Tolnai Népújság, 1991. december (2. évfolyam, 283-304. szám)

1991-12-27 / 302. szám

1991. december 27. PÚJSÁG 3 Az államtitkár válaszol A Kereszténydemokrata Néppárt Tolna Megyei Szervezete november 13-án nagygyűlést szervezett, amelyre hívott min­denkit, akit a mezőgazdaság sorsa érdekel. A sikeres rendez­vényen Sárossy László a Földművelésügyi Minisztérium ál­lamtitkára válaszolt, de még többre idő hiányában nem térhe­tett ki. Ezekre írásban küldte meg válaszait, amelyeket na­ponta jelentkező sorozatunkban teszünk közzé. Kérdés: Milyen alapon írja elő a kárpótlási törvény is a művelési kötelezettséget? Szabad veszteséges terme­lésre kényszeríteni bárkit? A jelenlegi agrárolló a gyen­gébb területeken vesztesé­gessé teszi például a gabona- termesztést, de a többi nö­vényt is. Egyre többet hal­lunk túltermelésről. Miért nem lehet megbízni a piac önszabályozó képességé­ben? A gazda majd eldönti, hogy hol, mikor, mit érdemes csinálni!? Ha - mondjuk - a golfpálya jövedelmezőbb, akkor miért ne csinálhatna azt a földjén? Válasz: A művelési kötele­zettség körül sok a félreértés. A kárpótlási törvény - összhang­ban a hatályos földtörvénnyel - nem művelési kötelezettséget ír elő, hanem hasznosítási köte­lezettséget. Ez óriási különb­ség. A hasznosítási kötelezett­ség ugyanis teljesül akkor is, ha a földet ténylegesen nem műve­lik meg (nincs felszántva, be­vetve, stb.), de bármikor műve­lésbe vonható; kultúrállapotban tartják (gyommentes . tartás, természeti tényezők kártétele elleni védekezés). Kérdés: A magyar mező- gazdaság egyik legjelentő­sebb kapacitása a termelés­ben dolgozó szakemberek tudása, tapasztalata. Meny­nyiben kívánja a kormányzat ezt a tőkét azáltal felszabadí­tani, hogy megkímélje a rosszindulatú poiitkai rágal­mazásoktól, melyek legkife­jezőbb változata az úgyneve­zett „zöldbárózás”. Válasz: A mezőgazdaságban a zöld, a sárga, a fekete színek szimbolikus értékűek és nem szabad önkényes kiragadással jelzőként összekapcsolni más fogalmakkal. Ha rajtam múlna, a mezőgazdaságban dolgozók részére egy új lobogót bonta­nék, melyben a három szín, a fekete-zöld-sárga együtt len­gene jelképként. A fekete a termőföld színeként, mint min­den evilági érték eredője, a zöld szín az élet keletkezése, a bio­massza jelképe, a szántó-vető ember alkotó megújulásának szimbóluma, míg a sárga szín a bőség szaruja, az érés, a beta­karítás, az aratás, a kenyér jel­képe. Számomra lenyűgöző, amikor a határt járva a fekete ugar, a zsendülő zöld vetés és a tábla szélén egy sárga szal­makazal együttes látványa fo­gad. Kérem Önöket, tisztelt hallgatóság, hogy a zöld szín­nek a jövőben nagyobb szere- tetet és tiszteletet adjanak. A „zöldbárózás" az én értékítéle­tem és eszmerendszerem alap­ján méltatlan jelző, mert a kor­ban, amikor a kolhoz-típusú termelőszövetkezetek létrejöt­tek és működtek, a vörös szín volt a domináns, amely kifeje­zője is volt az erőszaknak és az agresszivitásnak sok tekintet­ben. Tehát, ha rosszindulatú akarnék lenni és politikailag kí­vánnék rágalmazni, akkor én a „vörösbárózást” választottam volna. Ami a bárózást illeti, már sokkal találóbbnak tartom a nép ítéletét, mert az elmúlt időszak­ban kialakult szocialista nagy­birtokrendszer első számú urait, vezetőit, mint az új mező- gazdasági uralkodó osztály mentalitását, életvitelét, úrhat- námságát kívánta kigúnyolni, elítélni. Azonban ez a bírálat komplexen az egész elmúlt rendszernek szólt, és ezen be­lül a mintegy 1600 nagyüzem vezetői közül azoknak, akik a túlkapásaikkal, vezetési stílu­sukkal, emberi magatartásukkal Sarossy László erre rászolgáltak. Az a népi mondás, miszerint „akinek nem inge, ne vegye magára” itt is kell, hogy