratikus módon tudnak élni a résztvevők. Idő kell ahhoz, hogy felnőjenek, megérjenek a demokráciára, vagyis hogy kellően át tudják élni annak tartalmát. Amellett a demokratikus formákat is el kell sajátítaniuk, ehhez is sok gyakorlás szükségeltetik.

Az állampolgároknak köny- nyebben fog menni ez a fejlődés, ha gyermekkorukban demokratikus szellemben nevelték őket a családban. És azok a szülők tudnak demokratikus szellemben nevelni, akiket állampolgárként így engednek élni.

Vezetőknek és vezetetteknek kölcsönösen kell segíteniük egymást, hogy meg tudják valósítani ezt a mindenki számára legelőnyösebb létformát. Ez a kölcsönös segítségnyújtáson alapuló egyenrangú együttműködés tulajdonképpen a demokrácia lényege.

Dr. Ignácz Piroska

Mindennapi grafológia

Nem a kezünkkel, hanem az agyunkkal írunk

Mikor „fedezték fel" az íráselemzést, vagyis azt, hogy az illető kézírásából jellemére, tulajdonságaira lehet következtetni - kérdeztük Füzesi Máriát, napjaink egyik legtöbbet foglalkoztatott grafológusát.

— Még két évszázada sincs, hogy 1802-ben Michon abbé lefektette az íráselemzés alapjait. Gyakorlatilag a latin betűt használók jellemrajzának elkészítéséhez ma is az abbé által rögzítetteket fogadjuk el kiindulópontnak.

Magyarországon Biró József írta a témával kapcsolatos egyik legátfogóbb művet. Egyébként még a gyerek Füzesi Máriát is az ő könyve csábította a grafológia mélyebb megismerésére.

— Ami pedig a grafológia túlságosan is rövidnek tűnő történetét illeti: a művészek,.írók alkotásaikban mindig kifejezésre juttatták, hogy milyen sokat árul el az ember kéztartása. Elég csak Leonardo da Vinci híres festményére, Az utolsó vacsorára utalni. Az örökbecsű műről mondta Goethe: „ - a rajta lévő alakok kezéről le lehet a szavakat olvasni, szinte tudni lehet, mit mondanak az apostolok".

Érdekes és szemléletes Napóleon különböző időben született aláírás-sorozata. Amikor császár lett, erősen, magabiztosan és olvashatóan írta le a nevét. A nagy győzelmek idején kiadott parancsait lendületesen, fölfelé ívelően hitelesítette. A moszkvai vereség és még inkább a számára végzetes lipcsei csata után bosszús, lefelé hajló, dühös lett aláírása. Szent Ilona-szigetén, a száműzetésben pedig már a teljes összeomlást jelzi a teljesen kiismerhetetlen kézjegy.

Füzes Mária szerint az igazi, alapos íráselemzéshez nyugodt körülmények között készült kézírásra van szükség, és legalább annyi szövegre, hogy abban kétszer előforduljon az abc minden betűje. A korra, a nemre, a jobb vagy a bal kéz használatára vonatkozó adatok teszik teljessé az elengedhetetlen tudnivalókat. Mit árul el tehát néhány soros kézírás? Az illető karakterét. Mert valójában

nem is a kezünkkel, hanem az agyunkkal írunk. Határozott-e vagy ingadozó, hiú-e vagy szerény? Árulkodik a pénzhez való viszonyról is: aki skót, az általában kevés helyet használ fel az aláíráshoz, a nagyvonalú, tehetős ember pedig jól láthatóan kanyarintja alá a nevét.

— Jónéhányan foglalkoznak a jövő lehetőségeivel, megmondják ki, mire számíthat, milyen betegség fenyegeti.

— Nos, ez az, amit a grafológus sohasem csinál. Egyáltalán, ehhez a munkához rengeteg türelem, jó beleérző képesség, empátia szükséges. És mindenekelőtt az ember tisztelete. Magam például nem szoktam betegségekről beszélni, nem vagyok orvos. De azt meg tudom mondani, hogy például magának most érzékeny a válla. Lehet, hogy megrántotta vagy megfázott, tehát azt tudom, hogy ez a testfelület érzékeny, de a tényleges bajt nem ismerem. Grafológus soha nem jósolhat.

Szabó Margit Ferenc zy-Eitropress

Tíz „bombabiztos" tipp

A csábítás trükkje

A hódítani akaró francia férfiak sok „halálbiztos" tippel szolgálnak ahhoz, hogyan kápráztassuk el szívünk hölgyét. Az első öthöz pénz sem szükségeltetik, ám a második ötöt csak azoknak ajánljuk, akik vastagabb pénztárcával rendelkeznek.

— Küldjön rózsákat a kiválasztottjának, de csakis olyanokat, amelyeket éjszaka lopott egy kertből - sokkal romantikusabb, mint az üzletben ösz- szeállított, rendezett csokor.

— Adja ki magát messzi honból menekültnek, biztosan megesik Önön a hölgy szíve.

— Szerelmét vigye el egy elegáns étterembe vacsorázni és amikor a fizetésre kerül sor, egy hanyag mozdulattal adja oda a barátja hitelkártyáját. ,

— Játssza meg az étteremben a gasztronómust, kritizálja az ételeket. „Felejtsen" az asztalon néhány vendéglátásról szóló cikket, melyet Ön „írt". A tulaj a kegyeit fogja keresni és nem engedi, hogy fizessen.

— Játssza meg a sztárt. Tegyen föl napszemüveget, fotóz- tassa le magát az étteremben a barátjával, majd küldje el a tulajdonost az elkészült képekért. Megtiszteltetésnek fogja venni, ha meghívhatja a „nagy sztárt".

A tehetős csábítóknak a következő trükköket ajánlják:

— Béreljen ki egy hirdetőoszlopot és ragasztassa rá szerelmi vallomását.

— Mintáztassa meg a hölgyet viaszból.

— Egy holdfényes tengerparti estén egy tengerész csónakon hozza el az ön szerelmi vallomását kedvesének.

— Hívja meg szíve választottját egy szerelmes éjszakára a legelőkelőbb hotelbe.

— Kereszteljen el egy csillagot szerelmeséről. Nem is olyan drága, mint gondolná, mindössze 50 dollárba kerül a bejegyeztetés az International Star Registory-nál, az amerikai Illi- onis államban (E/Ltd 1821 Willow Road, North Field, USA).

Ferenczy-Europress

A zöldségfélék előnyei

A helyes táplálkozásnak az alapja a változatos étrend, ami a zöldségfélék felhasználásával valóban színessé, sokoldalúvá és egészségessé tehető.

A zöldfőzelékek és zöldségek kalóriaértéke meglehetősen csekély, legfeljebb 1-3 százalék hiányos összetételű fehérjét és 1-5 százalék szénhidrátot tartalmaznak, zsír pedig csak nyomokban fordul elő bennük. Gazdag ásványianyag- és vitamintartalmuk teszi őket értékessé, és az, hogy nagy meny- nyiségű rostanyagokkal a tápcsatornára ingerlőén hatnak, mozgásait és nedvelválasztását serkentik.

A káposzta, zöldpaprika, paradicsom különösen értékes C-vitaminforrás. A C-vitamin élettani szerepe az oxigénfelhasználó folyamatok meggyorsításából áll. A sejtközi állományra kifejtett hatása a kollagén szövetek életrendjét növeli: fokozza a csontosodási, gyorsítja a sebgyógyulást, hatására a csont- és porcszövet, a dentin és érfal épülése erősödik, a gyulladás viszont csökken.

A fűzfakéreg

Gyógyászati célra a fűzfa kérgét használják. Tavasszal lehántják a fa kérgét, majd megszárítják. A fűzfakéreg sza- licilglikosilt tartalmaz, ami a szervezetben szalicilsavvá alakul át - ebben rejlik gyógyító hatása.

A népi gyógyászatban a porrá őrölt fűzfakérget láz és reumatikus bántalmak esetén használták. Izzasztó, vízhajtó és fájdalomcsillapító hatása van, ezért használható reumás megbetegedések, fejfájások, gyulladások esetén. Gyomor- és bélpanaszokra is ajánlják a fűzfa- kéregteát. Terhes anyáknak nem ajánlott.

A tea elkészítése

2-3 grammnyi, (1-2 kávéskanál) apróra vágott vagy durvára darált fűzfakérget negyed liter hideg vízzel leöntünk, majd forrásig hevítjük. Ezután levesszük a tűzről, és 5 percig álli hagyjuk. Leszűrjük. Naponta 2-3 csésze teát fogyasz- szunk.

Vedd kézbe életed!

Ajánlat fiataloknak és szüleiknek

A felnőttekkel való kapcsolatában legtöbb fiatal függőségben él. Tapasztalatlanságuk miatt ráadásul befolyásuk is csekély. Ezzel ellentétben a szülők, a tanárok jogilag, gazdaságilag, lélektanilag is világosan körülhatárolt hatalommal bírnak a gyerekek felett.

Bár a gyerekek megtanulnak és hatékonyan alkalmaznak is különféle hatalmi stratégiákat céljaik elérése érdekében. Ezek révén nemegyszer győznek is a felnőttek rovására. Sajnos azonban ezek a formák - csakúgy, mint felnőtt megfelelőik - jócskán ártanak a kapcsolatnak: elhidegüléshez, visz- szavágáshoz, agresszióhoz, vagy éppen elmeneküléshez vezetnek.

Ezen önártó érintkezési formák helyett kínál jobb alternatívákat a „Vedd kézbe életed!" ifjúsági Gordon kurzus. Ismeretet és kézségeket nyújt a fiatalok saját és mások igényeinek felismerésére és a felelős, örömtelibb kapcsolatok kialakításának lehetőségére.

— Serkenti a belülről irányítottságot, felelősségvállalást, önismeretet, önbizalmat.

— Segíti, hogy a gyermekek megtalálják saját megoldásukat, saját problémáikra.

— Arra buzdít, hogy saját maguk és mások igényeit tiszteletben tartsák.

— Hogy minden kapcsolatukban nyíltan, őszintén, önmagukat vállalva legyenek jelen.

— Elősegíti a kölcsönös tiszteletet és a demokratikus folyamatokra épülő családi légkör kialakulását.

— Segít csökkenteni a szülőktől és más felnőttektől való függést, ugyanakkor segíti az önérvényesítést.

— Megtanít a hatékony és társadalmilag elfogadható megbirkózási módokra, frusztrációk és konfliktusok elkerülésére, kezelésére, illetve megoldására.

A kurzus lényegét Thomas Gordon - e módszer kidolgozója - hitvallása foglalja össze.

Krédó

(Hitvallásom kapcsolatunkról)

„Te és én barátok vagyunk. Barátságunk fontos nekem, és azt akarom, hogy Neked is fontos legyen.

Mindketten különálló, egyedi emberek vagyunk, igényeink is mások. Jogod van hozzá, hogy kielégítsd igényeidet, nekem pedig jogom van, hogy kielégítsem a magam igényeit. Ugyancsak mindkettőnknek joga van saját hitéhez és felfogásához. Tiszteletben tartom jogaidat, és azt akarom, hogy Te is tiszteld az enyéimet.

Ha olyasmit teszel, ami ütközik igényeimmel, szólok majd neked, hogy meghallgathass és esetleg változtathass viselkedéseden. Ha az én cselekedeteim ütköznek a Te igényeiddel, szeretném, ha ezt megmondanád. Ilyenkor meghallgatlak majd, és ha tudok változtatok magatartásomon.

Ha viselkedésén egyikünk sem tud változtatni, és így eleget tenni a másik igényeinek, nézzünk szembe konfliktusunkkal és oldjuk meg együtt. Nem akarok vesztes lenni, miközben Te győzöl, és nem akarok győzni sem a Te veszteséged árán. Azt akarom, hogy olyan megoldást találjunk, mely mindkettőnknek elfogadható, és így mindketten győzhessünk.

Ha követjük e hitvallást, jobban fogjuk magunkat és egymást is szeretni, barátságunk pedig erősödni fog."

Demokratikusan szeretnél élni szűkebb környezetedben, avagy a társadalomban? Ismerkedj meg e módszerrel, és sajátítsd el alapkészségeit!

Ajánljuk - az egyéni érdeklődőkön túl - iskolai (felsőtagozat, középiskola) közösségeknek, ifjúsági csoportoknak, kluboknak. Az érdeklődőknek bővebb tájékoztatást nyújt a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Ház Tájékoztató Szolgálata (Dér Miklósné).

Barkács tanácsok (2.)

A vas sem legyőzhetetlen

Zárak, pántok, lemezek

Az amatőr barkácsok egy része gyakran idegenkedik a vastól, mintha a fémek megmunkálása, alakítása sokkal nagyobb szaktudást igényelne, mint a fáé. Pedig alig van olyan háztartás, ahol ne kelne el némi lakatos-készség, ahol ne kellene bíbelődni a zárakkal, pántokkal, lemezekkel.

A lakatoskodás szerszám- készletének egyik alapeszköze a keretes fémfűrész és a reszelőgarnitúra, amiből legtöbbször a kicsi, és a közepes méretűre lehet szükségs Jó ha van belőlük egy-egy lapop, gömbölyű, félgömbölyű és háromélű változat is.

A legtöbb gondot a fúrás, fúráselőkészítés okozhatja. A gyakorlatlan barkácsoló hajlamos előkészítetlenül nekiesni a fúrandó anyagoknak, s köny- nyen megesik, hogy eltörik, kiugrik kezéből a fúrógép. Ennek könnyű elejét venni, ha egy pontozóval - szakszóval: kirne- rezővel - a fúrás előtt beütjük a leendő lyuk helyét. Ugyanilyen hasznos szerszám a hidegvágó

is, amiből 5,10 és 20 milliméteres élszélességűt érdemes beszerezni.

Jó ha van a háznál egy kisebb lemezvágó olló, egy nagyobb - legalább félkilós - kalapács és egy univerzális feszítővas, azaz spajszer is. Elengedhetetlen egy legalább 15x15 centiméteres, 2-3 centi vastag simafelületű acéltömb (szaknyelven richt- platni), vagyis egyengető alátét. Ezt ajánlatos egy nagyobb, legalább 40x40x2 centiméteres tölgyfa alátétdeszkára és azzal együtt szilárd munkaasztalra rögzíteni.

Semmihez sem lehet kezdeni, ha nincsenek a szerszámosládában mérőszerszámok. Minden háztartásban szükség lehet egy 2-3 méteres kihúzható acélszalagra, és egy egyszerűbb tolómérőre, azaz sublerre.

Már az elején is említettük, hogy a házi barkácsolás egyik legnagyobb akadálya a lakások szűk alapterülete, mégis elkerülhetetlen, hogy valami munkaasztalról ne gondoskodjunk. Kaphatóak rendkívül praktikus, összecsukható barkácsasz- talok, amelyekre könnyen felerősíthetünk vagy valamilyen satut, vagy gyorsan csuk- ható-nyitható C alakú pillanat- szorítót. A satuk közül elegendő a 6-8 centis befogópo- fájú, a pillanatszorítókból 30, 40, 50 centiméteresre nyithatót lehet kapni.

Mindezek - ha valaki egyetlen nekifutásra szeretné beszerezni őket - kisebb vagyonba kerülnek. Ezért nagyon gyakran hallani a szomszédok „szövetkezéséről": megegyeznek a közelben lakók, ki, mit vesz meg a közös készletből, s mindig az használja az adott szerszámot, akinek éppen szüksége van rá. A dolognak egyetlen szépséghibája van: az igazi mester nagyra tartja a szerszámait, mert anélkül keservessé nehezülhet a legegyszerűbb munka is. A közös szerszámnak pedig - tudjuk - könnyen „túrós (sebes) lehet a háta" ..

Szűcs József Ferenczy-Europress