Tolnai Népújság, 1991. december (2. évfolyam, 283-304. szám)
1991-12-03 / 283. szám
^tolnai} , 4 NÉPÚJSÁG A városházán hallottuk Bizonyára nem keveset árul el a cím, ugye, kedves Olvasók? Egyszerűen azt is mondhatnánk, sok minden benne van. Maradjunk azonban a ténynél. A tavalyi sikeres akció megismétlésére készül az ön- kormányzat, és azt tervezi, a Fantasztikusan kétségbe esek, ha a gyerekek pályavá- lasztásásról van szó, ugyanis nem tudunk alternatívát adni. Azt kell mondanunk, menjen gimnáziumba, az négy év, aztán majd valami lesz. A választás hiánya azért is rossz, mert én hiszem, minden gyerekben van tehetség . . . Itt volt a hirtelen átállás az egyik nyelvről a másikra. Ez ugyanúgy zajlott le, mint az én diákkoromban. Akkor is egy leckével járt előttünk a tanító bácsi. Akkor se volt orosz szakos. Most van egy csomó jó szakember és nincs lehetőségük. Ha a múltat nézem, elmondhatom, nevetséges, hogy csak oroszt tanultunk, tanultak a gyerekek, most viszont a másik végletbe estünk. A német is Miklós Eszter Tamási és környéke 1991. december 3. Szeretetcsomagok Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Vöröskereszt városi szervezete és a gazdálkodó egységek segítségével megajándékozzák a városban élő idős, rászoruló állampolgárokat. A szeretet ünnepe előtt cukor, só, konzerv, húsáru (szárazáru), édesség, liszt kerül majd 250-300 személy - jelképesen szólva - karácsonyfája alá. Még egy jó hír a rászorultaknak. Az önkormányzat és a kórház-rendelőintézet összefogásával egy új Lada Nivát vásároltak a gondozási központnak, s ezzel szállítják ki az ebédet. Ha már itt tartunk, elmondjuk, jogszabályváltozás miatt a szakemberek felülvizsgálják a rászorultságot is, hogy tényleg azok részesüljenek a szociális ellátásban, akik azt a legjobban „megérdemlik”. Úgy hallottuk, folyik a vagyonátadás, ami jelenleg a Víz- és Csatornamű Vállalatot, a Temetkezési Vállalatot, a Tüzeléstechnikát és a Moziüzemi Vállalatot érinti. Itt a körülmények felmérése és a lehetőségek egyeztetése után a képviselő-testület a jogszabályban meghatározottak szerint dönt. Továbbra is zajlik az állami vállalatok privatizációja. Legújabban a Tejipari Vállalat és a Páva Ruhagyár jelentette be átalakulási szándékát. Itt még fontos részletek nem ismeretesek, így például többek között az sem, hogy az átalakulás mit jelent a foglalkoztatottság szempontjából. Nem látunk jövőképet Nekik bizonyára könnyebb lesz van olyan nehéz, meg a vele járó kiadás sem kevesebb. Biztos vagyok benne, négy év múlva keresik az orosztanárokat, mert annyira fölfut az igény. Tudniillik, a keleti piaccal mi, magyarok is kereskedni akarunk. Néhány napja kaptam meg a nemzeti alaptantervet. Első betekintés után azt mondhatom, nem látom az anyagi feltételét. Úgy tűnik, mindent rátolnak az önkormányzatra, arra, akinek az egész falu érdekét kell képviselnie. Ha mi tizedikek leszünk a sorban, akkor mi lesz? Elsorvadunk? Az a műveltség, amit a régi tanterv megadott, még mindig jobb a javasoltnál. Ez ugyanúgy túlzásokba esik, mint a régi. Annyi gátja van a továbbképző iskolának, hogy az ember belehabarodik. Hogyan tudjuk mi, kis iskola megcsinálni? Nem látom azt a koncepciót, amit a Glatzék elkezdtek. Az okosabb, európaibb lett volna. Aztán gond az is, hogy nem jönnek a férfiak a pályára, de ez érthető, mert olyan gyöszös a fizetés. Nincs, aki azt mondja, hogy nem kell idegeskedni, három vagy nem tudom én menynyi idő múlva megoldódik majd egy csomó nehézség. Tudjátok, ott tartunk most, hogy nem látunk jövőképet . . . Elmondta: Miklós Eszter Tolnanémediben Szöts Ambrusné és Süvegjártó Erzsébet sajtot formáz Keresik a Tolnai soványát Őrizze meg nyugalmát, kérjük, kedves Olvasónk, hiszen nem bűnügyi krónika, nem sza- tírtörténet, még csak nem is házassági hirdetés következik alább, hanem - helyette - tejipari helyzetjelentés. Ugyanis már Regölyben hallottuk, hogy a Tolna Megyei Tejipari Vállalat Tamási Üzemegységében kedvezményes sajtvásár van, s megy a bolt. A hír nyomába eredtünk, aztán Tamásiban Csima Vince üzemvezetőtől megtudtuk, igazat beszélnek Regölyben, de a többi faluban is. Egyelőre még bizonytalan ideig, naponta 8-tól délután fél 4-ig árusítják termelői áron a sajtot, s ha az októberi mutatókat összehasonlítják a tavalyi hasonló időszakéval, akkor kiderül, idén 45 százalékkal több vajat és 35 százalékkal több sajtot adtak el. Úgy tűnik, az akció elérte a célját. De nemcsak árulnak, gyártanak is Tamásiban. Az üzemben készítik - június óta - az Óvárit, régebb óta a Szekszárdi csemegét, a köményest, a fokhagymást és a Tolnai sovány sajtot. Ez utóbbi nagy népszerűségnek örvend - sokan keresik - ára és minősége miatt. W Ük..... Czompó Árpádné Tamásiban havonta öt vagon sajtot, kefirt gyártanak a vállalat ellátási területére, saját ellátásra pedig 2,2 százalék, 2,8 százalék, illetve 1,5 százalék zsírtartalmú tejet és negyed kilós, a házira hasonlító túrót gyártanak. Az alapanyagot a karádi Riskától, a bedegkéri Szekfűtől, a kányái Bimbótól, a felsőnyéki Böskétől és még számos közelebb, illetve távolabb eső tehéntől, pontosabban szólva annak gondos gazdájától szerzik be. A területen érződik a tehéntartási kedv csökkenése, az agrárpolitika hatása és a falusi lakosság elöregedése, s ez azt jelenti, a kapacitás jobb kihasználása érdekében a tamási üzemegységbe beszállított tizennyolcezer liter tej mellé Szekszárdról is kérnek, onnan is „kapnak” tizenöt-tizenhatezer litert. Az oldal fényképeit Gottvald Károly készítette, a településekről szóló híreket, információkat Ékes László gyűjtötte össze. Köszönjük, hogy velünk tartott. Uj buszváró Szemcsepusztán Volt egyszer egy szülőház Márkus József, a felesége és a testvére Puszta a telek A „dózer” után A vert falat lehúzó traktor régen elpöfögött már Miszlán a Bikádi utca 4. sz. alól, a házat bontó kis csapat indulásra kész. Megállunk néhány percre Márkus Józseffel, a feleségével és Kaszásné Márkus Katalinnal. Miközben a volt szülőház porát verik le ruhájukról, topogják le lábbelijükről, elmondják, a polgármesteri hivataltól kaptak egy felszólítást, hogy a romházat le kell bontani. Négyük öröksége volt az, ami most a föld színével egyenlő. Miközben nézzük a maradványokat az üres telken, az jut eszünkbe, így nézhetett ki a „szomszédban” a szisztematizálási program. Miszlán szó sincs erről. Csupán az a dolog nyitja, hogy a korábbi politika „eredményeként” sok ház vált lakatlanná, majd rommá, s ezek most rontják a faluképet. — Évek óta -nem lakott benne senki - mondja Kaszásné a szüleim eljöttek utánunk Perkátára, aztán végül visszakeveredtünk újból Misz- lára. Itt vettünk házat, van egy farmunk, gazdálkodunk. Tavaly nyáron még harminc szarvas- marhánk volt, most tizennégy van. Nem a kivágás, nem az alacsony ár, hanem az etetni- való hiánya miatt. — Most végül is a szülőházukat bontották el - szólalunk meg a beálló csendben. - Milyen érzés volt? Bennakad a szó, a szemek furcsán csillognak. Nehezen gördülnek elő a szavak. — Valamikor nagyon sok gyerek volt az utcában - kutat az emlékek között Márkus József most meg mennyi a rom. — És boldogok voltunk - toldja meg a testvére. Ismét párásak a tekintetek, s bizonyára ott legbelül a lelkűk mélyén is furcsa folyamatok zajlanak. Ott düböröghet, dörömbölhet a gondolat: nincs többé szülőház. — Olyan egészségesek voltak a vert falak, hogy még a traktor is alig tudta elhúzni - így a férfi -, pedig lehettek vagy háromszáz évesek. Faszögekkel szegelték a gerendákat. Ha hiszik, ha nem, de egy ittas autósnak köszönhetik a 61. sz. út mellett a Tamásitól nem messze élő szemcsepusztaiak, hogy a régi alumíniumlemez buszvárót most egy újabbra, esztétikusabbra és tágasabbra cserélik ki. Még a tél végén történt, hogy egy ittas gépkocsi- vezető behajtott a szerencsére üres váróba, s ripityára zúzta azt. A rendőröknek aztán azt vallotta, azért történt mindez, mert azt hitte, otthon van és be akart állni a garázsba. Most léptek a tamásiak: a városüzemeltetési osztály a Városgazdálkodási Üzemmel felépítteti a buszvárót - a biztosítótól kapott pénzt is felhasználják ami, reméljük, ezután csakis az utasokat szolgálja. Késztermékek útra készen