érvényesüljön, tehát nem értem, hogy a kormány­zatnak miért kell „tőkét” felsza­badítani, amikor az szabad. A földművelésügyi tárca min­den szakember munkájára számít, mert mi is úgy valljuk, hogy a magyar mezőgazda­ságnak nem az egyik, hanem a legjelentősebb forrása szak­embereink tudása, tapaszta­lata. A második világháború után, mintegy 100 ezren sze­reztek az agrár-felsőoktatási in­tézményekben egyetemi illetve főiskolai (üzemmérnöki) diplo­mát. Ez egy hatalmas szellemi tőkének számít európai vi­szonylatban is, melynek nem hasznosítása vétek lenne. Egyet azonban tudomásul kell vennünk, hogy a rendszer- változás visszavonhatatlanul megtörtént és az új struktúra kialakítása létfeltételünk, jövőnk záloga. Ebben az átalakulás­ban a szakemberek önvizsgá­lata, szembesülése, megméret­tetése elkerülhetetlen folyamat. A szaktudásnak, tapasztalatnak meg kell felelnie az új kihívá­soknak, a szűkebb élettérben, az új munkahelyeken éppúgy, mint a változó társadalmi kör­nyezetben, a szélesebb szak­mai közvéleményben. Én bízom ebben a megúju­lásban az emberi alkalmazko­dóképesség beláthatatlan távla­taiban. Ezért javaslom, felejtsük el ezt a rosszemlékű zöldbáró- zást és közös erővel fogjunk végre jövőnk építéséhez a tel­jes bizalom alapján. Bölcskei közmeghallgatás Élni és élni hagyni Az önkormányzatok, így a bölcskei sem tudja pillanatnyi­lag, milyen lesz a jövő évi költ­ségvetése. Addig is él és cse­lekszik, amint ez érzékelhető volt a bölcskei önkormányzat év végi közmeghallatásán. A polgármester és a jegy­zőnő többek között elmondták, hogy felülvizsgálták a rendsze­res szociális és nevelési segé­lyeket, az indokolatlanokat megszüntették, és nemcsak a 3 és több gyermekes családokat, hanem a többi, 1-2 gyermeke­seket is segélyezték. Mindezek fedezetéül szolgált a Népjóléti Minisztérium pályázatán elnyert pénzösszeg, amelyből az álta­lános iskolás gyerekek ingye­nes tankönyvet és tornafelsze­relést kaptak, ezenkívül az óvodák részére vásároltak sport-mászókát, diavetítőt, va­lamint a 0-6 éves és a 14 éven felüli, de még tanuló gyermekek szülei részére 1000 Ft összegű rendkívüli pénzügyi segélyt fo­lyósítottak. Hozzájárultak az is­kolai étkeztetési díjakhoz is. Mit terveznek az 1992-es évre? A polgármester el­mondta, hogy a község és az intézmények működtetését meg tudják oldani, és fejleszté­sekre is jut. Az egészségügyet színvonalromlás nélkül igye­keznek működtetni, és a pályá­zaton elnyert pénzösszegből az egészségügy számára gépe­ket, műszereket vásárolnak. így a betegeket például kisebb la­borvizsgálatokért nem kell majd utaztatni, amely a falun élő em­bereknek óriási segítséget je­lent. Sok olyan feladat volt, amelyhez a lakosságnak anya­gilag is hozzá kellett és kell já­rulnia. így valósul meg fokoza­tosan az útépítés, alapítványt hoztak létre a II. világháborús emlékmű felállítására, a vízmű létrehozására, melyet a jövő­ben saját keretek között kíván­nak működtetni, és ezzel jelen­tősen csökkentik a vízdíjat. Az önkormányzat helyi adó kivetését nem tervezi: sem a lakosság, sem a vállalkozók, sem a vállalatok életét nem akarják újabb teherrel nehezí­teni. Helyi adókivetés helyett önkéntes közmunkálatokat szerveznek, amely a lakosság saját környezetének szépítését szolgálja. Számolva a mezőgazdaság­ban bekövetkező jövő évi válto­zásokkal, a helyi adottságokkal, a lakosság előtt új utat nyitott az önkormányzat, amikor megfo­galmazta Bölcske idegenfor­galmi programját, amelyben igyekeztek összehangolni az eddigi magánkezdeményezé­seket. A közmeghallgatáson is megemlítették azokat a lehető­ségeket, melyeket talán még az itt élők sem fedeztek fel: a gyö­nyörű Duna-partot, a holtágban a csónakázást, a horgászatot, a régi pincefalut és mestersége­ket, műhelyeket (kosárfonó, fa­faragó műhely, kovácsműhely), a vadászati lehetőségeket, a lovaglást, a kocsikázást, a kas télyokat, templomokat, a műem léki épületeket, a római-kori erődítmény köveit, a zsidó te mető értékeit és a magán régi­ség-gyűjteményt. Mindezek olyan értékek, me­lyeket nem tarthat meg magá­nak a község -, a nyilvánosság elé kell tárni. Megszervezik a falusi turiz­must, mely új jövőt nyithat a falu életében. Gyermekszépségverseny Szombati, december 28-i lapunkban a tamási Németh Fercsi, a szekszárdi Nagy Erika, a bonyhádi Váncsa Gábor, a bonyhádi Farkas Szandra, a decsi Varga Attila az őcsényi Molnár Anita, a szedresi Berta Éva, a paksi Suplicz Sándor, a kistormási Madár Melinda, a szedresi Schmidt Eszter, a tengelici Bor Boglárka, a kétyi Ambrus Anikó, a tolnai Zsigmond Anikó, a sióagárdi Imre Zsu­zsanna, az őcsényi Gellér Já­nos, a dombóvári Horváth Brigitta, a bonyhádi Töttös László, az őcsényi Némedi Krisztina, a szekszárdi Matus Andrea, az őcsényi Gellér Zsuzsanna, a kisvejkei Hegyi Ákos, a szekszárdi Beke Ká­roly, a decsi Tornóczki Zsu­zsanna, a szekszárdi Somodi Georgina, a paksi Suplicz Anita, a gyulaji Farkas Gábor, a szedresi Berta Eszter, az őcsényi Kóré Kata, a szek­szárdi Régi Mónika, a pörbö- lyi Világos Zsolt, a bátaszéki Brenner Márk, a pusztahen- csei Jantó Anikó, a bátai Ke­lemen Sándor, a mucsfai Szabó Andrea, a sárpilisi Bujdosó Dóra fényképét kö­zöljük. Földgáz az Őrségben Magas futoerteku földgázt talaltak Oriszentpéter es Bajanse- nye térségében a Magyar Gáz- és Olajipari Rt. Kőolaj- és Föl­dgázbányászati Vállalatának kutatói. A készletet tiz gázkúttal másfél évtized alatt hozzák majd felszínre, a kitermeléséhez 2,2 milliárd forintos beruházás szükséges. A tervek szerint körül­belül két és fél év múlva indulhat meg a gázszolgáltatás az őr­ségi mezőkből, amelyek hozamát az orsazágos rendszerbe is bekapcsolják. Szakmai előkészítő és elődöntők A Cinege madár népdalének­lési és népi hangszeres ver­senyre szakmai előkészítőt rendeznek Dombóváron. Dombóvár és Tamási kör­nyékéről azoknak, akik a népda­léneklési és népi hangszeres versenyre beneveztek, a szak­mai előkészítőt január 5-én, délelőtt 10 órakor tartják a dombóvári művelődési házban. Erre várják azokat, akik szak­mai segítségre igényt tartanak. A Cinege madár népdalének­lési és népi hangszeres verseny elődöntői január 11-én kezdőd­nek. Délelőtt 10 órától a dom­bóvári művelődési házban a Dombóvár és Tamási környéké­ről jelentkezetteknek indul a verseny. Másnap, január 12-én, va­sárnap délelőtt 10 órakor Szek- szárdon, a Babits Mihály műve­lődési házban a Szekszárd kör­nyékéről, a Paks és Bonyhád környékéről nevezettek részvé­telével kerül sor az elődöntőn a megmérettetésre. Ugyanezen a napon, délután 14 órakor Szekszárd város ne­vezettjei versengenek a műve­lődési házban. Megemlékeztek az öregekről Derr Imre simontornyai nyug­díjastól tudtuk meg, hogy a si­montornyai önkormányzat de­cemberben két alkalommal is megefrilékezett a községben az időskorú emberekről. Először 500 forint vásárlási utalványt adtak át, majd másodszor, de­cember 18-án az önkormányzat meghívta a község időskorú la­kosságát karácsonyi ünnep­ségre. Ezen az általános iskola tanulói adtak műsort. A megem­lékezés igen jólesett az idős embereknek. A műsor végén az önkormányzat ajándékcsomag­gal lepte meg őket. Az idős em­berek köszönetét és hálát érez­nek a gesztusért, amelyben ré­szesítették őket. Színházi előadás Szekszárdon, a Babits Mihály művelődési házban január 7-én, kedden, este hét órakor a Sárdy-bérlet harmadik előadá­sában nézhetik meg Claude Magnier „Mona Marie mosolya” című zenés vígjátékát a Szé­kesfehérvári Vörösmarty Szín­ház művészeinek előadásában. A főbb szerepeket Bede Fa­zekas Annamária, Straub De­zső, Kállay Ilona, Kautzky Jó­zsef játsza, a darabot Bodrogi Gyula kiváló művész rendezte. Középiskolások szereplése Az Édes Anyanyelvűnk Nyelvhasználati Verseny or­szágos döntőjét a közelmúltban bonyolították le. Ezen több diák is képviselte szűkebb pátrián­kat, Tolna megyét, és ért el jó eredményeket. így a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnáziumból Beke Beáta Ágota, a szekszárdi Garay Já­nos Gimnáziumból Földesi Zol­tán, míg a Bezerédj István Ke­reskedelmi Szakközépiskolából Knábel Rita és Kiss Ibolya. Jazz klub Az Art Kontakt Jazzklubjá­ban december 27-én, pénteken este nyolc órakor tartják soron következő találkozót. A prog­ramban Gelencsér Attila össze­állítása szerepel, melynek „Hel­sinkiből jöttem” a címe, s mely Szekszártlon, a főiskola kollégi­umának társalgójában lesz. Karácsonyi tanmese Lassan már egy éve, hogy megszakadt a barátságunk. Pe­dig ő volt az a bizonyos LEGJOBB, abból a fajtából, amelyből egy emberöltő alatt jó, ha egy-kettő akad. Eltávolodásunk oka igazából már nem érdekes, egyébként is összetett, pont- ról-pontra talán egyikünk sem tudná visszaidézni. Bennem a becsapottság érzete maradt, benne meg, úgy gondolom, az én makacsságom, mellyel azóta is igyekszem kerülni a „nem tudod véletlenül, hány óra van?” szlogennél magvasabb esz­mecseréket. Karácsonykor, hosszú idő után, egy társaságba hozott min­ket a SORS, s mintha ez a nagyhatalmú úr erejét akarná fitog­tatni, egymás mellé ültetett. Talán békíteni akart. Ha így van, igencsak elszámolta magát, annak ellenére, hogy az ész már régóta azt mondja: felejtsd el, ami volt, békülj! El is határoz­tam, többször elképzeltem a kézfogás jelenetét, azt, amikor újra együtt szilveszterezünk, és ahogy a másik szemvillaná­sából is regényt tudunk írni... Mégis, most itt ül mellettem, s csak azt érzem, hatalmas dörrenéssel zárulnak be bennem az ajtók, ablakok, úgy érzem magyam, akár egy sündisznó, ha a róka útjába téved. Elfutni nem tud előle, csak a tüskék védenek, bár a róka észrevéve a páncélt, ravaszul úgy tesz, mintha nem is érdekelné a süni, pedig arra vár, NYÍLJON KI! Persze, ha belegondolok, lehet ő jószándékú róka (főleg ka­rácsonykor), és ha a süni felengedne, talán még meg is simo­gatná, vagy megmaszírozná a zsibbadt lábait, netán még a szoláriumába is meghívná, hadd legyen egézséges a tüske alatt a bőre. De kérdem én, erre mennyi az esély? Még, ha karácsony is van... KRZ Őszét kutatók ajándéka Az Észak-kaukázusi Tu­dományos Akadémia Nép­rajzi és Régészeti Intézeté­nek kutatói értékes ajándék­kal lepték meg a szolnoki Damjanich János Múzeum munkatársait: megküldték az 1991. október második fel­ében Vlagyikavkázban ren­dezett első nemzetközi őszét konferencia teljes anyagát. A kötet azért különösen értékes a szolnokiak számára, mert a múzeum munkatársai 1960 óta foglalkoznak őszét kuta­tásokkal. Az 1300-as évek­ben a világ minden táján szétszóródott észak-kauká­zusi népcsoport tagjai közül sokan telepedtek le a Nagy-Alföldön, a jászok és a kunok bevándorlásával egy időben. A Jászság területén ma is legalább negyven-öt­venezer olyan ember él, aki­nek eredete Oszétiába ve­zethető vissza. A Damjanich Múzeum munkatársai az eddigi jás­zsági, oszétiai kutatásaikról háromszáz oldalas tanul­mánykötetet adtak közre és küldtek meg az őszét kuta­tóknak. A távoli tájról érkezett értékes dokumentum - ma­gyarra fordítva - a Damjanich Múzeum száz kötetből, sok tárgyi anyagból, fényképből, magnókazettából álló őszét gyűjteményét gyarapítja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents