Tolnai Népújság, 1992. január (3. évfolyam, 2-26. szám)
1992-01-18 / 15. szám
6 »ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. január 18. A kisdedakit Deborának kereszteltek A Betlehemben csaknem kétezer éve decemberben hónapban született kisdedet Jézusnak hívták. Békéi hozni jött a Földre. # A jugoszláv állampolgárságú Debora a dombóvári kórház szülészetén, 1991. december 12-én magyar nemzetiségű apa, horvát nemzetiségű anya gyermekeként látta meg a napvilágot. Debora, ajándék pólyában A szentlászlói kislányt azért nem Eszéken segítették világra, mert ott folyt a harc, szerbek és horvátok néztek egymással farkasszemet. Kattogtak a géppuskák, robbantak a gránátok. Egy szerb oldalról kilőtt gár- nátszilánk találta el a horvátok oldalán harcoló Dezső Lászlót, a kis Debora apját is. Az immáron háromgyerekes fiatalember otthonát, szülőfaluját, Szent- lászlót védte a behatoló jugoszláv csapatokkal szemben.- Ment volna ki a fiam a frontra, fel volt fegyverezve. A kapunk előtt vágta el a gránát a derekát, a csípőcsontja, a gerince sérült, a forgója szétzűzó- dott - sorolja a szomorú tényeket Dezső Mihály, László 7o éves édesapja a gunarasi faházban, ahol dombóvári ismerősük jóvoltából a Dezső család kilenc tagja meghúzódik. * Legelőször a kisebbik meny, Milica menekült át két gyermekével magyar földre augusztus 17-én. Őt követte sógornője, Zlata 6 éves lányával. Férje, Dezső Mihály az eszéki fronton van most is, míg két idősebb gyermekük biztos helyen: Cse- szlovákiában tanulnak.- Amikor jöttek a gránátok, sikoltoztak a gyerekek, nagyon féltek. Milica akkor már öt hónapos terhes volt, nem bírta az izgalmakat, hát átjöttek, - mondja magyarul nem beszélő horvát származású menye nevében magát magyarnak valló anyósa. A fiatalasszonynak jó megérzése volt, az események sajnos őt igazolták.- Bekerítették a csetnikek Szentlászlót, állandóan jöttek a gránátok - folytatja a fekete kendős mama. - Volt jó pincénk, ott ültünk a szomszédokkal együtt, féltünk, mi lesz velünk, erről beszélgettünk. Egyszerre csak mondja az uram, hogy csend legyen! Akkor hallottuk meg, hogy kiabál valaki, hogy Api, Api! Kirohantunk, hát ott feküdt a kapu előtt Lász- lóka vérbefagyva. Szerencséje volt a fiúnak, a vöröskeresztes kocsi elért vele Eszékig, az ottani kórházban végezték el az életmentő operációt. Mikor súlyosbodtak a harcok, az akkor már Gunarason tartózkodó család áthozatta a sebesültet a dombóvári .kórházba. így történt aztán, hogy míg az apa a sebészeti osztályon tanult mankóval járni, addig felesége a szülészeten vajúdott. * A faház meleg és tágas, kilencen sem szoronganak benne. Három generáció éli itt hétköznapjait október óta. Dezső Mihály és felesége, Fekete Julianna október Í8-án menekült ide.- Elfoglalták a csetnikek a falut, menekülnünk kellett. Akik nem tudtak jönni, azokat úgy verték agyon, a trágyadombra dobták őket. A bátyám ott maradt az állatokat etetni, ő is odaveszett - törölgeti szemét Dezső Mihályné, majd folytatja. - Nem bántottuk mi a szerbeket, ők jöttek oda. Ezer éve, hogy a magyarság ott lakik. Jóba voltunk velük, Lászlóka, Dezsőké együtt jártak a szerb gyerekekkel iskolába, barátok voltak, egymás mellett ültek a padban. Most meg kiűztek bennünket a házunkból. Elvittek mindent. Amit nem tudtak, azt szétverték, fölgyújtották. Egy szál ruhában menekültünk. Még a templomunkat is lerom- ‘bolták! Hogy mi bajuk volt a hitünkkel, nem tudhatom. # Ül a két öreg az asztalnál, az unokák meg ugrálnak. Marietta, Adriana, Diana, hat-hat-hét évesek. Értik a magyar szót, de szólni csak horvátul szólnak.- Pedig otthon mi csak magvarul beszélünk velünk - állítja a nagymama. - Most intézzük, hogy amíg itt vagyunk, járhassanak óvodába, ott rá lesznek kényszerítve a magyar beszédre. Az idősebb fiam feleségét is csak Arankának szólítom, nem pedig Zlatanak. Nem is szerette eleinte! Miért hívom így, mondta, mikor az apja horvát, csak az anyja magyar. Most meg örül neki, hogy beszél magyarul, mert talált magának munkát itt, a varrodában. * Hogy a jövő mit tartogat a szentlászlói család számára, azt nem tudni. Egy bizonyos, hogy mihelyt lehet, visszamennek.- Ha elismerik Horvátország függetlenségét, akkor a jugoszláv hadseregnek ki kell tőlünk vonulnia. Ha a mi katonaságunk lesz ott, akkor már nem félünk. Lerombolták a házunkat, de visszamegyünk, ott a 12 hold föld, nem maradhat úgy, hogy ne legyen felszántva - jelenti ki ellentmondást nem tűrő paraszti bölcsességgel a 70 éves családfő. ♦ A Betlehem városában születeti kisded békét hozni jött a világra . Debora érkezését nem jelezte csillag, köszöntésére nem érkeztek háromkirályok. Mégis, reménykedjünk, hogy a kicsi lány jövetele be két hoz a föld- teke harcoktól terhes, Jugoszláviának nevezett részére. F. Kováts Éva Fotó: Ótós Réka Dezső Mihály és Fekete Julianna A hűséges svábok tragédiája Beszélgetés dr. Kolta Lászlóval (Folytatás az 1. oldalról.) — A legbeszédesebb, ha eg\ dokumentumot idézek. 1930-ban, amikor az első Wandervogel mozgalom elindult, tehát a turistáknak álcázott németországi egyetemisták itt megjelentek. Az volt a feladatuk, hogy itt elkezdjék az agitá- ciót. Bonyhádon, á helyi nyomdában megjelent egy Deklaration című felhívás: „Őseink szabad akaratukból vándoroltak ide, s önként választották Magyarországot hazájuknak. A magyar nemzet két évszázadon át barátságosan bánt velünk, és sem bennünket, sem elődeinket nem nyomta el. A javakból ugyanúgy részesedtünk, mint magyar testvéreink ... Felekezeti iskoláink és templomaink állami támogatásban részesültek. Szabadon dönthettek az oktatás nyelvéről. Soha nem akadályoztattunk meg anyanyelvűnk használatában, német dalaink éneklésében, népviseletünk és hagyományaink ápolásában. A hivatalokban és intézményekben . . . szívesen hallgattak meg bennünket anyanyelvűnkön. Anyanyelvűnk ... nem jelentett hátrányt a számunkra . .." — Csodálatos lenne, ha ma is igazak lennének ezek a dicsérő szavak - akár a németajkú, akár más nemzetiség számára -, de a tragikus az, hogy az asszimilálódás mégis megtörtént. — Kétségtelen, hogy a Volksbund túlzott sovinizmusa, fajeszméje a magyar kormányzat részéről kiváltott bizonyos magyarkodást. Ettől azonban a hűségmozgalom vezetői nagyon távol álltak. Az asszimiláció felgyorsulása '45 után következett be, amikor - megint a kollektív bűnösség elve alapján - a svábok döntő többségét - függetlenül, hogy milyen volt a politikai magatartásuk - érte büntetésként a má- lenkij robot, a vagyonelkobzás, az internáló tábor, a kitelepítés. Akik itthon maradtak, azokat - vagyonuktól megfosztva - csak megtűrték, és ők igyekeztek - nem találok jobb szót - „ önasszimiláció val" bizonyítani, hogy semmi közük a sváb- ságukhoz. Tüntetőleg levetették a viseletűket... Bonyhád utcáin törve, de „gyötörték" hangosan a magyar nyelvet, hogy mindenki láthassa, hogy méltók arra, hogy itt maradhattak ebben az országban. Ez a magyarázata, hogy a bűn vádjától menekülni akarván a gyerekeiket is a magyar nyelv elsajátítására ösztönözték. Ezért van az, hogy ma az unokák legfeljebb értik, amit a nagymama mond, de magyarul válaszolnak. Ez tragikus következménye annak az elhibázott nemzetiségi politikának, annak a megtorlásnak, ami bekövetkezett 1945 után. — Az Ön előadásának a címe: A Húségmozgalom a hazai történetírásban. Meglehetősen izgalmas a téma. — Nem szeretnék aktuálpol- tikai kérdéseket belekeverni. A célom csupán, hogy az eddigi történetírásban megfogalmazott - döntően negatív - megállapításokkal szemben ütköztessem - a legújabban a levéltárakban hozzáférhető - dokumentumokat, s így egy reálisabb képet alakítsak ki. Nevezetesen: a hűségmozgalmt nem szabad egy párt politikai kritériumaival vizsgálni. Ez egy mozgalom volt, mégpedig nyíltan lépett fel a Volksbunddal szemben, szellemi ellenállást hirdetett. Tudatos volt a pártoktól való függetlensége, amit negatívumként rónak fel. Még azt is bizonyítani kell egyes történetírók felfogásával szemben, hogy a náci ideológiát nem a hazai svábok találták ki... Végül azokkal a '45-ben született memorandumokkal szeretnék foglakozni, amelyek bizonyítják, hogy - a veszteségek ellenére is - a Hűségmozgalom elnöksége megpróbálta a németajkúak kérdését reálisan kezeltetni az illetékesekkel: hogy a bűnösöket válasszák el az ártatlanoktól. Ezekből a memorandumokból látszik, hogy az elnökség végül lelkileg teljesen összeomlott, hiszen az általuk vezetett náciellenes svábokat éppen úgy büntették, ahogy írják: „A vezetők és alapítók arcát a szégyen pírja borítja el." — Mindebből azért az is következik, hogy másnak is van pironkodni valója. — A magyarországi nemzetiségek történetének a feldolgozása még igazán nem történt meg. Száz évre visszamenőleg újra kellene fogalmazni, és végre a nemzetiségi kérdésben a sok hangoztatott elméletnek megfelelően egy reális megoldást kínáló, távlatot nyitó programot kellene adni. Ez Magyarország belső érdeke, de a külső kapcsolataink is ezt kívánják Hangyái János Tisztelt Előfizetőnk! A Magyar Távközlési Vállalat 1992-ben kiadatja a megyei telefonkönyveket és ezzel egyidejűleg a tudakozórendszer adatbázisát is felfrissíti. Ezúton hívjuk fel Tisztelt Előfizetőink figyelmét, hogy ha a telefon- könyvi, illetve a tudakozós adatokban módosítást szeretne, akkor levélben keresse meg ügyfélszolgálati irodáinkat, ahol készséggel állunk rendelkezésükre! Az előfizetői alapadatok (az előfizető neve, címe irányító számmal együtt, telefonszáma(i) és az e(zek)hez tartozó szervezeti elnevezések) telefonkönyvbe és tudakozórendszerbe való felvétele ingyenes. A kapcsolási számoknál lehetőség van a titkosításra - melynek havi díja 50 Ft illetve csekély térítés ellenében telefax, központi szám megjelölésére, üzenetrögzítő vagy magnó jelzésére. Ügyfeleink pontosabb tájékoztatása érdekében lehetőség van arra, hogy ügyfeleink állomásait használó is felvételt nyerjenek adatbázisunkba, az előfizetői jogviszony változatlanul hagyása mellett. Ez esetben - valamint akkor is, ha több néven kívánnak szerepelni a telefonkönyvben, illetve a tudakozóban - 50 Ft adatfelvételi díjat kell alapadatonként fizetni. Ha az alapadaton kívül más adatot is szerepeltetni kíván akár a telefonkönyvben, akár a tudakozóban (pl.: foglalkozás), abban az esetben szintén 50 Ft-ot kell adatonként fizetnie. Kérelmet és módosítást csak a velünk jogviszonyban állóktól tudunk elfogadni. Bejelentéseiket írásban tegyék meg a következő címre: Tolna Megyei Távközlési Üzem Szekszárd 7101 Pf.: 6. Telefonon a 09 tudakozónál lehet pontosabb felvilágosítást kérni. A telefonkönyv előreláthatólag június elején jelenik meg, ezért kérjük, hogy igényeikkel mihamarabb keressék meg üzemünket.
