Tolnai Népújság, 1992. január (3. évfolyam, 2-26. szám)

1992-01-18 / 15. szám

4 MEPUJSAG TOLNA ES KORNYÉKÉ 1992. január 18. Egy kis szépséghiba Nyáron büdös lesz! Az asszony esernyővel veri a férjét. „Gyere már haza!" „Me­gyek brunyálni!" - közli a csa­ládfő, és neki löki hitvesét a vécé melletti bádog bodegának. Hangzavar. — Én élvezem, jobban, mint a kabarét - mondja az egyik lakó, aki Tolna „legnyilváno- sabb" illemhelyétől pár mé­terre, - a Munkásotthon mö­götti új társasházban - vásárolt néhány millióért néhány négy­zetmétert. De nem mindenki van ezzel így. A többséget za­varja a zaj és a bűz. # Tolnán az OTP a Fáy András téren, modem és külsőleg is nagyon szép lakóháztömböt épített. De van egy. kis szépség­hibája. Ugyanis az épülettől 6, méterre található a Munkásott­hon kocsmájának vécéje. Mint a lakók elmondták, a vécére járók belátnak a lakásokba. Arról nem is beszélve, hogy milyen ronda szavakat engednek el, és van olyan részeg, aki a ház ol­dalánál végzi el a dolgát. Ilyen hideg időben nem lehet érezni a bűzt, de mi lesz nyáron? Az ab­lakokat azon az oldalon nem lehet majd kinyitni. Vannak csecsemők és kisgyermekek is az épületben, legalább az ő egészségükre gondolni kellene! — A tolnai OTP és az akkori tanács között (igaz szóbeli) megegyezés történt arról, hogy a vécét lebontják és kerítéssel választják el a kocsma udvarát a lakóházaktól - mondotta Póta Istvánná közös képviselő. — Felkerestem a polgármesteri hivatal műszaki osztályát, ahol a vezető Háry János azt mondta, hogy ő nem tud sem­miféle megegyezésről. Az ud­vari vécét csak akkor bontják le, ha a Munkáasotthon épületé­ben tudnak építeni egy kor­szerű, vízöblítéses illemhelyet. * A város alpolgármestere, Mayer Márton így nyilatkozott: — Ismereteim szerint, ér­demben csak akkor lesz ren­dezhető az ügy, ha az önkor­mányzat tulajdonába kerül a Munkásotthon épülete, és a vendéglátóipari egység jelen­legi bérlőjével kötött megálla­podás szerinti bérleti idő is le­jár. Akkor, a korábbi szóbeli megbeszélésnek megfelelően sor kerülhet az épületen belüli vizesblokk kialakítására, s ezt követően a kinti vécé elbontá­sára, a kerítés megépítésére, a terület végleges rendbetételére. Kövesdi János A „tetthely" Rugalmasság - manapság Két hétig jártak bokáig érő sárban a tolnai Kinizsi utca la­kói, amikor is az történt, hogy a polgármester segítségét kérve egyik reggelre megjelent a munkagép. A gázvezeték fekte­tése ugyanis nagy felfordulást okozott, hetekig nem történt semmi. A polgármester úr rug- galmasságának köszönhetően azonban az utca rendbetétele megtörtént, a lakóknak ma már nem kell árkot ugrani. Az utca­kép újból a régi, mindenki ere­jétől függen szépítheti házatá- ját. - s ­Aki Király Józseffel közelebbi kapcsolatba kerül - megismer­kedik, elbeszélget vele -, annak a következő dolgok tűnnek föl, a következő sorrendben: 1. Munkás, kérges tenyere van. 2. Ezt nem szégyelli. 3. Nyüt, közvetlen társalgó. 4. Arról be­szél, amire gondol. 5. Ha vala­miről nem kíván szólni, azt egyenesen megmondja, s nem kerülgeti a kényes témát. 6. Érti és alkalmazza a humort. 7. Ér­zékeny ember, ha nem is mu­tatja. Tolna talán legismertebb la­katosmestere 1964-ben került Pestről az akkori nagyköz­ségbe. (Felesége az itteni gim­náziumban kapott tanári állást, szolgálati lakással.) Király Jó­zsef a selyemgyárban kezdett, mint lakatos, majd műszaki osztályvezetőként folytatta pá­lyáját. Végzettsége: gépész- technikus. Később a textilgyár­ban és a Gemenc Ipari Szövet­kezetnél is dolgozott, középve­zetőként, majd visszament a se­lyemgyárba, TMK műhelyfő­nöknek. Régóta kacérkodott azzal a gondolattal, hogy a maga ura legyen. Alma 1990 áprilisában vált valóra, amiko- ris egyéni vállalkozóvá vált. — Ötvenéves koromra visz- szakanyarodtam az eredeti szakmámhoz. Szeretem-e? Másképp nem csinálnám. Pisz­kos, nehéz, kemény, fárasztó munka. De mindigis erre ké­szültem, hogy itthon dolgoz­hassak. Műhelyt építettem, vá­sároltam kisebb gépeket, aztán a tényleges beinduláskor ,egy-két komolyabbat is. Ez utóbbiakat kölcsönökből. De nem vagyok híve a túlzott hitel- felvételeknek. Az okos vállal­kozó most, szerintem, jobb időkre vár. Ugrásra készen. Rengeteg az elvonás, a TB, az adó, stb., ezért egy bizonyos szinten túl nem érdemes Egy arc - egy mesterség Király József lakatosmester produkálni, mert a többletmunka nem eredményez megfelelő többlet jövedelmet. — Megérte vál­tani? — Ha azt ember úgy érzi, hogy csomó van a gyomrában, mikor belép a gyárba, és ez nap fcözben egyre feljebb és fel­jebb húzódik, egé­szen a torkáig, ak­kor lépni kell, mert az a környezet nem nekünk való. A nagyüzemekben uralkodó bizony­talanság rendkívül zavaró. Ahogy a munkanélküliség nőtt, úgy vált egyre kérdése­sebbé az embe­reim sorsa, és az enyém is. Félállás­ban már korábban is „űztem az ipart", de '90-ben úgy döntöttem, hogy főállásban csinálom tovább, s bejegyeztet­tem a „Korona" vállalkozást. Maga a váltás nem okozott gondot. Mindigis mozgó, ru­galmas, alkalmazkodó ember voltam, olyan, akinek nem kel­lett reggelente kiosztani a munkát, mert magától is megta­lálta. Most meg kifejezetten hasznomra van, hogy nem bí­rom a tétlenséget. Anyagilag megérte-e? Azt nem tudom. Rengeteget változtak az árak és arányok. Ha plusz pénzem van, visszaforgatom: felszerelést vá­sárolok. Rosszabbul nem él a családom, mint korábban, az biztos, s ha túl leszünk ezen a szakaszon, a „felkészülés a jö­vőre" perióduson, remélem, azt mondhatom: megérte. — Mi a vállalkozás pro­filja?- Mindenféle lakatos szerke­zetet meg tudok csinálni, ami szabható, hegeszthető, és fém­ből van. A dízel próbapad hab- csendesítőtől kezdve, a billenő garázskapuig. Utóbbit a Du­nántúlon egyedül én gyártom. Ez egy Varsányi Pál nevű deb­receni illető találmánya. A tör­ténet úgy kezdődött, hogy a To- tév rendelt nálam '90 nyarán nyolc darab egytáblás, karos, el­lensúlyos billenő kaput. (Csi­náltam én egy ilyet vagy tíz év- ^ vei korábban, de akkor annyit kínlódtam vele, hogy megfo­gadtam Szent Antalnak: többé soha!) Na, most mi legyen? Szerdán megrendelték, csütör­tökön felhívtam Varsányit, pén­teken elmentem Debrecenbe, és megvettem a gyártási és for­galmazási jogot. Azóta csiná­lom, magánszemélyeknek is. Volt-e, van-e kedvenc „mű­vem"? Mindig az, amin éppen dolgozom. Most a besnyői víz­műhöz gyártom ezeket a több­mázsás szellőzőket.. . Persze, amikor elkészülnek, és le van­nak festve, elgyönyörködöm rajtuk - a magam szórakozá­sára. — Rendesen fizetnek a megbízók? — Az én filozófiám: precí­zen, pontosan, határidőre. Rendszeres munka, folyamatos szállítás_És, mert mindent - a megbízóval való tárgyalást is - korrekt módon végzem, ilyen fizet-nem fizet gondjaim még nem voltak. Ez a megrendelés, ^ ennyi az anyag, kész a munka, itt a számla, hol a pénztár? így gondolkodik a VOSZ is, ezért vagyok a tagja. Meg azért, mert törődnek a vállalkozókkal, in­formációkat küldenek, meg azért, mert tartozni kell vala­hova, meg azért, mert világkiál­lítás-párti vagyok, meg azért, mert a Palotás egy szimpatikus ember. Szabad idő? Olvasás, éremgyűjtés. Az éremgyűjtők Tolna megyei szervezetének a titkára vagyok. Intézem a 34 tag ügyeit. Ez is az alkatomból adódik. Szeretek jönni-menni, nyüzsögni. Van akinek megal­szik a tej a szájában, van akinek nem ... Wessely Fotó: Kövesdi Környékbeli események Falugyűlés Bogyiszlón Január 24-én, a bogyiszlói művelődési házban falugyűlés lesz. A 19 órakor kezdődő ren­dezvényen először az elmúlt év értékelésére kerül sor, majd a '92-es költségvetéssel kapcso­latban kéri ki a lakosság véle­ményét a falu vezetése. Kertbarátkor Az ó és új borok téli kezelését ismerteti meg Saramó János a tolnai kertbarátokkal, a helyi művelődési házban, január 20-án 18 órakor. (A tagok által behozott borok értékelésére is sor kerül.) Ezt követően ugyanitt tart előadást Ványi Gyula - nem­csak kertbarátoknak -, az OTP-szolgáltatások időszerű kérdéseiről. Közgyűlés A tolnai áfész közgyűlése a város kultúrházában lesz. Ja­nuár 21-én, délután 5 órakor kezdődik. Érdemes-e nyulászkodni? Húsa fehérjében a leggazda­gabb, zsírban a legszegényeb­bek közé tartozik, könnyen emészthető. Hazai fogyasztása igen csekély. A nyugati orszá­gokban vevőre találó nyúl kere­sett export cikk. Mégis előfor­dulhatnak értékesítési zavarok. Tenyésztése kertes családi házban megoldható, bárki hoz­zákezdhet, ugyanis nagyobb befektetést nem igényel. Érre a célra megfelel a meglévő, eddig nem használt, kicsi gazdasági épület, vagy az úgynevezett fél­tetős fészer is. A nyúl abrakta­karmánya naponta egy kis széna, a megvásárolható nyúl- táp, a friss víz, ezenkívül a zöldség-hulladékot, szárított kenyeret, gyümölcsöt, répát is szivesen fogyasztja. A felvásárlás lehetőségeiről a Bácska Agrár-Ipari Részvény- társaság alkalmazottja, Varga István a következőket mondta: — Feladatköröm a nyúlfel- vásárlás, területszervezés, szak- tanácsadás, tenyésznyúl-ellátás koordinálása. Kéthetenkénti felvásárlás van 17 községben, köztük Tolnán. Mindig a kft. ál­tal meghatároztott napi ár az irányadó. Ezt jegyzéken jelzik. A húsnyúl-értékesítés külpiaci helyzetétől függően alakulnak a felvásárlási árak. Január 7-én például 120 forintot tudtunk fi­Csökken a felvásárlási ár zetni. Amennyiben a piaci helyzet lehetővé teszi a terme­lői árak növekedését, szemé­lyesen vagy táviratban közlöm a felvásárlóinkkal. Jelenleg I. osztályú árunak felel meg a 2,40-3,50 kiló súly közötti, II. osztályúnak a 3,50 kiló feletti ép, egészséges állat. (Előbbinél 120, utóbbiért 50 Ft/kg körül mozog az ár.) Általában szállí­táskor a nyúlketrecek megtel­nek. Jó a kapcsolat a felvásárló és a teállító kollegák között. Sajnos az export ár és a fenti té­nyezők valamint a nyúlexport állami támogatásának teljes megvonása arra kényszerít bennünket, hogy a kistermelői felvásárlási árakat a külpiaci helyzethez igazítsuk. Ez pedig mindig a külföldi kereslettől függ. Hol emelkedik, hol - mint most is -, csökken. Ami itthon elégedetlenségre ad okot. De ál­talában megfelelő a kapcsola­tunk a kistermelőkkel, szívesen hozzák a nyuszkákat a felvá­sárló helyre. Ferencz Ambrusné kister­melő hagyományos gazdasági épülete 100 négyzetméteres is­tálló. Volt nyolc anyadisznója, a szaporulatát felhizlalták, most azonban abbahagyták a sertés- tartást. Az eddigi tapasztalat szerint ugyanis ráfizetéses. A tavaly júliustól elszállított álla­tok még a mai napig nincsenek elszámolva. Jelenleg nyállal foglalkoznak. Kevés átalakí­tásra volt szükség, ketreceket állítottak be, melyet kéz alól vettek. A nyulakat kéthetente szállítják, s értük azonnal fizet­nek. — Amit befektettünk április­tól az már megtérült, és jelen­legi számításaim szerint 30 ezer forint nyereség van negye­dévre. Ez tiszta pénz. Nagyon időigényes a munka, de aki sze­reti az állatokat annak ez nem lehet probléma. Különösen nagy figyelmet fordítok a pá- roztatásra, mert ha nem lesz vemhes az állat, nincs szaporu­lat. Én bajai tápot etetek és semmi gyógyszert nem adok. Takarmány kiegészítőnek fű, lucernaszéna, és a mindennapi tiszta víz nagyon fontos. Min­dig rendszeresen etetek, és ta­karítom a helyüket. Ha előfor­dul betegség, az állatokat elkü­lönítem, és nekik "kakasport” adok. Most itt a hidegben sze­rencsém van, mert olyan zárt a helyük, hogy nem kell fűteni. A szellőztetést beépített ventillá­torral lehet megoldani, ha szükséges mindig bekapcso­lom. A ketrecek alá fűrészport szórok, így csak az állatra jel­lemző szag érezhető.- stier róza ­Irodalmi színpad Mözsön A helyi általános iskola irodalmi-színpadosai, a közelmúltban megalakí­tották a „Kalamajka" színjátszó együttest, Mö­zsön. A csoport első önálló produkciója most készült el. Erdélyi Elemér és He­gedűs Jánosné tanította be a gyerekeket. Nyilvá­nos főpróbát január 22-én délután 4-kor tartanak, a mözsi művelődési ház­ban. Remélik, hogy olya­nok is megtekintik az elő­adást, akik nemcsak ér­deklődők, hanem a ké­sőbbiekben patrónusként, menedzserként jelent­kezhetnek. (Vagyis meg­hívják az színjátszó együttest különböző ren­dezvényekre, vendégsze­repelni.) Műsorukon Hans Sachs két kacagtató far­sangi komédiája szerepel: a „Ha meghal a férj", és az „Ördögöt idéz a diák" - című. Isten veled helyi adói i A tolnai önkormányzati tes­tület életében kevés döntés szü­letett olyan hosszú tárgyalásso­rozat után, mint a helyi adókról szóló. A kívülálló joggal kér­dezheti: vajon az alapos és mindenre kiterjedő vitatkozás volt-e az ok, vagy pedig a meg­oldást önmaga előtt görgető, halogató „döntésképtelenség"? Sajnos, a tények ismeretében, ez utóbbi véleménynek kell igazat adni! És mielőtt megindulna a Tolnán egyre inkább szoká­sossá váló bűnbak-keresés, ta­lán nem felesleges, ha néhány fontosabb konkrétummal meg­ismerkedik a közvélemény! Szeptember 30-án kellett el­viekben dönteniük a képvise­lőknek: egyáltalán bevezetésre kerüljön-e a helyi adó. Névsze­rinti szavazás után „jelentékte­len" kisebbségnek (3 fő) volt határozott nem a véleménye. Az előterjesztők logikusnak tetsző érvelésére (a 91-es költségve­tésből elköltött összegek pót­lása; az önkormányzat pénz­ügyi helyzetének javítása; az adó elenyészőnek vélt nagyság­rendje stb.), a kisebbség válasz­ként felvetette: az adó kivetése a jelenleginél sokrétűbb előké­szítést igényel. A lakosság, a vállalkozók (vállalatok, intéz­mények) egyre romló gazda­sági helyzete nem biztos, hogy elvisel plusz terheket. A köz­ponti adó- és költségvetési tör­vények ismeretében újra kell gondolni a helyi adók ügyét. Innentől kezdve az ügyrend szerint kétfordulós tárgyalás­nak kellett volna következnie, amely végén a testület vagy be­vezeti, vagy elveti az adórende­letet. Nem így történt, hanem idegesítő és kimerítő szócsép- léssé alacsonyodott le a kérdés tárgyalása. A decemberi végső döntés­kor az adókivetés mellett kar- doskodók kerültek kisebb­ségbe. A város lakossága megköny- nyebbülve veheti tudomásul, hogy 1992-ben az önkormány­zat nem adóztatja meg. Ezzel a pozitív ténnyel lenne summáz­ható a tavalyi év egyik legfon­tosabb döntése, ha az adóvita során (is) nem került volna fel­színre egy olyan káros tenden-^ cia, amely ha állandósul, mind a lakosság, mind az önkor­mányzat számára komoly ve­szélyforrássá terebélyesedhet. Az előbbiekben jelzett, nem- kivánatos folyamat rövid is­mertetése adhat választ a beve­zetőben feltett kérdésre is. Az ülések napirendjeinek szabályozott tárgyalási rendjét a testület egyre inkább nem tartja be, és ebben éppen az ügyrendi bizottság képviselő tagjai járnak az élen. Sokszor bevallott, vagy titkolt politikai és egyéb szándékaiknak megfe­lelően zavart keltenek, presszi­onálják a testület tagjait. Ha nem elképzeléseiknek megfele­lően alakulnak bizonyos szava­zások arányai, erőszakos el­szántsággal követelnek újra- szavazást, mintegy győzködve a többieket: rosszul döntöttek. (Lásd, a tolnai könyvtárban el­helyezett jegyzőkönyvekben!) A módosítások nélküli, megis­mételt szavazások, főképp egy ülésen belül, teljesen szabályéi- ^ lenesek. Az ilyen kikényszerí- tett „akciók" csak káoszt és za­vart keltenek. A döntések során nem a józan és megfontolt érve­lésé lesz a főszerep, hanem az indulatoké, és ez könnyen ki­számítható, hova vezet. A tolnai önkormányzat és a városi polgárság jövője attól függ: az egy éve még megbont- hatatlannak, nagyon erősnek hitt 11 fős testületi többség ve­zéregyéniségei hogyan élik meg fokozatos tekintély- és erélyvesztésüket? Ha méltó­sággal viselik és a valamikor tagadhatatlanul létező presztí­zsüket higgadt politizálással óhajtják visszaszerezni, akkor feleslegesnek bizonyul minden aggodalom. Ha nem, és a múlt­ban tapasztalt magatartásukon képtelenek változtatni, akkor az út egyenesen vezet a zűrza­varba és a működésképtelen­ségbe. Hogy ez ne így legyen, az a város alapvető érdeke, kö- *. zel tizennégyezer ember mini­mális elvárása. Takács I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents